A magány tengerében úszva látom, Magamat, ahogy szétfoszlik álmom. Hogy hajó jöjjön a nyílt vízen felém, De egy sziklát látva csillan remény. Odaúszván megtörten felmászok arra, Kérem Istent; segítsen kijutni a partra! Sirály száll a horizonton levelet hozván, Egy pálmalevél formájában ejti hozzám. Tudom jól, e növény a győzelem jelképe Ezt küldte nekem, hogy sose … Olvass tovább
Friss hajnali leheletben libbent be szobámba a Nyár, mosolyogva körülnézett, látta, még vetetlen az ágy. Szöszke haját hátra csapta, nyújtózott hosszan, kéjesen, hajából szirmok hullottak, áradt illata selymesen. Ragyogó napfény, csillogás, reménytelin körbe lengte; ablak előtt egy fecskepár, égi zenére táncát lejtve látta őt, és csivitelte: – Bájos a Nyár! -s a szőkeség rám bízta … Olvass tovább
Ma még a fán ezer levél forogja táncát, alatta zöldelő a nyár a pázsiton, a kertek illatárja lengedezve jár át a kispadon, hol egyre csak kezed fogom. Ma még a létezés örök varázsa könnyed szerelmeken fonódik át kalandozón, emelve oly magasra véle mind a lelket, akárha volna égi lift világokon. Lehet, talán az őszre is … Olvass tovább
Elveszett az ősz, a város mögött Valahol ott ballag, a füstölgő Duna határainál Kerestem a bokrokat, a színes lombokat De elbújtak mind előlem, valahova ahol a kevesebb az ember és több az élet Tudom is, biztosan ott kucorog egy falánk mókus házatájánál, vagy bekukucskál egy fűszálon a süni kuckójába… Talán épp most csókolta szemén a … Olvass tovább
Még ontja forróságát a Nap hatalmas vehemenciával, de kertek alatt oson már az ősz, még diszkréten, laza eleganciával. Épp csak megpendít egy dallamot lágy szellő suhogásával, zöld falevélre apró pettyet hint okker, sárga, barna színpalettájával. Égboltot esténként korábban von sötétbe, nappalok rövidülnek, a nyárnak lassan vége. Beköszönt az ősz, rozsdaszín árnyalattal fest, az idő egyre … Olvass tovább
Ajkad a lemenő napsugárral táncot jár, Veled kezdődött az igazi nyár. Ismerősök ismeretlensége válik eggyé, Így lettünk mi ketten a nyugtató csenddé. Titkos játékot játszó, éjben izzó csillag, Kettőnk játékáért csak téged szidlak. Hullócsillagos éj alatt izzó parázsként látlak, Tovaszálló, képzeletnek látlak másnap. Kiváncsi tekinteted enyémmel egybe fonódik, Szemed szememmel lassan össze mosódik. Nem látok … Olvass tovább
Mit ér a szó, ha benne a félsz: beszélsz, de szíved meg se rezdül, napról napra csak magadnak élsz, s nem hazádnak – rendületlenül. Mit ér a vallomás – ha van is -, hogy itt születtél, tudod, belül, mindez csupán pátosz és hamis, de szajkózod – rendületlenül. Mit ér a sok hangos nyafogás, attól meg … Olvass tovább
Tej feldolgozók buzdítása Kelj fel! Kelj fel! Érik a tejfel. Fölözzünk tejszínt! Köpüljünk vajat! Alatta már csak Író maradt. Írta aki vagy valaki vagy senki
Madárfüttyös lomb hajbókol Kis mókuska fenyőn trónol Diót eszik, s mogyorót Csemegézik minden jót Vígan ugrál, imígy élünk Mindennapos e vendégünk Szeretetre vágyó lélek Röpülnek a boldog évek Mindennapi csoda neszez Árnyas lombok ága recseg Szívek hangja dalt muzsikál Alkonyt csivitel egy madár
Életem alkonyán szeretném még megtalálni a szépet esténként ragyogó szemmel nézni a csillagmezőket hajnali harmatos fűben mezítláb boldogan futkosni délutáni napsütésben arcomat a fény felé fordítani Az idő kereke egyre gyorsabban pörög felettem visszatekerném, s kérném régi életem, nem tehetem napjait már magamnak kell olyan színessé tenni ahogy azt egy festő olyan csodásan megfesti Hát … Olvass tovább
Mit ér a tiszta szó, ha csak magában kereng csupán, süket fülek között, ha nem keríti ösztönünk be lágyan, ha cenzorok cibálta, üldözött? Ha nincs hová a fórumon kiállni, bezárva azt a gőg kobozza el, ha nem lehet belőle zengve bármi, mi balga kínjainkat oldja fel. Ha nem lehet kilógni már a sorból, hajunk kopaszra … Olvass tovább
APÁM SZÁZ ÉVE Fadd, 1918. augusztus 29. …. Szekszárd, 1994. EMLÉKEZŐ HANGULATVERS Hogyha ma is élne, száz éves lenne. Megjárta a világot, többet is mint amit vágyott. Marasztalták a gazok, elvégezte náluk – mondván – a mozigépész tanfolyamot. Azt akarták, hogy ne legyen, ott a vadkeleten, de ő megmaradt nekem. Apám mindig nyújtotta kezét, hogyha … Olvass tovább
James Hogg – Egy fiú dala Hol a tavak tiszták, mélyek, hol szürke pisztráng alszik éppen, fel a folyón és réteken, az a mi utunk Billy-vel. Hol szól a rigó új dala, hol édes a galagonya, hol a fészkek rejtekeznek el, az a mi utunk Billy-vel. Hol kaszások jól kaszálnak, hol zöld a széna, szála … Olvass tovább
Postás vagyok, jóllehet Ezzel nem büszkélkedem, De mert másképp nem lehet, Táncolnak a levelek. Kicsik, nagyok, fehérek, Vastagok és színesek, Vékonyak és kecsesek, Táncolnak a levelek. Megnézem a címzettet, A nevet, a lakhelyet, Aztán sorba rendezem, Táncolnak a levelek. Számolom és markolom, A táskámba elrakom, Elindulok előre, Táncolnak a levelek. Apránként előveszem, Ládákba becsempészem, Örvendenek … Olvass tovább
Táncolnak a levelek Örömükben, mert lehet, Egyszerűen tehetik, A szél nekik besegít. Táncolnak a levelek, Sárgák, barnák, vörösek, Szárazak és cserzettek, Néha frissek és zöldek. Táncolnak a levelek, Ősszel nekik könnyen megy, Ágaktól elköszönnek, Lassan a földre esnek. Táncolnak a levelek, Körbe-körbe pörögnek, Aztán újjá születnek, Ha eljön az ideje. Táncolnak a levelek… Dávid László, … Olvass tovább
Mint csapra vert borát, sirató hordó bután Nèzem a fènyt ès a csillogást szemedben, tudásom legjavát Átadom neked lazán, nincs bennem hidd el megbánás sem kètely, hogy nálad mindez már jobb helyet talál vègleg. De mègis fogadott gyermeki rèszemkènt gonosz kikacsintás csupán Hogy e fènyes csillogás enyèm volt mèg hajdanán De már halványul tudom, èvek … Olvass tovább
Az éj már egyre furcsábban lep meg. Sötét-arcú árnyék-rab leszek majd, ki holdsárga bilincsekbe megfeszül, ha kutyaugatás felriassza vagy meglepi. Körülvette már régen s őrzi házamat hold-kráterekből élesen villogó kés-fogak s mint reluxákon lehúzott fénylő zsarát – a Hold párducmintás csíkozattal festi be szobám falát. Csíkosak, bűnösök, elítéltek lettek a tárgyak, bútorok mint akit nyilvántartásba … Olvass tovább
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy hercegkisasszony. Egy nap az egyfejű sárkány bekopogott a háza ajtaján, és udvariasan megkérte, hogy fáradjon vele, mert a hercegkisasszonyokat hagyományosan sárkányok őrzik toronyba zárva, amíg egy nemes lelkű, bátor, talpraesett lovag meg nem vív velük, bebizonyítva, hogy érdemes a leányok szerelmére. Ő pedig vállalja az ezzel járó … Olvass tovább
Kis falucska házaira arany szálakat dobál a szép tavaszi Nap. Évikéék szomszédjában egy anyuka lakik csodaszép kisleányával. Évike gyakran átment játszani hozzájuk. Szinte egykorúak voltak, úgy 8 éveskék. Történt egyszer, hogy iskolából hazajövet, elütötte egy vadul száguldó autó a szomszéd kisleányt. Ott rögtön szörnyet halt. Kis falucska házaira már nem ragyogott a napsugár. Bánatában még … Olvass tovább
Látom ám lányom szemèben a fèlelmet gazdagon, mint egykoron èn a sötèttől rettegő fènylovag, katona vagy naplopó gyermek vègtère ugyis mind egylett, kèpzetem gazdag talaján rettegtem, ha jött a fèlnyolc bèrházi ablakon látom szárnyukat, a pizsamát lővő fránya angyaloknak, szájukban olvadt szappanok s fürdő samponok. Anyám kezèt, mely vígan törölget, az előtt könnyeit mostam el, … Olvass tovább