Reggel nyolcra illett műszakkezdésre ott lennie a raktárban, ahova az egyik volt kollegája segítségével sikerült munkát kapnia. A műszakvezető karikás szemén, és szabályosan lestrapált fizimiskáján bizony jócskán meglátszott, hogy már legalább két teljes műszakot lehúzhatott egyhuzamban, így – több, mint valószínű –, hogy az idegei sem lehettek kipihentek, és hosszan, stabilan tűrőképesek. Ezt valósággal azonnal … Olvass tovább
Ré, a napisten, a mindenség teremtője és az istenek királya. Őt tartják a legfőbb hatalomnak, aki minden nap áthajózik az égen. Most felfelé tart a csillag kapu felé. Méltóság teljesen, és minden sietség nélkül, ahogyan azt egy főistennek illik. Közvetlen mögötte Anubisz, a sakálfejű isten, a balzsamozás és a holtak oltalmazója. Ő az aki kíséri … Olvass tovább
Nem kellett sehova rohanni. Nem volt kötelező kör. Csak ők ketten. Az álompár – így nevezték őket. A férfi csendes, mindig nyugodt. Megjavítottak majdnem mindent az életben. Most a nő a hevesebb. Végre kettesben vannak. Az újraélesztés mozdulataitól égnek a kar izmai. Könnyek. „Miért” Folytatják. Kettesben, amire mindig vágytak.
Az utat nem érdekli, ki vagyok, csak engedi, hogy menjek rajta, eső után a víz, a repedéseken át a lépteimet úgyis elmossa. Van, hogy a reggel vidáman ébreszt, a cipőm alatt por zizeg, a távolban kutya ugat, s egyszer csak azt érzem, minden lépésnek értelme van. Máskor lábamra ólmos sár tapad, a percek kaviccsal telnek … Olvass tovább
Még el se kezdődött az idei év, de már szinte elillant a január és február. Alig volt sár. Boltokban karácsonyi bejglin kívül húsvéti kalács sem kapható már. Megjött és elment a március és az április, közelgő május hajnalán minden földi szebb nyarat vár. Addig is ki teheti fúr-farag, kertjében vet és kapál, miközben Forró Test … Olvass tovább
A világot… vele: a csésze szélén ízlelem. nincs benne értelem. Keserű, nincs velem. De szeretem. A pillantása most megálló: igazabb, mint a pohár feneke. A világot… nélküle: a papírra karcolom.
A tériszony s tartósnak ígérkezett klausztrófóbia mintha valósággal azonnal találkoznának; egyre nehézkesebbé, nyaktörőbbé válik a kiegyenesedésnek indult útszakasz is az élet közepe felé, kilazult béklyókból már hiába is akarhatnák meghonosítani a modernebb, trendibb szokásokat. A lélek – sokszor -, feltéphettlennek gondolt boríték, melybe titkosított záradékot raktak, akárcsak a legtöbb szerződés legvégén. Mert – ki tudja … Olvass tovább
Boldog csak úgy lehetsz, ha tiszta szívből szeretsz. szívem, szíveddel egy mi csak a tied, lelkemből írom rímekbe foglalva szívemből szeretlek. Szívem, szívedben egy ritmusra jár, a boldogság kulcsához a te szívedben a zár. Mint lelkem húrjàn írom e szavakat, szerelemtől telve érzésem tiszta mint a patyolat. Énekel, s dalol remegő szívem, neked muzsikál szerelmes … Olvass tovább
Költőnek lenni Verset írni: ünnep varázsa, pajkos tánca az elmének. Feltörő érzés zúgó árja szót keres, s papírra léphet. Költőnek születni kell-e? Talán – a bölcsek tanítása… Van, kit – idő érlel csendben, s későn gyúl ki benne a lángja. Nem vonz a cifra szóvirág, sem a hangzatos beszéd. Szívből fakadó simaság suttog bennem költeményt. … Olvass tovább
Alibi Ha valami szürkéskék csibészséget követ el a Te női valód a szerelemben, nem másik férfi, hanem ellenem, mindig van alibid. Sosincsenek Rád nézve gránitszilárd következmények. Godot-nak, úgy tűnik, ezügyben elszámolás sem kell. A bűneiben fetrengő férfi sokszor kap Tőled megbocsátást, vagy legalább egy meg nem érdemelt női könyörületet. Sebek-lepte férfiszívem viszont szinte sosem. Noha … Olvass tovább
Puszták kietlen sodrásában Akadtam rád, Sosem látott pirkadás. Tested szilaj oszlopán Ott remeg egy vadvirág, És a szíved porcelán. Rónák szűzi simítása Mesél arról, Milyen szent és tiszta vagy. Bocsáss hát meg, amiért Én magamnak tudtalak. Meztelen tested látványában Fürödtek a csillagok, Nesztelenség fütyörész, És az emberek csak pitypangok.
Clare, John – Ősz Bogáncsszösz repül, habár a szél mi csendes, a zöld füvön fut, majd a domb fölé repked, a forrás úgy pezseg, mint víz a fazékban, amely időnként vörös kövekre loccsan. A kérges, repedt föld, mint a túlsült kenyér, a zöld mező sorvadón aszott ameddig ér. a parlag egyre-másra víz után sajog, és … Olvass tovább
A messzeség felé utazva végül megérkezünk a Kánaánba majd, vagy elveszünk, sovány hitünk se térül, s fölénk csupán bogáncs virága hajt? Miféle út ez Istenem, mi végre kalandozunk mi át az életen, kimondva majd: de végül is megérte, hiszen közel került a végtelen. Viszont a végfokát mi el nem érjük, hiába járva lankadatlanul, utunk csupán … Olvass tovább
Piros pünkösdi rózsa virágzik a kertben,Jó kívánság ébred minden pici szívben. Fehér ruhás lányok hozzák az új áldást,Házatokra békét, gazdag aratást. Emeljük magasba a királynét szépen, Ragyogjon a jókedv fent a tiszta égen! Amerre mi járunk, szirmok útja keljen, Isten áldó keze mindnyájunkra leljen! Zöldellő faágak ablakba simulnak, Fájdalmak és a gondok messzire vonulnak. Szentléleknek … Olvass tovább
Hétköznapi pszichológia egy mese-diktátorról… (Mottó: kire mit rótt a sors, azt kell élnie!) Messzi födőn vona egy meseország, „Umbuldalak” no, meg van egy Köcsögfákat faragó diktátora, kinek legnagyobb erény gúnyolódása, Meg a saját és már réges-rég elterjesztett gyűlölete, eme ama… Hite áthatja országát s meseországát nem tanítja ki, mint egy… Sajtóban olvastam, amit hozzánk becsempésztek … Olvass tovább
Van, ki nem kért soha anyai sorsot, S van, ki szívében már nevet hordozott, Kötött volna sebet, álmot, holnapot, Idő tőle mindent elvett, nem adott. Sors nem mér és nem számol érdemekkel, Nem kérdez, nem felel, csak útján halad. Nem törődik a hittel és az elvekkel, Útja hideg, súlya mérhetetlen marad. Gyermek nem díj, ítélet, … Olvass tovább
Szia Szilárd! Szombaton Szombathelyre szélfúvás szivárgott, szélkakasok szédültek. Szomorító szmog szintén szétzilálva, szárazság szántást szárítja szanaszét. Szóbeszéd szökik, szürkességet szúrjuk. Szurkoló, szünnapon szórakozni szokás. Szocializálás szükségszerű, szomjúságot szabályozzuk. Szövegelésben szörfözünk, “Szabó Szállónál” szuper, szegödjünk? Szilvapálinkát sziruppal, szipkával színesíted? Szőlőlét szederrel szándékszol szürcsölni? Szeszesipart szemlélik szellemes szeszkazánok. Szituáció szimpla, sziverősités színvonalas. Szintézisünket szitják, szónoklatunkban szóbőség színpadi … Olvass tovább
Jó volna legalább néhányszor az élet göröngyös, kiszámítható ösvényein szembe szállni a sápadt, kétszínű napragyogással, mikor egy-egy kiadós, tányér-törögetős szerelmi veszekedés közben, mikor azt hihettük immár minden futóhomokra, összedölhető kártyavárakra épült a lélek nemessége és ne a rejtett harag-indulat győzedelmeskedjen. Eltört mozdulatok, kisstílű, talmi gesztusok maradhatnak az emberrel csupán, ha rendre megijed saját mohó-önző, de … Olvass tovább
Képzettársítások A szíve már vérzett és szenvedett annyit, hogy amit gyűjtött, mint szélviharban a por repüljön el, míg rajta át, sötéten aranylik az igazság, mi minden költőt eltipor. Emlékeit kövekbe, kérgekbe vésve, téged becsülve, és téged tartva nagyra; vétkesként készen az újabb elveszésre, kivel a bolondját, a rossz vágy járatja. Mint akit meg, megint a … Olvass tovább
A tenger közepén A tenger közepén nem volt semmi. Csak a végtelen víz, a fehéren fodrozódó felhők, a szél, ami lágyan simogatta a bőrömet, és a távolban az elmosódó horizont, amely mintha összekapcsolta volna a földet az égbolt határával. És mégsem volt üres. Ott volt a csend, ami körülvett – nem elhagyott, hanem finoman magába … Olvass tovább