Már megint egy oltári nagy rohanós katyvasz. Előbb csak a reggeli tejeskávé fröccsent – persze csak -, merő véletlenségből az arcába, később pedig a baracklekvárral megtöltött tésztás táska, hiszen imádnivaló kislányának az volt a kedvence, és ugybár egy jó rggelt jó reggelivel is szokás elindítani. – Kicsim! Merre jószmékelsz már?! Ugye te sem szeretnél elkésni?! … Olvass tovább
Ugye ti is azt gondoljátok, ha a cica hozzátok bújik, a tenyeretekbe nyomja a fejét, imádja, ha simogatjátok. Hát, csak óvatosan azzal a simogatással. Pici cica esetében nem árt az óvatosság. Még éppen csak féléves, és talán még nem érzi az erejét. Nem akar megenni. Persze, hogy nem, de a fogai hegyesek, mint a tű, … Olvass tovább
ELSŐ FEJEZET Liam országban, Arthur nevű király uralkodik. A negyvenes éveiben jár. Szigorú, de igazságos fejedelem, aki betartja az ország törvényeit és másoktól is megköveteli. A népe tiszteli és szereti. A hagyományok igen fontos szerepet játszanak ebben az államban. A XX. században még fennálló királyság, mely hűen őrzi a múlt szokásait és törvényeit. Valahol Európában … Olvass tovább
4. rész 1848 augusztusában házasodtak össze. Nagy árat fizettek érte. Anyja elfordult tőle, Petőfi barátságát is elvesztette. Édesanyja később megbékélt, de Petőfivel Buda visszafoglalásának ünnepén koccintották össze poharukat utoljára. A szabadságharc alatt Debrecenben az Esti Lapokat szerkesztette. A fegyverletétel után bujdosásra kényszerült. Kossuth titkára Gyulára szöktette inasnak álcázva. Egy sort sem írt. „ Minek írjak? … Olvass tovább
Mielőtt visszatért a terveivel az öreg kertészhez, felkereste Zolit, a falugazdászt. Hivatalosan kereste fel a földek miatt a férfit, hisz egyáltalán nem ismerte a gazdálkodáshoz tartozó bürokráciát. Már nem kérdezősködött, ismerősen ment végig a hivatal folyosóján Zoli irodájába, ami a folyosó legvégén volt. – Akkor itt lennék Zoli! – mondta köszönés után az íróasztal mögül … Olvass tovább
Fák sűrűjében,patakocska csobogása mellett ,az öreg medve mama már ébren volt,barlangját rég elhagyta,már készül a tavaszra. Tisztáson,az erdőben nárcisz bújt ki, a nap sugarai csalták elő őket,s medve mama cserépbe ültetett párat, ekkor a kis veréb rázta meg a havas ágat. Nagyon olvadt az utolsó hó,kis mókus mosdani ment a patakra,a nyuszika is követte őt,de … Olvass tovább
A kérges, szürke, szennyes ég hófehér vattapamacsokat potyogtat ma; zúzmarás dara azonnali hibernációval fenyeget. Morog, sokszor harap, akár a kivert kutya a fagy, míg a Zsivágói szél egyre csak morog. Mintha eszkimókká lett volna a legtöbb írástudó. Tudhatják tán már nincs s nem is lehet mit megóvni, vagy épp a hitvány, méltánytalan utókorra rábízni felépített … Olvass tovább
Gazdag, tapintható és dús a szín, mi ül régi templomok falain. Orgonaszó visz fel a mennyégig, hol az emberek szívét megmérik. Nézd, mint vakit a fehér, az arany, falakon az angyalok szárnya van. Fekete és bíbor miként lobog, és ámulj, hisz szinte minden mozog. Egy van, ami szilárd, az a hitünk, nézzen bár a gonosz … Olvass tovább
A vágyak halmazát élem, cinkoskodom a szerelemmel, csókkal,áldott napi öleléssel: elkapott a lánc,visz a remény, visz a sodródó, égi tánc. terjed a hullámzó dagály, bár az idő vasfoga rág, de özön érzésem építi szép virágaim oltárát! Álmaim itt járnak körülöttem, völgyekben szállok,csörgő patakok kavicsos varázsa éltet, partján esendő bukdácsolásom konok, mezítláb járva jótékony kövein kitartóan … Olvass tovább
nagy dörrenés zúdul végig a tájon a jégpalota kapuja bezárul összerezzent szánalmasan fájón bennem is visszhang jajdul tétován megállok visszanézek jól tettem-e hogy idejöttem egymás után sorakoznak a miértek talán kicsit felnőttebb lettem jól teszem-e hogy most elhagyom csak mert nem muzsikálnak a vágyak a szívem nehéz ahogy távolodom a kétség helyett bizonyosság támad jól … Olvass tovább
Mi megmaradt nekem belőled annyi, amennyi volt a lázas éjszakán a vágy, a húsba markoló, falatnyi, vad-édes álmokat hozó talány. De mert a lázas éj sietve elmúlt, csupán a görcs feszíti torkomat, a vágy, mi testedért remegve koldult, a hajnalára mégis ottragadt. Hiába űzöm el, reám telepszik, befúrja önmagát a bőr alá, velem marad ragaszkodón … Olvass tovább
Fekete éj fénytől mentes, Sűrű pára nagyon testes. Baglyok hangja repeszt csendet, Huhogják a sötétséget. Szitál a köd, nedve cseppen, Remeg az ág, néha reccsen; Szellő suran a fák között, Vagy egy szellem sürgönyözött. Alig szuszog a föld teste, Holdtalan ég – balszerencse; Baglyok hangja repeszt csendet, Felkísérik szálló lelket.
Hévíz városában töltöm a fél nyarat, öreg napjaimra sok szép élmény marad. Hévízi kifolyó csodálatos vize kell, hogy a csontokból reumát kiűzze. Minden nap megfürdünk, nagyokat sétálunk, tündérrózsák között néha meg-megállunk. Gyönyörű ez a nyár, beteljesült álom, Hévízi kifolyó gyógyvizére vágyom. Kellemes fáradtság tölt el fürdés után, nagyokat szundítunk minden nap délután. Konténerházunkban jól lehet … Olvass tovább
Keresztülvezet már régóta s szürkésen csak a napi rutin az ami visz előre kéretlen s minden ízében hamis próbatétel s bizonytalan átok s lát a lélek egy ingó gyertyalángot a konyhaasztalon miközben kint erősen sötétedik s egy tarka pillanat erejéig egy széncinke röppen az albakpárkányra de csak körvonalait venni ki s kezdődik megint a szokásos … Olvass tovább
A csillagok örökkön élnek, majd meghalnak és új életre kélnek. Galaxisban milliárdnyian, fényes, boldogító magány. a létezés kiapadhatatlan táguló falán. Kötött rendszerében a sötét anyag, por s csillagközi gázok, a gravitáció marad. Százmilliárdnyi sereged az Univerzum képén, közötte a vákuum, az atomod a lépték. A csecsemő Heraklész Héra galát(tej) lopta, felébredt és rájött, hogy ismeretlent … Olvass tovább
Három tengeri ének I. A sós víz édes íze Úgy szeretem őt, mint hűtlen szeretőt ki holnap már egy másnak hízeleg, ilyen a tenger, nem bírok vele, és hálás vagyok, hogy a vállára vesz. Óriás bálnák és úszó városok, észre sem veszi, bolhányi porszemek dicsekednek vele, hogy legyőzték, pedig még bőre felszínét sem kaparják, hallgat … Olvass tovább
Mohás kövek között, hófehér csoda, sziromlevelén, harmatkönnyes ruha. Gyenge szára hintázik a széllel, Napfény-csillámmal búcsút int a télnek. Kikelet jő, trillával madárdal ébreszt, avar alatt új élet fakad, nézzed! Hóvirág, ó, mi szép, egyszerű kis virág, föld fagya felenged, színeket ölt a világ. Fátyolba takarva, tavaszról álmodik, illatfelhő, madárdal andalít,mámorít. Szirmot bont, szerényen hívogat, mosolyt … Olvass tovább
William Blake – Csecsemősírás Anyám nyögött, apám meg sírt, születtem e világba mint egy meztelen, sivalkodó ördög, ki pokolba való. Apám pólyámmal küszködött, a sok fehér szalag között megkötözve gondoltam azt, anyám mellén lelek vigaszt. William Blake – Infant Sorrow My mother groaned, my father wept, Into the dangerous world I leapt; Helpless, naked, piping … Olvass tovább
Történt ez a hetvenes évek elején, középiskolás, csitri leány voltam, szerelmes kicsi szívem elrabolta egy zöld szemű, hosszú, göndör hajú legény. Besorozták, katonának kellett mennie, tőlem pár száz kilométerre, jó messzire. Fájó szívvel búcsúztunk, s ígéretet tettünk, amíg le nem szerel, mindennap levelezünk. Jött-ment a levél – sok-sok szív a borítékon, szerelmes szavak csókkal díszített … Olvass tovább
a nárciszok kibújtak selyemszellő simogatja arcom illatuk ontják az ibolyák teljes pompájukban a barkák sárga pillangóikat nyitják az aranyesők rügyecskéik zöld hegye karistolja a levegőt a fáknak nyitnikékkel üzen a világnak mosolygós jószagú kikelet jóbarátok most a felhők inkább tovaúsznak lustán a földgöröngyök furcsán megpúposodnak repednek kitárják méhük a melegnek új élet készülődik a mélyben … Olvass tovább