Carnavon nem értette miért volt kihalt a város. Két óra tűnt el az életéből. Pontosabban, nem tudta mi történt ez idő alatt. Óráján megnyomta a gombot és egy kellemes érzéki női hang suttogta: 18 óra 44 perc és 10 másodperc. Korábban, 16 óra negyvenkor a moziban volt. Egy félig üres terem. Ebben biztos volt. A … Olvass tovább
Körbenézek. A távolban hegyek, előttem házak tornyosulnak, az oldalamon fák. Minden olyan hatalmas, én pedig annyira kicsinek érzem magam. Az életem nehézségei jutnak eszembe az elém táruló képről. Itt egy megoldhatatlan probléma, ott egy leküzdhetetlen akadály, kicsit távolabb a nehézségek tornya. Oda sem merek nézni. Egy porszem vagyok ebben a rengetegben. Az autók jönnek-mennek, az … Olvass tovább
A Trastevere titkai Meleg májusi nap volt és közeledett a naplemente, mely arany fényével ölelte körül a Trastevere antik köveit. Rómának azt a negyedét, amelyről azt tartják, ősi titkokat rejt. Elena lassan sétált, de a szíve zakatolt. Két héttel ezelőtt véletlenül találkozott Antonióval egy könyvesboltban. Ugyanazt a könyvet keresték, egy római topográfiát. Milyen furcsa, mondta … Olvass tovább
– Ez volt az utolsó doboz. – közölte mosolyogva a költöztető cég vezetője miközben leporolta kék kezeslábasát. – Nagyon köszönöm a segítségüket József! – azzal leszámoltam a munkadíjat a férfi széles tenyerébe némi borravalóval megtoldva. – Ha a jövőben szüksége lenne segítségre, tudja a számomat. Viszlát, Zsófi! – Köszönöm, viszlát! Becsuktam az ajtót a távozó … Olvass tovább
Sanyi műszakja letelt, még sincs a melónak vége. Hazameny ebédelni, majd míg a családjával van, feltöltik a droidok a bányászhajóját, megjavítgatják ott, ahol kell. Igazából anélkül is elmenne akár hónapokig, mert ezek rendkívül strapabíró hajók. Arra tervezték őket, hogy túléljék a lehetetlent is. Kell is, mert a külső naprendszerek bolygóinak a magjáig is leásnak vele … Olvass tovább
Lecsaptak minden egyes szemre. Mint egy kiéheztetett csorda, úgy ugrottak rá a zsákmányra. Egymást eltiporva, egymáson keresztülgázolva töretlenül törtek előre. A fej lebukik, elkapja, lenyeli. Aztán lép egyet, újra lebukik, elkapja, lenyeli. Egyfajta beidegződés. Csodálatos, gyors és ösztönös mozgássorozat. Na, vajon ki tud többet megkaparintani? Ki lesz a nyertese ennek a véget nem érő hadakozásnak? … Olvass tovább
Zomi talán óvódáskorú lehetett, amikor a külföldön kamionosként melózó, jófej apját, aki – persze a legjobb gyerekheverjainak –, hozott sokszor édességeket, és menő ,,nyugatias” cuccokat váratlanul baleset érte. Bár eddig is következetes, nagyon is szigorú anyukája nevelte, hiszen apját egy hónapban lefeljebb, ha egyszer láthatta, azt is csak futólag harminc percig, aztán apjának már másnap … Olvass tovább
Zivatar hajt át az éjen, üveg remeg a sötétben, s egyszerre újra ott vagyok hol egykor volt az otthonom… Gömbvillám csattant élesen, az ablak sírva repedt meg, reszkettem, mint riadt madár, nincs semmi baj, így szólt anyám. Ma visszavárom azt a fényt, a dörrenést, a vad zenét, csak az enyém lehetne még az elveszített menedék!
Oly megfoghatatlan, mi iránt annyi ideje vágyakozom, szeretném, ha te lennél velem, mikor nincs egekbe a hangulatom. Mikor szívemet a fájdalom jégeső szerűen támadja és villámlóan hasít belém az, mi másnak talán csak egy rossz pillanata. Gondozgatom lelkem kertjében napról napra a rózsákat, még egy hirtelen nagy szél el nem töri a gyenge szárakat. Olykor … Olvass tovább
A dérszagú hajnal mezítlenre ázott, kövek közt hallgatott az eltiport világ, s föld szívén, hol tegnap vérzett még sok átok, csendből emelkedett egy reszkető virág. Dús indák fonódtak bokák gyenge ívén, mint múltba mart bilincsen sok nehéz karát, ám rózsaszín álom derengett a szélben, s a fájdalom tövéből kihajtott a nyár. Láttam az alkony parázsló … Olvass tovább
sokszor nézegettem az éjszakai eget nagyon szeretem a bájos csillagokat szikrázva sziporkáznak mindenek felett ígérnek holnapra mindig új kalandokat a vén Göncöl állandó útitársam este míg téli éjsötétben hazafelé megyek irányt mutat és néha kacsint rám a beste hogy továbbra is jó és becsületes legyek megértjük egymást már sok ezer év óta utaztam is rajta … Olvass tovább
Tanították négy éven át az új tananyagot méretre, hallottuk a tanár szavát, de nem készültünk az életre. Amíg ifjú hévvel fiatalon koptattuk mind a padokat, diáklelkünk ádáz viadalon elvérzett bizony oly sokat. Magoltuk csak több délután, mit elménk be nem fogadott, a tudomány ködfátyolán bár lassan, néha átjutott. Diákfejjel még nem tudtuk, hogy mit kezdünk … Olvass tovább
Mikor apró teste lassan megvált tőlem, bíz` egy darabka lett – szeletke belőlem, szívemről egy csücsök, lelkemből csepp foszlány, szemében íriszem, tartása tán bordám, könnyeimből kortyolt, testemből éltettem, köldökzsinóron túl, zsigerből féltettem, bő tejet könnyeztem, abból jóllakattam, ha elgyengült kis teste, sírásra fakadtam, kamaszos dacától csak a hátát láttam, szilánkká tört szívem, számat ronggyá rágtam, … Olvass tovább
MODERN KÍNOK (Levél József Attila részére) Nézd, Attila: a tejfehér fogsor-lépcsőházak korlátján ma is ugyanaz a fájó kéz siklik. A szivárvány-ölbe dobott sorsok megáznak, s a méz-nehéz álom a sárba bicsaklik. Látod? A kékség néma. A semmi ágán az élet ma is torz és becstelen: csak a technika lett fényesebb, drágább, de a lélek ugyanúgy … Olvass tovább
Húsz év csendben is eltelik. Nem kell hozzá zaj, nem kell hozzá történet. Csak egy szoba, néhány gondolat, és az idő, ami észrevétlenül melléd leül. Az ember eleinte vár. Azt hiszi, valaki majd kopog – talán. Aztán már nem vár. Csak néha az ajtót nézi, mintha régen történt volna valami ott a küszöbön – próbálja … Olvass tovább
Örök ígéret marad félhomályosan Bizonytalan s drapp gondolatoddal egy félresikerült teremtésed lehetek. Cigarettázom. A Te női valód, hogy így alakult, nem tart igényt rám. Godot-nál hagytál, ki tudja kinek, egy Földre helyezett mennyei letétben. Talán majd egy másik Nő jön egészen váratlanul érte? Félkomfortzónámban elmondok egy haldokló, nikotinista, széteső imát. A harangok ugyan nem jönnek … Olvass tovább
Carroll, Lewis – Növendékemnek Te megszelídítetted összeadás, kivonás, szorzás, osztás szabályát, így elérted, hogy a tudásod már oly busás! Menj tovább! Gyűjts hírnevet és ismételd a tanultakat, amíg csak el nem éred, hogy Eukleidészt felülmúltad! Carroll, Lewis – A Tangled Tale (To my Pupil) Beloved Pupil! Tamed by thee, Addish-, Subtrac-, Multiplica-tion, Division, Fractions, Rule … Olvass tovább
Eső teríti most a tájat, a bús tavasz magára várat, borong az ég könyörtelen, a fellegek takarta Napból a fény alig, fakón pilácsol, rügyet nem olt a kerteken. Borong a lelkem is siváran, e búskomor romantikában szerelme haldokol balul, nem érzi csókod édes ízét, a vágy elül, nem is feszít szét, miközben egyre alkonyul. De … Olvass tovább
1. blokk (3 soros-zárttükrös, anaforás, ötszörös belsőrímes) Még ráncos a tavasz bőre, de majd telítődik, akár nyakra-főre, Még ráncos a tavasz bőre, de ő már közeledő jó idők őre…. Még ráncos a tavasz bőre, de majd telítődik, akár nyakra-főre. (3 soros-zárttükrös, anaforás, ötszörös belsőrímes, önrímes) Hó itt már nemigen lesz… együtt várjuk, hogy jó idő … Olvass tovább
Örs Öcsi öntő, öntödében öt övet öntöt. Ölelés. alliterációs haiku