Mit remélsz? Mondd, mit remélsz, Ha maradsz, pedig már rég búcsút intenél? Mondd, mit remélsz, Ha folyton azt keresed, amit már rég felednél? Mondd, mit remélsz, Amikor a múlt fontosabb számodra a jelennél? Mondd, mit remélsz, Amikor elcsitítod a szót, amit kiejtenél? Mondd, mit remélsz, Amikor más igaza fontosabb a tiednél? Mondd, mit remélsz Egy … Olvass tovább
Lehet, áprilisi tréfa csupán, színjáték a földön minden, ha van is élet a függöny után, ingyen jegyünk oda sincsen! Bolondozik majd az április, tudja úgyis, átadja a helyét, űzheti tréfáit százszor is, hisz májusra elveszti erejét! Kisüt a Nap majd vihar után, lelkünk soha ne adjuk kölcsön, hisz jöhet egy szebb holnapután, de helyettünk nincs, … Olvass tovább
a folyó felfelé folyik a hegy csúcsán áll talpa magasba lapul sötét égbe kalimpál a nap keleten nyugszik a hold szénné égett kalácsrom a virág gyökerét szaglászom vakondok gödröt túrnak a dombok behorpadnak a vulkánok tüzet szippantanak tengerek elapadnak a holtak ittmaradnak fejére állt a csodás világ, a végtelen most kezdődik, a Teremtő pedig szégyenkezik!
Révész Márton Friss tavaszi gondolatok Kölyökkoromban, a résnyire nyitott ablak mellett, tavaszi hajnalokon, mindig jóleső izgatottsággal hallgattam a korán ébredő madarak vidám énekét, míg a többiek reszelősen horkolva, laposakat szellentve aludták az igazak álmát. A titok ott rejlett az énekszóban és a tavaszi föld meleg puha érintésében. A kezdődő napban iszonyú potenciál rejlett. Akkor úgy … Olvass tovább
Reflektálás – 87 (Lépcsősoron) Lefelé bukfencezik a grádicsfokain a napsugár. Mindig elbukik a hetediknél a szerencsétlen. Odalent a suhanó arcok vesztőhelye fogad. Gyorsfolyású patak, mellyel nehéz szembemenni. Lehorgasztott fejek lesnek a kalapba, ahol alig vert tanyát az apró. A falakra vert koszorúk hamar kimennének a divatból. Sosem integet rád a késés a metró ablakaiból. Amikor … Olvass tovább
M. Laurens KÉT EPIGRAMMA • RÖVID VAGYOK • Rövid vagyok én, és tömör, Nincs mellé duma, csak értelem, Meghalt a király, éljen az új: Shakespeare tolla van énvelem. • FELTÜNÉS NÉLKÜL • Senki sem vette őt észre, Halkan kúszott s oly nesztelen, Hogy senki sem kiáltott fel: Jesszus! A csiga meztelen! Pest-Buda 2025. Március 25.
Becsapott lelkek, üres a válasz, elveszve kapkod, választ a nép. Fura fazonok hordókon állnak, Hamis ígéretekkel a tavaszi szél. Újra, bután és feledve mindent s elárulva egy évtized is kevés, csak legyen elme, mi kiszól abból a pár köbcentiből: Ebből elég! Telve hamis tudattal, nekik fontos vagy s szükség van rád. Meddig és miért, náluk … Olvass tovább
Veled vagyok, de már amott a bús halál közelg felém, nem érem én a holnapot e bánatos világ ölén. Anyám, s apám után megyek, de rég öleltek engem át, havas mezők, magas hegyek, ti fák, repítsetek tovább. Ha majd az éj sötétje száll e völgyre, messze járok én, ahol csak ördögöm kaszál, a lét sivár … Olvass tovább
Tavaszvarázs Bújik a nap, a rügy fakad, nyüzsög az utca, elragad. Itt van a tavasz, újra itt! Pengeti szél a húrjait. Faágra tűzött virágfüzér illatárjával körbeér. Jácint, tulipán, ibolya, természet színes mosolya. Szól a rigó, a cinege, múlik március hidege. Cirógat, csókol, hiteget aranysugarú kikelet.
Minden reggel, mikor borúsan ébredek, a valóság viharos útján lépkedek. Lelkemet mardossa a szomorú dallam, mikor elér a szívemhez le kell hogy írjam. A versírás nekem gyógyító feladat, a gép előtt minden bánatom elapad. Épülnek a verssorok szerfelett könnyen, a strófa végére nem marad könnyem.
A hermetika foglalata Ady Endrének, szeretetem, tiszteletem és hálám jeléül 1 Talpon akkor is a reményeim tartanak ha jól tudom sokszor jobb lenne lenni rossznak mint azok kik a világra semmit sem hajtanak kik megtörésemről csak balgán álmodoznak. Kinek a fejedelme száz és ezer hektárnyi ismerve súgását és visszhangját énemnek hiába akarna szerencsétlennek látni bánkódva … Olvass tovább
Kovács Erzsébet Ilona – Levél Toldi anyjának Drága, szeretett, jó Édesanyám! Örömhírt, reményt szeretnék megosztani véled, Mely segít fejemről elfedezni vétkemet. De előbb megkérdem én: Jól van édösanyám? Én megvagyok itt kint magánosan a pusztán. Na de aztán térjünk a tárgyra mihamarább, Mert nekem is sietnem kell az úton odább. Elindultam Budának és csak mentem-mentem, … Olvass tovább
Csak a kérdés-válaszok félreérthetőek! Minden más talán érthető is. Testtartás, nonverbális gesztikulációk megannyi kisstílű, s kicsinyes, manipulatív tetszelgései, melyek előbb-utóbb komfortosan betelepednek a szívbe, a benső sebezhető Lélek pólusai közé, ahonnét ritkán lehet őket, akárcsak a hívatlan vendégeket kitessékelni. Csak a fénykukorica-szemek, Kozmoszok sötétlő, léleklátó szemi félreérthetetlenek, akárcsak a felismerés, hogy az embernek meg kell … Olvass tovább
Az éjszaka azt álmodtam, Hogy egy nagy mágusnál jártam, Megmutatta varázsgömböt, S abban megláttam a szép nőt. Szombati nap csodálatos, Kertészkedek az udvaron, Gyomlálom az ágyásokat, Gondozom a virágokat. Hét ágra süt a meleg nap, Virágzik a kék ibolya, A kökörcsin, a hóvirág, A nárcisz, a csillagvirág. Föltekintek a munkámból, S észreveszem, amint távol Közeledik … Olvass tovább
Ha egy csodás varázsgömb lábam elé gurulna, minden régi emlékem élővé válna újra. Gömb csillogó fényében jó anyám felém jönne, kékes zafírban ragyogna mindig őszinte szeme. Reménynek sugarában libbenne zöld köténye, szeretet bíborában égne szívének tüze. Ha egy csodás varázsgömb lábam elé gurulna, minden régi emlékem élővé válna újra. Hit arany köntösében apám térdre borulva, … Olvass tovább
William Blake – Egy arany kápolnát láttam Egy arany kápolnát láttam, hová nem mertek belépni és sokan sírva álltak kint, s a könny gyászra ömölt ki. És egy kígyót kúszni láttam fel az ajtó oszlopára, és tapadva, rátapadva színarany sarokvasakra. És a szent köveken végig, a gyöngyök, s rubinok között, nyálkásan végig tekergve az oltár … Olvass tovább
Az Élet színpadán Jönnek, mennek. Felbukkannak, születnek. Meghalnak és eltűnnek. Te maradsz még színpadon. Jönnek, mennek. Társa vagy önmagadnak, Lelked szegül barátnak. Ha hű vagy lelkedhez- Jönnek, mennek. Másokhoz is hű leszel, Még te magadban hiszel. Kegyetlenség terjed. Jönnek, mennek. Szorítsd meg saját kezed, Hisz barátod a lelked!
Tavasszal mindig könnyűnek érzem magam, kinyílok, mint virágok a szabadban. Hosszú téli álomból ébredek, mindent, ami rossz volt elfeledek. Tavasszal kíváncsian a jövőbe tekintek, a tavaszi szél elfújja a sötét felhőket. Odakint minden zöldül és színes lesz, fű, fa, virág s bokor ébredezni kezd. Tavasszal minden megújul köröttem, új céljaimat kíváncsian követem. A nap sugara … Olvass tovább
Mosolyogj! A mosoly a legszebb smink, abban szépnek látszol, Nem ám mikor három kiló Vakolatban játszol. Mosolyod ha valódi Lelked igaz tükre. Nincs mellé szükséged Sminkkel csinált trükkre! Csak nevess! Lásd meg az élet Minden apró csodáját, Ölts magadra ezer mosolyt, A világ legszebb ruháját. Ha bántanak is ne hagyd, Hogy az élet fakón lásson, … Olvass tovább
Szeretet A szeretet, az nem fáj, Nem kételkedik, Nem bánt, sem szóval, Sem tettel! Csak azt fogadd el, Ami jólesik, S ne érd be kevesebbel!