Torony
Kerék alá került a kép, Rá diókat festett, elénk Mozsár morzsolt várat, Az Építész is belesápadt. Rózsaport letörlő ronggyal, Kútba esett sejlő sóhaj, Csigalépcsőn csészealjak: Fehér csontok, törve vannak, Vak toronyba vezet, nincsen Ablaka és mégis innen Ugranak az álmok: végük, Így állunk most, és nézzük.