– Édes fiam most aztán felkötheted a kisgatyádat! – szólt rám anyai nagyanyám. – Mindig tanuld és jegyezd meg, hogy sosincs semmi ingyen, és hogy az átkozott pénzt foggal-körömmel fogni kell, mert különben hamar kicsúszik a kezed közül. – Utolsó bölcselkedő szavai igazándiból már fenyegetésbe burkolt utasításoknak tetszettek, melyeket folyamatosan irányításmániás lénye leadott. – …És … Olvass tovább
Gyémántvirág Nagyapa minden hajnalban kiült a folyópartjára, a jegenyefa alá készített padra. Bundás követte. Tudta, hogy a természet , ha csorbát ejtenek rajta megbosszulja, de meg is bocsájthatja. Az idő kegyetlen, felgyorsul, vagy lassú léptekkel halad előre, és maga után hagyja a sóhajokat és a reményeket. – Tudom, hogy a múlt, befolyásolhatja a jelent, és … Olvass tovább
#Minden után Kisfiam minden este mond egy imát. Én minden este meghallgatom. Minden nap van benne valami új, szíve öröme, esetleg bánata, de egy mondat a végén sosem változik: legyen végre béke. És csendben egy apró könny újra végig folyik lelkemen. Minden este elhangzik és vele együtt én is reménykedek, hogy másnap talán teljesül. Sok … Olvass tovább
avagy mikor egy bértollnok több rendszert is túlélve a posztján marad . András tudta, hogy ez lesz. Tisztában volt minden következményével, mégis lenyomta az entert. Kicsit kevesebb, mint két éve ismeri Tamást, a megélhetési újságírót, a rosszabb fajtából. Akinek nem tehetsége van, hanem tanult gyakorlata és ismeretségei. Amit lelketlenül ki is használ maximálisan. Az emberek … Olvass tovább
Mindig is imádtam Gyöngyvérhez látogatni. A bájos, idős hölgy otthonában állandóan éppen sülő piskóta illat édesítette a levegőt, az év ezen szakában pedig ráadásképp a nyitott ablakokon át beszökött a fűszeres tavaszi szellő is az apró, furcsa házba. Az összes különös, faszobrokkal, szárított növényekkel és festményekkel díszített helyiség közül a személyes kedvencem a parányi kis … Olvass tovább
A térdemre fektetlek, Tested rajtam súlytalanság, Az ütéseket monarchává mégis Nyögéseid koronázzák. Fojtogatott akaratod Markaimmal sakkban tartom, Hitem mégis kikacagják Íriszeden a parasztok. Erőszakot veszek százszor, Az ájulás már rég nem tét. Akkor miért van, hogy lényed Áram, az enyém meg csak vezeték?
Bár sokáig futottam előled, Te akkor is őrizted léptemet, Utam a sötétségen vezetett át, De Te a sötétben meggyújtottad a gyertyát, S életem már megváltoztattad, Mikor az utamba küldted Fiad, Ő nem csak egy történet a keresztfán, Nem csak egy név az élet hajnalán, Ő a Megváltó, ki értünk szenvedett, S drága vérével mindent fizetett. … Olvass tovább
Reflektálás – 136 (Eszmélés) Rád lép éjszaka a bánat, s a kilapításban elnyújtózol a megpróbáltatás szárnyain. Az öreg festék lepereg napról-napra életed falain. Magához húzott a Nap, s te elhitted, hogy ez mindig egy boldog ölelés, holott csak a kiszívás grundfocija. Aranygólig tartó küzdelem, ahol mindig övé volt az első találat. Olykor elkapod fejed a … Olvass tovább
Szemtelen homokszem Forgasd, forgasd! Én nem mozdulok! Ha fenn voltam, hát megtapadok; ha alul, tovább szundikálok, Sodródni másokkal nem akarok. Ám, ha fektetett a homokóra, akkor pergek csak igazán! Ugrok untalan ide s tova, folyton-folyvást jobbra-balra: e homokszem meg nem áll! S ha meg is töröd kalitkám, hogy egy jókorát fújj a porkupacra, Én csak … Olvass tovább
A titkos ajtó Ahhoz csak a Te női valódnak lehet talán egy másolt, valahonnan megszerzett, rézvörös kulcsa. Az eredeti elveszett. Lappang. Berozsdásodott maradék kölcsönidőnk. A kilincs leesett a felmosatlan padlóra. Még várnálak. Időszakosan. Ma egyetlen teljesítményem: Csaknem két doboz láncban elszívott cigaretta. Ha ide tévedsz, inkább döntsed rá a szocreál egyenajtót e félkomfortzónára. Nálam csak … Olvass tovább
Munkásének Hajnal, mint izzó vaskerék, hangos gépek között zakatol. Én, a munkás: szorgalmas, szegény, munkám ér valamit valahol… Fémes falak közt rozsda az úr, ebédre sós könnyeket eszek. Nyűtt ruhámon rongyos folt a múlt, s lúgos vérem habja felpezseg. A csarnokölben feszül a rend, s a munka, amit teszek, mit ér? Acél-sejtű izmon csend lüktet, … Olvass tovább
Cameron, Norman – Bocsáss meg, Uram! Bocsásd meg Uram elcsalt szándékod, hogy én, ki ezredet parancsnoklok, csak nyájasan poroszkálok, Uram, az egyik ügyetlen csapatodban. Cameron, Norman – Forgive Me, Sire Forgive me, Sire, for cheating your intent, That I, who should command a regiment, Do amble amiably here, O God, One of the neat ones … Olvass tovább
Gyűlnek a fellegek, egyre komorlik, csattan az ég morajára a villám, sápad a vár ura, küldi bakóit, ámde hiába, ha tör ki a vulkán, nincs ki a lávafolyást leigázza, démonokat szül a kény eme órán, fojtja urát feledés mocsarába, tette mögé igazat toborozván. Másnap a démonok ellovagolnak, tisztul az ég, peremén kel a Nap fel, … Olvass tovább
míg él a test milyen messzire hat el a lélek míg mozog a száj mennyire hallatszik az ének míg rándul a kéz milyen mélyre hat a simogatás míg indul a láb van-e utadon veled útitárs míg él a test elhat-e olyan messzire a lélek hova szeretném hogy elérjen ahol szeretnének míg dobog a szív ereimben … Olvass tovább
Tudod, a versírás nekem dallam, s líra. Nem holmi mondatok versszakokba szedve. Mit papírra vetek, nincsen semmi titka, soraim végére írásjelek mennek. Nálam nem kezdődik csupa nagybetűvel írás minden sora, mint költőknek régen. Elmém hazugságok zömét tán kiszűrte, pirítsatok rám, ha nem így történt mégsem! Szabadon írok, ám sokszor kötött versben. Sokat számítanak így a … Olvass tovább
A föld alatt nincs semmi hang, csak mély csend és hullaszag, itt nem zavarnak szomszédok, nyugodtan bomladozhatok. Ó nem,dehogy, ezt nem akarom, férgek ne rágják a húsom, ezért inkább hamvasszatok, egy szép mezőn szétszórjatok. Temetőben én ne legyek, oda járni sem szeretek. Majd ha hiányozni fogok, akkor én jövök hozzátok. Rátok,kiket most szeretek, majd nagyon … Olvass tovább
Ez nem egy film, barátom, ez a való, Lassított kép, falak közt halovány szó. Steril itt a csend és az orromba mar, Mintha az idő sem tudná, mit akar. A félelem nem a halál, nem a vég, Hanem, magad elveszíted… ijedtség. Egy szám leszel, egy papír és egy adat, Nem az, ki napkeltén kávét kavargat. … Olvass tovább
Riadtan kiáltom felétek félelmem. Aggódom! Még nem tudom jövőm mit tartogat számomra: jót-e, avagy rosszat? Félek. Magamra maradtam, egyes egyedül egy szál gyertya, a zúgó viharban. Elveszek? Nem tudom. Talán. Félek! Reszkető, gyenge lángom gyilkos szél mohó szája megkívánta. Oltalomért kiáltok. Hiába. Hangom erőtlen, gyenge elveszik a süvöltő szélben. Segítség nincsen. Sírok, zokogok. Könnyeim, akár … Olvass tovább
amikor a keretből kiesik a kép felednéd lelkedet megcsal a látvány tapintható a képzelet a székék között fanyar kínnal tör föl a földből két alak furcsa szerzetek járnak réten te még mindig azt hiszed itt maradsz ragaszkodásod dermedt tanúja csak egy madár és ha nem töpreng ő se tovább már elrepül szárnya alatt a végső … Olvass tovább
Száz szász századot számolnak szabályosan. Százados szaki. alliterációs haiku