Ahogy telnek az évek és sokasodnak megmaradt ősz hajszálaim, egyre több olyan ember megy el ebből a világból, akik gyerekkorom, fiatalkorom, vagy későbbi éveim ikonikus tehetségei. Az is fájdalmas, ha idős korban, megfáradva távoznak el, de most egy fiatal, szép és nagyszerű tehetség csatlakozott az égi színtársulathoz. Tompos Kátya élete csak 41 évig tartott. A … Olvass tovább
A bohóc Feszengve állok a színpad közepén, talán a pezsdítő tapsra várva. Fel sem merül bennem, hogy a nézőtér üres. Andalító zene fürkészi be magát a fülembe, ettől szűnni látszik a reám nehezedő magány. De a félelmem nem múlik el még így sem. Fenn az állványzaton egy mélán csüggedő lepel, melynek lelógó rojtjai fejem búbját … Olvass tovább
Afra gyönyörű afrikai lány volt, Franciaországban élt, és ott ismerte meg szerelmét Áront. Már az egyetemen egymásba szerettek. Áron szülei mindent megtettek, hogy szakítson Afrával. Nem tudták elfogadni, hogy Afra fekete bőrű, afrikai származású. Áron meglepetésként a szerelmesek hídjához hívta Afrát. – Szia Áron! – köszönt Afra. – Szia Afra! – köszönt vissza Áron. – … Olvass tovább
Hogy lehet az, hogy lassan felnőtt, mégis védelemre szorul? – morfondírozott magában a kora reggeli távolsági buszon zötykölődve. Lehunyt szeme mögött hangok és képek suhantak. – Nem vagy normális Nóri, mit vállalsz magadra, ennek se eleje se vége, rámegy az életed. Inkább mennél el takarítónőnek, ott leteszed a munkát oszt jó napot! Itt meg, megállásod … Olvass tovább
1. Bodzsánó bemutatása Kellemetlen alak. Túlságosan izgága. Levakarhatatlan. Valami züllött embernek tűnik aki az ártatlan járókelőket zaklatja. Már a puszta megjelenése is zavarba ejtő, nemhogy az ami utána következik. Például egy eset. Állok a megállóban, várom a villamost. Két perc múlva érkezik. Ezt a menetrendtábláról olvastam le, amikor is odalép hozzám egy úr. Kockás zakó, … Olvass tovább
Karen finom harapdálásokba kezdett, vigyázva, hiszen szerelmes volt a férfiba. Érezte, ahogy a Jack szíve gyorsabban kezd verni, miközben a kezeivel szorosan magához ölelte őt. A vágy és a félelem különös keveréke sugárzott a férfi szeméből. -Nem kell félned tőlem – suttogta a nő, miközben sebesen tépte le a ruhát magáról, majd Jackről. – Szeretlek, … Olvass tovább
Eszébe jutott a levél, ami a táskájában lapult. Még be kell mennie a gyámhivatalba, hogy megbeszélje a két kislány sorsát. Amikor beért a kisváros központjába, elkanyarodott a hivatal felé. Nem sok esélye maradt, a fogadóidő legalább egy órája lejárt. Próba szerencse – gondolta, hisz másnap dolgoznia kell, még ennyi idő se jut majd felkeresni őket. … Olvass tovább
Özvegy Kelemenné arra gondolt, akkor hibázott, amikor nem csináltatta meg idejében a fogait. Gondolta is: ,,de hát így jár az, aki ideje korán megöregszik, és magára marad!” Amint megérezte a valósággal kibírhatatlanul hasogató, pokoli fájdalmat a fogágyában, a gyökereiben, azonnal el kellett volna mennie egy olyan szakemberhez, aki – remélhetőleg -, fájdalommentesen szabadítja meg pácienseit … Olvass tovább
Thomas Hall Shastid – Az emlékezet csarnoka Van ott egy emlékcsarnok a boldog földeken, falai márványtiszták, s ott gazdagság terem. Lépcsőkorlát aranyból készítve látható, alatta márványlépcső, aligha kopható. Szeretem e csarnokot, mert ott időzni jó, látomásai ömölnek akár a tiszta szó. Falain képek függnek, alkották mesterek, a márványszobrok körben akárha élnének. De van egy őszinte … Olvass tovább
Döglésen vagyok egész nap izzadok, csorgok, űzöm a szúnyogokat sötét szobára vágyom sörre, vízre, csak folyjon ez a nyár szilánkos csontra aszal
Pattan a cseresznye vérvörös éle Cseppjében a víz szinte már fekete Lehull a földre parányi belőle Serceg a nedű, párolog kifele. Bokorban nyúrgul a rózsa bimbaja Lyukacsos levelét megrágta a bogár Nem lehet a szemére vetni, Hőség van, szomjas volt, A kert alatt szárít a narancsszín napsugár. Bodzavirágból lopott puder porában Méhecske büszkén repül ide … Olvass tovább
A múlt a tébolyult jelenbe torkollt, kiégte volt hitét a létezés, akárha volna lángolása félholt fogadkozás, parázsnak is kevés e bűntudattalan, goromba vétség, amint utódainkra ver vasat, hajol kihunyt jövőnkre törve, hétrét alázva szét a régi álmokat. Kifosztva áll üres fokán a lélek, az ördögök se jönnek érte el, alatta bár az elsodort remények maroknyi … Olvass tovább
A végtelen ég ezernyi kékje köszön vissza óceánon, tengeren, lélegző erdők, bőtermő talaj, virágok illatos, színes mezeje ejt csodába, s szemeket kápráztat. Éltető fák még gyümölccsel táplálnak, földünkben megterem ennivaló, nemesfém, ásványok, kőolaj, arany. Legcsodásabb bolygó a világunk, nincs vetélytársa univerzum szerte, s mi még sem védjük, csak leigázzuk, rablóként fosszuk elvéve kincseket. De mi … Olvass tovább
CSODÁS KÉPZELET Sápadt felhők sűrű raját elmerengve néztem Örömmel figyeltem őket nem is olyan régen Állatok, és ember-arcok képződtek belőlük Jó volt, ahogy elképzeltem, hogy ott vagyok köztük Ölelem a napsugarat, éjjel meg a holdat Igézem a csillagokat, csak nekem dalolnak Milyen jó, hogy képzeletben bárhova elérünk Átlényegül, meséket lát forrongó, vad vérünk Szelíd völgyek, … Olvass tovább
Süvít a szél, mintha sírna, Emberek ezreit hallgatja, Elviszi, fújja messzire, Elszállnak a semmibe. Bánatot, és szenvedést, A Hit nélküli létezést, Elveszett emlékezést, Fájdalmas könnyezést. Égi segítségkérést, Imádkozó segélykérést, Anyai fohászkodást, Milliónyi kiáltozást. Érezni lehet a levegőben, Emberek félnek a sötétségben, Elveszett keserűségben, Egyedüli reménytelenségben.
Reflektálás – 39 (Álmom veszett el veled) Az emberek elemlámpával keresnek a sötét éjszakában, ha elvesznél. Egy kéz mindig akad, aki kihúzza szívedet a legmélyebb szakadékból. Minden ajtót bedeszkázott előtted, hogy véletlenül se tudj bemenni hozzá. A sűrű ködben megérintettél néhány lovat, de a szamarat nem sikerült. Kösd össze az ok-okozati összefüggés cipőfűzőjét, és nem … Olvass tovább
Szép szó megnyugtat, Az írás békét adó. Elme-csiszolás! Költők szava írott kincs, Szebb ajándék ennél nincs! Drága adomány, Csak csecse-becse érték. Időállótlan! Szóban szellem lakozik, Tudás tovább utazik!
Belülről látva Minden idegszáladdal rám összpontosíts, kérve, hogy a döntésedet el ne siesd; nem játszva a távolit, a meg nem foghatót, nem játszva a távolít, a kísértetiest. Remélve, hogy magamból a félelmeket, és a hidegeket most, végre kirázom; hogy feszes vigyázzba állítva a halált, túllépek az apró hétköznapiságon. Remélve, hogy a csöndnek most vége szakad, … Olvass tovább
Már nem átkozódom, végleg megnyugodtam. Beláttam, világom változtathatatlan. Fegyverem kicsorbult, az örökös harcban. Könny hiába csordult, hasztalan haragban. Életem kifordult, sarkából rossz ajtó, fogam megcsikordult, tudom, hogy így nem jó. Vágyakkal harcoltam. Nem élhetett álmom! Falakba botlottam. Én ezt nem csinálom! Hangtalan düh maradt. Dűl össze a világ! Csak a csendem hallgat, és megadja magát.
1. Elakadt tű (1) az idő múlik a tű elakadt ugyanazokat a köröket futom te már nem vagy de a szerelem maradt még mindig nálad jár gondolatom a legnagyobb szenvedés ma is nekem szép arcodat soha nem láthatom szemedbe már nem révedhet szemem érzéseim csak magamba zárhatom (2) nálam minden változatlan szívem lelkem mozdulatlan érzéseim … Olvass tovább