Szálloda, éjszakai élet A közepes árfekvésű szálloda a belváros egyik nyüzsgő utcájában feküdt. A francia gyarmati múltat itt is elfeledtette a motorok állandó, ritmikus dudálása – de a hely nagy erényének mutatkozott, hogy majdnem minden érdekesség egy izzasztó, de rövid sétával elérhető közelségbe került. Az első jele annak, hogy a szálloda nem egy tipikus butikélmény … Olvass tovább
A természetnek minden évszaka gyönyörű, mégis a nyár az, amikor a világ igazán élni kezd. Tavasszal még csak álmosan nyitogatja szemét az erdő, a mező és a rét. A fák félénken bontják első rügyeiket, a virágok óvatosan emelik szirmaikat a nap felé, mintha még bizonytalanok lennének, valóban elmúlt-e a tél hideg uralma. Ősszel már lassan … Olvass tovább
Éjszaka van, egy falusi ház ablakán sárga lámpafény szűrödik a sötétségbe. Vy, a melegszívű szúnyog szereti a fényt, s megérezte az ablaküveg mögötti éjjeli ember vérének pezsgését. Vy ösztönösen odareppen az ablakra, és élvezi a sütkérezést. Egy kis idő sem telt bele, s ott találja Gy-t, a legkedvesebb szúnyogot az ablaküvegen, romantikusan átszellemült állapotában. Megölelik … Olvass tovább
Hazafele tartok épp a szokásos délutáni futásom után, amikor hirtelen megcsörren a telefonom. -Ülj le, Bella! – Ezzel köszönt anyukám a vonal másik végén. Ettől máris összeugrik a gyomrom. – A nagyi meghalt. Délben a házvezetőnője hívott, hogy már sajnos nem tudta felkelteni. – folytatja – Szóval el kellene menned még ma átnézni a házat, … Olvass tovább
Tibor özvegy, és a mai naptól nyugdíjas. Munkahelyén, ahol negyvenhét évig dolgozott, ma volt az utolsó napja. Végig járva a ranglétrát, végig dolgozva egy egész életet. Mindezt egyetlen munkahelyen, amire nagyon büszke volt, miközben a cég elfogyasztott hét tulajdonost! Híres volt hihetetlen memóriájáról, gyors felfogásáról, éleslátásáról és korát meghazudtoló gyors felfogóképességéről. Arról, hogy nem ismeri … Olvass tovább
Tévedés azt hinni, hogy a virágot azért öntözzük, hogy nedves legyen a földje. Ha foglalkozol a növényeddel azt érzi, és meghálálja a törődést. A szirmaival mosolyog. Ha kevés időd van, annak is örül. Legalább addig veled lehetett, reménykedve, hogy szebbé tette a napodat. Magányában is rád gondol. Ha ennyit jelentett neked, nem vádol. Boldogan szárad … Olvass tovább
Délibáb a tengerparton Véletlen volt csupán?! Nem tudom. A szüleimmel nyaralni mentünk, amikor láttam őt! Minden este kiültünk a kis faházak teraszára és hallgattuk a tenger morajlását, és csodáltuk a Hold visszatükrözését a vízen, ami lágyan végigsimítja! A tengerparti lágy homokban több száz lábnyom rajzolódott ki. Szüleim jó éjszakát kívánva nyugovóra tértek. Én lassan sétáltam … Olvass tovább
Már megéltem a kenyérnek javát, Látom e modern világ bús baját. Digitális zajban, vakon rohanunk, Azt sem tudjuk már, hogy kik is vagyunk. Sodródunk némán az árral tova, S nem kérdjük: jutunk – e még valahova? A kapzsiság lett a modern úr itt, Az önérdek minden embert elvakít. Hatalom és pénz a hamis bálványok, Sárba … Olvass tovább
Másnap reggel keltek útra. Sven a falu melletti meredek dombra vezette fel a három lányt. Vika nem emlékezett mikor csinált bármi ennyire kimerítőt, ami nem mágia volt. A kezdeti lendület után már a fákba és kövekbe kapaszkodva mászott meg-megállva egy rövid pihenőre; úgy érzete, mintha órák óta másznának. Aliya is, aki úgy tűnt sokkal jobban … Olvass tovább
Kellemes, kertvárosias kávézóban találkozott a feltűnően csinos, és szexi nő a a rocker punk típusú, rasztafrizurás férfival, akivel csupán csak egyetlenszer voltak együtt alig egy görbe éjszaka erejéig. A férfi azt ígérte, hogy óvatos lesz, és a körültekintő, mégis amikor heves hányinger és rosszullétek kezdték környékezni a nőt – főként a kora hajnali órák környékén … Olvass tovább
Ki miben hülye? Én például mindenben, már megszoktam. Amikor, elvétve, kellene egy kis belső elégedettség, hogy a szürkeállományom is foglalkozzon az ő saját, nemzeti büszkeségével, rendezgesse, mint egy bélyeggyüjteményt, hát, akkor érzem magamat a legkisebbül. Apró tudásdarabkák akadnak a kezembe, mindegyik, mint egy üveglencse, egy nyugdíjazott szemüveg darabkája, önálló életre kél. Felcsippentem a szememre, mint … Olvass tovább
58 — Kételkedsz, miért? Egyedül voltak Afrikában ahová rajtuk kívül senki nem ment. Burjánzó természet takarta a várost a Tanganyika tó partján ahol a mindenki számára ismeretlen rejtekhelyük volt. Az általuk karbantartott hegyoldali villa hatalmas teraszán nézték a felhőtlen égen kigyulladó csillagokat. Két nyugágyon pihenve, Carnavon az asszony ujjait simogatta. A távoli Uvira alföldön egy … Olvass tovább
A tévedéstől sem félve Mintha egy másik dimenzióban járnék, kit álmából a valóság, újra felver; próbálva elhinni, hogy valaki vár még, kiszáradt szájpadlással, kiszáradt nyelvvel, próbálva elhinni, hogy a lelkem szárnyal, hogy saját korlátaimon túlléphetek; hogy lázadó szívvel, és testtel és vággyal, álmaimmal megidézhetem szép szemed. Míg a hátam mögött, újra összesúgnak, nem veszítve a … Olvass tovább
Árnyék a falon Lassan lépked az este, szobáról szobára jár, a falon valami mozdul, egy furcsa látomás. Egy árnyék lép ki a falból, mintha ismerném, eltávozott lélek, mit akar s miért? Nem szól, csak figyel, néha közelebb lép, majd újra távolodik, olyan furcsa lebegés. Körvonalai remegnek, tán kérdeznem kéne? mi szél hozott téged, erre a … Olvass tovább
Tarka rét felett pillangók táncát nézem. Pipacsvirágzás. * Repül a madár, a Naphoz akar menni. Égő szerelem. * Vonaton ülök, elsuhannak városok. Akár az élet. * Egy béka ugrik a mocsárba brekegve. Gólya közeleg. * Negyvenkét fokban levél se mozdul a fán. Hőségriadó.
Költő és bolond Költő és bolond testvérek, csak az előbbi ki is tudja magát fejezni, míg az utóbbi csak szeretni képes őt s olvasni… Költő és bolond testvérek, az előbbi az utóbbi szolgája, ő érte akar jó verset írni, hogy ne hagyja csupán cserbenhagyni…
M. Laurens CSIGABIGA TYÚKLÉTRÁJA Fabula a vágyakról Csigabiga, a házában ülve, unatkozik, bánatában elmerülve. Körötte a világ rohan, szalad, de Ő mindebből lemarad. Hason csúszkál szegény pára, míg rátalál egy tyúklétrára, mely szebb napokat is látott, Mikor a kakas még reá mászott. A létra csúcsán kukorékolt, s rá ébredt hajnalban az égbolt. Csigánk szíve nagyot … Olvass tovább
Coleridge, Samuel Taylor – Genevieve Szerelmem, édes Genevieve! Szépség fényében úszva át éj csillag fényű szemeid, hangod akárha egy szeráf. Mégsem adja át bájodat e szív, amely most érted ég, a lelkedben egy hang matat, kéri, hallgasd történetét! Ki fuldokolva merül el, nem lát feléje nyúlt kezet, de hattyúként úsztatva fel hullám fölé a testemet, … Olvass tovább
A nyár vándora Kanyargós földúton érkezett. Ébredések nyújtózkodó gombjai az ingén. Virágok hajtottak ki a szája szélén. A tarisznyája mélyén napfény és langyos eső. Hajnali harmat oltotta szomját. Harapott a természet kenyeréből egy ízletes falatot. Csend kérődzött a réten, amerre járt. Lábnyoma köré nőtt a fű. Madarak éneke fogócskázott a fák ágain. Lámpásokat font hajába … Olvass tovább
Késő esti eső érkezik, nagy zajjal, hangosan kopog, ráhull a fáradt háztetőkre, nem engedi még el a napot. Hirtelen minden lélegezni kezd, tócsákban egyre terjed a gyűrűzés, már az első csepp könnyeddé tesz, s a hűs érintés engem is elér. Esernyő alatt állok, a víz mégis végig csorog vállamon s nyakam ívén. Ha nem lennék … Olvass tovább