Föld anyánk napja alkalmából
Anyánk asztala csordultig van tele, Ahányat lépsz, annyiszor csókolja Lábadat meg Földünk fáradt teste. S ahelyett, hogy meghálálnánk, Csatát vívunk ellene, Pedig földi Mennyországunk Bizony, védnünk kellene. Nehezen szuszog, könnybe lábad szeme, Ott él még mindig a remény irántunk benne. Hogy kicseréljük az égőt a villanykörtéjében, Hisz nemsokára kiég s elhalványul fénye. Még mindig határtalan … Olvass tovább