Az Úristen a kutyákat jókedvében teremthette. S mikor lemennek a földre az emberek közé, előtte Szentpéter begyűjti szárnyaikat. No, nem végleg! Csak míg odalent vannak. Nem járja az, hogy láthassa mindenki angyali mivoltukat. Azt ki kell érdemelni. Egy kutya maga választja ki gazdáját. Néha több személyt is egyszerre. Nem is olyan ritkán mint hinnéd, egy … Olvass tovább
– Én is!? – Te itthon maradsz a nagymamával. Ha ismerősre akadunk, akkor jövünk érted. – Addig?- kesergett a barátom. – Ülsz a löttyben, és én vigyázok rád – jelentette ki Vilmácska. – Bocsánat, lehet, hogy akkor én már itt sem leszek?- szomorodott el Vilmácska. – Igen kislányom, amikor Vilmos elballag, hamarosan mi is visszarepülünk … Olvass tovább
Tavaszi napsugár csorgatja aranyát Csilingelteti hóvirág kis bimbóját Lassan ébredező ágakon rügykabát A légben éledező fények úsznak át. Föld szíve újra fiatalosan lüktet Vidám madárdal fáradt csendet megszüntet Édes remény színezi ki életünket Tavaszi napsugár mindenkit megfürdet. Gólyahír szórja csillagait a réten Vígan mosolyognak kikelet ölében Szívem is hevesebb tavasz ütemében Kacagva futok át az … Olvass tovább
Szűztiszta papír Fehér lap van előttem, tiszta fehér, s nem nyughatom addig, amíg ki nem öntöm rája rémületem a jövőtől, mert ördögi éjszakát hagyok itt, és jó, ha felírja lenn valaki a lapra utólag. Rossz sínre állt a világ, félig sikerült, vagy annyira sem, tolvajok jöttek elő a sötétből, itt vannak a házban, már minden … Olvass tovább
Köszöntelek Tavasz! Indult a reggel… de ma valami más volt… Távolból tavaszi suttogás szólt. Villant a kék ég, oszlott a pára, Béke és nyugalom szállt a határra. Föld mélyén kis csíra álmosan bizsergett, Ághegyen madárka vidáman csicsergett. Bábjában bogárka nyújtózott nagyot, Még néhány pillanat, és készen vagyok. Rügyekben zölden moccant a Jövő, Érezte mind, hogy … Olvass tovább
Vajon mi a fájdalom? Milyen mikor fáj nagyon? Nem a szív és nem a lélek, Belül tombol mar a méreg. Zsigereim mind megérzik Ha a testem fullad, vérzik, Levegőért kapkod menten, Egy pillanatra megrettentem. Mikor múlik el az érzés? Válasz helyett csak a kérdés, Meddig szenved szervezetem? Testem izzó kín, gyötrelem. Könnyes szemem ég, mégsincs … Olvass tovább
Kőbe vésett vers Száraz ágon gubbaszt szívem, mint parányi szürke veréb, s a sors, e dörzsölt, vén kupec, mindent batyujába tett rég. Kifordult zseb az agg világ, hol metsző szél búsan szisszen, nem takar az, csak rám feszül, mint fojtó, jéghideg ingem. A tavasz is csak zöld penész, mely a föld sebeit rágja s az … Olvass tovább
A tél már utolsó napjait rúgja, erőlködik még,de a tavaszt meg nem állítja. Egyre zöldebb lesz lassan a határ, a hôvirágok is teljes pompájukban virîtanak már. Hófehér fejecskèjüket mosolyogva dugták ki a földből, jelezvén az új èvszakot;a tavasz hírnökei ők. Reggelenként fagyos föld illata száll még a levegőben, de a Nap sugarai kellemes meleget árasztanak … Olvass tovább
hiányzik boromból a zamat mézemből édesség virágomról illat egemről fényesség hiányzik napjaimból az ünnep éjszakámból csillag hold mellől a felleg sötétből hogy virrad hiányzik kertemből a rózsa vázámból a virág tenyeremből arca ajkamról az imák hiányzik versemből a szépség lelkemből az ének testemből az épség éltemből az élet
Vihar söpört az éjen át, letörte fáim ágát, remegte őt a felvilág, amint a fellegén szállt, de hajnalodva elcsitult, csupán az illatába feledkezett nyomán a múlt, s a lelkemet kitárta. A vad tivornya már oda, maradt a tiszta égbolt, letűnt a fellegek sora, s a Föld feléje bókolt, felitta rég a bő esőt, kicsit becsípve … Olvass tovább
A nap csókja kelti a fákat, lágy szellő ébreszt fel álmokat, zendül az erdő, zöldül a rét, madár csicsereg, hangos az ég. Ébresztgetném szívem új dalát, úgy érezném kedves dallamát, beszorult egy érzés, nem nyílik, tavasz van, lélek nem bimbózik. Sokszor elgondolkodom azon, mióta szolgál a tavaszom, a nyár is mennyi szépet hozott, álmokat, szerelmeket … Olvass tovább
Irány Ezüstösen fénylő céllal a Te női valód aligha jöhet már hozzám. Noha lehet, valahonnan mégis ide keveredik. Félkomfortzónámba csak oktalan betéved. Váratlanul kerülhet képbe valami vakvéletlen folytán egy liliomfehér feloldozás. Amikor egy Magasabb Úr csak egy lopott, de égszínkék pillanatra végre rám figyel. Vajon helyes lesz-e ez az irány? Ráül a nappalira hosszan a … Olvass tovább
Érzem a zöldellő fűben, érzem virágzó fában, Fényárban úszó nap lágy sugarában. Cirógató szelíd szellő langymelegében, Sejlik üde tavasznak éber ébredésében. Érzem puha földben, a tétlen, koptatott kőben, Sűrű, hajnali, harmatos fátyolködben. Érzem mézédes illatát, fürkésző tekintetét, A szemérmesen szikrázó víztükörben. Érzem a hold leheletét, csillagok hűs világát, Borús felhők alatt tarka orgonafa virágát. Érzem … Olvass tovább
Gyorsan elmegy január, de alig múlik február, kelnek a hóvirágok már, hunyorok meg nárciszok üdvözlik a világot, március idusán. Vígan kergetőznek a bárányok az égen, s majd ha leszáll az éjjel a Hold örömmel kél fel. Kis fények gyúlnak szépen, kékes illat száll a légben, hajnalonta madarak szólnak, alkonyatkor is csipognak. Jégcsapok olvadoznak, jégvirágok kókadoznak, … Olvass tovább
Tavaszodott,sétálgattak,csodálták a természetet. Tavaszodik,sétálgatnak,keresik az ingyen netet. Tavaszodott,árokparton hókupacok. Tavaszodik,minden napra más évszakok. Tavaszodott,gombát kerestek a réten. Tavaszodik,vírust irtanak a gépen. Tavaszodott,összegyűltek kint az utcán,beszélgettek. Tavaszodik,a fészbukon új ismerőst keresgetnek. Tavaszodott,suli után foci,játék,futkározás. Tavaszodik,estig suli,különóra,otthon még egy kis tanulás. Tavaszodott,a padokon szerelmesek. Tavaszodik,a padok már meg sincsenek. Tavaszodott,tojásfestés,locsolkodás. Tavaszodik,kocsimosás,elutazás. Tavaszodott,megjött a szép idő. Tavaszodik,megjött a … Olvass tovább
Byron, George – Szesztoszból Abydoszig történő úszás után íródott Az év sötét decemberében, Leander minden éjszaka (mely szolgálólány nincs e képben?) a Hellészpontoszt átúszta! Mikor hideg vihar dübörgött, Héróhoz ment szerelmesen. És áramlatod fel-leömlött, Szép Vénusz! Szánom rendesen! Nekem, a romlott, modern korcsnak, bár kellemes május jutott, érzem ázott végtagjaimnak, mára épp elég volt az … Olvass tovább
Reszket az orgonabokron a szél, áprilisán dideregve mesél, versel a távoli nyárról, rímei csermelyek és patakok, szédül a lét amikor belefog, bódul az elme szavától. Szélkakason lovagol tova el, tétova fellegeken felesel, bújik az inged alá is, és amikor pihegőn hazatér, mint ki lebegve a Holdra felér, tűnik alóla a grádics.
Őszi bálra készül a tölgy, ám ruhája még csupa zöld. Hiába szólt fagynak, szélnek, halvány napnak, hűs esőnek, öltöztessék fel a bálra, illőn, színpompás ruhába. Mégsem mehet el ily zölden, őszi bálba, nyári színben. Majd, amikor épp nem várta, foltos lett a zöld ruhája, vörös, narancs, sárga, barna, szebb, mint amit maga varrna. Így a … Olvass tovább
Most úgy vagyunk, mintha szándékosan kívülről, exibicionistán élnénk határozottan kifelé, miközben ami szándékosan rejtve maradhatott az összetett lélek mélyén odabent azt egyelőre megtartjuk magunknak. A tömeg-emberek között, kik alkukat kötöttek egymással s aztán bárkivel, aki megtudta őket venni akár kilóra is, elefántvonulásként tova dübörög egy-egy ünneplő dáridói sokadalom részeként; a közelgő harag tornádója mintha ott … Olvass tovább
Halászné Magyar Márta Szülinapi köszöntő Abinak Nap is kisütött, eső sem zuhog, bár a napsugár kissé még sápatag, ma Téged köszöntenek kórusok, szemünkben öröm könnyei látszanak. Tortádon majd gyertya fénye rezdül, körülöleli finom, édes hab, sok mindenen mentél már keresztül, ünneplő szívdobbanásom nem halk. Szeretetemből szövök szép csokrot, ilyen örök virág el nem bomlik, hit, … Olvass tovább