Tudhatom, mert megérzem: űzött vad leszek majd, vagy átutazó, megtűrt idegen. Kegyelmek ócska ígérete, mint patakzó vakolat fokozatosan lemálik rólam. Végső megérdemelt kikötőmet így se, úgy se nem találom. Alattomos szívekbe egyedül csak a minél több haszon, többszörösített pénz-bomba ketyeg. Készárú-raktározássá silányodott a romantikusnak hitt szerelem is, ami hajdan kristálytisztán létezhetett. Körkörösen terjeszkedik az olcsó … Olvass tovább
Mindig mikor felnézek látom el homályosodni a képet El andalog egy egy felleg és mély szürke és fekete a kékre rálelnek Elrabolják fényét a koszos lesz az égi dicső kékség Bőröm puha és hideg csípi Könnye égnek s érzem megannyi szerettemnek, akiket ellopott az élet Puttonyába tette, emléket elszerette és szívembe esőcseppein át vegyítette Tudom … Olvass tovább
Fodor Gyöngyi – Bizsu, a mágikus macska Bizsu nem akármilyen házimacska volt, mert különleges erővel bírt; bármire volt szüksége, csak koncentrálnia kellett. Olyankor a vörös bundája erős fénysugarat bocsátott ki, amitől pontosan az jelent meg, amit a macska gondolt. Senki sem tudott a varázslatáról, még a kis gazdája, Beatrice sem, aki egy nagyon édes hatéves … Olvass tovább
Ákos exével futott össze, aki egy igazi kigyúrtagyú gorillát ölelgetett, aki a hét minden napját konditerekben tölti, és ha megkérdezik ki volt Arany János, vagy Füst Milán csak hebegni-habogni tud, és végső tudatlanságában megkerüli a kínosnak tetsző beszélgetést: – Honnét a francból kellene nekem azt tudnom te kókány kis köcsög?! – förmed gyakorta az emberre … Olvass tovább
Vége a nyárnak Fakul már a mezei katáng, jelzi, lassan véget ér a nyár. Hintázik a rojtos ökörnyál, tépedt fátyla fennakad a fán. Kertek alatt kopogtat az ősz, tétovázik, hosszan elidőz. Száraz ágat gondosan letör, harsány zöldet fákról letöröl. Ködfoltokkal pettyezett a táj, alacsonyan repül a madár. Villanydrótra fecskék raja száll, őszt üdvözöl merengve a … Olvass tovább
Berreg a fűkasza Azok lehettek a szép idők, mikor az árokpartok kaszálására licitáltak a gazdák. Az istállókban marhák bőgtek, a jászol előtt fáradt igáslovak friss szénát ropogtattak. Kellett a fű, mert volt háziállat, s belőlük tej, hús, faggyú, szaru, bőr. De a száguldó paripák is könnyebbé tették eleink életét. (Nulla CO2 kibocsátással…) Már csak gond … Olvass tovább
Sokat alszik az Isten Sokat alszik az Isten. Szegény embernek nyugta már nincsen. Pokoli erőtől az Isten mentsen! De sokat alszik az Isten. Szegény ember sorsa nincs rendben…
Hajszolt vágy Jane egy negyvenes nő, aki a munkából tart hazafelé a szakadó esőben az autójával. Már alig látta az utat, mikor úgy döntött inkább félreáll. Cipőit kecsesen lerúgta, majd lábait felhelyezte a műszerfalra, mikor készült meggyújtani a cigarettáját, egy hatalmas fényt látott maga mellett az erdőben. Annyira megijedt, hogy az öngyújtót is leejtette. Lábait … Olvass tovább
Szerelmes nyár 11/8.fejezet Ez a hatalmas forgatag lenyűgözött. Köszönöm szépen, hogy eltetszett hozni 😊 suttogtam magam elé. Rózsa! Mit szólnál egy késői reggelihez? Köszönöm Ilonka, de itt vannak a szendvicseim. És hol szeretnéd elfogyasztani? Hát? Nem is tudom, talán Budán 🙄 Drága Rózsa! Az bizony késő délután lesz😁 Van itt egy kis vendéglő, eszünk valamit … Olvass tovább
1. -Színes szívek vizuális világa! Nászi táncok morajló magánya! Hozott értelmi létezések, értékben eltompult érzelmi tények! Idejétmúlt léti elv! Idejében feltárt életi rend! Intézett végletben intézhető magán politika öntudatlan harca! Vége-hossz cselszövések,emigráns, Intézett tényben eltett érvek! Oldott oldatokban jövőt mesélő történelmi tények! 2. TÁNCPRÓBA -A nagysági bálok variált valósága! Okult történelmi ciklusok morajló világa! Halmozott … Olvass tovább
Sáros Miklósné Mély érzelem Napsütötte délután rád gondolok Milyen lehet a napod, mit teszel Oly messze vagy, elérhetetlen léted Halvány emlékekből élek Hiányzol minden nappalon Szívem keres, kíván, esdekel érted Nehéz megszokni nélküled a létet A távolság, a magány emészti lelkem Álmomban ott vagy velem Érzem kedves érintésed Ölelő karodban reszket testem Szemed csillogásában elveszem … Olvass tovább
Túl Európán. Madeira. 1., Károly király sírja Tudjuk, az Atlanti óceánban van, és ha földet akar látni, akkor Afrikára néz, mármint, Marokkóra. Előtte mentek el az Indiába tartó hajók, amíg ki nem ásták a Szuezi csatornát. Kolumbusz, mondjuk tévedésből még Afrika szarva előtt elkanyarodott jobbra, de jól jött ki belőle, neki köszönhető az Újvilág. Madeira … Olvass tovább
Varga Katalin: Szuzi panaszkodik Vau-vau. Ezt jelenteni kellene az Állatvédőknek. Igy kitolni egy ártatlan németjuhásszal. Na és, szétszedtem a kerítést. Hudini lettem, a szabadulóművész. Mert csak. Mert a gazdikhoz szerettem volna menni. Ez többször is előfordult. Aztán pár hónapja a gazdi egy ismeretlennel jött. Kerítést hoztak meg valamilyen feszítővasat Ajaj. Nagy kalapálással helyrehozták a kerítést. … Olvass tovább
Nem vagyok én senkinek a használt kapcarongya, abban többé nem hiszek, aki a lelkem megtapossa! Aki egyszer belém rúg, az tőlem jót nem érdemel, ha az ördöggel összesúg, neki nincs a szívemben hely!
Tengeremlék A szikrázóan tündöklő reggelen, ablakomon belopódzott a tenger. Habzsoltam a hűs tengerillatú reggelt, bőrömön éreztem a sós tengerillatot. Ameddig a szem ellát, körös körül, pompázatos, szeszélyes víztükör. Parttalan, végeláthatatlan medrében, tarajos hullámok táncoltak a széllel. Hány folyó táplálja eme vízóriást, minden folyók legvégső nyughelyét. Megbabonáz e szikrázó azúrszépség, e nyughatatlan tengernyi tenger. Csak ültem … Olvass tovább
Felkavart idő Hozsannát kiáltott a tavasz mámorában a késői fagyok után napfényt áhító világ, a templomablaki sérült üvegtábla parányi repedésén szélgyerek bújt be az ujjával szívére mutató alak feje mellett, és halk füttyöket eregetve keringett, táncolt a kupola alatt, majd a gyertyalángba karolt, mosolyra buzdítva ezzel a komor, füstös falat, ki néma csodálattal leste a … Olvass tovább
Bolha mama pattogva osztja lányát: „jaj, Olga, ne ugrálj a sarokba… Bence tapos laposra. Odaült egy kis-székre, figyelni, hogy mivégre jött hozzájuk Irénke, áldott napot dicsérve. Az a lényeg: észnél légy… másfelé menj élményért – kerüld el a nézését, hogy megéld a hétvégét.” (2023. augusztus)
William Wordsworth – Magányos felhőként szálltam… Magányos felhőként szálltam a völgyeken és dombokon, amint tengerként alattam nyíltak az arany nárciszok, a tóparti fák alatt, lent, táncolva lágyan a szélben. Akár a fénylő csillagok fent a végtelen Tejúton, egy véget nem érő soron ringtak lágyan ők a parton, oly csodás volt a pillanat, amint járták a … Olvass tovább
Őszi eső, csend talpa száraz gallyakat tördelő. Égbolt ajka fényt nyelő, árva tájat szellő ölelő. Ősz színfalak mögött bábozik, hajnal virága még bimbózik. Rozsdabarna avartenger hullámzik, ébredés felhőágyon nyújtózkodik. Törzsbe ékelt múlt, perzselő nyárlepel rég lehullt. Évek festménye megfakult, ősz szeméből levélkönny kicsordult. Budapest, 2023. szeptember 25.
Erdős Sándor A szamártej Leírok most egy kis mesét tanulsággal tele van. Most tudtam meg éppen én is a szamárnak teje van. Gondoltam, hogy megvizsgálom ezt a tudományos tényt. Ezért aztán ki is húztam istállójából szegényt. –Mutasd szamár. Hol a tőgyed? Gondolom hasadon lóg. A teheneknél láttam én már ilyesmit, vagy hasonlót. Nem is tetszett … Olvass tovább