Hónap: 2025 május

Mostan még a mindent elnyelő Semmi rémuralmát vívná minden. Kergén rohanó, diszkós, anyaszült-meztelen részeges futóbolondok kergetőznek pirkadó hajnalok lágy sugarainál, míg angyali hölgyek csacska-locska szájából egyre többször hangzik el mosdatlanság, mocskos-szájú szleng-szitok szavak, melyeket előszeretettel s könnyedén alkalmaznak. Minden s már mindenkin túlnéző, eltaposó közöny s fennakadó közömbös alattomosság fertőz, akár a gyógyszerek nélküli ragály. … Olvass tovább

Emberek közt nagyon ritka fehér holló a Dórika A munkája mindig jeles mint egy diák olyan lelkes Másokon ő sokszor segít minden szívet megmelegít Kevés a nem sok az igen nagyon művelt inteligens Fejből mond ő sok receptet szavaival meg is etet Nála bizony nagy a nívó hangosabb mint a porszívó Mindenről van véleménye sűrűsödnek … Olvass tovább

üres vödör vagyok nincs bennem se víz se méreg nincs ki a szeretetével töltené meg üres vödör vagyok kép nélküli ráma a hiány keretbe foglalt szomorú árnya túlexponált kép csak világos alaktalan foltok nem tudom tőlem még mit akartok nem tudom a földön én még mit szeretnék itt a porban oly messze fölöttem az ég … Olvass tovább

Időm, ha volna még, reád találnék megint az éji csillagok között, amint a fényed elderengve átlép a lelkemen, valómnak ütközött, sajogva fáj a szűkölő hiányod, nyüszít a Hold felé magányosan, minek nyomán talán bizony belátod, hogy abba mámorodva benne van a végtelenre táguló szerelmem, a nyári éjjeleknek illata, a vágy, a tűz, a csókod és … Olvass tovább

Reflektálás – 98 (Akitől minden szép) Hullócsillag voltál a sötét égbolt peremén. Szaladtam utánad szabadesésedben, hogy majd felemeljen a földről valaki. A becsapódásod neked verte fel a legnagyobb port. Elsőként érkeztem fájdalmad epicentrumába, ahonnét kiemeltelek. Megégetted kezem, s magam is kénytelen voltam odébb dobni téged. Elhittem a szerelem ámító meséjét, hogy te vagy testemben a … Olvass tovább

Hol nem ragyog a fény, néha nehéz látni, ha fagy lepi a reményt s a szíved fázik. . A világ sokszor komor, és hideg a csend, de hinned kell abban, hogy visszaáll a rend. A szeretet néha oly messzinek tűnik, de néhány embernek figyelme nem szűnik. A békesség ritkán kopogtat hangosan, de rád talál majd … Olvass tovább

A holnap árnyjátéka Erősen sötétedik. A nappaliban csak régi időkből itt maradt piros olvasólámpám haloványan világol. Legutóbbi kártyapartimat a halott istennel nem feledhetem. Irgalmatlanul megkopasztott. Vitte aranyló kincseim majdnem mindegyikét és az összes zsetont. Noha rádöntöttem a kopottas és sötétbarna kártyaasztalt, mert sosem szerettem és nem is fogom az égi és földi hamiskártyásokat. Elment végre … Olvass tovább

Szerelem, Testben érzelem. Féktelen… * Lángol szívem veszettül, szerelemtől megittasodva. Nincs mi megállít! * * Érzések Vajh’ mily’ szabadok? Nyalából? * Érzéseim sasmadár, a magasban szállnak szabadon. Körül fonnálak! * * Szellőcske Hosszan ölelget! Kicsiny szél… * Ölelnélek csendesen, szerelem szele szőné lelked. Szél sem tántorít. * * Érzések Úgy uralkodnak… Viselni. * A szíved … Olvass tovább

Mit rejt a város amiben lépkedsz, Egy árva kisember vagy, ki ablakából kinézhet, Bent ragadt egy házban, ki sosem léphet… Minden nap iszik reggel egy öreg keserű bort, Minden este szív egy szál ócska cigit, Minden délután sír egy nagyot, Egyik délben sem eszik egy falatot, ajtót sem nyit. Mit rejt az a ház, milyen … Olvass tovább

Mérlegjáték Somlyó Zoltán emlékére A hiányod a rabságomban is átitat lapulva és lesve akár csak egy szörnyeteg ajánlva fel sorra bolond portékáimat a versem remegő rekedt hanggal töltve meg. A jók és rosszak bölcsességével megáldva keresve kincseit a tavasznak a nyárnak míg betemet lassan a kérdéseknek árnya melyek halottaikból feltámadva járnak. Mint aki elfeledni már … Olvass tovább