Ma egy kisgalambról szól a mesém nektek. Gabi, a galambfióka egy csodaszép, zöld parkban élt négy testvérével és a szüleikkel egy terebélyes fenyőfa ágán egy terpeszkedő tó mellett. Egy verőfényes szerdai reggelen a két galambszülő elérkezettnek látta az időt apróságaik okítására, és megsúgták nekik a jó fészekrakás csínyját-bínyját. –Nos,gyerekek. Azért gyűltünk itt össze, hogy elmondjuk … Olvass tovább
Épp csak elhelyezkedett a kényelmesnek aligha nevezhető ülő helyéül szolgáló szürke gurulós székben, máris mintha csak az univerzum űzne vele gúnyt, kopogtattak a könyvtár ajtaján. Gabriella dühösen csapta le a kezében tartott romantikus regényt. –El sem hiszem! Őszi szünet van! Ki az az eszement kölyök, aki ilyenkor is könyvtárba jár?- mérgelődött magában- Szabad! -semmi válasz. … Olvass tovább
Hullámvölgyön át ki a hegytetőre. Célod elérted. Ne menj tovább! Mert már csak lefelé visz az út. De mi van, ha utána még magasabbra jutsz, mint most? Vagy mi van, ha nem is ez a cél? Küzdj, mert sose tudod meddig mész!
Bárcsak visszakapnám a lángot, mi eddig égett szívemben. Az álmokat, miket eddig dédelgettem. Hogy mehessek újra előre, mint hajdanán. Ne húzzon vissza semmi már. Ne jöjjenek új idők, mik tönkre teszik a régit. Csak a lángot kérem vissza, hogy ne kelljen félni. Küzdhessek újra, mint sportoló az olimpián. Győzelmem legyen, hogy küzdöttem, mint neki az … Olvass tovább
Sötétség,hideg,félelem, Fáradtság,tömérdek sérelem. Sejtelmesen neszező ágak,fekete víztükör, Baljós sziklák,min egy brekegő béka ül. Utcalámpák pislákoló fénye, Riadalom fojtogatja az embert az egész testében. Édesen alvó kisded, feje felett veszekedő szülők, A szomszédban egy hegedű bús hangja csendül. Halkan sustorognak hozzá a levelek, Az éneklést a tücsökhad ciripli szüntelen. Az éj szinfóniáját játszák közösen, Míg a … Olvass tovább
Fülfájdító csendben sétálok a telepen, Hiába kiáltok, nem válaszol senki sem. Oh, hol van már az a nyár, Mikor mindenki egy bandában járt? Sehol. Ami volt elmúlt, Bármilyen jó nyár is volt. Emlékeim között kutatva, Rábukkanok pár emlékezetes találkára. Eszembe jut az a bizonyos cseresznyefa, Melynek gyümölcsét ettük minden nap. Ez viszont már rég volt, … Olvass tovább
Mindjárt itt a tavasz, Nem lehet erre panasz. Éled a természet, Készülnek a kertészek. A természettel feléledünk mi is, Olyanok leszünk, mint két tigris. Felébredünk hosszú álmunkból, Majd nyújtózunk egyet és előbújunk házunkból. Járunk egyet a kertben ketten, Csak haladunk egymás mellett csendben. Sétánk végén megállunk egymással szemben, És elcsattan az első csók, mindenki éljenezzen! … Olvass tovább
AZ AKASZTOTT EMBER (Átirat) – Mit ne mondjak Barbi, mostanában rájár a rúd édesapámra – panaszkodott Kati a lányomnak. – Egyszerűen hihetetlen, mennyire nincs szerencséje a munkahelyekkel! – folytatta. – Hiába próbálkozik, hiába akar, a kutyának sem kell… Mindenki dinamikus, keménykötésű fiatalembert keres, lehetőleg több évtizedes gyakorlattal… Egyszerűen megáll az eszem! Most megint munkanélküli. Bizony … Olvass tovább
Együvé jártak általánosba, majd a nyolcadikból elballagva, szintén együtt mentek a textilipari középiskolába. Elválaszthatatlanok voltak, mint fény és árnyék. Aztán, serdülő korukban – mint az lenni szokott –, felbukkantak a „nagy ők” is. Tizenhat évesen megcsiklandozta lelküket a szerelem. Róza Péterrel, Rózsa Tamással kezdett járni, mindketten a közeli gépipari technikum végzős diákjai voltak. És ekkor … Olvass tovább
Viharverte életek Városok, melyeken dúló forgószél haladt, Rommá váltak, csupán a sok törmelék maradt. Megbomlott házfalak, semmibe vitt tető, Hol a gyászos fájdalom untalan tör elő. Hol maró könnycseppek sebzik fel az arcot, s A természet erejével veszik fel a harcot. De nincs győzelem, mert van erő, mely emberfeletti! Van, hogy egész életeket el kell … Olvass tovább
Okod lenne több is mint száz, de hazavezetsz, hideg a ház. Lezuhanyzol, pólót veszel, nehogy az ingen rúzsfolt legyen. Szomorú vagy, üres minden, nem érzed már a parfümöm se. Ülsz az ágyon síri csendben nehogy valaki félreértsen. Feleséged nem szereted, de szeretődet elfelejted. Elfelejted mi is történt? átléptünk mi néhány törvényt. Karom ölelt, csókolt a … Olvass tovább
M. Laurens NINCS ÉRTELME A SZÓNAK Teremtőm, szavaimra ne is hallgass! Csak taposs el, mint egy apró férget, Ki ellenedre, itt a porban, mégis élek. Itt pusztítom a levegőt e kies pusztán, S térdelek előtted, e homokbuckán. Megbocsájtó Jóságodból jut nekem is néha, Mert férgek között én vagyok a néma. Mások kinevethetnek, mennyek alkotója, Mert … Olvass tovább
Mondd, hova téved az emberi lét sodorán az időnek, és mibe réved a két szeme el hazugan, ha a kény jő, csak lefelé komorul feje és puhatolja a földet, bárha az égen a Nap sugarán ül a marcona felhő. Fúl a jövő a csaló gonoszok mocsarába, de hagyja, sőt konokul velük énekel és veri egyre … Olvass tovább
Más vagyok, mint az átlagemberek, Bennem a művészet felülkerekedett. Írok, festek, dolgozom, Családomról gondoskodom. Nem születtem költőnek, Szívemből jönnek elő a szavak. Festeni sem tanultam, Egyszer csak neki fogtam. Kétkezi munkásként éltem, Művészi világ lett életem. Festek szép világokat, Megírom az álmokat. Főzök, mosok, takarítok, Közben sokat álmodozom. A művészet bennem szunnyadt, Most szívemből előbukkant. … Olvass tovább
Reflektálás – 56 (Nekem a minden, neked a semmi) A könyv közepén üres oldalnak hiszed magad. Pedig az ujjlenyomatodat egy trezorban őrzi az idő. Nem felednek el, hol nem jelentél meg soha. Elszáguldott előtted a menetrendszerinti járat, pedig te sokkal előbb érkeztél meg ő nála. Az ajkak megremegnek az utolsó dobbanásod után, És polcokon nyugszanak … Olvass tovább
Vihar után A nyár cserepes földajkára simul az eső cseppje, Isten áldásos csókja a melegben, és szél kócolja fáknak boncos haját. Vihartól hajlik a nád lágy szára, a feketeség úgy ül a világra, mint pusztító pokol. Az Ég, a Földre zarándokol, s egy pillanatra hangos csattanással összeér. Aztán elcsendesül minden, csitul a szenvedély, elhalt a … Olvass tovább
Jámbor-Brém Zsuzsanna: Fesd meg az életed! Szülessünk bárhol, életünk üres vászon, tiszta lap, mely csak ránk vár. Kezedben az ecset, fesd meg hát az életed, alkoss minél színesebb memoárt. Semmi nem tökéletes: lesznek komor és élénk színek, hisz az élet is hol édes, hol keserű. Csendélet vagy tájkép, absztrakt vagy egyértelmű szándék, mindegy: az összkép … Olvass tovább
Mennykőhullató 1 Mikor meg, idegen érzések bántanak, és mikor hősnek lenni, egyre több a rest; a veszedelemben magamhoz rántalak, hogy Sötét Kronidesként a kezem melengesd. Mikor a józanság, oly keveseket kérlel, gyűlölve a vágyaim, mik bennem laknak; remélve, hogy a bánat holnap sem ér el, hogy ne lássak senkit, még fájdalmasabbnak. 2 Felállva, akármi is … Olvass tovább
Élményvers IV. A költészet ugyan csak kísérlet, a költőnek jó mindenkivel jóban lenni. Ha a mester ráteszi a csengőt tigrise nyakára, a nyáj szétszéled. Pásztorok egyetemes leleménye: százból egyet, tízből újabb egyet fel kell áldozni, a fenevad éhes. Rózsakunyhóban, farkasveremben ébredsz-e mostanában, te, szent! Elhamvadt falvak, elmerült városok – s az angyal szárnyalása porral elegyít. … Olvass tovább
Szobám mélységes barlangjából kutatom, figyelem az engemet körbevevő, marcona, galád Időket. Mind-mind közelebb érzem önmagamhoz immár az ősz suttogó levél-váltásait, merengő temetőit. Barlangomban szobám négy sarka egyszerre figyelmeztet s irányít, egyre hiányosabb s üresebb lesz köröttem a kongó csend visszhangja, míg némaságra dermed a Jelen! Nézem s figyelem immáron a végesre szabott, Hóhér-Időket alulről-belülről. Karrierek … Olvass tovább