Elizabeth Barrett Browning – A legjobb dolog a világon Mi a legjobb dolog itt? Rózsa, mit a harmat hint, déli szél, ha nincs eső, igaz barátság, amely nem csupán rövid csevej, szép, mely félre nem kacsint, büszke, mégse vakmerő. Szeress, míg szerethető. Mi a legjobb dolog itt? – Ami belőle virít. Elizabeth Barrett Browning – … Olvass tovább
jázminok édes illatával búcsúzik a tél gyűrött csokoládépapírt kerget a szél űzi árkon-bokron által fel a fellegekbe könnyű vagyok most engem is magával vihetne lobogó hajjal szaladnék mindenfelé utána fütyülnék helyette söpörnék nyomába hirdetném fennszóval hadd nőjön a lárma tavasz jön tavasz lesz most már mindhiába jöjjenek a fényre ki a kicsik s nagyok én … Olvass tovább
Volt egyszer egy katica elveszett egy pöttye szegénykének emiatt potyogott a könnye. Kereste az ágy alatt, a fenyőfán, a réten, bárányfelhőn, amögött, kikészült egészen. Egyszer aztán benézett a tükörbe is végre – s meglátta a kóbor pettyet az orra tövébe’. Mi ebből a tanulság? Csak annyi, kis barátom: hogyha bármi hiányozna, előbb keresd magadban, aztán … Olvass tovább
A magány életei I. egy megállt ingaóra szürkésbarna legendája a nappali falán sápadt fények játékával késő délután halott csókok árnyai kóborolnak mindig kéretlen feltámadás egy Nő távollétére aki rég nincs már csak a vitorláspók sző lassan hálót az íróasztal s a szobaablak alatti fal közé melyben fönnakadtak kimondatlan bókjaim s be lett fonva valami idegen … Olvass tovább
Volt Minden tegnap új. Benne a volt több Mint akármilyen lesz. Borzongat a szembesülés. A ma következmény. Megkapod, amit tegnap akartál. Szöget, az utolsót. Találkozást. Könnyeket. A vonatjegyet, ami Csak oda szól. A búcsúzást és Az érkezést.
Nyártól perzselt kiszikkadt földek Fulladoznak, hullnak a könnyek Felhők bánatától, most nyögnek. Vadul tombol az ár, kíméletlen Zúdul, ömlik hegyekből féktelen. Lapos völgy, és sík vidék védtelen. Megduzzadt folyók rekordokat döntnek, Viharos széllökések fákat törnek, Pusztító vésztől élők menekülnek. Ősznek nyitánya haragosan érkezett, Erejét büszkén fitogtatva kérkedett. Menetrendjét felrúgta- ezzel vétkezett!? A természet pusztítása embert … Olvass tovább
A poéta viszi magával az árnyékát… (sedoka duó, 2+2 katauta) Mindig jelen vagy, Életemben árnyék vagy. Igy mindig is velem vagy! Mozdulsz, mint érzés, Föltolulsz bennem… érzés. Hathatós, mint egy végzés… ** Fényes lúdtollad, Örök árnyék írónak! Gondolatömlenyt… írni. Rabszolga-írnok Vagy… ősi betűvető! Magad írod sorsodat! * (3 soros-zárttükrös leoninusban) Burjánzó gallyak hevülnek szégyenlős estében… … Olvass tovább
Bizony, az ember néha elmereng, hová jutott, s merre megy… hallgatja a távolodó neszeket, messziről egy halkuló vonatfütty integet. szürke falu ház falából mely fehér volt egykoron, tömzsi ablak sárga fénye hívogat, szemed előtt játszik kuszán kavargó színes csíkokat, a barna alkonyon. gúnyos kacajjal hívogat. koppannak a zsaluk ütemre, ha lenge szellő lengedez velük játszadozva, … Olvass tovább
A préda A Préda egy ideig még megbabonázva áll és elejtője szemébe néz, mintha azt várná, hogy az újra és újra meghúzza a ravaszt. Aztán ráeszmél, hogy már nincs is célkeresztben. S amióta véget ért a vadászidény csak az üresség lüktet szíve helyén. A Vadász azt hihette megkíméli, de óhatatlanul is megsebezte Őt, amikor az … Olvass tovább
A börtönben a műterem is puritán volt, mint minden más hely. Egy valamivel mégis különbözött, nagyobb ablakkal rendelkezett, mint a zárkájuk. Ezen is rács volt, de ha kint sütött a nap, vakított a fény a helyiségben. Benjámin ezt a fényáradatot csak hétvégén tudta kiélvezni igazán, hétköznap a mosodai munka után csak másfél órát lehetett ott … Olvass tovább
Két rozzant vén aggastyánember lépegetett a mezőn. Mindkettő kézben sörétespuskát tartott. Úgy tűnt, mintha vadászok volnának, akik valami furcsa, különös túlélőtúrán, vagy épp csak oroszlánszafarin vesznek részt. A tagbaszakadtabb, aki valamivel alacsonyabb, és mackósabb is volt, mint a nyurgább, angolosabb másik előre küldte a kis keverék kuvasz kutyát: – No Sakál! Keresd, keresd a vadat! … Olvass tovább
Élményvers XXV. Néhány vers, aztán semmi. Néhány bűnügy, hatályon kívül. Ellenzékben egy rossz rendszerben, mindig önellátóan lenni. Lenni. Világméretűen senki, ha vagyok, elélték előlem élnivalóimat. Vérbeli költő pinát kíván, ostrom-Jerikó Sybilláját. Jázmin ostorozza gyermekét éppen, szívszaggatva mindenki ellenség. Felérem az érték szélmalomharcát. Vígan kaszabol a kurva hatalma. Kardja levágja fejem és térdem. Vasi Ferenc Zoltán
Ha majd véget érnek… Ha majd véget érnek a szenvedéseim, őszinte szemekkel tekintek szemeidbe. Ha majd véget érnek a kínjaim, őszinte lélekkel hallgatom meg a szavaid… Ha majd véget ér a pokoli Kálváriám, együtt örülünk az életnek, a földi Édennek… Visszatekintünk majd a rémes iszonyatra, s már emléke sem marad meg szent karácsonyra…
Szakíts, ha bírsz! Bálint érezte, hogy valami baj van. Nagy baj. Előzőleg Anitát elküldte, arra hivatkozva, hogy már fél éve nem volt más nővel, és ki akarja próbálni, hogy tud–e még hódítani. Egy hónap, és három szerencsétlen kaland után, nála rendezte meg saját névnapi buliját, és amikor megérkezett a Gogol utcába, csodálkozott, hogy a lány … Olvass tovább
1. -Tartalmi tudatok! Végzetet tartalmazó okozatok! Határozatok vágya! Vak illusztrációk titkos átka! Vágyak vágya! Vak illusztrációk titkos átka! Tiltott fegyverek! Érzelmi rendszerek! Módosított részletek! Értékelt cselszövések! Karót nyelt, érzett hatalmak! Világot adó akarati vázlatokat adott, takarozó valótlan szereteti vádak! Takart alázatok! Takart tartalmazatok! Szinten vetve! Tisztelten tisztelve! Védett akaratok! Védett tiszteletek! Védett érzetek!,s morális értékben … Olvass tovább
Varga Katalin: Házassági évforduló Ma öt éve volt Jánosházán az esküvőnk. Nagyon meghitt volt a szertartás. Izgatottan készültem a nagy napra. Fodrász jött hozzám. Új ruha, szolid smink, csodás esküvői csokor. Rokonok, családtagok, barátok. Párommal meghatódva ültünk a szertartás alatt. Fogtuk egymás kezét. Akkor tett ígéretünk azóta is megmaradt. Szeretetből, harmóniából azóta sincs hiány. Bár … Olvass tovább
Reflektálás – 68 (Tegnap még) A múlt kukájából elemezgeted a szétrágott csontokat. A csókokat keresed a tegnapban, és a holnapban az ölelést. A pillanatban a csend alszik, a mosoly pedig a könnyekből olvas. Lassan hajol föléd a nyugalom, s rá ereszkedik homlokodra a szeretet. Nyomot hagysz a széttaposott levelekben, téged pedig az utca tapos el. … Olvass tovább
Befejezetlen életek Élet éveid percnyiek , a Föld is már olyan öreg, észre sem veszi éltedet, s ha jól meggondolod, az egészet, a lényeg az, hogy szeress és szeressenek. S ha már elment akit szerettél,, és aki szeretet, nem hoz számodra szépet sem a tavasz, sem a tél, és félsz, hogy már senki se szeret, … Olvass tovább
Imád – éled a fák alatt, lombok közt fényre tér, és rezgő levelek fölött lepi be majd a dér. Hajnali pírban villanón fűszálak lengenék, hirdetnék hűen az Igét: Neked, hogy jobb legyél. Harmatcseppélet. A rögök beisszák múltadat. Horizont-karzatra borul lelked és önmagad. Csak bogarak hátán, áramlat szelén, zöldellő dombokon jutsz be a mindenség kapuján – … Olvass tovább
M. Laurens BÁRSONY SZALAG A környékbeli apró játszótéren, Egy jótét lélek, minden télen, Magokat szór a frissen esett hóra, S csendben eltűnik virradóra. A sok kis apró madárka úgy örül, Csipogva szálnak le a fákról, lelkesül. És kapkodják a sok-sok magot, Csip-csiripp, csip-csiripp: elfogyott. A minap, ahogyan ott néztem őket, A tolongó, ugráló, apró dőzsölőket, … Olvass tovább