Csodás álmokat hozott az este, ágyam szélére telepedve, kezemet szorosan ölelve, úgy néztük egymást, mint a csillagok az augusztusi éjben. Majd sétára hívtál, mint egykoron, lágy szellő súgta fülembe, álmodom. Levélköteg egy asztalon, egymás szemébe nézve, könnycseppek hulltak a megsárgult levelekre. Gyűrűdet mit magamon viselek, elvetted, s az enyémet is, majd újra egymás kezére húztuk … Olvass tovább
Előszó: „Hálás vagyok azért, hogy olyan korban voltam katona, amikor nem kellett kényszerből, vagy parancsra életeket kioltani, s a három évtizede történt bevonulásomat követő időszakból sok kedves, s kevésbé kedves emlékem maradt meg, melyeket alább elevenítek fel azok kedvéért is, akik ugyanazt élték át akkoriban, mint én. Sokaknak ismerősek lehetnek a leírtak, a kialakult élethelyzetek, karakterek. … Olvass tovább
A görögországi Olümposz hegyen az istenek élték megszokott életüket. Uralkodtak az emberek felett, eszegették az ambróziát, itták a nektárt, így vagy úgy megítélték a másik isten vagy hérosz tetteit. Zeusz továbbra is bőszen szórta a villámait és egyre csalta feleségét, Hérát, más istennőkkel, sőt halandó nőkkel is. Apollón egyre csak jósolt a hozzá fordulóknak, míg … Olvass tovább
Jó pár éve tervezgettük ezt a külföldi rokonlátogatást. Kikapcsolódásra is vágytunk, megismerni más embereket, tájakat, élményeket szerezni, világot látni. Még a nyelvet is előre tanultuk kicsit. Kis családunk: férjem, kislányunk és jómagam elindultunk egy nemzetközi expresszvonattal. Hamarosan csatlakozott hozzánk apósom, aki – infarktusa után – nagyon kérte, hogy velünk jöhessen, mivel „mégegyszer” látni szeretné a … Olvass tovább
Újra felkelnék a délutáni alvásból azon a napos németországi délutánon. Újra megélném, ahogy meglepetést adnak nekem, amit addig készítettek, míg aludtam. Újra sírnék, mikor kidobják a kedvenc szívószálamat. És újra veszekednék a bátyámmal azon, hogy nem akar velem várost építeni a szobánk földjén, kis fakockákból. Újra kisautókat vennék hihetetlenül izgatottan, és újra mennék esős szerda … Olvass tovább
Caroline egy felkapott Los Angeles-i bárban üldögélt kedvenc Manhattan-koktélját kortyolgatva, és kedvére stírölte, és fixírozta a főként gazdag, híres, és persze jóképű férfiakat maga körül. Apja születéskor valami oknál fogva lelépett a családtól, és később anyja szájából volt alkalma bőven azt hallani, hogy az életben két dolog a fontos, és elsőrendű: mindenkit kihasználni, és a … Olvass tovább
Sára dühös lett Benjáminra, úgy gondolta, hogy elrontotta az ünnepét. Pedig minden olyan jól alakult, a gyerekek boldogan bontogatták az ajándékokat, az anyja örült az áhított tésztakészítő kisgépnek, a keresztanyja is a városból kapott ajándéknak: kendőket kapott tőle ajándékba, hozzá egy aranyozott díszes keretben Jézust ábrázoló szent képet. Mindenki boldog volt, csak ő nem. Nézte, … Olvass tovább
Közel hozva mindent Kálnoky László emlékére Szétbontom a személyemmé vált világot, hadd érezzem: a teljesség belém tódul; mint aki legszívesebben, nem is mondana semmit és senkinek most, búcsúztatóul. A választásom szabadságának, hiába hogy feltételeket, korlátokat szabnak; és hiába is látják életemet, egyre többen, egyre haldoklásgyanúsabbnak. Kik nem hiszik el, hogy végleg megtisztultam, kik nem hiszik … Olvass tovább
Christina Rossetti – Május Elmondhatatlan, milyen volt, csak azt tudom, hogy elrabolt, mintha volna fénye mágus, a május, az ifjú május. Még pipacsai sem voltak a kukoricasoroknak, még tojásaikat várták, madár sem hagyta el a párját. Én nem tudom, hogy mivé hullt, Csupán azt tudom, hogy elmúlt. Napfényes május vitte el az összes édes kincsemmel, … Olvass tovább
Haza hív a szív Haza hív az elme Rejtekemben eltemetve Annyi érzés, annyi elnyomott szó kapocs Ezernyi kis szilánk mi össze állt Vibrálva hullott szét, mint tükör Most kis szilankjainak hajlatában alig ismert arcom tündököl Rég múlt, elveszett, újra fel lelt Önmagam Újra én ki én voltam
Időszakos kitérő a félkomfortzónából csak egy halványbarna porlepte felismerés nem feltétlen hit hever csecsebecseként nagyapám kopottas kártyaasztalának tetején szétszóródott s hiányos pakli s egy parkettán kikötött s megfakúlt már ki tudja kitől érkezett alig olvasható levél a pókjárta régvoltból minek nemhogy szűz jövője már parázna jelene sincsen egy pajkos odabújásnak halott mozdulata sejlik a lélekben … Olvass tovább
Könyörgés édes istenem kérlek könyörülj rajtunk ne tüzelj tovább bármi is az – amit sütsz gondolom – régen megsült Szabadka, 2024. augusztus 14. -Jurisin Szőke Margit
De jó volna újra élni mindent; Látni a tavasznak üde virágzását, Érezni a Napnak éltető sugarát, Hallani az őszi falevelek halk susogását, S érezni szívemnek minden dobbanását. De jó volna mindent, mindent elölről kezdeni, De jó volna álmodozó gyermeknek lenni, Ki felhők hátán száll, s álmai a mennyekig röpül, Feledni, mi fáj, bút s bánatot … Olvass tovább
Búcsúzunk. Szívedben megszűnt a dobogás, a gyásznépet rázza a néma zokogás. El kell hogy engedjünk, de most ez túl nehéz, meggyötört tested most megpihenni tér. A bánat sajnos nálunk sokáig vendég lesz, összetört szívünkre gyógyír lesz emléked. Szellőként simítod a kedves arcokat, s nyújtod feléjük az ölelő karodat. Otthonodban gyász van, most bokor se zöldül, … Olvass tovább
Messzi vizekre hajózik a lélek, hogyha elillan az élte nyara, őszbe hajolnak előtte az évek, múlik időtlen, elúszva tova. Csend ül a tájra, a védtelen ágak megkopaszodnak a hűvös esőn, elkeverednek a földdel, a sárnak adva a rőt levelük remegőn. Majd jön a tél, s azután az avarra hullik a hó, betakarja puhán, álmokat old … Olvass tovább
a szerelem néha villámcsapás egy pillanat alatt felgyújt s aztán porig éget máskor lassú folyam hordja csak hordja termékeny iszapját lelkedre lankadatlanul s végül szíved szerelme lassan kicsírázik
Reflektálás – 62 (Ásít egy gondolat) Fejedre ül a nosztalgia az esti csendben. Nagyítóval keresed a gombostűnyi hibát. A falra vetíted a bánatodat, hogy jobban lásd. A fájdalmat a sarokban hagytad a magánnyal. Sok évtized után így találtak egymásra. Az első csók után letörölték a könnyeket, melyben a remény nemrég megmosakodott. Ma is messzebbre nyújtózol, … Olvass tovább
A test a léleknek a hangszere, használja, a húrjait pengeti, általa lesz megismerhetővé, nélküle a hangszer nem működik. Eljátssza az élet szimfóniáját, majd egy lehetettel eltávozik, egy leheletnyi lélek az élet, s az élet terhe alatt változik. Tanul, mert tanulni jött a Földre, gyakran sír, fáj, mosolyog vagy nevet, olykor hirtelen, máskor meg nyögve beleolvad … Olvass tovább
Fényözönnel jött az éjfél, felhő dunnát szaggatott Dörgő hangja nyári záport szomjas földre loccsantott. Tapsoltak a falevelek, hűs szél bókot aratott, Erdőt, mezőt minden élőt a lágy eső itatott. Megrészegült a friss víztől szunnyadozó éjszaka, Végre eljött a várva várt álmainak hajnala. A kitikkadt ráncos földnek megszépül a nappala, Bódult lelkét elkábultan éleszti nap sugara. … Olvass tovább
Hogy ez nem fárad ki… (HIQ) Ez minő? Sebesség… kell ő? Életben? * (senrjú) Haszonja van-e? Haszonvalóság vagy lét? Sebesség fogva? * (leoninus trió) Öregség nyakát idősebesség fogja, nem engedi, szorosan markolja… Létsebesség idősebesség kistestvére, netán a kedvenc menyecskéje? Öregséget idősebessége hevesen tolja, pedig ő míves sánta. Sebesség haszna sokszor elmúlásba vész, holttest meg a … Olvass tovább