Mint nyúl a cilinderben, rejtőznék a világ elől, Csak, hogy fülemtől fogva ránts ki a búvóhelyről S mutogass, hogy szégyen szemre Bebújtam oly csekély helyre S nevetnek… Mint nyúl a cilinderben, rejtőznék a világ elől Hordozz gondolataidon míg műsorod vége jön S újra mutasd meg a világot, hogy lássam, Semmi sem változott e nagy kátrányban. … Olvass tovább
Hallgass a szívedre Hallgatom az óra kattogását, fejembe millió kis kérdés pattanását. Éjfél is eljött mire belekezdtem, Le írjam mindazt ami zakatol bennem. Sodródok az árral, a történtek ostromával, bántottam sok embert és bántottak százan. Fel nézek az égre, látok egy fénylő csillagot, s, tudom most már biztonságban vagyok. Elnémult a város és vele minden … Olvass tovább
A falon Örökzölden szaladnak egykor falra kapart szavak a fénylő levelű borostyán alatt, miket néha árnyékok nyújtanak vastagon feketévé, úgy kiáltanak mészportól reszelős hanggal, jajveszékelve, fojtott haraggal, és a nincs tovább időben megállt. A téglapor nehezéknek a tüdőnkre szállt, ki a szavakat körmével kaparta, talán a világot akarta megszólítani, hogy elég! Túl sok a fájdalom, … Olvass tovább
Ajándék Azt hittem, hogy örökbe kaptalak, s mint a gyerek, úgy futottam el veled, rejtegettelek mint a húsvéti tojást, ma azt mondom, inkább később gyere, vagy még jobb lenne, hogyha elfelednél. Amit adtál, félek, majd visszakéred, ezért megpróbálok jó gyorsan élni és veszélyesen, meg nem sajnálva senkit, bőszen gázolok az élet sűrűjében, nincs időm, mert … Olvass tovább
A valóság sebezhetősége Az alázatot tükröző Akármilyen zűrzavaros is valakinek az élete, ha a sorsát éli, végül rendbe rakja. Nagy szenvedés árán is. Müller Péter 1 Veled keltem fel és veled álltam lábra kinek vissza értem százszor kellett ütnöd nem számítva a tündérkeresztanyákra nem remélve tőlük se gyönyört se üdvöt. Gondolni sem akarva többé a … Olvass tovább
Egy ráncos kézben pillangó pihen, szárnyán a nyár emléke rezzen. Fölötte csöpp kéz félőn nyúl érte, mint az est sötétjéért hajnal fénye. Kis keze szelíden érinti a szárnyat, mintha tudná, örök ez a pillanat. S mégis múlandó, mint maga az idő, mint a ráncos kéz, az emléket őrző. Nem szólnak, most az idő mesél, hol … Olvass tovább
Szántóföld az ég, széleke járja, gyűrt, sötét felleg barázdának áll, narancs- kék mezsgyén pipacsnap guggol, és a telihold rejtőző madár, itt-ott megvillan, rebben fényszárnya, amint osonó fellegek szöknek, lassan este lesz, pipacsnap hervad, ősz fejem fölött álmok köröznek.
Top Secret Számtalan lélek lakik bennem. Percről percre változó. Van, mikor szülőházam emlékében ér a reggel, s napfénytől fényes arcom, de mégis hűs a lég. Ezt az érzést úgy szerettem, de már csak egy évtizedben egyszer ér utol. Jegenyénk árnyéka harangszót idéz, mégis hallom a csöndet. Mindenkitől idegen vagyok és mindenki bennem él. Nem gondolkodom. … Olvass tovább
becsukják kis ablakszemeik a házak lehunyják pislákoló fényük a csillagok kóbor kutyák is mind hazatalálnak éber szemekkel fent csak én vagyok agyam zűrös káoszából félve tekintek kifelé szűk réseken pilláim közül vágyam akaratom hű szelindek liheg kipányvázva lábaim körül valaha régen bátran néztem ablakon át párás jövő hűséges kikötőm felé biztos stégem elmosta már az … Olvass tovább
Kislányom Kis szilánk. Arcomon hajtott ki a jégvirág. Rég nem lehelt már rá senki apró lyukat melyen át, rád nevet a volt világ. Nincsen tető, nincsen ablak, az érzékeim is becsapnak: Látok tüzet, sült halat; s ha van még a pokróc alatt fejadag, az jobb időkre megmarad. Csendben jön a vészmadár, húst érez, hát ideszáll. … Olvass tovább
Keresem a reményteljes utat Fejemben sok gondolat átsuhan, reményt és félelmet repíti a szárny, kétféle érzés karöltve zuhan, fény elől menekül a sötét árny. Nehezen látom most még a távolt, kétség von fejem fölé felleget, elsöpörnék minden sötét fátyolt, kutatom a biztató rejtjelet. Fájó szomorúság van, nincs indulat, tekeredik össze-vissza sorsorsón, kérdések garmada már rég … Olvass tovább
Ablak Ablakból nézd a napfény táncát, Színeket, életeket látsz rajta át. Virág illat, madarak éneke száll, Nézz ki rajta mindig csoda vár. Egy fénysugár átfolyik az üvegen, Lassan táncoló por a kereten. Az üveg hideg a világ közel van, Lehet nézelődni az ablakban. Tárjam ki vagy hagyjam zárva, Vagy döntsön majd az éjszaka. A hold … Olvass tovább
Te tudtad, hogy a csendnek, mily sok ál-arca van? Emlékszem. Egy régi éjen, felriasztott a zordon csend. Fejemre húzott takaró alatt, szinte féltem a csendet. Lehet sokatmondó a csend, mikor hirtelen megakad a szó. De mily bántó a tétlen csend, amikor túl hosszúra nyúlt, és nem tudni már hogyan is, folytatódjon a rég elakadt szó. … Olvass tovább
Négy éve már, mégis mintha tegnap simogattad volna a hajam. A hangod visszhangzik bennem halkan, mint egy el nem halkuló dallam. Négy év telt el, hogy nem vagy velem, de néha még ma is hozzád sietnék, a gondolatok, ezernyi emlék, melyekről csak veled beszélnék. A fájdalom csak megérkezett, nem kérdezett,csak csendes társ lett. Mellettem vánszorog … Olvass tovább
Robert Bly – Jöjj velem… Jöjj velem, hol a kétségbeesést éreztem oly sokáig, ahol elnyűtt Chevrolet kerekek üvöltenek elhagyottan, hanyatt fekve a koszos salakon, mint csupasz, részeg férfiak, kik éjjel letántorognak a tóhoz, hogy végre belefulladjanak. Hol azok foszladó gumibelsők porladnak az autópálya szélén, fekete testükkel megpróbálták, de szétrepedtek, és hátramaradtak; Hol a göndörödő acélforgácsok, … Olvass tovább
Az asztalon papírlapok hevernek, emitt szonett, a másikon lelet, habár a ríme sánta még a versnek, a kór miatt az is marad, lehet. Kezem remeg, sopánkodásaimnak se vége és se hossza, parttalan, karácsony óta leng a gyertyaillat, fogadkozásaimnak ára van. Hisz én aligha tartanám be őket, dicséretet miatta nem kapok, a gyógyszerek között pirosra zöldet… … Olvass tovább
Villám sebei a tölgyön, új levél nő a kormos repedésből.
Egy mágikus női jelenlét aki kell s egy barnás szürkés belső völgyszoroson át vezet egy kristálytiszta ér a hűvösen iramló kereszteletlen hit mellette lehet hogy ez a talált útja a felejtés porlepte ösvényén túl mégis megáll ismeretlen női jelenléted a mágikus tekintet mi szívemre lágyan de kérlelhetetlen szegeződik miközben kissé elmosódott nyomaid hagyod ott e … Olvass tovább
Fekete víz, Fekete folyó, A teraszon Lehajókáznék monoton. Fekete szörny, Fekete lény, Fekete könny, Majszolják a lármát, Míg hamuvá válsz a felhőkön. Fekete bábu, Fekete szív, Bánat idejön, Ő itt a frontember, Míg jön az árvíz fényt töm. Fekete zaj, Fekete semmi, Üres zúgás, Fekete papírfecni, Üres dobogó szívet tudsz még ingyen venni. Fekete lát, … Olvass tovább
Látjuk a szomszédban: egy háborút és nagyon fölütötte a fejét a háborús világhelyzet… (Leoninus csokor) Ó, Te fekete kos, a szarvad jó markolós, szemedben látszik… vágyódós! Látom rajtad, hogy Te vagy a valaki, míg a nyolcmilliárd egy nagy senki. Látszik a láthatatlanságodban, hogy gazda vagy… meg, hogy „Harpagon” vagy! (10 szavas csokor) Fekete kos, szemében … Olvass tovább