Irodalom, vagy iroda – lom, avagy kultúra ma, interneten és általában?

Irodalom, vagy iroda – lom, avagy kultúra ma, interneten és általában? Mielőtt elolvasnád a jegyzetemet, előre bocsátom, senkit sem szeretnék megbántani, nem észt osztok írásommal és nem irigység, vagy bármi más rossz szándék, gáncsoskodás vezérelt, amikor leültem a billentyűzet (ma már nem toll, bár van még amikor kézzel írok) elé. Egy jelenségről szóló széljegyzet csupán … Olvass tovább

Álszent

Péter nézte a mellette alvó gyönyörű nőt. Szenvedélyes éjszakát töltöttek együtt. Bűntudat kínozta a lelkét. Katolikus papnak esküdött fel. Testi vágyainak nem tudott ellenállni. Álszent életet élni nem akart. Amanda elbűvölte, a csókjaival, hibátlan testével. Mitévő legyen? Szerette a papi hivatását. De, Amanda is a szívébe költözött. – Istenem, most mit tegyek? – tette fel … Olvass tovább

Váratlan kémia

Bölcsészeti egyetemre jártak mindketten, de Szonja hamar rájött mielőtt diplomát kapott volna, hogy muszáj innét kitörnie, és azt csinálnia, amit szeret. Szonja filmkészítéssel szeretett volna foglalkozni, és lelkes autodidaktaként már több forgatókönyvötlettel is megpróbálkozott, és abban a pillanatban, hogy a könyvesboltban meglátta Syd Field: Forgatókönyvírás c. könyvét valósággal azonnal beleszerelmesedett ebbe a szakmába. Tudta, ha … Olvass tovább

Angyal az úton 66. rész: Engedd tanulni másképp

Sárát teljesen lefoglalta hétközben a tanfolyam, a szombat délutánjait pedig a kislányok, akiket rendszeresen látogatott. Meghitt kapcsolat bontakozott ki köztük az idő múlásával. Az otthonvezető megengedte, hogy minden alkalommal kivigye őket sétálni. A novemberi hideg miatt a gyerekek legnagyobb örömére a közeli cukrászdába kötöttek ki minden alkalommal. Ilyenkor sütit és üdítőt rendelt Sára, amíg eszegettek, … Olvass tovább

A vágy hatalma/20. fejezet

Jack odapattant a tükör elé szemügyre venni a nyakát. Jesszusom Karen! Ez valóban nem egy játék! Te tényleg  vámpír vagy! Karen felkacagott-Már te is részese vagy a játéknak! Majd kacsintott egyet és a fedetlen testére egy hosszú bőrkabátot gombolt. – Feküdj be a kádba egy kicsit relaxálni, mire végzel itt leszek. A következő pillanatban már … Olvass tovább

Szóképek

Hangulatok, érzések, szóképekkel ábrázolva – egyes szám, első személyben Rövid útmutató A természet- és tájleírás helyett: hangulatokat, érzelmeket, érzéseket, gondolatokat ábrázolok kifejező szófordulatokkal. Ecset helyett a szavak szárnyán nyújtok a kedves érdeklődőnek lelki utazást! Minden szókép egyes szám, első személyben íródik, így nem lesz az ábrázolás ítélkező, bárki önmagára ismerhet. Amikor szerepeltetek valakit a szóképeken, … Olvass tovább

Varga Katalin: Ennél már nincs lejjebb

Varga Katalin: Ennél már nincs lejjebb Feküdtem a jéghideg szobában ruhástól az ágyban. A sokizületi gyulladástól alig tudtam mozogni. Bekapcsoltam a tévét, aminek csak hangja volt. Kivánszorogtam valahogy a konyhába, szomjas voltam. Akkor már masodik napja nem ettem. A vizes vödör aljan befagyott víz volt csak. Visszamentem. A bedőlt falú vályogház résein besüvített a szél. … Olvass tovább

Napsugárral keverem a tintát

Napsugárral keverem a tintát, Hold fényével fehérítem a papírt, csillagokból szórok fénylő mintát, piros pipacsokból préselem a pírt. Szeretetemmel szövögetek sok szót, legszívesebben csak jóra gondolnék, dalt komponálnék, lágyan fülbemászót, minden éjszaka szépet álmodnék. Élet, kérlek, még sok szépet mutass, érzelmes lelkem őszintén örüljön, nem felejtek hálát mondani neked! Csak szomorúságaimban ne kutass, verseimbe vidámság … Olvass tovább

Örökkévalóság

Barna Nikoletta Örökkévalóság Kecsesen hullámzik a tenger Csillog, mint a legszebb ékszer Smaragd s zafír színekben pompázik Sziklákon kagylók sokasága roskadozik Lágyan suhan a szél a vízen keresztül S nyomában halk kis dallam csendül Mint szirének könnyed lágy éneke Úgy visszhangzik fülembe a zene Sirályok repkednek a messzi távolban Cikáznak s játszadoznak egyfolytában Színes kis … Olvass tovább

Nyáréjszakák

Nyár heve dúl odakünn a mezőn, rőt pipacsok feje kókad a tájon, távol az éjszaka, volt szeretőm messzire ment vele el tova fájón. Éget a Nap, de az árnyas alatt lantzene szól a megélt szerelemről, húrjai sírnak a vége miatt, ámde tudom, hogy az éj ma is eljő. Új ölelésnek az illata vár, csókokat oldoz … Olvass tovább

A kis balerina

Karcsún siklott végig a termen, mesternője tanította szépre. – Álladat fel, fejedet az égig! ma is hangzik a fejében. Büszke volt, hogy szólótáncos, azok csak a legjobbak lehettek, édesanyjának a szíve vágya összeolvadt az övével. A sors azonban mást szánt neki, már tűsarkút, spicc cipőt sem visel, ma csak verseket és novellát ir, a “pas … Olvass tovább

Szív nélkül

Eltűnt a jó élet, Nem zajlik benn már semmi. Ürességet érzek, Nincs mit ezzel tenni. Megpróbáltam sokszor, Bár soha nem akartam, Én lettem végül, ki Most halhatatlan. Szerettem szeretni Mindenkit és mindent, De eljött újra az az idő, Megint szívtelen lettem. Mit lehet ezzel kezdeni? Ha már nincs itt benn semmi. Kitenném a szívem, De … Olvass tovább

Költészet és szerelem

Én amíg élek el nem feledem, széna-illat, s tiszta volt az égbolt, kis pillangó pihent meg kezemen, csodás versből olvastál fel négy sort. Mit éreztem, nincs rá magyarázat, az kétségtelen, hatással volt rám, mert a szavak előtti alázat elkápráztatott, elnémult a szám. Varázslat a vers, régóta tudtam, megigéz, és más emberré formál, megbűvölve szemeim lecsuktam, … Olvass tovább

Thomas Hall Shastid – A vihar

Thomas Hall Shastid – A vihar Szürke köd borult a partra, lógva az öböl fölött, láttuk amint a habokra szürkület költözött. Még a szürkületben egyre hallottuk a város zaját, és láttuk amint keringve kúszott az út a dombon át. Ám estére vad szél támadt, hallottuk a hullámokat, a vihar sikongva áradt, amint reánk szakadt. Sajnos … Olvass tovább

Elgondolva mindent

Elgondolva mindent Bodoni Sándor emlékére Próbáltam hűen élni, egyenesen, emberi módon, életem regényéhez hozzá, semmit sem költve; remélve, hogy az emlékezetedben el, nem mosódom, járva velem gondolatban, a háborús siralomvölgybe. Bemutatva önmagamat, testvéreim, anyám és apám, megköszönve, hogy a halál, oly sokáig várni hagyott; ki mindig is az első hangra hallgattam, jobbadán, próbálva elcipelni a … Olvass tovább

Kánikula

Vibrál a forró levegő körülöttem, nem mozdul a lèg, fákon levél sem rebben. Dèlibábos táncot jár messze a határ, lustán nyújtózik,álmosan szunyôkál a kertben a cicám. Kókadoznak a növények;a virágok is lehajtják fejüket csendben, víz után sóvárognak,s várják az estét, hogy megöntözzem. Néha előbukkan egy-egy darázs a kút körül, hogy csillapítsa szomját, majd döngicsèlve tovább … Olvass tovább

Látlak

Nem azért megyek Hogy szavaim jelentsenek valamit Hogy elcsukló hangon szólj Csak nézlek Nincs oly erős hang Hiába akármennyi mondat Ha látlak, az megnyugtat Ugye nincs baj? Jól vagy? Úgysem mondod Te büszke vagy Én meg nem kérdem Mert látlak

Világvége szindróma

Ha nem becsülted eddig az életed, miért reszketsz, mi ez a félelem? Földbe vájt alagutat álmodsz, hová nem ér el a fenti világ, se morajló égi zene, se tornádók pusztító ereje, se tűzvihar, talán a dübörgő hullámok is átugorják, vacogó fogadtól hangos üregedben újra tanulod az imát: Vigyázz rám Istenem, többet nem vétkezem, add vissza … Olvass tovább

Esély az üdvre

Ha nem leszünk, ki mondja el, hogy éltünk, reményeink követve, szertelen, ha angyalunk a messzeségben eltűnt, követtük egyre völgyön és hegyen? Ki mondja el, hogy olykor elhibáztuk az életünk, de újrakezdtük azt, mutatva, hogy ki tű fokán is átjut, megérdemel parányi kis vigaszt? Ki sejti majd, vajon hová temették a testeink, s a lelkeink mivé … Olvass tovább

Talán

Talán nem egymásnak lettünk teremtve, Talán mi sosem illetünk össze. Talán túlságosan szerettük egymást, Talán sosem értettük a másik szavát. Talán mi tökéletesek voltunk együtt, Talán legbelül utáltuk egymást. Talán én jobban szerettelek, Talán neked csak ennyi kellett. Talán sosem lesz ennek vége, Talán sosem felejtelek el. Talán mindenkiben téged kereslek, Talán sosem fogok visszanézni. … Olvass tovább