Vulkán

Éjszaka kicseréltem a bolygókat nincs gravitáció nem kerülhetsz padlóra csak felfelé hat a centripetáció. Rajzoltam saját egedre saját madarat kalitkát – azt nem csak mellé magvakat. Az “egyetlen élő” lettél két működő vulkánnal – a három közül – Ebben a galaxisban, hol egy Kis herceg kering a Rózsa körül.

Lúdlopós dal

Volt egy legény, útra kelt, Ludat lopni indult. Anyja integette el, De nem sokat búsul. Hej, mivelhogy az anyja Küldte ludat lopni, S jobb ez, mint másik libát Feleségül venni. Járt, keresett a legény: Kinek van szép ludja? Lám, akinek nagy, kövér, Lakat alatt tartja. Hej, nem lenne akadály, Ha csak lakat lenne, De a … Olvass tovább

Műtét balladája

Ott a toronyban szép és békés minden nem úgy mint itt lenn. Nézem a szemét, elnyűtt arcát, fájó tekintetét. Keresem lelkét. Keresem őt és rá jövök meg törte őt az év minden napja, az érzés, hogy nem ő uralja Teste más, nem ő akarta. A műtét előtt volt valami halvány foganatja. Most látom, hogy én … Olvass tovább

Ilyen a szerelem

Itt vagyok én, hullámok tetején, legebek, lebegek, lebegek! Már hallom is, Néha látom is: szeretek, szeretek, szeretek. Belül megfeszül a szív, Lángolni hív, szaladok, szaladok, szaladok! Nélküle rút, Hideg az út, Megfagyott, megfagyott, megfagyott.

Bál

Bálba megyek,Őszi bálba, Ezer napfény dekorálta, Faleveles utcabálba. Bálba megyek, táncolok majd, Szép partnerem Szeged lessz, Ámulhat majd közönségem: A nagy házak s a levelek Szellő lessz a vonósnégyes Kóbormacska citerás, Bánhatja ki nem jön el, Kihagyja e muzsikát

Az eső hangja

Az eső hangja Párát lehelő, alvó szörnyként szusszan a város, A hajnal félénken közelít, lábujjon oson, földet mar az ég, az utcai lámpa pislákol, a szél idegesítőn vonyít, az eső lotyog …. A reggel álmot űzőn hűvös. Rongyos palástba’ fasor alatt a kifosztott ősz fáradtan csoszog, magában motyog: hová tűnt ékes királysága…. a szél idegesítőn … Olvass tovább

Csendesen pergő idő

Őszi eső csendesen szemereg sárguló falevél szinte mind lepereg előkészül téli szunnyadó álomra a természet nekem is van szép álomból temérdek Őszi eső hull egyre sűrűbben még érzem a nyarat a zamatos szőlőben édes ízeket érlelt napfény csókjával a nyár ketyeg az óra és egyre gyorsabban jár Őszi esőt felváltja nemsokára a hó talajt befedi … Olvass tovább

Színes

Törbecsalni a holnapot, Az volna csak jó dolog. Aztán azt hazudni néki, Hogy még minden a régi. És nem múlna a nyár Többé soha! Ó én ostoba! Akkor nem látom,az Ősz mosolyát, A színes levelek kavargó táncát. A madarak ősi vándorlását, Az emlékezés fájó Hónapját De mit tegyek,ha vonz a nyár? A pompás meleg napsugár. … Olvass tovább

William Blake – Egy álom

William Blake – Egy álom Egyszer lent az árnyason, angyal őrzött ágyamon, egy hangya jól eltévedt fűben feküdve néztem. Zaklatott és elhagyatott hosszú úttól fáradott volt a sok permet között, szívfájdítón hüppögött: „Ó, gyermekeim! Sírtok? Sóhajomat halljátok? Ti most felém, ha néztek, s hullajttok értem könnyet.” Könnycseppet ejtve álltam egy szentjánosbogárral, kérdi: „Miért e könnyek, … Olvass tovább

Van az úgy

Van az úgy, hogy a sok is kevés, sokszor még az elég sem elég! Van, hogy panasz hagyja el ajkadat, mert úgy érzed szerencsétlen vagy. Ám ha más batyuját fel kellene venned, s keresztjét cipelned, mondd, elbírná a lelked? Van az úgy, hogy a sok is kevés, sokszor még az elég sem elég! Nagy Noémi … Olvass tovább

Őszi hajnalon

ŐSZI HAJNALON Sötét éjszakákon magányosan járok, Talpam alatt apró kavics csikorog, Megállok és hallgatom a csendet, Régen még veled sétálgattam erre. Rám pirkad a bíborszínű hajnal, Mint angyal lebeg fenn vörös hajjal, Fagyos leheletem a dér színű ködben, Sárguló levelek hullanak mellettem. A fák között csak én vagyok árván, A metsző hideg szél havat hoz … Olvass tovább

Az aggódó édesanya és Jézus

A néni, még kislány korában megszerette Jézust, hiszen az úton őt,óva féltve s védve az iskolába kísérte! Nénit a hite akkor sem hagyta el,mikor idősebb lett, nappal és este,neki mindig az ima a lelke! Imát mond a családért,a jól nevelt fiáért, s kéri, hogy a Jézus legyen védelmező angyaluk, hogy ne essen bajuk! Jézusban való … Olvass tovább

Segítő kéz

Gondolatban talán távol kerültem, Remegő kezemmel kérleltem neved. Te kinyújtottad kezedet és felsegítettél Hozzám jöttél és azt mondtad „itt vagyok, ne félj!” A félelem elillant és hitem szárnyra lelt Nélküled az életem egy sivatagi hely. Jelenlétedre vágyik minden sóhajom, Ha te mellettem vagy, nincs semmi óhajom. Azt mondtad adjam át minden fájdalmam, Minden terhet, mi … Olvass tovább

Mikor Isten

Mikor Isten fájdalmat küldött a szívemre, Akkor erőt is adott a kezembe És én erőben telve kiálltottam: Istenem, mondd, miben ártottam? Hagyta a könnyeimet lefolyni, Pedig hallott ezerszer imádkozni. Mikor Isten fájdalmat küldött a szívemre, Erőt is adott a kezembe, Megráztam összetört lelkemet, A hamuból szedtem fel, megmaradt hitemet. Kaptam egy csodát, ő az én … Olvass tovább

A kis vakond

Hallod-e, te kicsi vakond, mondd, mi ez a sok földhalom? Virágok földön hevernek, mondd, veled vajon mit tegyek? A gyermekem kedvel téged, kössünk hát mi egyezséget. Nem bántalak, hagyd a kertem, túrj halmot a szomszéd kertben. Ott nincs senki, kárt nem teszel, van sok rovar, lesz eledel. Így majd békében élhetünk, egymásnak rosszat nem teszünk. … Olvass tovább

Ridegtartás

Hiába ég alant a honfi tűz, ha fent a fellegek sötétes árja vadul reá rohanva csúfot űz belőle és ha nem marad parázsa, vajon ki fogja lángolón szavát emelni újra árva lelkeinkért, ha majd a hó esik, s a nagykabát a téli, zord hideghez érve elkél. De akkorára béna szólamok ha hullanak csupán a szürke … Olvass tovább

Bűnös viszony

Az érzelmek viharában táncolsz, az emlékek égetni fognak. A közös bűntudat sokat elnyel, de a lelket elhalványító szomorúság ottmarad. Levetkőzheted az elméd, s kiélheted legsötétebb vágyaidat. A pokol falai remegnek, ördögi fordulat, hogy megérinthetlek. A tested, átjáró a lélekbe, az voltam, ki többé nem lesz az életben. Az a bűn, amit újra átélnél, az ártatlanságod … Olvass tovább

ÉGI SZEKERET

Már őszi ruháját festegeti a természet, szeptemberi este volt, s az éjszaka az égre egy fényes csillagot rajzolt. Felhők jöttek, mentek az ég mezején, csillagunk meg boldog volt, mert az emberek csak őt követték, szemük könnyes volt. Csillagunk festegetni kezdet, égi szekeret, a Hold kezébe kölcsön adott egy igazi ecsetet. Így bolyonganak immár esténként az … Olvass tovább

Bűn és bűnhődés

Bűn és Bűnhődés Három oly ostoba ember vétkezett Cigány népem ezért elítéltetett Elvakultan embert, legyilkotak Következményekkel ők nem számoltak A cigány vezetőink csendben űlnek Hírességek télen-nyárban üdülnek Ártatlanok védelmében nem szólnak Szélső indulatok elszabadulnak Mindenkit egy kalap alá söpörnek A vád alól a jók sem mentesülnk Bűnöd hogy, cigánynak születtél Mások vétke miatt, elítélt lettél

Gyorsan múlik a nyár?

Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár? Messze vagy, de veled lennék, most rögtön immár… Mire gondoljak, ha már gyorsan múlik a nyár? Most még jólesőn dagonyázhatnánk a Balatonba, Lefröcskölnélek, tán’ így játszanánk a Balatonba. Jövő héten, már ősz jön, hűl a víz a Balatonba. Ehetnénk forró, fokhagymás-tejfölös lángost, Kipróbálhatnád velem, a lekváros lángost… … Olvass tovább