MEGJELENT: Fényben járók című sci-fi kötetünk! Oldalszám: 120 oldal A kötet megvásárolható, előrendelhető korlátozott példányszámban, a készlet erejéig a Holnap Magazin webáruházában! „Az észlelés, a nézőponton múlik, nem csak azon, amit látsz. A fehér fényben benne van a szivárvány minden színe, de nem látod, hacsak nem változtatsz azon, ahogyan nézed”. Isteni sugallat c. filmből A könyv … Olvass tovább
MEGJELENT: Tündérkert című mesekönyv kötetünk! (Versek és mesék, nem csak gyerekeknek!) Oldalszám: 190 oldal A kötet megvásárolható, előrendelhető korlátozott példányszámban, a készlet erejéig a Holnap Magazin webáruházában! „Hagyd, hogy a lelked repítsen az álmok mesevilágába. Képzeld el azt az életet, amelyet méltónak tartasz önmagadhoz. Mit szeretnél tenni, kikkel, milyen szándékkal? Milyen örömforrások várnak rád? Mit fogsz … Olvass tovább
„Egyetlen ismeret van, a többi csak toldás: Alattad a föld, fölötted az ég, benned a létra.” (Weöres Sándor: A teljesség felé) A tenger megbabonázta. Ez volt az első találkozása a nagy vízzel, s ez a végeláthatatlan, emberi szemnek befoghatatlan kékség az alföldi rónára emlékeztette. Holott ott a legnagyobb víz egy, a faluhoz közeli tanya melletti … Olvass tovább
Tánc és gyűrű (Nem minden seb gyógyul be heg nélkül.) Klári szerelmi szakítása után szomorú, érdektelen volt minden szórakozás iránt. A szakítást ő okozta, felelőtlen flörtöléssel. Barátnői unszolására egy idő után kezdett újra társaságba, táncestekre járni. Hétvégenként egy középiskola, fiú kollégiumának ebédlőjében szervezett zenés táncos esteket. A diákok itt ismerkedhettek lányokkal felügyelet mellett. Rendezők, felnőttek, … Olvass tovább
A lakás nagyszobájában elkészült a glettelés, már csak csiszolni kell. Csini megbetegedett. Úgy döntött, aláveti magát egy teljes kivizsgálásnak. Bálint szabadságot kért egyrészt, hogy Csinivel lehessen, másrészt mert az apróbb holmikat szeretné átvinni a lakásba. A vizsgálatokból szerencsére semmi komoly nem derült ki, csak annyi, amit Bálint már eddig is tudott, hogy Csini vérszegény és … Olvass tovább
Bohanan, Otto Leland – A mosónő Nagy, barna arc és könnyek csillogása, remények remegése, félelmek árnya, egész álló nap dörzsöl és suvickol kád és a kád között, tüdője sípol. Bolond! Ötven évig dolgoztál, s mi lett tiéd, csak nyelheted a könnyeket? Dörzsöl némán tovább… De arcára nézve látom, mily ragyogva gyúl a lelke fénye. Bohanan, … Olvass tovább
Írtunk egy dallamot Reményről hírhozót Könnyíti a lelkedet Leteheted terhedet Úton a boldogág feléd Mit álmodtál, már rég tiéd Mert semmit sem vesztettél Mit lelkedben teremtettél S előtted célod lebeg Napként ragyogja be eged Indulj felé, utad járva Soha, soha ne nézz hátra Repülj hát, lélekszárnyon Kiáltsd bártan: -Megcsinálom! „Neked adom, legyen a Tiéd.”
Nem láthatod könnyeimet, nem maradhatok, már nem lehet. Ágyam üresen áll, forgolodok benne csupán, szívem: az álom és ébrenlét határainál. El kell mennem, de várok még picit, talán egy pillanatnyit, annyit, hogy ki tudd mondani: maradj még kicsit. Nem… Nem maradhatok, az ajtók becsukódtak, elszáradtak a virágok.
Embertelen ember az ki fecskék ellensége, kurjantott ő jó nagyot: házán ne legyen fészke! Eresz alja megvédené, békességben élhetne, de az ember balgaságból cifra házát féltette. Csodálkozik nyár derekán, szúnyogfelhő est bíborán? Vakaródzik, de megérdemli, ki fecskemamát elüldözi.
Bizsereg a bensőd és csak álmodozol, magadban egy szép, élénk képet hordozol, milyen gyönyörű volt, mikor karján tartott, csodálatos érzés, mikor szájon csókolt. Mikor az ajkai a tiédhez értek, azok a huncutok még ismétlést kértek! Szeme villanása a szívedig hatolt, pláne, mert hozzá egy kacér mosolyt csatolt. Ragyogó arcodról örömkönnyet törölt, eláztazott inge miatt egy … Olvass tovább
Reflektálás – 112 (A tél lehelete) Végigkúszol a porcok között, és besettenkedsz a pamutkesztyűbe. A zúzmarára áldást adsz, pedig nem kért kristályokat a zöld gyep. Én sláger maradnék a nyárban. Örökzöld a sistergős frekvencián, de nem ily teremtményként estem le a futószalag legvégéről. A feladónak sokszor visszaküldtek volna. E lélek silány termék, mire még garanciát … Olvass tovább
Élj Az élet, mint a tánc, mulandóság. Egyik nap bú jön, máskor vigasság. A szív mélyén rejlik egy apróság, A szeretet általi boldogság. Hát táncolj! Táncolj át az életen! Ne keseregj békétlen éjeken, Elmélázva lepergett perceken! Örömmel élj, ne búsan, vesztesen! Mulatság Pörögjön a szoknya, a csizma dobbanjon, A fiúk izma lányt emelve dagadjon! Az … Olvass tovább
Csak morzsányit kérek az életedből! Csak morzsányit kérek szeretetedből! Immár álmomat valóra váltottad, midőn szerelmes szívem befogadtad. Engem szereteted morzsái éltetnek, gyűjtögetem őket, gyöngyfüzért készítek. Lelkemet e füzérrel körülfonom, gyógyírja lesz a magányos napokon. Szereteteddel árasztod el lelkem, már tudom, érzem, mennyire végtelen. Érzések kölcsönösek, ez szerelem, szeretetedben fürösztesz szüntelen. Boldog vagyok, nagyon boldog, nincsenek … Olvass tovább
Egy gondolat csendben születik, mint hajnalban a harmatcsepp, nem kérkedik, nem lüktet vadul, csak vár, míg szívben megreked. Ott bent növekszik hangtalan, de súlya nő, akár egy hegy, ha jó talajra hull belőle, világot bont, megered. Lehet méreg is, vagy áldás, végül benned dől el az út. A gyűlölet is ott teremhet, ahol a szeretet … Olvass tovább
míg fiatal voltam szerettem a tested magas sudár délceg alakodat izmos erős férfias vállad és kezed hosszú egyenes formás lábadat azóta hogy az idő eljárt feletted meghíztál lettél totyakos lötty kövér vállad lábad görbült régen erős kezed gyönge már üres ügyetlen két tenyér külsőre már nincs mit szeretni rajtad öregember vagy ki lassan szuszogva jár … Olvass tovább
A végtelennyi űrön át bolyong tovább az elme, ugorva át galaktikát, alig marad türelme a földi lét viszályait feloldva megtanulni, hogyan lehetne élni itt, ne fojtogassa senki a dal fakadta torkokat, a vágyaink ne űzze, közös jövőnk seperc alatt ne vesse kénye tűzre. Az elme bárha féktelen, saját magát feléli, ha majd gyümölcse nem terem, … Olvass tovább
Régóta nem írtam, nem volt miről. Úgy érzem, minden mi szép elkerül. Nem várok semmit én, senkitől, valamit elronthattam, itt belül. Rám mosolygó napra csak hunyorgok. Csivitelő madarakra bámulok. Nem érzem az élet varázsát. Élő halott lettem. Hervadt virág. Élednem kell a nyár végére, mosolyogni tudjak az ég kékjére, mire útnak indulnak a madarak, fáradt … Olvass tovább
Földi jel Ha utólag félszegen, törött zöldesbarnán visszanézek Rád, nem igazán értem, hogy egy időre miért is kerültél Édes az életembe? Kikerülni hófehéren nem lehetett. Holt szavak ezek Hozzád. Mind mozdulatlan. Fénytelenek. Rengeteg szemezésünk volt, amelyeket kivétel nélkül ismeretlen szíved kezdeményezett. Megannyi sötétkékben tündöklő földi jel. Nem tudom megoldani e rejtélyeket. Nem tudom biztosan mit … Olvass tovább
(Az én magányom: leoninus csokorban) Az udvari -vén- diófa alatt ülök egyedül, magány majd elmenekül Most még együtt vagyunk ketten, közben ez a bolond magány átölel csendesen… Az udvari diófa alatt ülök egyedül, magány van… majd elmenekül. Hallom ezen csendben a tücsök nekem -csendben- nem hegedül, már menekül? Igy aztán átadom magamat a semminek, a … Olvass tovább
Levél anyámhoz Amíg emlékszel rám, az azt jelenti, hogy magammal vittem valamit abból, aki vagy, hagytam egy nyomot abból, aki én vagyok, abban, aki te vagy. A szíved rejtekén ott lüktet valami belőlem, mint egy emlékhang, egy sóhaj, amely átszivárog a jelen csendjén, és ott marad minden napod peremén. Azt jelenti, hogy vissza tudsz idézni … Olvass tovább