Azóta gyűlöltem, hogy belém tette a lábát. Gyűlöltem a tűsarkakat, amikkel végigkopogott az összes parkettalécemen és mettlachi kockámon, és minden lábnyomot, amit maga mögött hagyott egy-egy szőnyegemen. Gyűlöltem a kosztümnadrágját, ami a terasz felé menet beleakadt az egyik régi faszekrényembe a nappaliban. A kezeket is utáltam, amikkel egy köteg papírt tett az étkezőasztalom közepére. Adásvételi … Olvass tovább
Nyílt levél odaátra Mindenkinek szólnék ha lehet, elsőre anyámnak, apámmal, belőlük fakadtam én, utána családok sorban, az ősök, a múlt, a testük vagyok. És hallhatná mind, a holtak serege, mert néhányat megszerettem, s a többit is, a létezés jogán. Mind aki él, csak gondtalanul játszik a halállal mert nem tudja mi az, de mint közeli … Olvass tovább
Szemem elfutják könnyek, elmém álmok, megrohamoznak hirtelen, dúsan. Valahol a múltban gyermekként játszok, önfeledten, arcom rózsás kigyúltan. Velem van papa, mama, anyu; áldás, majd Őket sorban a halál elragad, egykori életükért vagyok hálás, mellettük bontogattam szárnyamat. Felnőtt lét rég rám rótta reggelét, az elme elfogadásnak behódol, de szív húrjai a fájdalmat zengik. Felidézem a gyermekkor … Olvass tovább
Az országúton, a járdaszegélyen Sétálok veled a lehetetlenben Jobbunkon már tábort vert a hold, de Szívünk oldalán még perzsel a naplemente Az ég lángokban áll, a Nap fűti a máglyát S fülembe dúdolod a magány szimfóniáját Egymás sebeit gyógyítgatjuk csendben Fáradtan sétálva a száraz leveleken Mikor a lemenő nap megvilágítja Színes tornyait a katedrálisnak, Mely … Olvass tovább
Yoshihara Sachiko: Légitámadás Míg emberek hamvadtak, hogy festhetett oly csodásan az ég? Én még soha oly pompás naplementét, hol a felhők is lángban álltanak! Az óvóhelyről kikúszván hallom, elzúg: sistergő éjiégbolt-töredék. Lesújtó fény gyúlt nyolc ablak üvegén, egyik szín a másikkal harcolván – így váltanak pazar tükörképekké. Nap kékjét hogy menthetné vörös égi sötétségtől? Lila … Olvass tovább
Egy kis lakás volt Budapesten. Akkora volt, mint egy nagyobb spájz, de mégis annyiba került, mintha valami kastélyban foglaltam volna szobát. Albérlet, természetesen. Budapesten máshogy nem is lehet élni. Ez a második albérletem volt itt. Az első „egész jó” kategóriának számított az alumínium vezetékeivel, az ’50-es évekből hátramarad kapcsolótáblájával, a recsegő, púpos parkettájával, az ócska … Olvass tovább
Jóformán már alig emlékezett arra, amikor először mondták azt neki, hogy nyugdíjba mehet több mint negyvenhárom és fél éves szolgálati idő letelte után. Ebben természetesen nem számították bele azt a zsebből-zsebbe kapott, ún. feketén megszerzett, főként alkalmi munkákat, mellyel önkéntelenül is arra törekedett szorgalmas, dolgos kisemberként, hogy szerény jövedelmét kicsit kiegészítse. Elvégre nagyon is jól … Olvass tovább
A vöröslő nap lassan elbújt a dombok mögött, haldokló sugarai néhol még utat találtak maguknak a kőkeresztek és sírkövek labirintusában. Az árnyékok egyre csak nőttek, miközben az őszi este hideg lehelete a csontokba hatolt. Élőkébe és holtakéba egyaránt. Berci szülei kezét fogva érkezett a temető bejáratához. Balról édesapja, jobbról édesanyja forró tenyere szorította picike ujjait. … Olvass tovább
Rózi álma Amikor egy kislány álmodozik, csupán kergeti a vágyait. Egy gyermek számára még a legapróbb dolgok is elérhetetlennek tűnek, főleg ha az a kisgyerek már egészen pici fejjel tudja, hogy ők nem gazdagok, és náluk nem úgy működnek a dolgok, hogy kitaláljuk és megvesszük. Rózi is ilyen kislány volt. Szőke, copfos, kék szemű kislány, … Olvass tovább
Erdős Sándor A rettenetes szörnyeteg Egyszer régen, mikor még az emberek nem voltak ennyire kiműveltek és ügyesek, az erdő szélén kóborolt egy apró kis macska, akit a gazdája kidobott, mert már nem tudott neki enni adni. Úgy gondolta ad még egy esélyt a kis állatnak az élethez, hátha el tudja látni magát. A macska éhes … Olvass tovább
A férfi aki észre vette zuhanását magányát és elkeseredését fájdalmát a súlyos vesztesége miatt már nem volt egészséges. A családja amikor megtudta a betegségét elhagyta Őt, magára hagyta és gyermekei is elhagyták az országot. Apát gondozni nem akarta senki. Mert tudták ez a nap is eljön hamarosan. Sorsa meg volt pecsételve. Öt éven belül harmadszor … Olvass tovább
A szemét! – Miért mondasz ilyet? – Mert az. Durva volt, megalázott, kirúgott. Aztán átértékelte a sztorit, ennyi. Rájött, hogyan tud rajtad bosszút állni. Jól kigondolt mindent. Nézzük csak. Behálóz, szeretőjévé tesz, neveled helyette a lányait. Büntet, kisanyám! Egy rafinált bosszúra szomjas fazon! Te vagy a legnagyobb balek, ha elhiszel mindent az ürgének. Rájött, mert … Olvass tovább
Vörösbor. Ízletes, telt maga a szó, visszacsillan benne a jelentése, zene a füleimnek, ahogy körbekínálják a fedélzeten. De mintha nem is én lennék, félek a számra venni a szavakat, személytelen angolba burkolózom, és csak magamban merem kiejteni az ö-ket, úgy tátogom, mintha csak némán dúdolgatnám egy betiltott dal szövegét. Egyelőre még új nekem ez a … Olvass tovább
Ella fodros, rózsaszín ruhában megy az erdőbe sétálni. Virágokat akar szedni, édes illatukat magába szívni, a fejére koszorút fonni és a vadonban táncolni. Igaz, tizennégy éves nagygyerek, azonban a képzeletében, ő most tündér. A szokásos sétányon rugdossa a kavicsokat a szandáljával. Zavarják az emberek, ezért egyre mélyebbre megy, olyan hely után kutatva, ahol szabadon játszhat. … Olvass tovább
Huncut gyerekek csapata Csak a kanalak csörömpölése hallatszott és a nevelők beszélgetése. A felnőttek lekváros süteményt ettek, a gyerekek kását. Az épületben hűvös levegő és feszültség uralkodott, mint mindig. – Vége a vacsorának! – kiáltotta az egyik nevelőnő. – Takarodó! A különböző korú lurkók hallgatagon vonultak a szobájukba. Hamarosan minden csendes lett. Mindenki igyekezett gyorsan … Olvass tovább
Koldusköpenyembe ráncos ujjak karmolnak. Az alkony ölébe rejtőztek a gyáva haramiák, és egyik sem vállalja torzszülött, gnóm arcát, hanem együtt, mint egy ordasfalka, fosztanak. „Mit loptok el, amikor már nincs magamnak? Talán majd lerántjátok rólam a bőrt, az irhát? Miért nyúzzátok a kegyetlen kények rabját? Miért sajnáljátok, ha van egy derűs kalandja? Miért ütitek ki … Olvass tovább
Szakadt rongyom hordom Darabjaibol vérzik lelkem Feketében ragyog minden mi egykor szép volt Hasadok ezer darab, hullok szerte előtted Sírod láttán bennem minden meg remeg Nem kérdezek El ragadott lélek El siettél és én üresen maradtam nélküled Érzem hiányod amíg élek Vissza jár kísérteni a fájdalom Aztán valami ki simít és emlékekkel dédelget Hangod, arcod, … Olvass tovább
Élt egyszer egy szelíd sárkány, ki számolt, írt és olvasott. Egy fejével még beszélt is, míg a hat csak hallgatott. Tavasz lett, a szeld sárkány főzött, vasalt és mosott. Egy fejével még beszélt is, míg a hat csak hallgatott. Nyárra már a szelíd sárkány, a tóban úszni is tudott. Egy fejével még beszélt is, míg … Olvass tovább
fenyőillat száll a szélben villódznak a fények kacskaringós füstöt fújnak kormos víg kémények pirosruhás Mikulások másznak a tetőkön ablakokban gyertyavilág átüt a redőnyön minden porta feldíszítve fényfüzéres falon felvillanó alak árnya táncol az udvaron a kutya is beengedve gyerekekkel játszik megterített asztal körül népes család látszik eszem-iszom ajándékok magas a jókedve mindenkinek aki itt van … Olvass tovább
Őszutó játszi szele görget faleveleket, faragott tök vigyorog, benne gyertyaláng remeg. Sírokon fények tánca kopott képeket fest meg, krizantém fehér bája fátylas gyászestét tör meg. Vigadjunk, hej! -ünnep ez -, a könnyeknek nincs helye, ez őszinte, hálatelt emlékezés szép perce. Öltöztessük szíveink emlékek mosolyába, hisz itt van ma közöttünk kedves szellemük árnya.