Az örömnek rendje
Az örömnek rendje Nem vagyok látható, nem vagyok hallható, várva csak, hogy a fájdalmamat te vedd el; ki egyszerre vagy látomás, és a való, véve magam körbe, szerelmi tüzekkel. Egyszerre mondva rád is, igent, és nemet, nem is tudva, hogy jönni, vagy menni látlak; tovább égetve csak, minden gyötrelmemet, érezve magam közben, egyre gyávábbnak. Mint … Olvass tovább