Az öreg hársfa már nagyon várta a meleg tavaszi napokat. Göcsörtös ágait nagyon megropogtatta a téli fagy, és a hidegen fújó északi szelek. Ilyenkor recsegtek, ropogtak, még a füleit is befogta, hogy ne hallja panaszos jajgatásukat. De ami késik, az nem múlik, így előbb-utóbb megérkezett a tavasz. A nap is melegebb fénnyel simogatta ágait, a … Olvass tovább
Nagy Georgina Viktória – Levéltánc Édesanyám halála óta csak az emlékek lakták az ingatlant, amelyet hosszú évek után most lehetőségem adódott ismét meglátogatni.Amikor belépek az ajtón, még mindig úgy látom berendezve, ahogy akkor volt, mikor még élet volt a lakásban. Csend uralkodik, de tele van emlékkel. Fáradt pók szőtte hálóját az étkezőasztal két faléce közé, … Olvass tovább
Forró augusztusi napra ébredt a kisváros. Fülledt meleg van ma is. A perzselő napsugarak mindent elborítanak. A toronyóra méltóságteljesen jelzi a pontos időpontot. Mindenki igyekszik hűvösebb helyre húzódni. Olívia szomorúan, kávéját kortyolgatva ül a konyhában. Megválaszolatlan kérdések kergetőznek fejében. Férje Dávid, nemrég egy jelentéktelen köszönéssel ment el otthonról. Tíz éves házasok. Valamikor boldogok voltak, de … Olvass tovább
A vén országút mentén áll egy magányos jegenyenyárfa. Szép, zöld koronája messzire látszik. Néhány madár látogatja, megpihennek az ágain. Ilyenkor boldogan hallgatja vidám dalukat. Ám, mikor véget ér a „madár nóta” szárnyra kapnak, szelik az eget. Újra magányos lesz. De szerencséjére a legjobb barátja a szél, naponta többször is meglátogatja. Jól átmozgatja öreg ágait, közben … Olvass tovább
Amikor az ember megöregszik, sokat gondol a múltra. Leltárt készít, mérlegel, emlékezik. Az ifjúkor küszöbén még nem érzi az idő múlását, azt hiszi, ez az állapot örökké megmarad. Ahogy elmaradnak közülünk a barátok, úgy vesznek homályba a közösen átélt csodák is. Igazi csodák! Fel- fel villannak egy pillanatra, aztán eltűnnek a feledés mély és sötét … Olvass tovább
Ősszel a legszebb az erdő és a legszomorúbb is, hiszen halálra készül. A téli tetszhalálra. Még utoljára színesbe öltöznek a falevelek, sárgába, barnába, pirosba, egy kis, maradék zölddel tarkázva cicomájukat. Így várják az ősz muzsikusát, a szelet, hogy el tudjanak még utoljára járni egy táncot, a végsőt. Az erdei padon üldögélő öregember a lemenő napban … Olvass tovább
Különösen kezdődött. Egészen enyhe szellő fújt, mintha még nem tudná eldönteni, csak egy pici üzenetet küldjön-e a Természetnek: hahó! Lehet ébredezni, új nap kezdődik vagy… Egy-két levél azonnal válaszolt, egy-egy mozdulattal, hogy igen, jó reggelt, köszönöm, már eljutott hozzám a hír. A többiek még alig-alig. Aztán egyszer csak megérkezett egy tarka színű. Messzebbről jöhetett, onnan, … Olvass tovább
Amikor Jutka átrágta magát a levéltár kincsesbányájának irathalmazán a családfája után kutatva, amelyiken a levelek valósággal táncot roptak, és távozni szándékozott a fénytelen, ablak nélküli szűk világból, a vén hivatalnok megállította egy pillanatra: − Csak egy perc, kis hölgy! A lány felvette fekete blézerét, melynek zsebéből a kis asztalra csusszant egy képeslap, éppen az öreg … Olvass tovább
Az ösvények hivatása Halmágyi Vince fiatal korában nagy tehetségnek számított, mint drámai színész. Bánk Bánt is alakította. Később aztán történt vele valami. Valami törés. Szerelem? Senki sem tudja, de egyik napról a másikra megváltozott. Hol magába fordulva hallgatott, hol bőbeszédűen fecsegett mindenféle összefüggéstelen dolgot. Barátait, kollégáit kerülte, szerepeit ugyan megtanulta, de előadás módja is bizarr, … Olvass tovább
Van, hogy igazán gyorsan megszokod, ha tehetetlen vagy. Megtanulod kezelni ezt is, hisz az ember egy kor után, már erre is képes. Természetesen, leblokkolsz, de azután mosolyogsz. Pedig a bicska még mindig éles, akár hogy is vágják beléd. Ő is így volt vele, együtt tud érezni vele? Ott ült az ócska, sárga plüss fotel közepén. … Olvass tovább
Tökéletes volt. Tündér volt ő emberi alakban. Be kellett látnom, ez az egyetlen válasz…, a világ nem érdemelte meg a létezését. Nem érdemelte meg senki kezeinek gyengéd érintését, szavainak lágy hangzását, ajkainak csókját… Nem érdemelte meg… oh Istenem… NEM ÉRDEMELTE MEG SENKI! A szenvedést, amit te átéltél. Az átkokat, miket a rossznyelvűek neveddel mostak eggyé. … Olvass tovább
Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy angyal. Ez az angyal egy komisz mosolyú fiatalember képében járta a földi világot, ahová az Úr büntetésből küldte. Megbüntették, mert fájdalmat okozott egy élőlénynek ahelyett, hogy megvédte volna azt. Szörnyű ítélet ez egy angyal számára… társai szemmeresztve figyelték, ahogyan egyiküket kitaszítják a Mennyből. Szegény angyal, pedig ő … Olvass tovább
Csukott szemek Azt hiszem, hazamegyek Ebédek illata, amiket Más családok főztek De biztos az, hogy az embernek Csak egy családja lehet? Itt van bennem minden perc Amit valaha megéltem Azt hiszem, Minden szabálynak Ellene mentem.
Nekem nem fontos, mekkora a mellény, Itt a légkör úgyis változó, egyik évben még a jég keménylik másikban, már emlék lesz a hó. Nem tudható, merre visz az arra Lépésenként változik a cél Így ne járjon az a napellenző nélkül, aki még az árnyéktól is fél. Kihúzom a betyár becsületet túl sokszor volt kalapban a … Olvass tovább
A kocsmában még egy feles. Aztán jöhet a fekete leves. Telefonhívás. A társam keres. Indulni kell… Munka van. A pénz elfogott és már rég zálogban az arany. Még egy meló, még egy sötét este. Hogy ne recsegjek egy Xanax. Krisztus teste. Árnyam a sikátorban elsurran. Most legyek fél millió mínuszban, vagy tíz év pluszban? Igazoltatás… … Olvass tovább
Az embernek a tükörben a szeme se rebben, Közel áll ahhoz hogy megreccsenjen. Elken egy mosolyt a szája szélén, Vajon majd Ő fog nevetni a végén? A pupillái mélyén lakik a svindler, a rabló. Régen még cinikus volt, ma már csak tapló. Még nem látszanak rajta az évek, De a verzék a fejében már rég … Olvass tovább
Tavasz volna? Hiába sétálok bármerre a karcos tél integet vissza a lejárt utakon. A kertek alatt fagyott virágok bundás, meleg takaró alá bújnak, még egyszer utoljára a kihajtásról álmodoznak. Pelyhekben száll a hó, én pedig minden apró kis formában gyönyörű arcodat látom, ahogy a kabátomra röppensz ezerszer, folyton. Állandó vagy, mint ahogy a verseket álmodom … Olvass tovább
Harangvirág harmatos levelén, kiscsiga fekszik,s a harmatcseppel beszél,elmondta neki,hogy a mezőről jött, ahol margaréta virágok vannak. Odahajol a két harangvirág s csendben hallgat,még friss rajtuk a reggeli harmat, mesél a kiscsiga,hogy milyen szépet látott, egy bokorban ,egy nyuszi odút ásott! Odaköszönt neki,de a nyuszi tovább ásott, ekkor a kiscsiga,egy pillangót is látott, kék volt a … Olvass tovább