Kiüresítette magát, hogy mi teljesek legyünk, maga adta oda életét, hogy mi igazságban éljünk. Megélte félelmeinket, hogy bátorságban reméljünk, kiáltott az Atyához, hogy szavai súlya alatt megtérjünk. Másokért szolgált. Milyen érzés, hogy Urad egyben szolgád? Másokért szólt, hogy általa szólj, ahogy tanította egykoron: földnek a sót. Legyőzte a halált, hogy mi életre jussunk, hogy a … Olvass tovább
most a te mintádra írok neked szeretném tudni, mit írjak, de fáradt vagyok ehhez mégis valamit akarok írni, ezért írok, csak keveset rövidet mármint nem az alkoholt, hiszen tudod, hogy alig iszom szorongok éjjel-nappal szépen-lassan felőröl, ami bennem fortyog szóval nem mondanám, hogy innék még egy kortyot mert még jobban szorongok bár ennél jobban már … Olvass tovább
Odabent néma düh toporog, Felveri a házat, Odakint a homlokzaton Fogalmazzák a vádat. Odalent a belmagasság Alázatra késztet, Odafent az igyekvők Állandóan késnek. Szétfeszít a talán ragja, Elnyújtja a képem, Elveszítik a lényeget, Ahogy a szó végére érnek. S hiába a toppantás, Hiába a szóköz, Vége úgyis ott lesz Ahol elkezdődött.
Mikor eljő, az a már régóta várt idő, hogy a tél már kifáradt, gyenge, és botra támaszkodva meggörnyedve jár, a természet is a hosszú pihenő után már ébredezik ágyában. Amint szemét kinyitja, nyomban érzi, hogy ideje már felkelni. Vele együtt ébred a remény, hogy a fagyos télnek már végre vége, és helyébe lép az őt … Olvass tovább
Szürke, esős, borongós kinn a táj, mégis a tavasz lehelete érződik már. Zöldbe borulnak lassan a fák, madárcsicsergéstől hangos a határ. Csak a szívem szomorú; lágy fájdalom járja át. Rád gondolok! Mint amikor kitör a vulkán, oly hirtelen jött a semmiből e bús vágyakozás. Az emlékek megszépülnek egy idő után; mondják, de nálunk valóban minden … Olvass tovább
nem a Földön születtem nem itt szült meg anyám nem is most születtem ezer éve talán nem azért vagyok itt máról holnapra éljek nem azért kelek fel hogy este lefeküdjek nem azért álmodom reggelre elfelejtsem nem azért felejtek legyen miben hinnem nem azért vagyok jó hátha megbüntetnek nem azért van a szó rímet vesztegessek nem … Olvass tovább
Reflektálás – 138 (Hinta) Hallásba vésődött a jellegzetes fülsértő. Többször újra lakkozott robosztus terpeszállás egy édenkertnek a végén. Szívedből tenyeredbe került a rozsdás szög, s az egyik kereszten áldozatként kifeszülve tetszelegtél a vágyakozás szentségén. Forradalmat szül lassan a tenyérviszketés, s az ingamozgás hasít tovább az emlékezetben. Az elcsépelődés cipőfűzőjében még ott kötődsz hozzá. S mond, … Olvass tovább
Tedd a szívedre a kezed és érezd! Létezel! Boldogság járja át tested s lelked. Létezel! Óriási terveid az egekbe szöknek. Létezel! Önmagad már senkiért nem adod fel. Létezel! Megannyi mosolyt csal arcodra az élet. Létezel! Egyre inkább a jót érzékeled s a szépet. Létezel! Az élet buktatói mostanra már tanulság lett. Létezel! Dobogós helyre került … Olvass tovább
Gép-lét Az élet egy bonyolult, százkarú gép, fogaskereke bordám alá vágva, salakként hullik, ami bennem még szép, s zsírt ken Isten a nyikorgó tárcsára. Minden nap egy műszak, füstös és nehéz, óramű-morzsák kattognak szüntelen, fáradt kénes olaj lep el, és penész, percek dobognak halálos ütemben. A gyárcsarnok falán a holnap csak jel, marad a sár, … Olvass tovább
Kicsiny falum templomtornya Áll a torony némán, őrzi kis falum, fény aranylik rajta csendes alkonyon, szél simítja halkan régi, bús falát, harangja szól szépen, hívón kolompol. • Az ég felé nyúlón karcsún-magas csúcs, felhő szövi körbe, s ringva megy tova, őrzi mindazt híven, mit elrejt a múlt, ős könyvek betűit zengi dalolva. • Ráhajlik az … Olvass tovább
M. Laurens ISTEN VELED! (Parafrázis Reményik Sándor nyomán) Isten veled, én most megyek! Búcsúzom tőletek, elhagyott életek. Mára csak egy fájó gondolat marad, Hogy mindössze csak azt tudom, Hogy többé már nem tudhatom, Fogom-e látni mosolygó arcod, És láthatom-e odaátról majd, Gyémántként csillogó két szemed. Budatétény 2026. Március 27. (Forrás: Reményik Sándor: Viszontlátásra, című versének … Olvass tovább
Látom a ködben a messzi vidéket, hol cseperedtem a víg napokon, lágy ölelése belül ma is éltet, visszaölelni feszíti karom. Honnan e táltosodás tovalépni, új utakat kitaposni merőn, nem fog e vágyon a tétova talmi, míg követ engem a régi erőm. Mit csak az ősi világ karolása olthat erembe a hajnalokon, menni tovább fogat összeszorítva, … Olvass tovább
Én voltam ki sokszor csitított mindenkit, igyekezet szóval intézni a viszályt. Hogy minden sumákot nem kell orrba verni, hiszen megbánja majd, bármi rosszat csinált. Ám de minden lényben van egy bűvös pohár és képtelen sokszor többet befogadni! Mikor elméjébe nem fér több mit dotál! Képes régi énjét, múltját földhöz csapni! Én is elérkeztem most erre … Olvass tovább
Nem mondok semmi újat, csakis a színigazat. Nők nélkül jövő nem lenne, Őt, a nőt hát tiszteld, szeresd. Szül neked gyerekeket, biztosítja jövődet. Ha hiszel, bízol benne, szabadság lesz érdemed. Nyomós ok nélkül ne kétkedj, azzal bizalmát megsérted. A kölcsönös bizalom erős, amely két embert összeköt. A viszonzott bizalom nem játék, nem szélmalom, ne játszd … Olvass tovább
Az út szélén őrként álló, az erős szélben siránkozó, hajladozó fákon, nagy sötét foltok, fenyegető árnyak a félhomályban, éjsötét fekete varjak gubbasztanak, fagyosan-fázva. Sötétlőn fénylő tollukon megcsillan, búcsút int az alkonyat. Tegnap még egész nap repültek, szárnyaltak fenn a magasban. Ma már csak némán kuporognak a fákon, az ágakon. Valamit sejtenek. Valamit éreznek. Valami változik. … Olvass tovább
A szemhatáron túl Kitaláltál egy nyugtalan, félszeg álomban engem. S itt meg is állt ez a kékesszürke, s mégsem kívánt történet: Alaposan félresikerülhettem. A folytatást, ha lesz, csak a konok, földszagú ürességben találgatni lehet. Nem látlak férfiszívem sötétpiros sebeitől. Nem lát csalfa női szíved a bemagolt hittanos leckétől. Godot hideglelős világa ez. Kitaláltál egy nyugtalan, … Olvass tovább
Könnyező, fáradt csillagok, Segítsetek, hogy ki vagyok! Nem por vagyok semmiségben, Hanem szikra, végtelenben. Vágtatnék tűzparipákon, Át az álmon, át a világon. Nincsen szárnyam, se szekerem, Csak sóvárgó, éhes szívem. Lennék sas, ki száll a magasba, Sirály, ki lebben kék habokra. Kenyeret sütök, mosolyt adok, Tréfát szórva jókedvet hagyok. Hulló levélként ringhatnék, Szélben táncolva szállhatnék. … Olvass tovább
Hétköznapi pszichológia… miből nincs menekvés… (10 szavas duó) Rajtam nyom magányom, már unom… Elveszett a normális élet, vágyom’. Biz’ csak egyszerűen egy normális-életre vágyom, Ne mocsok legyen házom… * (leoninus trió) Szerethetetlen és igen rossz a sorsom minden lapja, ez nálam ember kínja. Itt aztán előre lapozni nem lehet, naponta vannak… lehetetlenséget! Az ellenem az … Olvass tovább
Campion, Thomas – Vajh, vársz-e rám szerelmem Vajh, vársz-e rám szerelmem, amikor az est leszáll? Vajon nem zársz ki engem, és kifogást nem találsz? Ne hagyj ott szánakozva álldogálni ajtódba. Ki tudja, ott az éjben ki tör reám galádul, tolvajom, ellenségem, ki támad engem orvul? Így halok meg nélküled, és nem nyerem el szíved. De … Olvass tovább
Mindig is azt kívántam, Legyen egy szép családom, És már gyermekkoromban Ezt nagyon óhajtottam. Épp úgy, mint nagyszüleim, Nagymamám és nagytatám, Boldogságban, szeretetben Éljem életem szép rendben. Legyen szép feleségem, Vele sok-sok gyermekem, Boldogságban, jólétben, Szeretetben, csöndesen. Nem úgy, mint a szüleim, Nem ők példakápeim, Hanem a nagyszüleim, Édesanyám szülei. Lett is aztán énnekem Csodás, … Olvass tovább