Az örömnek rendje

Az örömnek rendje Nem vagyok látható, nem vagyok hallható, várva csak, hogy a fájdalmamat te vedd el; ki egyszerre vagy látomás, és a való, véve magam körbe, szerelmi tüzekkel. Egyszerre mondva rád is, igent, és nemet, nem is tudva, hogy jönni, vagy menni látlak; tovább égetve csak, minden gyötrelmemet, érezve magam közben, egyre gyávábbnak. Mint … Olvass tovább

Jácintkék tükrök

Lábnyomaink egy irányba mutatnak már egy ideje így van ez, örökre így is marad talán, noha kitartásban szilárdulni soha nem könnyűség, alapszabály, hogy apály és dagály mindig felváltva jár. Kérlek, ne mondd, hogy semmit sem változtál, tudom, hogy fellobban a parton felejtett parázs, szikrát szór a fénye, mint Androméda csillagai, és jácintkék szemeid, mint tükrök … Olvass tovább

A púpos teve szerelmetes levele

Itt tikkasztóan nagy a hőség, és élelemből nincs nagy bőség, csak ábrándozom szakadatlan, maga nélkül a sivatagban. Hőn áhítozom kiskegyedre, hát, reagáljon levelemre, édes csókjára szomjúhozom, bármit kíván, én rögtön hozom! Elnézését, ha megzavartam, becsszavamra, azt nem akartam, írja meg, vagy telegrafáljon, és nem titkos a mobilszámom. Magamban vagyok, Ön is facér, a becses nevem … Olvass tovább

Arany Napfény

Napfény sugarai üdvözölnek reggel, Rám mosolyog, ébreszt szeretettel, Kellemes meleg éltető erővel, Napindító csendes reménységgel. Fénylő sugarai életet lehelnek a mának, Aranyköntösbe varázsolnak tájat, Az üde fű virág is meghajol, ahogy az érintésére válaszol. Tó vízen táncoló csillagok ezek, A madarak is ebben fürdenek meg, Lágyan átölelik a Földet és Eget, Sugározzák fényük mindenkinek.

Ez a kor

Mint egy méhkas zsong ez a világ, pénzéhes nyálcsorgató kaptár, miben szolgalelkű koldus katonák mossák napról napra az urak lábát Hasra hát! Taposson rajtad a kor, verjen véres csíkot hátadra, ne sírj, ne szólj. Már érzed és tudod, hogy itt a vég. Mint Róma bukása eljött, ideért hozzánk a szenny, a romlott idea, miben már … Olvass tovább

Valaha régen

Valaha régen Valaha régen az ég kéken ragyogott, mint a te vized anyám, amikor a teknőben mostad a fehér inget, bugyit, gatyát. Fenn az égből szeretet-mosolytól csillogott rád a lég, melléd álltam, én, a mosást segítő bakfis lány, kezem kezedhez ért, megszólaltál: „Így mosd a ruhát, ne a kezed dörzsöld össze, tudod, kisebesedik, ruhát ruhára … Olvass tovább

Henry W. Longfellow – Esős nap

Henry W. Longfellow – Esős nap A nap hideg, sötét és sivár, erősen fúj a szél, eső szitál, vadszőlő kapaszkodik falába, de egyre fogy levélruhája, és a nap sötét és sivár. Az életem hideg, sötét és sivár, erősen fúj a szél, eső szitál, gondolataim a múlt falára tapadva, reménye múlva mára és a nap sötét … Olvass tovább

FURCSA ÁLLAPOT

Sokszor úgy gondolom minek utána elindulok Ismét magamra kapom napom nem hagyom magam, Értelmet keresek mindenben a felhős reggelekben a kedvetlen napokban magamnak magamban. Tervezhetetlen létem tétlenül nem nézem Ha nem vesznek észre ordítok, halihó itt vagyok furcsa állapot Az idő meg csak rohan előznek sokan a telet a tavasz majd márciusban ő hoz havat … Olvass tovább

Tavasz hívogató

Messze még a nyár, hiába fázom, nem ad nekem ma enyhülést a lét nincs sehol se tűz a láthatáron, csupán a tél teríti zord jegét. Nincs madár se most a pőre fákon, az énekük hiánya szívbe mar, jöjj elő, kies tavasz, ne fájjon, köszönts reánk, ha tudsz nagyon hamar! Hagyd a lelkeinket olvadozni, tüzén reményeink … Olvass tovább

Reflektálás – 15 (Nem lesz tél)

Reflektálás – 15 (Nem lesz tél) A tinta hamar párolog tudjuk mindketten tolladból. Elolvadtál, amikor körülötted volt a fehérség. Nagy türelemmel várod, hogy melletted helyet foglalhasson. Óránként emlegeted az Istennek, hátha meghallja imáid. A gyűlöletből a legkönnyebb megfonni a szeretet csokrát. A valóság többször pofozott fel, mint ahányszor ő akart. Most újra sarkon fordul, és … Olvass tovább

Jelmezzé szelídült

JELMEZZÉ SZELÍDÜLT Itt van fársángnak gyönyörű ideje Ezen esztendőnek Tündöklő eleje. Vízkereszttől Húshagyóig Áll a bál. Ez újév farsangjánis Vigadni muszáj. Talán ismét Pártában maradtak A mai Dorottyák Az idei fársángon? Azért mégis Édesen csordult A sárgabarackos íz A szalagos fánkon. S jelmezzé szelídült Anyám becses kalapja És puccos ruhája Az esti bálon. Vidáman vonulsz … Olvass tovább

Tavaszi álom

Erdős Sándor Tavaszi álom Nézd, újra eljött a csodás tavasz. Napfény füröszti a kopár dombot. Ismét dalol már a kis pacsirta. Kacagó fák növesztenek lombot. Vidáman mosolyog erdei rét. Szíve megtelt napfénnyel, virággal. Viszláttal köszönt el mogorva tél. Muzsika lett csattogó madárdal.

Szív zajában

Virágot hoztál nekem Kedves, pedig az élet engem már ronggyá feslett! Vörös rózsa nyílott amikor szerettél, titokban reá édes csókot leheltél. Ébren álmodok szív zajában Veled, fényes csillaggá vált szép barna szemed, mely friss tavaszi éjben fénylőn ragyog, felidézvén a sok boldog pillanatot. Tavaszunk visszahozza most is liliomvirág illatod! Tisztán látom szemedben a vágyat, de … Olvass tovább

Én… magamról

Vers és haikuíró vagyok, És úgy tűnik, most már maradok. Mindig vannak új tanítványok, Tanítom őket, fiúk-lányok… Vecsés, 2017. március 18. – Kustra Ferenc József – íródott: a www.magyarerő.hu felhívására a fényképem mellé, amikor ott is publikáltam. (Önéletrajzi írás)

JÁTÉKNAK INDULT

JÁTÉKNAK INDULT Ártatlan játéknak indult akkor az egész Ártatlan játéknak, mit gyermek űz csupán Most meg csak állok itt: döbbenten, sután Felfogni, hogy mi történt végtelen nehéz Belém szeretett egy fess, megnyerő férfi(?) Legalábbis ezt állítja, és ajka erről dalol Nem merem elhinni, mégis hiszem valahol A lelkem feldúlt, hogy történt? Nem érti Színes buborékként … Olvass tovább

Mire vénülőben leszel

Mire ráncos lesz hamvadó, bazsarózsa-bőröd, termékeny öled nyoszolyáját a pókháló is kikezdte, megtudhatod: esendő Endidu-anyagból lettél te is anno teremtve, s egzotikus tested is a tett s az akarat közötti félelem tarthatja csak össze! Mire háromszor kelsz majd éjek komorló holdtöltéjén, mert ideje korán téged is megszólít a kényszeres szükség, hol vécék kagylójába szorult a … Olvass tovább

Vidám jelmezbál

„Itt a farsang, áll a bál,” Tücsökbanda muzsikál, Táncot rop a mackó-medve, Aludni most nincsen kedve. Álarcot hord kis Mariska, Ő kiskecske, párja Riska, Királyfinak korona… Kisherceg a rokona. Kézen jár a Palika, Nem sportoló. Aligha… Boszorkányból is sok van, Hófehérke épp sokkban. Víg mulatság reggelig, Kis frissítő jólesik. Találkozzunk jövőre, Várlak egy keringőre.

Iskolai jelmezbál

Egyszer voltam jelmezbálban, Egykoron az iskolában, Jó negyven évvel korábban, Hétvégén az osztályomban. Bohócnak én beöltöztem, Nem volt más a kis üzletben, Traktoristának, sofőrnek Jelmezbálba nem mehettem. Eljött a mulatság napja, Iskolai jelmezbál szombatja, Nagy közönség, sok-sok ember, Osztálytársaim szülőkkel, Osztályfőnök, tanítónő, Sok testvér és sok nagyszülő, Mind-mind arra volt kíváncsi, Mit tudok nekik mutatni. … Olvass tovább

Riói karnevál

Fáklyákkal vonult a tömeg, testemet átjárta a hideg, te átöleltél, féltettél nagyon, vonultunk csendben az országúton, álarcot viselt mindenki, én tündérlány voltam te királyfi, türelmesen vártad a percet, hogy csókolhass, szerethess, felcsendült a jól ismert Karnevál mindenki a táncra koncentrált, szambát táncolt a város, hajnal volt, senki sem volt álmos nem volt harag csak szeretet, … Olvass tovább

Farsangi forgatag

Álarcot hord itt sok farizeus, “De mit tudhatnak rólam? S mit tehetnek?” Arany álcájuk mögött mind cinikus, maszk alól rejtve könnyen ítélkeznek. Nem árulok zsákbamacskát, mint más… Az őszinte hit fontos nekem s jellem, nem hoz lázba botor, hamis tűz szítás, szeretet s béke az én anyanyelvem. Bálozunk, felöltjük szép új arcunk, rejtve mögötte szívük … Olvass tovább