Életem egyik legszebb pillanata volt. Fekete szoknyában, fehér ingben, egy lufival a kezemben ültem a legjobb barátaim között, és hallgattam az igazgató úr beszédét. Az arcomról nem lehetett levenni a mosolyt. A boldogság és a félelem egyszerre szétáradt a testemben, és az izgalom olyan nagy hatással volt rám, hogy mindenem remegett. Felváltva tekintettem a legjobb … Olvass tovább
Este utca Az éj sötét és csendes, a hold magasan, kevélyesen virít ellentétként. A házak elutasítóan néznek maguk komor, érzéstelen arcukkal. Az út mellet egy cseresznyefa virágzik fehér, büszke virágokkal. A dal mérges, szomorú, keserű, a bárd is sír, de szája mosolyra kényszerül.
Mit tesz az ember, ha elefántot szeretne látni? Ma már ott a lehetőség a legtöbb országban ellátogatni egy állatkertbe vagy egy cirkuszba. Ami még ennél is egyszerűbb, ha keres pár fényképet, rajzot vagy videót. Egy könyvtár vagy az internet nagyon egyszerű megoldást kínál erre az esetre. Vagy, ha az ember egy kicsit merészebb, ellátogathat egy … Olvass tovább
posztmodern percekben posztmodern percekben élek szorongva, tömény emlékezet formálja a leckét, hogy miért lehettem Apolló bolondja, aki ötven fokon pusztítja az eszmét. mert a laza versekben felbomlott a kötés, – a vallomásban reneszánsz tartalom, – s a kék pillanatban eszement kitörés halad, művészi nyelven a félhomályban szabadon. posztmodern versemnek kibomlik ritmusa – mely a sorok … Olvass tovább
1791 – Párizs Élisé a kis színház hátsó kertjében állt. A kert csendes volt, csak a dobszó szűrődött be a falak között, és valahonnan virágillat – a nyár utolsó erős illata. A nap hosszú árnyékokat vetett a macskakövekre. Olyan délután volt, amilyenre az ember évek múlva is emlékszik. Párizs lázban égett. Kék-piros-fehér kokárdák mindenhol, borfoltokkal … Olvass tovább
Kormos cica,de inkább rózsaszín orr, a komor felhőket figyelte, nem értette, már három napja esik,de ő azért néha kilesik,de így hogy futkároz, és csak nézi és nézi az esőt, bárcsak el tudná űzni azt a komor felhőt! Mitévő legyen így,sétára sem mehet, a pocsolyákat se szereti, pedig a Buksi most is ott hempereg,juj ettől rózsaszín … Olvass tovább
Az éjszaka csendje (pszichológiai horror) Minden este ugyanúgy zajlik. Egy ideje… A lakók néha nyugtalanul viselkednek, de ma este rémisztő dolgok történnek az épületben, melynek kapuit lassan eleszi a rozsda. A teli Holdvilágos éjszakák borzalmainak talán sohasem lesz vége, hiszen úgy tűnik a sztori még csak most kezdődik.. Odakint csak a csillagok sugara és a … Olvass tovább
Gróf Almási Krisztófóró Tihamér Edőme meglehetősen zabosan tépte fel az elsötétített üvegekkel rendelkező csótányirtó kisbusz ez eddig lezárt ajtaját. A bent ücsörgő állami alkalmazott nemes egyszerűséggel fegyvert fogott rá. – Tisztelt uram! Mégis mit képzel maga magáról?! A legkevésbé sem érdekel, hogy fegyvert fog rám! Felszólítom önt, azonnali hatállyal vegye le a mocskos kezét a … Olvass tovább
A jósgép kezelőfelülete nem különbözött sokban egy ipari PC-től. Egy billentyűzeten lehetett bevinni a kívánt adatokat és egy kijelzőn írta ki az eredményeket. A kezdeti kísérletek során hosszú, értelmezhetetlen adatsorokat produkált. A problémát maga az idő jelentette. Kellett találni egy biztos pontot a végtelen időben, ami kiindulási alapként szolgálhat. Hosszú fejlesztési folyamat eredményeként a kutatók … Olvass tovább
Az óceán közepén sodródtam már több hónapja. Nem egy jól felszerelt hajón, csak egy csónakban, ami éppen életben tartott. A nappalok nem voltak annyira ijesztők, mint az esték. Este főleg viharok jöttek felém, de egyik este nem jött vihar. Megpillantottam egy kis szigetet, ami csendesen vonzott magához. Elindultam felé. Lassan haladtam, mert sok akadály jött … Olvass tovább
– Hát kérem… – öreg, nyugdíjaskorú, szódás szifonos szemüveget viselő, totyogó ember nézett be közvetlenül a Wartburg alá. – operálunk, vagy temetünk?! Tudniillik a kardántengely lehet a ludas… – mondta ki a végső szót. A családfő amolyan igazi melós féle, harmincas évei derekán járó bajszos ember volt. Mintha a kilencvenes években egy egyszerű bajszusnak lehetne … Olvass tovább
A varjú madár, azaz légnemű. Tollai feketék, vagy szürkék, kivéve ha nem. Csőre hosszú, éles esetleg fényes. Tojásai nem ehetők, mert van bennük egy állat. Húsuk viszont sütés és füstölés után sütött és füstölt lesz. A latin neve (Corvus Corvus) a latin varjú, (Corvus) kifejezésből ered. A középkorban népszerű állatok voltak stílusos dolmányuk miatt, de … Olvass tovább
A cinege A cinege minden nap felkel és kisétál ketrecéből. Ezek után a cinege kúszik, mászik, úszik a betonnal töltött medencében, majd megérkezik a betongyárba ahol gyönyörű beton építményeket készít vég nélkül. A cinege nem tud már repülni, szárnyai már betonnal lettek ékesítve, csőre ragasztóval biztosítva, szeme kiszúrva. A cinege ki akar törni, de a … Olvass tovább
Csámundi-hegy Elfáradtam. Elfogyott a levegőm. Nagyobb levegővételre van szükségem. Este van. Fél hét. A nap most bukott alá nyugaton poros piroslást, tücsök vagy kabócazsongást és szürkületet hagyva maga után. Banán és papajaleveleket ringat a szél. Gowri a nevemet kiáltja háromszor. Belépek a fürdőszobába, ahol meztelenül kérdi: „Where is the bucket?”. Egy fémvödörnyi vizet használunk fürdéshez, … Olvass tovább
Zárt szoba mélyén szuszog a csend, Hol minden emlék hangja cseng, Csak telnek az évek. Csap sem csepeg, kiszáradt a múlt, És minden érzés, mi bennem dúlt, Bűntudatként éget. Az asztalon egy gyertya pislákol, Törékeny fénye a falon táncol, Mint emlék, lépked. Mint poros könyvet őrzöm a csöndet, S minden emlék betűihez kötnek, Továbblépni félek. … Olvass tovább
Jön majd más A hamutartóból kiborítja utolsó törekvéseid a nyugalomra és lebetonozza az előkertet. Nem tud a hóvirághagymákról.
Szülőházam felé félúton, egy emlékem eszembe jutott, láttam Őt dolgozni kertjében, hajlott háttal kapált keményen. Kicsi voltam, mögötte jártam, néha hagymákat taposott lábam, sírva vártam, hogy megpihenjen, anyai szeretettel átöleljen. Vágyódtam gyengéd ölelésére, arcomat simító meleg kezére, de Ő csak kapált néma csendben, vetemény fű nélkül virult, frissen. Kapun belépve emlék illan, anyám alakja tűnőben … Olvass tovább
Már idelátszik a nyár hevülése, dobban a szívem e lágy tavaszon, ám veled újra kikezdeni mégse merhetek én, csodaszép amazon. Bár ölelésed a lelkemig éget, hisz sebeit magamon viselem, nem hiszek éledező melegének, pernye csupán az a hűlt szerelem.
A SZERELEM NEM… A szerelem nem légies délibáb, nem süppedő sár, nem is kósza vágy, testedet szorító kemény vasabroncs, húsba vág: vigyázz, valamit el ne ronts! Nem is vattacukor, ragacsos massza kínálja magát, hogy szádat ragassza, ezernyi tüske, mi szívedbe akad törött üveg, mezítlábadba szalad. A szerelem nem feszülő szivárvány, nem kékszemű, táncoló kis királylány … Olvass tovább
Lágy zenét hallgatok este, Még fiatal az idő teste. Az elmém még nem fárad, A gondolatok mégis várnak. Lesz még ez jobb tán később, Amikor nem jön a hűtlen hétfő. Nem várom ezt a hetet sem, A lelkem is belefárad egyszer. Csak megy a robot újra, Felkelni, kávé és a munka. Megy a busz a … Olvass tovább