Hónap: 2025 május

Fogd a kezem Fogd a kezem, ha félek, ha lelkemben remegek, ha hajnalok hajnalán, zörgetve fújnak szelek. Fényt árassz a lelkembe, ha a hervadást érzem, ha sötétségbe veszne, sóhajom, belső fényem.

ÁRVA LETTEM Anyám, apám, merre vagytok? hajdanában nem volt gondom. Napom csöndes, nem szól senki, árva lettem, nincs mi tenni. Helyettetek a szellő szól, felriadok az álmomból. Nem ölel kar, csak az este, s minden árnyban ott a csendje. Nézem vajon merre vagytok, köd borítja a fenti partot. Öröm nélkül elhervadok, csenddé válok, ha nem … Olvass tovább

Hűvös borongós napok járnak mostanság, szürke felhők mögött bújkál a fénylő napsugár. Fázom; csepereg az eső, arcomba fúj a szél, a kedvem is borús; elveszett a hit,a remény. Lehullt a lepel a szememről,az illúzió tovaszállt, megértettem,mit is jelent az út, amin járok, igazán. Átadom az Égieknek; áramlok,sodrôdom, elengedek mindent,mi mást tehetnék, miközben egyre csak fázom. … Olvass tovább

Ültess fákat, és gondozzad, derűs leszel, még boldogabb, bárhol is jársz, vigyázzad, fent nekünk zeng a madár had! Árnyékot nyújt, szelet fog, a májusi nap, rád ragyog, hív, mozdulj ki és légy vidám a madarak és fák napján! Fák, madarak együtt élnek, egymástól csak jót remélnek, vigyázz Te is mindkettőre esztendőről-esztendőre! Vigyázd a fákat, a … Olvass tovább

M. Laurens ROSSZ ÓMEN! sziporkák 02. A pap előtt kimondták az esküt, „Ásó, kapa, nagyharang”, Meg minden, ami ilyenkor kell. Lelkesen elhálták a nászi ágyat, S látták hajnalra keltivel, Hogy az ásót, az éj folyamán, Holmi enyveskezű elemelte, A harang lezuhanyt a toronyból, És ripityára törve alant a kapát, Rossz ómenként, maga alá eltemette. Budatétény … Olvass tovább

Reflektálás – 94 (Légy hű) Fogadalmat tettél az elszálló szavaknak. Könnyező szemei voltak tanúnak az eskütételnél. A megrökönyödés volt a főellenség, és hiába dobáltál friss fát a lángra. A beletörődés csak a szakadék aljáig képes szerelmet irányítani. Az esküd még most is él, csupán csendben nyugszik a föld alatt, alig pár láb mélyen. Az övé … Olvass tovább

Mit is mondhatnék, hisz ezek csak szavak. Vannak és eltűnnek, a múló idő alatt! Mit is nyújthatnék, ami köztetek marad! Mit is adhatnék, e föld halandóinak! Hisz elenyész az mind, ami csak anyag. S csendben eltűnik, szinte híre sem marad! Az emlék még kísért, talán megfog tégeddet. Bár megfakul a kép, amely őrzi ezt! Ha … Olvass tovább

felhők a napsugarat fényed árnyékodat nyomod a cipőtalpat kergeti évek a pillanatot eső langy harmatot virág az illatot kergeti hullott toll madarat rügyek az ágakat ajkam az ajkadat kergeti nappal az éjszakát gyermek a játékát vízcsepp a páráját kergeti meder a patakot kondulás harangot jókedv a haragot kergeti tudatot értelem bánatot félelem életem életem kergeti … Olvass tovább

Eskü egy ibolyaillatú női mosoly már segítene a nemesen kóbor csók egy el nem kapott tavaszi tekintet áldott mélye az aranyló érzésnek mit adnál nem követelsz nem írsz fekete tintával listát nincs hamistanúzás sem hogy milyen ne legyek csak egy addig sosem látott galamb suhanása a pogány Égen olyan legyen ígéreted ha valóban szeretsz s … Olvass tovább

Az almavirág mosolyogva nézett a napra, nagyon vágyott a lenge tavaszra, önmagát csodálta a patak vízében, legszebb szirmai lengtek a szélben. Szomszédja, a szilvafa is virágát bontja, mint hófehér kis lepkék hullnak az avarba, katicabogár ébredezik, rászáll a sziromra ott napozik. Almavirág szirma hullni kezdett, egy erős szél lekapta a korona díszet, oda lett szépsége … Olvass tovább

Az éji csendben álmodók szuszognak, feledve nappaluk világzaját, de egy se tudja, vajh mi lesz, ha holnap e béke lelküket nem éri át. Ha újra csak dühöng a gyászos elme, nem adja meg magát a törtetés, megint hasad tovább az égi kelme, a kékje balga szürkeségbe vész. A kéz baráti torkokat szorítva, remegve görcsöl és … Olvass tovább

Koszos bangatag szavak, Szájam mögött bandukolnak, Mint ferde, lomha, sötét árnyak, Kijönnének, de elbújdosnak. Betonoztak, falaztak, Agyam mögött hallgattak, Minek síri csendben ülni, Ha a rugók foroghatnak? Vártak, ültek, álltak, Mint börtön rabok, szabadulnának, Dúlnának, fulnánank, Torokból kaparó nyálat hánynának, Nehézkes szavak ordítanának. Néztek, bömböltek, s málltak, Rabok napot nem találtak, Néztek holtat, haltak, Néztek … Olvass tovább

Nincs mese… elballagunk! (bokorrímes) Itt az idő, kezdjünk neki búcsúnak, Mondjunk nagy köszönetet tanároknak! Véssük eszünkbe még az iskolánkat is, Így, ha majd emlékszünk, nem lesz a kép hamis… (3 soros-zárttükrös duó) Eddigi életem olyan gyorsan elrepült, Közben persze némi jó is asztalra került… Eddigi életem olyan gyorsan elrepült. Érdekes, most mindenki nagyon kedves a … Olvass tovább

Kísértés, melyet nem ment a szó A szenvedély oly lángoló, Izzó tűzként fellobbanó. Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó A nagykönyvben nincs reá szó. A test lassan ringatózó, Halkan szól a szép zeneszó. Dó, ré, mi, fá, szó, lá, ti, dó A nagykönyvben nincs reá szó. A szív láztól zakatoló, Test a testben … Olvass tovább

Négyszemközt vagy külön-külön tán már semmi jóra sem számíthatunk. Manipulatív, stratégiai balett-tánc már az összes nonverbális gesztus, hitvány, semmirevaló beszéd. Az ember nyíltan, tömegben elveszti önmagát, akár az egykori hűséges barátot, mert kölcsönt adott s pénzét sosem látja viszont. Bizalmát is elkótyavetyélte használt adok-veszek fórumokon. A burok-magányost önző-makacs egyedülléte tartja sakkban s mégis neki tán … Olvass tovább