M. Laurens ADVENT 2023 Eljött advent az idén is, De nem isteni öleléssel, Rakéták hangját hallani, Gyilkos dübörgéssel. Nem angyalok karával, Szeretettől lágy tekintetével, Hanem háborúktól feldúlt, Fegyverek tüzével. És oktalanul halnak most is, Szemeimmel sírva látom, És mégis, az örök csodát, A békét: adventkor is várom. Budatétény, 2023. november 30.
Lassulni látszik a nagyvilág, már gyertyagyújtás készül, kell, hogy a szíved te is kitárd, nyisd meg a szeretet jeléül! Neked is fékezned kellene, és megállni néhány napra, a legszebb karácsonyi mese meglásd így válik valóra! Mire eljön a Szenteste, még a lelked is megszépül, az ünnep meghitt csendje majd így vesz körül legvégül.
Tó vizére karcolt csipkecsillagok, zúzmara csillámpor kristályrojtokon. Apró vízcseppek egymáshoz bújnak, fagykönnyüktől olvadni nem tudnak. Jégvirág szirmokból ezüst virágok nyílnak, a Nap sugarától búcsú-könnyeket sírnak.
Sűrű pelyhekben hullik a hó a meggyötört, véres Földre, hogy pihe puhaságával e bolygó könnyeit letörölje, fehér takaróval vonja be talaját, azzal elfedi a sok sebet egy télen át, tisztasága üdítő, friss leplet terít rája, megújulás lehetősége bújik alája, télvarázs hintsen szét szeretetet, tegye ismét értékessé a becsületet, fagyassza örökre jégbe a fegyvereket, tartsa a … Olvass tovább
Sára kinyomtatott egy oldal iratot, felállt, intett az asszonynak, hogy várjon. A főnöke ajtaja résnyire nyitva volt, mint általában mindig, most is telefonált. Kopogott. Türelmetlenül várt, hátha befejezi a beszélgetést. Megunta az egy helyben topogást, benyitott az ajtón. – Elnézést, van egy ügyfelem, nem értem mi a teendő ilyen esetben, a hitel átütemezési kérelme nincs … Olvass tovább
Fáradt lelkünkre hófehér, édes porcukrot szitál a tél, mikor ezüstösen csillogó, friss, hideg havat hint felénk. Megannyi csillogó szépség rejlik egy – egy hópihében, széllel szabadon szálló, keringőt járó jeges műben. Nézz meg közelről párat, nincs két egyforma mintázat, télvarázs csipkéi a hópelyhek, köztük meseszépekre lelhetsz.
A tél varázsa December van, már tél, de még a hűvös szél se fúj. Jött helyette valami varázslatosan új. Hópihék érkeztek a tág látóterembe, oly lassan landoltak kinyújtott tenyerembe. Egymásra rakódtak ott fent a hegyoldalba, az ősz szürkeségét ily módon eltakarva. Fehér leplet borítva az egyhangú tájra, csipkefüggönyt varázsolva fák kopasz ágára. Az illata is … Olvass tovább
Kérted, írjak vidámabbat, hagyjam a háborút másnak, nyíljanak illatozó rózsák, teret adva boldogságnak. Hajnali harang megkondul, hídon át sárga villamos, egy tacskó galamb után lódul, s a virág? Újra illatos… … Égen sűrű viharfelhők, ismét heves zivatar készül, másodfokú -narancssárga- figyelmeztetés. Éjfekete sötétséget villámlás szakítja ketté, szakadó eső, szélerősödés, kidőlt fák, veszélyforrás a jégeső… Hidegfront: … Olvass tovább
Megérkezett a hó, a néma tájra fehér lepelt terítve hulldogált, a lelkeinkre új vigaszt találva esett csak egyre, délre meg sem állt. Kabátomat nyakamban összehúzva kimentem én elé, hisz úgy dukál, ha gyógyulást hozott megannyi búmra, hogy üdvözöljem őt, ha erre jár. Parányi pelyhek árja eltakarja sötét sarunk goromba gödreit, ha néha-néha egy nyakamba bújna, … Olvass tovább
És futottak szálltak az évek, az anyu haja lassan hófehér lett, az apu háta a tehertől meggörnyedt, miközben felnőtt az öt gyerek, üres lett a családi fészek. Megfáradt kezek, csendes estek, kisírt szemek, hazaváró percek, és újra a szobák megteltek. Unokák szaladtak a poros utakon, oly sokszor én is oda vágyom, s már látom, ahogy … Olvass tovább
William Allingham – Lent a parton I. Ott lent, a napsütötte parton, hol sóillatú a föld, hol dagály emelkedik a fényben és a hullámzás tündököl. Ott, ahol a gyermekek fürödnek, futnak a habok között. Ott, hol tejfehér hajók repülnek a zafír-öböl fölött, vitorláik dagadva a jó széllel büszkén tartják útjukat. Ott, hol a hálók száradnak … Olvass tovább
Iránytű a ködben Valaki – tán’ a nagy égi öreg – pipájából füstöt ereget, ’s most lomhán hasal a köd a város felett, álcázva az ismert formát, kitöltve a tátongó közteret, a sápadt fényű lámpaoszlop könnyező nyirkot szitál… A hajnal ébredező nesze tompán rezonál, egy fázisú zümmögés perceg a félig kitakart házak ormán, a szél … Olvass tovább
Más ez az ősz, furcsa érzés, ahogy érkezett kopogtatás nélkül, nyitja az ajtónk, hirtelen hűvös lett az est. Hideg lett a lelkem tőle idebent. Valami változott, más minden, nem készült fel senki és semmi, hogy pihenni térjen. Zaklatott gondolataink ébren figyelnek minden neszre, álmaink bennünk rekedtek, talán örökre. Félve figyeljük egymás arcát, töröljük könnyeinket, meleg, … Olvass tovább
Szent Miklós névnapján… Ha jó voltál ma, Jókedvű és vidám, Nem morcos és nem dacos, Ha hiszed még Felnőttként is titkon, S várod a csodát, Ajándék jár Neked, Nem aranyos virgács. Ma este még Hozzád is eljöhet Egy elképzelt Várva várt Magadnak kitalált Jóságosan vidám Mikulás. 2017. 12. 06.
Volt idő, mikor sajogtam érted, mára csendesült a vágy utánad, néha még a lelkem arra ébred, átkarolja mindenét a bánat. Ám olyankor arra gondolok, hogy boldogabb vagy és akár a sólyom, elrepülsz a régi álmainkhoz, lángjaik parázsa el ne múljon. És ha majd az új nyarunk közelgve tűzvirágokat terít a télre, vágyainkra hátha újra kelne … Olvass tovább
Varázslatosan havazik, Lágyan elterül a hó, Sok hópehely lágyan hullik, Lenyűgöző, jaj, de jó! Nem fúj a szél, és nem porzik, Nem süt a nap, aranyló, Bámulatos, ahogy fénylik Mégis a táj, halihó! Puha hó borít be mindent, Olyan, mint egy takaró, Lágyan világít a hold is, Jaj, milyen szép, jaj, de jó! Alszik most … Olvass tovább
Kicsi, nagy vagy közepes? Élő, vágott, műremek? Zöld, fekete vagy fehér? Kinek, melyik, mennyit ér. Halat vagy húst? – és milyet? Disznó? – az most nem lehet. Csirke, pulyka? – mi a jó? Az ünnepre mi való? Póló, bögre, hűtőgép? Pénztárcánk már nem elég. Kinek, mit és mennyiért? Agyalunk a semmiért. Tán az ünnep erre … Olvass tovább
Öreg… de még álmodozik. Mesélhetnél kicsit Debóra Bízok, vagy ily’ ügyes leányka. Egri csillagokat, Meg szamizdatokat… Megtennéd? Lelkem táncot járna. Szívesen olvasnék fel Úrnak, Öregnek, vagy valaki újnak. Görögök eposzát, A face pletykaposztját… Amíg a csillagok lehullnak. * Közben konyhában főznél kávét, Megvacsiztatnád, kutyát… Dádét. Kedvemre lehetnél, Tested lenne kéznél… Öreg legeltethetné szemét? Főznék kávét, … Olvass tovább
Gonosz alattomosság bűze árad szomorún, szúrokszagún felém. Mint egy tárna-mély pincében becézgetné valaki az elhagyatottság érzését. Vad, gennyedző fekély-szagát árasztja most itt a Minden. Kesernyés, kezdő Tavasz szeleiben pucér-védtelen szívem árva gyerekként rettegve reszket, – hisz tudható nem akarhat igzán segíteni senki se! Bolyongok még, akár sírok közötti kóbor, céltalan kripta-lélek, vagy elátkozott pára-gőz kapkodva … Olvass tovább
Piros köpeny, piros sapka, vajon ki bújt meg alatta? Hóból fonta nagy szakállát, szél sodorta büszke bajszát, arcán széles mosoly terül, minden gyerek neki örül. Nézd! Kosara telis tele, mégse látszik semmi benne, égi áldás védi, széles, csak az látja, ki nem vétkes. Jégszánjával villámgyorsan, ajándékot osztja sorban, hópelyheknek csillag fénye, szikrát szór a messzeségre. … Olvass tovább