Zenél a lélek 1/4

A zeneiskolában a formaruha mindenkire kötelező volt. Származást és az anyagi helyzetet csak a naplóba jegyezték be. Carmen az iskola parkjának egyik eldugott sarkában cigarettázott. Dicsekedett, hogy őt úgy sem vonja felelősségre az édesapja. A takarítónőjük, pedig nem árulja be, hogy ő csen el pár szálat. Az édesanyja pedig, ha kell, magára vállalja. Vivien megpróbálta … Olvass tovább

Talán ha egyszer csak

Talán ha egyszer csak… Talán ha egyszer csak, és éppen, és alig… Szétszórod önmagad, koppanva érsz falig. Azt mondod hogy, sebaj! Simítod homlokod. Rosszabb volt még tavaly. Folyton mondogatod. Nem javult a helyzet, belegondolsz, tudod. Fenékig a kelyhet, most is kiihatod. Élni kellene még! Kevés lett az ösztön. Van e erő elég, ami ösztönözzön? Talán … Olvass tovább

Ki tilthatja meg

Ugyan ki tiltaná meg nekem, hogy elmondjam, mit mások csak elemeznek, s nem láttak még soha kérgesre dolgozott tenyereket. Anyáink, Apáink életét, ki lapokról olvassa, az nem tilthatja meg, s meg sem engedi életéveink hosszú sora, hogy a történelmet kedvére átírja. Ki nem fogott soha kezében vasvillát, vagy ekeszarvakat, hajnaltól-estéig nem járta a magyar ugarokat, … Olvass tovább

A vágy hatalma/7.fejezet

Az elhagyatott sírokkal teli domb hátborzongató látványt nyújtott az éjszakában. A hold fénye alatt a sírok körül ólom szürke köd kúszott. Az öregasszony a sírok közé vezette Karent. A hegy titokzatos csendje csak fokozta a feszültséget, ahogy közeledtek. – Ide temettem el anyádat. Mutatott egy közeli sírra. – Kik a többiek? Kérdezte ingerülten. A sírok … Olvass tovább

Búcsú a téltől

A tél a parti fák között motoz, törött jegét a tó feledte már, hiszen tavasz közelg, nem oly gonosz, de még övé ma itt a február. A fellegén a napsugár süt át, lehelletén megenyhül egy kicsit, mosolygva nézi száz varázslatát, de még havat remélve álmodik. Habár az éjszakát lehűti még, de már alant mocorg megannyi … Olvass tovább

Ballada a farkasról

Ballada a farkasról első dal Hollótollú éjszaka Sötét pihéje alászáll, S a Hold únott magányában Felhők között botorkál. Szendereg a zord fenyves, Hál puha fészkén a madár; Csak a távolban üvölt Egy éhező toportyán. Korgó gyomorral andalog Maga sem tudja merre, Vézna lábainak már Teher aszott teste… Egy fejfa árnya hosszan Nyúlik el egy sírra, … Olvass tovább

Se hálók, se kötelek

Lányok macska-komisz-kocss szájacskájából ostorozva telítődik, majd fröcsögve kilóg obszéc, csúnya-beszédek mocsok-vízesései; lángokat-köpő szó-zuhatagok követik egymást, míg bamba-flegmás siker s pénz olcsó ígéreteitől önmaguk is megrészegülten röhögnek csacskán hang-ízű szivárványt. Mert minden bók, széptevés, romantika kidobnivaló semmiség lett – s mostanság ideje korán elvérzik nehéz, keserédes hétköznapok mocsarában. Létben ritkán hitegethető már újbóli karrierista álom, ha … Olvass tovább

Nyárfa-virágzás

1. Nyárfa csikmák hull, Satnya virág éktelen. Ág csüngő terhe. Sárga virágport Lég szétszór, talajt fest. Művészi hajlam. Ezüst nyár fürgébb, Virága gyorsabban nő. Korai fajta. Illata gyenge, Tömegesen hatásos. Tavaszhódító. Rügyek pukkannak, Átalakuló virág. Fa megkönnyebbül. 2. Száll, mint hópehely, Nyárfák pelyhe szellőben. Könnyed lebegés. Változó irányt Fuvallat szabja, libeg. Imbolygó légtánc. Száll, csak … Olvass tovább

Kisvirág

Szívemnek gyönyörű virága, Mikor láthatlak már valahára. Nemcsak az idő hely is fontos, Hogy akkor legyek, pont ott. Gúzsba kötött bimbód, Mikor virággá sarjad. Hajnali pirkadat fénye, Bearanyozza arcod. Mond meg nekem, Vajon merre lellek? Téged Ó Kisvirág, Ki szívemnek kedves! Hol vertél gyökeret, mely irányba? Rétek, mezők oltalmába? Vagy hűs patak partján? Esetleg egy … Olvass tovább

Elvesztem a lelkemben

Sokan vannak, sokan. Elvesztem a lelkemben Nem tudom merre kéne Téged keresnem. Kizárni nem lehet Ahhoz ez túl lelketlen Hogy várjak a végtelenig. Elvesztem a lelkemben Nem tudom merre kéne Téged keresnem. Sokan vannak, sokan Elnyel téged a rengeteg Nem látlak semerre. Jobbra-balra Szemtől szembe Vágyom is erre Meg most talán nem is Ijedt, rémült … Olvass tovább

Recept

Végy két csillogó szempárt, Add hozzá egy mosoly ragyogását, Forró ölelést szerető szívvel Bármilyen mennyiséggel, Kedves hangú fülbemászó dallamot, Bódító tavasz-virág illatot, Csipetnyi álmodozó csillagharmatot, Fűszer gyanánt édes csókot- Keverd lágyan simogatva Szerelemlángon pirítgatva, És magadhoz veheted Mindennapi boldogság kenyered.

Utótűz

Hová peregtek át a lenge évek, mivé foszolt a régi vágy belül, a messzeség felé hiába nézek, szerelmeimre már gomolyköd ül. Mi lenne, hogyha újra átölelne a láz bizsergető-vad illata, a fellegén az Ámorom figyelne, vajon maradna rám elég nyila? Vajon nem oltaná hajam fehérje a szív remegve éledő tüzét, a régi érzemény belé beférne, … Olvass tovább

Örök szerelem

Örök szerelem Hazudnék ,ha azt mondanám elfeledtelek, hazudnék, ha azt mondanám nem szerettelek, Hazudnék ,ha azt mondanám jól vagyok, de neked hazudni nem akarok. Hazudhatnám ,hogy elmúlt már a fájdalom, hazudhatnám,hogy boldog nélküled a nappalom, Hazudhatnám,hogy minden jó,és jól vagyok, de neked hazudni soha nem akarok. Hazudom magamnak, hogy már nem kellesz, hazudom azt is, … Olvass tovább

A szél

Zúgva, sisteregve jött a szél, dühösen vágta rám a kertkaput. Forró leheletével felszárított minden harmatot. Bebújt bokorba, résbe, majd sziszegve hozzám bújt, körbe ölelt. Nem engedett, beszél hozzám. Illatokkal cirógatott, estikével, eső illattal. Szagokat hányt rám, égett hús szagát, temetetlen halottak bűzét… esti harangszót, gyermeksírást, üvöltve forgott, ágakat tört, majd elnémult egy percre, bűnbánón súgta: … Olvass tovább

William Blake – A fű-visszhang

William Blake – A fű-visszhang Felkelt a Nap, az ég boldogabb, harangok bongnak köszöntve tavaszt, rigó, s pacsirta bokron dalolva, oly hangosan zeng, harangra csirren, játékuk illan a fű-visszhangban. Fehér hajú John csak ül mosolygón a régi tölgy mögött, az öregek között. Nevetve játsznak, mondják egymásnak: „Vidám világ volt fiúk, s a lányok ifjú korában … Olvass tovább

Öregedő

Egykori friss fürgeségemet mára felváltotta a lomhaság, örvénylik öregedő testemben többfajta, kéretlen kórság. Temetetlen emlékek elmémben figyelmet követelnek maguknak, örök körforgással az érzelmeim hol sírnak, hol vidáman dalolnak. 2024.04.14.

6. Képzeletben Nála (Morzsák-ciklus)

Küldött egyszer egy verset nekem szólót csodaszépet csendes idill tüzes álom azt hittem egyszer megtalálom azt hittem majd valóra váltja nekem ég asztalán a gyertya vagy a mécses és a pörkölt mely tűzhelyén szeretetből főtt megadja nekünk amire vágyunk közös lesz talán az ágyunk de ha mégsem csak az álmunk versekben egymásra rátalálunk eszmékben zenében … Olvass tovább

ÖRÖK TÁNC

ÖRÖK TÁNC Forró tűz táncol testem titkos táján Tébolyult ütemre kényszerítve azt Kábultan keringek, mint megsebzett sátán, de nem ad lelkemnek egy cseppnyi vigaszt A tűzben születtem, és talán halálom is az fogja okozni? Még nem tudhatom Égek, mint zsarátnok, és hiába várom, hogy valaki megmentsen pokoli utamon Tüzes tüskék tépték testem titkos táját Őrjítő … Olvass tovább

Tavaszi haiku csokor… 2.

Cseresznyefa szép Virágerdőt mutogat. Ízletes gyümölcs. * Cseresznyevirág Szirma, nagy termést jósol. Még jó idő kell. * Szalad a folyó Hátán levelek ülnek. Napsütés terjed. * Jön megújhodás, Rügyek is kipattannak. Megjött új élet. * Völgy öle üzent, Elkezdődött virulás. Zöld pihenőhely. * Langyos szellő jő, Virágillattal tele. Allergiások. * Rügyek kinyílnak, Levelek előbújnak. Minden … Olvass tovább