SZÁZSZOR… Szerző: Köteles Ilona Duka Kérdezem százszor, Naponta sokszor, Kérdezem a lelkem Talán egyszer felel. Kérdezem még hányszor Ugye te sem bánod Mert nekem megérte Őrizlek szívemben. Kérdezem százszor Jobb volna máskor Én melletted állok Itt vagyok my love. Kérdezem hányszor Sok régi álmom Nincs széjjel tépve Bár sírtam érte. Kérdezem százszor Voltak kihívások Küzdöttem … Olvass tovább
Már nem is remélhettem hogy ősz éneke megragadja képzeletemet rabul ejti fáradt lelkemet. Már sohasem gondoltam hogy ősz éjjele álmomban elhoz újra nekem lágy szellővel becézed nevem. Hihettem volna de nem hogy ősz ereje felkap engem is a vad széllel vágtat velem lehullt levéllel. Elsodor a sötétben sírodon letesz halkan megérintem a csendet nem zavarom … Olvass tovább
Előbb a levelek Nyáriak, erősek, Frissek és még zöldek, Ifjúak és szépek. Aztán a levelek Apránként őszülnek, Sárgulnak, ernyednek, Aranylók, öregek. Később a levelek Lassanként megfagynak, Még jobban gyengülnek, Barnák meg pirosak. Közben a levelek Zizegnek, sziszegnek Száradnak, görnyednek, Lesznek őszi levelek. Búcsúznak, lebegnek, Egyenként köszönnek, Lehullnak, leesnek, Avarként terülnek. És bár a levelek Sorvadnak, … Olvass tovább
Gyermekkorom idejében Papa nagyon boldog voltam, sokszor együtt volt a család, néha meg csak átugrottam. Amikor itt hagytál minket még nagyon fiatal voltam, imádkozom érted most is, érzelmeim el kell fojtsam. Gyermekkorom idejében gondtalanabb volt az élet, most könny áztatja arcomat, mikor a fényképre nézek.
Még szítja a nyár parazsát, még nyaldos az ördög nyelve, ám ellobban lassan a láng, marad a korom és pernye. És jönnek az őszi ködök, megfonnyadt levelek sírnak. Köztük bús szél nyöszörög, míg az avarba lehullnak.
Haikuk: A nyár elsuhant, Vad szél söpör levelet. Te miért nem írsz? Őszi levelek Zizegve hullnak fákról, Végső búcsú ez… Dér lepi kertünk, Kis őz élelmet keres, Őszi szél süvít… Sárga levelet Sodornak őszi szelek, Lassan itt a tél…
Az ősz durván lép, Sáros bocskorban tapos… Nyög a narancs-nyár. Trónt követel hidegen, Nyaralót űz ridegen. Hőmérő vacog, Felhő könnye megered. A szarvas is bőg. Rozsdásodik az idő, Nyirkos már a levegő. Vándormadarak Már messzire költöztek. Károg a határ. Seregélyek bandáznak, Érett termést dézsmálnak. Sietős az est, Kihűlt a langy hangulat. Ciriptelenség. Közeleg az altató, … Olvass tovább
William Barnes – Az elveszett feleség Rég nem látom arcodat már azóta fent se lent, rám csak egy magányos hely vár, ahol a bükk terem. Bükkös ág alatt, szerelmem, hol nem jártál velem, bárha nem talállak mégsem, kereslek kedvesem. Azóta nem vagy itt velem, bolyongok egyre csak, megyek tovább őszi ködben, s a fák lehajlanak. … Olvass tovább
Ősz színeiben pompázó levelek, lelkemben megbújó szeretet. Vihar verte gally sírása, arany lombeső hullása. Harmatcsepp ágakra csipkét fon, színes varázsecset, őszpompát hoz. Rőt vörös avarszőnyeg takaró, búcsúzó évszak után maradó.
Elmúlt a nyár Végre vége lett a nyári forróságnak, falu határában már sarjút kaszálnak. Nap tüze nem éget akkora erővel, számolhatunk néha hűsítő esővel. Szeptember van, ősz lett, elmentek a gólyák, rövidebbek lettek a napsütéses órák. Nincs már itt fecske sem, elhúzott délebbre, reggelek váltanak egyre hűvösebbre. Később majd beköszönt a köddel úszó hajnal, nem … Olvass tovább
Laposodik Napnak íve, Fakuló a világ színe. Rozsdás a táj, zord a szíve, Jó időnek fogy a híre. Milyen lesz a termény íze? Puttonyból a szőlő nektár Fahordóban új bort pesztrál. Dús földeken tart a leltár, Vetésre vár néhány hektár. Langyos idő lesz a mentsvár. Fákat rázza a kevély szél, Csörögve hull tépett levél. Az … Olvass tovább
Meddig fújhatom a csöndet, meddig a hallgatást? Lélekvirágos lufivá nőve ki értetné meg szívem legmélyebb titkát? Meddig mondatom még el, örök sötétség lepte el lelkem, mikor egyetlen lányom kómaországban járt? Véletlenek sora, akár süllyedő hajók deszkái kísérték e földi útját, s tudom, kitől kapta el a végzetes agyhártyagyulladást. Nem érek vele semmit, ő éli a … Olvass tovább
Hunyd be a szemed, tárd ki a szíved! Hallgasd a dallamot, mely megszólít téged! Tedd le most válladról picit a gondokat! Add át magad az érzésnek, hogy boldog vagy! Hagyd, hogy a zene simogassa lelkedet! Engedd, hogy lázba hozza testedet! Gyere táncolj, járjon lábad s kezed! Mosolyogj, csak élvezd az életed! Érezd, hogy boldogság járja … Olvass tovább
Ezernyi cseppje táncol kezemben, szökőkút gyöngye fut, szalad. Szívemben fénye, sebes kis lénye, szabad vizével elszalad. Utol sem érem, egekbe ér fel, táncához hív el, oly szabad. Utat mutatva, kutat kutatva, csodák csudája, elszalad. Szökök utána, vízen is járva, kezembe hátha megmarad.
Hány húrja van a harmóniának? Ha felcsendül ki hallja meg? Hány dalt játszik rajta léted? Ha meghallják, ki érti meg? Hallod-e zengeni másban, felfedve ezernyi csodát? Kalandra hívott az élet, zengeni az örök szimfóniát.
Várva az őszülő időt, S látni a szürke ködbe, hogy merül, Hogy szárad le a zöldellő élet, és Hogy a fákra deres szirom kerül. Hogy szállnak aranyló levelek, Mely fa alatt nemrég még hűsöltek, S hogy válik szépsége még szebbé, És a cudar szél, kitartó szeretővé. S mint szerető, nem enged, Ölelésében tart, ígér szerelmet, … Olvass tovább
Amikor csendben belopózik az ősz,a fák tarka színben pompáznak,és már didergősek a hajnalok, egyre rövidebbek lesznek a fényes nappalok, én várok Rád. Beköszönt a tél; talán havat is hoz az idén, Tèlanyó megrázza hófehér subáját,és hinti pihèit szerteszèt, én akkor is várok Rád. Eljő a kikelet,szirmait bontja ezer virág, madárdaltól lesz hangos a zöldülő határ, … Olvass tovább
A kabátka egy széken szomorkodott a szoba sarkában gyereksereg körülötte járkált, de senki sem figyelt rája a ház asszonya nagysokára észrevette, ejnye-ejnye egy nagy lyuk éktelenkedett a kabátka zsebe helyébe ‘n” Nem szólott ő senkinek, de mikor senki sem látta varrogatni kezdett, először a szekrénybe kutakodott, keresett a kabáthoz illő anyagot, de mivel az sem … Olvass tovább
Múlnak az évek, de nem feledek. Nézem a kedves, régi könyvemet, arcomon mosoly, és egy egy pici könnycsepp, soha nem tudom meg, barátom, nevedet! Ábrándozni oly jó! De vajon ki lehetsz? Ki, aki ennyire, a távolból szeretsz? Csokorba gyűjtöttem barátaim nevét, ki lelhette ebben ajándékos kedvét? Félénken olvasom könyvecském lapjait, s kérem Istenemet, áldja meg … Olvass tovább
Mióta nem vagy itt velem, e bús világ sötét lett, azóta rám szakadt telem, a zord hideg feléledt, fagyott kezemben ott a toll, de vége már nem úgy fog, midőn a nyárban, ott, ahol reám ragadt a rúzsod. Mióta nem vagy itt velem, az óra tétlenül száll, lefogja gémberült kezem, jövőm a múltba kószál, a … Olvass tovább