M. Laurens AGYMENÉSEIM №3 Nehéz nyelv ez a Magyar, és bizony sokszor a fundamentuma lehet olykor, a hülyeségek tömegének. Mert hát, nem mindegy, hogy ajándék az arany karóra, vagy éppenséggel a varjú száll a karóra, netán pont arra a karóra, ahová felhúzzák az ipséket miután eltélik lázítás miatt. Mert hát nem sokan vágynak effajta karónyelésre … Olvass tovább
Mezítláb áll, háttal a képzeletbeli szakadék szélén, egy hegyesen kiálló sziklán, annak is a legkiállóbb szegletén. Majd óvatosan megfordul és szembenéz a végtelennel! Lábaival aprókat toporogva, éppen csak mozdulva ott, ahonnan már nincs tovább. Hol a perem vastagsága már csupán alig pár centi. Alant a völgyben vöröslő tűzfolyam, fortyogó láva, meddig a szem ellát. A … Olvass tovább
Már több mint fél órája nem is fogta fel a tudatom, milyen számok zúgnak elő a tévé melletti két hatalmas hangszóróból, csak az ütemes, és egyre fájdalmasabban erősödő lüktetést éreztem a dobhártyám mögött, egészen a koponyacsontomban. Arra próbáltam valahogy ritmusosan mozgatni lábaim és kezeim. Az izzadságfolt egyre nőtt az ingemen. Ezt persze nem láttam, de … Olvass tovább
A tavaszi szél már azelőtt beharangozta az örömhírt, még mielőtt a kakas felkelt volna. A Nappal együtt ébredtek az emberek. Izgatottság szállt a levegőben, hisz eljött a nap, a nap, amire a falu apraja nagyja évek óta készülődött. A bíró fia, az okos, helyes, úriember Kalapos Gábor megnősül, de nem is akárki az arája: a … Olvass tovább
-S drága testvéreim, lassan 50 milliárdan vagyunk ezen a bolygón, – folytatta a beszédét a kipirult arcú fiatalember. A szemei ragyogtak a kamerák fényében. – és mégis, rettentően nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy én is a nevemet adhatom ehhez a forradalmi döntéshez, amit csak úgy hívunk: Passione! Mikor megkerestek engem, hogy én, Adonisz, legyek ennek a … Olvass tovább
Péter kilépett az ajtón. A legszebb öltönye volt rajta. Ritkán viselte ezt a ruhát. Igazából mióta beszerezte erre az alkalomra tartogatta. Talán a felesége temetésén volt rajta. Meg legfeljebb az esküvője napján. Jeles nap ez a mai, bár ezt biztosan érzékelte a Kedves Olvasó rövid bevezetőnk alapján. Egy nagy fekete autó várta a takaros kis … Olvass tovább
Egy mesélő a sok közül – de talán a legönteltebb – rutinos válogatásába kezdett az írók között. A mesélők furcsa szerzemények: mágiával telt naplójukból néznek bele az írók életébe, nyomon követve, ahogy újabb és újabb történetek íródnak meg kezeik által. „Unalmas, unalmas és még unalmasabb…” – morogta magában. – „Hát már nem tudnak írni ezek … Olvass tovább
Minden reggel hat órakor szólal meg az ébresztőm. Pontosan egy és fél órát töltök azzal, hogy elkészüljek. Rutinszerűen felülök az ágyamban és nyújtózkodom, majd a fürdőszobába sietek. Megmosakodom, felöltözöm és a maradék időmet sminkeléssel töltöm. Mindig azt mondogatom magamnak, hogy én azért sminkelek, mert szeretek. Szeretem az arcomat simának és csak annyira pirosnak látni, ami … Olvass tovább
Szabó Ferenc: Hangok és szilánkok 6. Valami alakul Zoli nem beszélt sokat. A baráti társaságában ez nem is volt baj, Dani és Fanni úgyis beszéltek mindenki helyett. Ő csak ott volt, jelen volt – és figyelt. Nem úgy, mint aki minden apróságra kíváncsi, hanem úgy, mint aki nem akar semmiről sem lemaradni, ami valódi. A … Olvass tovább
V. FEJEZET A körzeti megbízott A rendőrőrs nem volt nagyobb egy régi, átalakított szolgálati lakásnál. Az épület mellett egy megfakult kék-fehér színű szolgálati Lada Niva állt. Rendszáma félig sáros, mintha az előző napi terepmunka nyomát még nem lett volna idő lemosni. A bejárati ajtón az üveg egy repedése átlósan futott végig, melyet cellux csík tartott … Olvass tovább
Nem tudom, mikor indult el felém. Talán akkor, amikor már nem kerestem a lehetőséget. Amikor a várakozás elaludt bennem, mint egy hosszú nap végén a lámpa, amire nincs szükség. A sors nem szólt. Nem adott jelet, nem ígért semmit. Egyszerűen elindította őt, felém. Lassan, türelmesen, mintha tudta volna, hogy már nem bírom. És bennem valami … Olvass tovább
Ahol a zsilipnek van találkozása a régi vaskapuval a Duna partján, ott állt meg. Szőke, göndör fürtjein játszadozott a levelek között belopódzó fény. Leszállt a kerékpárról. A töltés alján fél méteres csóványok ágaskodtak, és a parton zöldessárga iszap nyújtózott. Felette a lombkoronák összehajoltak, mint egy természetes kupola. Egy helyen a levelek között bekandikált az ég … Olvass tovább
Elmúlt az Ősz is már, nincs falevél sem a fán, szomorú a kis katica lány, arra gondolt szeretne ő a télben korcsolyázni, de jaj,megfog ő akkor fázni! Apró vékony pettyes szárnyai csak ez ami takarja testét, nem is szokott ő a télben repkedni,egy odvas fában ,szalma ágyban várta mindig a tavaszt! Olyan szomorú volt,már hullott … Olvass tovább
A hátam a falnak szorítom. Nem bírom tovább. Minden erőm elhagyott. A kő hideg, nedves, mohás. Nem számít. Kit zavar a fehér ingen egy kis beletört növény vagy sár a hatalmas, vörös folt mellett. A kard itt van a kezemben. Csak benne bízom. És a saját tehetségemben, persze. Elfáradtam. Az izzadság patakokban folyik a homlokomról. … Olvass tovább
plakátvers térdig járok a versek melegében, – félelmetes útján a gondolatnak ahol álmaid nyomát válaszul kergeted, és a csendet parancsra megérted vak mestere vagy széthullásomnak – alkalmatlan ünnepi beszélgetésre, aki a délutáni magányomat megidézte bár sejtelmes ritmusod galád másolat. borongós hangod újabb versre késztet – szajha gondolatom haragra fordul, a kórteremben örökmécses vakság – belengi … Olvass tovább
Éhesen szemlélődöm, Mikor áldozatom felől érdeklődöm. Azt hallottam fekete, De nem a szíve, hanem a lelke. Elsorvasztotta már pár barátom, Mikor én mélyen aludtam téli álmom. Felkeltem hát én is, Hogy bármi történjék is, Még kaparinthassak egy darabot belőle. S hogy ki vagyok én? Az önvád.
Kereszt hever sós földeken, Fejjel lefelé, a fákon, Harmat verte köteleken Magunkat is lógva látom. Silány tervezés a testem, A csontot könnyen eltörik, Karmok mély gödrébe estem, A kijáratot eltömik. A túloldalról, megismerem, Ezt a hangot hallottam már, Az árnyak nyelvén szól nekem Karcsú léptek között a nyár.
Ha elmegyek, te elhagysz? Bánod, de megtagadsz? Nevemet elfelejtenéd? S idővel mást keresnél? Tudom, balga feltevés, talán alaptalan kérdés. Idővel minden változik, kivéve az érzés. Könnycseppeket letörölnéd, ahogy a lányt kivezetnéd augusztusi állomásra, a vonat peronjára. A vasló halkan siklik, s a lányt érzések gyötrik. Lelke súgja: ne menj, s maradj vele. Tán nehéz neki … Olvass tovább
Csak nyomokban tartalmaz nemesfém szikrákat a bánya. Sötétség van, és csillanás itt-ott, de nincs fény. Aranyról álmodni nevetséges. Ezüst, réz, bauxit már idejét múlt. Elkopott csillék közt remény sem ver vissza fényt már. Keresem a maradványokat. Vas szilánkos tenyerem már ütött-kopott a bánya falától. Nincs értelme maradásomnak, de reménykedem, kutatok. Talán várom az áttörést, a … Olvass tovább
Ő hordozza a változást. Eldönti, mi lesz más. Mi lesz állandó és kitűnő másoló. Mi a látszat, s mi való. Ő maga Aphroditéhez hasonló. Bár ez csak kompenzáció. Valója is szép és jó. De belül nagyon is szorongó. Mióta eszét tudja, nem érte jó szó. Környezete sokáig sérelmekkel bombázta. Külsejét folyton ócsárolta. Hiába tűrte kedvességre … Olvass tovább