Ébredés

Fekszem csöndben a sötétségben, és csak nézek az ürességbe, ráeszmélve, hogy egy édes álomból ébredtem éppen. Álom volt csupán, de élénken él bennem minden. Még mindig hallom ahogy önfeledten nevettem, érzem, hogy önzetlenül szerettem. Érzések melyek olyan erősek voltak, hogy ébredés után szívemen nyomot hagytak. Csak fekszem azon gondolkodva, milyen jó lenne ha visszatérhetnék ugyanabba … Olvass tovább

Felnőnek mind

Mint a kitaszított, Aki kintről befelé tekint Az ablakon, nézem, Ahogy telnek az évek: Emlékké szelídülnek A könnyű léptek A harmatos fűben, Ott az iskola előtt, Ahol néha te vártál rám, Néha pedig én vártalak téged. Akkor még azt hittük, Hogy mi mások vagyunk, Hogy a gyermekkor Végtelen, Hogy az együtt örök, A külön pedig … Olvass tovább

Bűvös éj

Mágikus éj csillagporos mélyéből káprázatot szitálnak angyalok szikrázva röppennek, áhítattal ölelnek csendes égi ünnepbe. Karácsony zengi varázsénekét Bűvös angyalcsók ajkaimra ég Köröttem arany sziporkák szállnak Gondolatban ott vagyok most nálad. Aranypapír ruhába csillogok Fenyőd alatt szép ajándék vagyok Üdvözítlek,áldlak és szeretlek Mindensége leszek a létednek. …ezen a bűvös Karácsony éjen.

Karácsonyest

Karácsony ünnepére szól a csengő, a lelkeink ma végre összeérnek, ma hófehér lepelt terít a felhő, alatta messze száll az angyalének. Ma szíveink szeretve feldobognak, ölelni kész kezünk kitárjuk egyre, hisz átkarolni végre megtanultak, nem is szorulnak újra már ökölbe. A honfitársainkra úgy vigyázunk, akárha földi kincseinket óvnánk, s ha majd az est a lágy … Olvass tovább

Csend

Néma fa lombjának ágai hajlongnak csendesen kertemben, S e néma sistergés az, mi színtelen, léttelen. Hangodba azonba hiába reng a föld, ha üvölt a szíved, Hisz az én csendemben van a szépség, az emlék, s te.

Új évi fogadalmak

Nyitva áll Ó évnek kapuja, besétál rajt’ újév saruja, pattog a tűz kandalló lángja, ballag az óra idő mutatója. Pukkanjon a pezsgős üveg szája, szebb legyen a koldus gúnyája, bajuszunk össze ne akadjon, pénztárcánk egész évben dagadjon. Szeretet legyen a kincsünk, csökkentsük az alkohol szintünk, szerencse markolja meg kezünk, használjuk okosan az eszünk. Újév jő’ … Olvass tovább

William Lisle Bowles – A pillangó és a méh

William Lisle Bowles – A pillangó és a méh Így szólt egy pillangó egyszer a fáradozó méhnek: „Nincs festve oly színekkel szárnyad, mint az enyémek.” „Szegény, hiú lény! A színek, bár fényesek és ritkák,” így válaszolt a lepkének, „nem kerülöm a munkát.” „Én fáradozom napestig és megvetem a lustát, tarka színed egytől egyig nekem csupán … Olvass tovább

Személyes bátorság

Személyes bátorság Emlékszem, mikor elnehezült szívem, zuhanni kezdett, magammal ragadva mindent, kisodorva a nyílt tengerre; legyőzni nem tudva, mi bennem ellenáll, és ami reszket, érezve magam megölve, érezve magam megverve. Úgy érezve, minden okom megvan, hogy magamat is megvessem, mint aki az álmai után, nem is siet, nem is vágtat; hogy a félelmeimből szirom, és … Olvass tovább

Felejtés

Vad kárász, folyami, hangod suhan így fülemben, Szívemhez képest, szíved megfáradt a fél ütemben, Pulzál még, s elhal, mint jeges verés, nyári huzatban, Szememet keresed, máshol, máshonnan a fél urakban. Fakó, s jellegtelen sziluett tölti ki az árnyas falat, S csak a napsugár idézi azt a bársony régi nyarat. S még néha zengi szám, de … Olvass tovább

Nézőpontok

Kinek mi a rossz és kinek mi a jó, másokkal nem összehasonlítható. Mert ami nekem elég, az lehet neked kevés. Ami nekem a fény, az lehet neked a sötét. Ami nekem szerteszét, az lehet neked úgy szép. Ami nekem az élet, az lehet neked a végzet. Ami nekem csodaszép, az lehet neked pocsék. Ami nekem … Olvass tovább

KARÁCSONY VAKON…

Szenteste fellobban A gyertyák izzó lángja Karácsony reggelre is Kihűl a vaskályha. Megszületett a Megváltó Rongyos istállóban. Jöjj kedvesem, Ülj az ölembe Utoljára nézzél a szemembe Halványuló fényét Látod-e? Ezentúl fehér botot veszek a kezembe Fekete kalapot teszek a fejemre. Szenteste fellobban A gyertyák izzó lángja Karácsony reggelre is Kihűl a vaskályha. Megszületett a Megváltó … Olvass tovább

Szegregálva

Az utcákon porördög lődörög, néha imbolyogva megáll, majd nekilódul, dühösen becsapja a kékre festett ház ablakát. Roskadt kerítésen naptól fakult szunnyadó ruhák, fércük szakadt, esőverte múló idő szennyese . Az emelkedőn jön egy részeg, nyomja a pedált, káromkodik, mondja az istenigazát. Mérgesen csahol egy korcs, kapkod a lába után, de a rúgástól vinnyogva megáll. Esteledik. … Olvass tovább

Karácsony havában

Ragyogóbb az égbolt így karácsony havában, gyermekek szemében a vágyak nagyra nőnek, talán még hisznek az ünnepek varázsában, s lelküket megnyitják a szeretetidőnek. Mit adhat nekünk a hó födte tájak fénye? Ha távolba nézel, délceg hegytetők hívnak, isten közelében békesség terebélye – magasán csak viharlovagok pusztítanak. Fényárban kanyargó díszek, falvak, városok várják karácsonykor a család … Olvass tovább

Téli sport

A fellegeknek árja roppanó havat terít a néma tájra, hideg, fagyott világa nem való ki cidrizőn melegre vágyna, maradjon otthon az, ki fél a tél pirosra csíptető szelétől, kemencesutba bújjon az, ha fér a sok fagyos fehércselédtől. De hogyha bátor, úgy velem marad, a szánomat segít befogni, azon hasítjuk át a nagy havat, a gát … Olvass tovább

Ne csak Karácsonykor!

Mindig eljön a december, hogy békét hozzon, és szeretetet, meghozta azt már ezerszer, ha nem vigyázzuk, könnyes lehet! Karácsonykor mindig jut a díszes fenyő alá szeretet, a szívünk akkor kinyitjuk, máskor meg nem szeretünk eleget! Eljött újra a Karácsony, jászolba fektették a kisdedet, a lelkünk reménnyel táncol, a Megváltó ma megszületett. Csillognak az ünnepi fények, … Olvass tovább

HIHETETLEN

HIHETETLEN Tombolt-e már forró nyár ilyen öreg szívben? Ébredt újra száraz ág, kristály-tiszta vízben? Nem tudom, nem hiszem – olyan lehetetlen! Bár, tudjuk az ember néha nagyon telhetetlen Mégis mindent megpróbál, hogy elérje a célját Addig-addig kombinál, míg új lehetőséget lát Ilyen eset talán még a gyerekmesékben sincsen Végre mégis megvalósult, amit sohasem hittem Boldognak … Olvass tovább

Létkérdések!

Közöny, irgalom, Nem épp’ édestestvérek. Élet, középút! * Lélek is szorong, Ha már a bűn az érték. Mivé lesz világ? * Szép lett a csúnya! Döntésképtelen nyerő! Világ, fejem áll… * Csoda várása! Káprázat, csodás varázs! Kaleidoszkóp. * A kálváriám Keresztje, magával von… Megdicsőült sors. * Harang, halkan kong, A szava, hitre hívó! Megdicsőülés. * … Olvass tovább

Emberi választás

Lélek menhelyén kaparász, motoszkál a fájdalom. Gyötrő félelmeim lápvidékeiről önmagának táplálékot csipeget a félsz. Mit is mesélhetnék emberek nektek eltörhető könnyeimmel?! Hisz mindig is félreértettek, nem értenétek hogy éjfelek kísértet-reszketései bennem lent a mélyben Halál-dáridót lejtenek s mellemen zörgetik dübörgőn megkésett szívem pumpáló ritmusait. A kiáltó csönd is falak közé menekülne bennem; a megkésett, reszkető … Olvass tovább