Profil

Elsődleges mezők

VezetéknévBollók
KeresztnévIrén
Megjelenítendő névBollók Irén
Leírás

„…Otthon, az én hazámban nem terem meg a babér, és nem fonnak belőle koszorút annak a magános énekesnek, aki az útszélén a maga dalát dúdolja maga elé az alkonyatba, amely nemsokára eltakarja. De azért csak végigdúdolom, amit kezdek, nem a babérért, hanem mert jó énekkel végezni a napot, és mert szeretlek benneteket, városok és búzamezők egyformán lehajtott fejű, szomorú és fáradt emberei.”

(Móra Ferenc: Ének a búzamezőkről)

Bevallom örök álmodozó vagyok.
Ábrándos, zárkózott gyerek voltam, s gyakran merültem el a könyvek varázslatos világában.
Talán, ha apám nem figyelt volna rám, s nem terelgetett volna vissza a való életbe, elveszek az Élet útvesztőiben.
Tőle tanultam, hogy a ránk bízott munkát mindig tisztességesen, a legjobb tudásunk szerint kell elvégezni, mert ez ad tartást a testnek és megnyugvást a léleknek.
Talán ezért lettem maximalista mindenben.
Műszaki területen dolgoztam aktív koromban, s csak életem utolsó szakaszában kezdtem el írni, két sikeres novellapályázat után, mert csak akkor hittem el, hogy érdemes írnom.
Talán a hitem az álmaimban lendített előre akkor, amikor a legnyomorultabbul éreztem magam.
Szerencsés vagyok, hogy élhettem Kínában munkavállalói vízummal, kalandozhattam Ázsiában, s bejárhattam Európa több országát a lányom révén, aki kutatóként dolgozott.
Furcsa módon mindez már nyugdíjas koromban történt, s talán ez a sok hatás ami a világban ért hatott rám úgy, hogy megnyíltam, s át akartam adni az embereknek azt a sok élményt amit ezalatt az idő alatt átéltem.
Az egész életem egy paradoxon. Szegényes, talán mai szemmel nézve ingerszegény gyerekkor egy kis alföldi faluban az ötvenes években, s munka és luxus élet kétezer után a világ legnagyobb metropoliszaiban.
Mégis a gyökereim abban a kis alföldi faluban Pusztaföldváron vannak, ahol felnőttem.
Hiszem, hogy a szüleim dolgos, becsületes élete,szeretete, néhai tanáraim törődése, s a falu közösségének megtartó ereje teszi csodálatossá azokat az éveket, melyekre életem utolsó pillanatáig szeretettel emlékezem.
Remélem azzal, hogy mindezt megírom másoknak is tudok adni ember-és életszeretetet.