Gyönyörű nyári este volt, a nap aranyló fényben úszott az égen. A felhőkön átszűrődő narancssárga fénysugarak kellemes hangulatot árasztottak egy igazi romantikus vacsorához illő estéhez. Maya izgatottan készült az esti találkozóra, mert a szerelme meghívta vacsorázni. Vörös estélyit vett fel, amely feszesen simult hibátlan testére. Hosszú, barna haját szépen kifésülte. Enyhe sminket tett az arcára, … Olvass tovább
Az idő homályos folyó, melynek partjain egyedül a múlt kavargó ködje látszik. A jelent és a jövőt már csak az elmében éljük, mint a távoli, homályos tájakat, melyeknek csak a csúcsai merednek ki a ködből. Gondolataim szárnyalnak az idő sodrásában, megtörve a múlt sűrű rétegeit, melyeknek minden pillanata egy köve a lassan épülő piramisnak. De … Olvass tovább
Üres lelkek harcolnak, Üres lelkek ellen. De mindez hova vezet? Üres szívem harcol, Végtelen erővel, Az üresség ellen. De mindez hova vezet? Zene dörömböl fülemben. Szüntelen, keservesen. Hallgatag a belső hangom, Úgy hiszem csatát nyertem. De mégis milyen áron, Értem el mindezt? Megválaszolom. Most. Mindezt, Üres napokon, Végtelen csendben. Üres lelkek, Csatája közben.
A nap ma sem jött elő. Kávé és hányinger, a metrón maguk elé meredő emberek várják, hogy vége legyen a napnak, míg én úgy nézek az égre, mint a szeretőjét kereső idő Ez nem vers, csak eső és merengés Zaklatott álmok, amikben újra és újra elbúcsúzok, Pipacs az út szélén, özvegyi fátyol mögül figyelő napsugarak … Olvass tovább
Már ne haragudj, Éjféltáj, ha elcsitul A dombtető utolsó harangkondulása, S a távolban felmorajlik Egy meggörnyedt tölgyfa, Miként múltidejű merevsége Bánatba, majd villódzó Agresszióba csap át… Már ne haragudj, Húzd ki tövestől a tüdődbe, A szívedbe, a gyomrodba döfött Sérelmeket, morzsold szét Ujjaid közt bűzös pernyéjét A felperzselt álmoknak. Már ne haragudj, A szörny nem … Olvass tovább
A Nap, a Hold, a csillagok, Mind Neked ragyognak, Fényükkel a szívedbe dalolnak, S a szemeidben megcsillannak. Ezernyi esőcseppek üzennek, Halld meg hát hangjukat, A fák is neked suttognak, Megannyi emléket dúdolnak. A virágok illatát viszi a szellő, Neked kedveskedik a mező, A harmatos puha fű is téged vár, Ülj le, és halld meg hívó … Olvass tovább
A FÉNY A legerősebb fény is kialszik egyszer A világmindenség látványa nem örök Az éjben még látszanak apró fénykörök, mégis mára ez csak hibás földi rendszer Védenénk, szítanánk minden kis erőnkkel, ha mégis elhamvad úgy is van mit tenni Szeretni kell, és a rossz múltat feledni Érzem akkor talán újabb fénytest nő fel Átölel, melegít, … Olvass tovább
Ahogy befordult a sarkon, azonnal a tömeg közepén találta magát, mint ahogy az ár elkapja a magányos tutajt, sodródott, vitte az arctalan emberi massza valahová a városközpont felé, ahol majd valaki elmondja a magáét, öklét rázva a megfelelő soroknál, amit bejelölt magának a beszédében. Ők meg majd tapsolnak neki. Az út pereme felé sodródva végre … Olvass tovább
Lilike és Nóri élték az összeszokás az együttélés időszakát. Lili rendszeretete a nullával volt egyenlő. Szerencsére nem az a típus volt Nóri, aki epilepsziás görcsrohamot kapott, ha a csipketerítő egy centiméterrel arrébb volt leterítve. Sőt, kimondottan szerette, ha látszott a lakásban, hogy élnek benne. A józan ész határain belül voltak elvárásai, soha nem hagyta másnapra … Olvass tovább
Fedra felhívta Emiliát, de a nő elmondta, hogy Tristen már nem lakik ott, mert visszaköltözött Tarragonába, viszont másnap Nápolyba érkezik, hogy megemlékezzen az ikertestvére, Lorenzo halálának évfordulójáról. Fedra jelen problémája miatt teljesen megfeledkezett arról a szomorú eseményről, pedig az a nap a házassági évfordulójuk is volt Lucasszal- mégsem tudott ünnepelni. El akarta felejteni azt az … Olvass tovább
Ahogy hazaért, egyből a telefonhoz sietett. – Helló Jack! Itthon vagyok, várlak! A férfi tisztában volt vele, hogy megérkezett, hiszen figyeltette a házát. – Nagyon örülök neked! Hamarosan átmegyek! Valóban örült, mert tegnap ismét lecsapott a vérszívó és Karen nem tartózkodott a városban. A nő miután vett egy zuhanyt, a kanapéra dőlve várakozott. Gondolatai még … Olvass tovább
A kis házi zenekarral Vivien is egyre többször állt a közönség elé. Beethoven zeneműveiből már kifogástalan rutinnal rendelkezett. Első kedvenc zeneszerzőjévé vált. Carmen közben próbálkozott, hogy lejárassa a többi tanuló előtt Vivient. Kiábrándítóan nyilatkozott. – Borisz szertőjeként lép egyre feljebb a ranglistán. – Nincs igazad! – figyelmeztette Gréta. – Emlékszel a cigarettára? – Azt már … Olvass tovább
Falusi porta. (Kamra) A kamra: A helyiség járófelülete agyagból készült. Agyag és szalmatöredék keveréke jól bírja a terhelést. Keresztbe tett farudakon bejárattal szemben plafonig érő lécekkel , ajtóval ellátott kis fülkében keresztbe tett farudakon a magasban egész évben lógtak a sonkák, a szalonnák, télen a kolbász, a disznósajt. Szellős volt, télen nem fagyott és védte … Olvass tovább
Aznap éjjel sokáig forgolódtam, elhitettem magammal, hogy ezért a románcért érdemes volt Londonba kimenni. Viktor az álmaim pasija lett az első perctől kezdve. Ne gondolj egy kigyúrt fazonra, mégis nagyon vonzódtam hozzá. Ráéreztem a belső értékeire, ami ellensúlyozta, hogy kissé konzervatív gondolkodású volt az én generációm laza stílusához viszonyítva. Szóval akkor gyúlt fel a fejemben … Olvass tovább
A kabai futballpálya az 1930-as és 40-es évek elején a vasútállomás felöl jövet a régi malom utáni részen volt, az ONCSA házak után, szemben a Berecki kocsmával. Fehérre meszelt fákból készült kerítéssel volt körül véve. A kertünkbe, amit mi szőlős kertnek hívtunk, a pályán jártunk keresztül. 1945. májusától került át az út másik oldalára. A … Olvass tovább
80. Az old hippi keserve A Nyugati mellett a Remixben B. Tóth harsogta diszkópultja magasáról: – És most emlékezzetek a legendás Petőfi csarnokra, mert következik… Majd megállt bennem az ütő, mert már hülyére ugráltam magam, a helyszűke miatt úgy vertikálisan, de azért is, hogy a Pecsára emlékezni kell. Hiszen most van – dehogy, volt! Már … Olvass tovább
Sorsom kiált József Attila emlékére Az iszonyatot is gyúrhatnám keményre, mint akit a félelem öl és fojtogat; vágyva a jóra, mint egy falat kenyérre, hogy az évek, össze ne törjék sorsomat. Mint aki verse végére, soha nem jut, mint akinek veszteségei túl nagyok; ki egymaga, élni és meghalni sem tud, tudva, bele már magamba sem … Olvass tovább
Seregi Eszter: Kék ég alatt Kék ég alatt szép zöld fű, Élni mégsem oly egyszerű. Minden nap erősnek lenni, Feladatok előtt meg nem torpanni. Nem szédülni, Mindig előre menni, Vállainkra rakott súlyt, Büszke tartással cipelni. Átírt forgatókönyv szerint élni, Új kotta szerint zenélni. Következő fejezetekkel megbékélni, Ki ne maradjon fő rész, arra ügyelni. Hittel, kitartással … Olvass tovább
Jövő reménye nem lehet elűzve, nem maradhat a jelen egyedül, bizakodás frissen lelkesülve a most igazságában velem ül. Ebben a pillanatban még élek, magamban hordom múlt kiáltásait, kiszámíthatatlan a földi élet, mégis latolgatom kilátásait. Elmémben elevenedik gondolat, mondandóját mában meg kell lelnem, szomorúságra szeretet a vigasz. Sok kérdés örökre nyitott marad, nem kell mindenre magamnak … Olvass tovább
Míg lépdel az úton a földi zarándok, Bár béklyózná szívét a múló idő, Nógat az álmom, érkezni vágyok, S iránytűm, nem kérdés, a benső erő. Még felkap a szellő, mert szállni imádok, Így szabad a lélek, nem süllyedő hajó, Míg leszek az első, ha némák a „bábok”, Van miért éljek, amíg árad a szó. Nézd, oszlik … Olvass tovább