Profil

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Janna, 2017.01.08.
"Aki érdemtelenül több szeretetet kap, könnyen jött sikereket tudhat magáénak, annak könnyen el is torzulhat a jelleme." Gratulálok: Janna (f)

Elszakadás 3/2 íráshoz hozzászólt: Janna, 2017.01.08.
Kedves Eszter! A hozzászólásokat olvasva eszembe jutott egy életkép. Egy fiatal hölgy a kórház előtt a padon hagy egy teli elviteles dobozt. Janna

Hogyan szoktam le az irigységről íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2016.06.24.
Drága Eszter ! Azt hiszem , nincsenek véletlenek. Ma még többet gondoltam rád mint máskor.Éppen ma gondoltam arra, hogy milyen nehéz leküzdeni ezt a negatív érzést. Képes az ember miatta elszigetelődni az embertársaitól, csakhogy ne kelljen nap mint nap találkoznia azzal az okkal ami előidézi. Próbáltam betölteni az űrt amit a hiányod okozott. Olvasgatni kezdtem a novelláidat. Elsőként ezt, nagyon tetszett. Szeretettel gondolok rád, ölellek, Zsófi

Utak íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.30.
Drága Viola! Nagyon köszönöm gratulációdat, figyelmedet, hogy elolvastad gondolataimat életünk útjairól. Próbáltam kicsit összefoglalni, nagyon örülök, hogy tetszett!!! Sok szeretettel Eszter

Utak íráshoz hozzászólt: Farkas Viola, 2015.04.29.
Drága Eszter! Oly jó ez az írásod, hogy ki sem tudom mondani. Mindannyian útkeresésben vagyunk és döntésekre kényszerülünk és csak a végén tudjuk meg, hogy jó utat választottunk-e ? Kitűnő írásodhoz gratulálok szeretettel: Viola (f)

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.06.
Kedves Judit! Azért elmosolyodtam magamban, milyen punk lenne belőled zöld hajjal? Gondolom nem próbálod ki? 🙂 Köszönöm, hogy itt jártál és írtál is nekem! Sok szeretettel Eszter

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2015.04.04.
Kedves Eszter! Nagyon fején találtad a szöget! Már én is elgondolkodtam rajta, hogy ha zöldre festetném a hajamat, vajon mennyi idő után venné észre a férjem? Ha egyáltalán valaha észrevenné… Judit

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.04.
Drága Zsófikám! Igazad van, ez már a jó értelemben vett megszokás kategóriájába tartozik szerintem is, igazán elnézhető. Látod, az asszony hamar napirendre is tért a figyelmetlenség felett. Köszönöm, hogy itt jártál, olvastál és hozzászóltál. Sok szeretettel Eszter

Utak íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.04.
Drága Zsófikám! Köszönöm, hogy olvastál, a gratulációt külön köszönöm és természetesen nagyon örülök, hogy rokon lelkek vagyunk! Versed is ezt bizonyítja, amiből köszönettel és örömmel olvastam az idézetet! Nem tudom, hogy bölcsességet nyertem-e már, vagy még sokat kell kutyagolnom érte? 🙂 S ha meg is tettem azt a sok-sok utat, egyáltalán a sajátomon jártam? Mindegy, most már nem fordulok vissza!:) Sok szeretettel Eszter

Utak íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.04.
Kedves Margó! Köszönöm megtisztelő figyelmedet, külön köszönöm gratulációdat! Azt hiszem én is, hogy előbb-utóbb a számunkra kijelölt úton haladunk, illetve kisebb kitérőkkel hosszú időn át. Ha véletlenül letérnénk róla, általában nem érezzük jól magunkat, kedvezőtlen események történnek velünk, vagyis jelzéseket kapunk, hogy nem jó helyen vagyunk. Ugyanakkor ezek a mellékutak is hozzátartoznak sorsunkhoz, mert nem történnének meg velünk, ha nem így lenne. Na, nem filozofálok, mert már magamnak is fárasztó vagyok. 🙂 Azért néha az ember elgondolkodik ezeken a bizonyos "utakon". Sok szeretettel Eszter

Utak íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.04.
Kedves Titanil! Köszönöm, hogy itt jártál és írtál nekem, külön köszönöm gratulációdat! Azt hiszem, hogy életünk során időnként döntés előtt állunk, egyrészt meg kell hoznunk a döntést, másrészt, ami már nehezebb, meg is kell lépni, amit elhatároztunk. Az már pedig majd utóbb derül csak ki, hogy helyesen döntöttünk-e? Természetesen nem szoktam rágódni az elkerülhetetlenen, de azért, ahogy múlnak az évek, eszébe jut az embernek. Sok szeretettel Eszter

Utak íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2015.04.03.
Drága Eszter ! A gondolatunk mennyire hasonló ! Valamikor sokat gondolkodtam én is erről a témáról amit versbe is foglaltam az "Az idő útja " címmel. Egy pár sornyi idézet belőle: "Az idő útja tengernyi távol van a közelebbi nem raktak ki intő jelet magadra vess ha tévelyegsz " Párhuzamosan egyre gondoltunk. Milyen hosszú utat meg kell tennünk a legrövidebb útért. A bölcsesség elnyeréséért. Mert hogyan is kapnánk meg másképpen ha nem járnánk végig. Szeretettel olvastalak és fogadd őszinte gratulációmat. Szeretettel, Zsófi

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2015.04.03.
Frappáns válasz a férjtől az biztos ! Bár még hihető is lehetne,hogy viccelődik,ha meggyőzőbben adta volna elő tévedését. Attól függetlenül szimpatikus esetlensége. Főleg azért, mert ez a kissé mellőzöttség nem hűtlenségből fakad, hanem látszik, hogy a megszokás tette ilyenné a kapcsolatukat. Szeretettel olvastalak drága Eszterkém. Zsófi

Utak íráshoz hozzászólt: Fekete Ferencné dr., 2015.04.03.
Kedves Eszter! Gratulálok a sok sok kérdés felvetéséhez, melyekben a válaszok is benne vannak. Bizony a létünk során nem könnyű döntéseket hozni a sok útvesztő miatt. Egy vigaszunk lehet, hogy mindenki előbb utóbb bejárja a számára kijelölt utat és megtalálja lelkének örömét. Szeretettel: Margó

Utak íráshoz hozzászólt: Sz. Sipos Magdolna, 2015.04.03.
Kedves Eszter! Nagyon tetszik elmélkedésed. Életünk során milyen sok úton járunk, és kell döntenünk! Néha a biztosnak ígérkező Egyenes út is váratlanul Bizonytalanná válik, és újból dönteni kell. Igaz az is, hogy a tó csak egy utat választhat, míg az ember számára sok út létezik. Az utolsó mondatod kissé "mellbe vágott", csak ahogy elgondolkodtam rajta, talán igazad van, mert az idősebb korosztály a Végső útra érkezik. Gratulálok elgondolkodtató írásodhoz!(f) Sok szeretettel: Magdi

Utak íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.02.
Kedves Judit! Nagyon örülök, hogy tetszett!!! Olvasni és írni is inkább emberi történetekről szeretek, csak elgondolkoztam egy kicsit és éppen talán szomorú is voltam. Külön köszönöm, hogy fájós kezeddel és nagy házimunka közben is írtál nekem. (f) Sok szeretettel Eszter

Utak íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2015.04.02.
Kedves Eszter! Nagyon jól, ügyesen és ötletesen írtad meg a gondolataidat az életutakról. Elgondolkodtató írás, érdekes volt elolvasni! Judit

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.04.01.
Drága Icukám! Köszönöm, hogy itt jártál, külön köszönöm a gratulációt, örülök, hogy tetszett ez a kis "életkép". A nők valószínűleg figyelmesebbek sok-sok év után is, nem tudom, de másképp működnek a férfiak is és a nők is és gondoltam inkább nevessünk rajta, mint bosszankodjunk. 🙂 Sok szeretettel Eszter

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Bogárné Sárközi Ilona, 2015.03.31.
Drága Eszter! Ezen tényleg csak mosolyogni lehet, mert annyira igaz:) Fodrászhoz is hiába mész:o, új ruha, meg minek? No, de azért nem mindig van így! Találó, nagyon jó írás. Szeretettel gratulálok: Icu

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.03.31.
Kedves Viola! Köszönöm a gratulációt, hogy itt jártál, örömmel látlak!!! Sok szeretettel Eszter

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Farkas Viola, 2015.03.31.
HÁT ÍGY VAN EZ KEDVES ESZTER! NAGYON TETSZETT, gratulálok. Szeretettel: Viola (f)

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.03.31.
Kedves Titanil! Azt gondolom én is, hogy nem áll messze az igazságtól ez a gondolat, amit megfogalmaztam. Örülök, ha mosolyt csalt az arcodra! Köszönöm a gratulációt és azt is, hogy itt jártál! Sok szeretettel Eszter

Házasság harminc felett íráshoz hozzászólt: Sz. Sipos Magdolna, 2015.03.31.
Kedves Eszter! Jót mosolyogtam humoros történeteden. Így van ez a legtöbb házasságban, 34 év után férjünk már észre sem vesz semmiféle változást rajtunk. De ha nem lenne főtt étel az asztalon, vagy nem találná az újságját, azt biztosan észrevenné! Természetesen vannak kivételek, akik erősítik a szabályt. Gratulálok! 🙂 Sok szeretettel: Magdi

Hála íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.01.28.
Drága Zsófikám! Köszönöm, hogy elolvastad "Hála" című írásomat. Lehetne még sokáig boncolgatni ezt a szót, most én ezt a történetet osztottam meg azokkal, akik érdemesnek tartották elolvasni. Örülök, hogy tetszett, nagyon köszönöm a gratulációt, hogy olvasod érzéseimet, gondolataimat és külön öröm, hogy mindig megértéssel reagálsz mondandómra.(f) Sok szeretettel Eszter

Hála íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2015.01.26.
Kedves Eszter ! Novellád igényesen felépített és minden sora figyelemfelkeltő. A két gyermeki élet párhuzamán két különböző sors vonul végig. Az egyikben természetes a sok jóban való dúskálás, míg a másik gyermek a legapróbb ajándék csokoládéért is hálás. Szeretettel olvastalak és gratulálok, Zsófi

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.01.24.
Kedves Gábor! Köszönöm szépen ezt a számomra nagyon értékes dicséretet. Még a végén elbízom magamat. 🙂 Nekem és gondolom más amatőr írónak is az a legnagyobb boldogság, ha nem hiába dolgozott, mert valaki örömét lelte a megírt történetben. Egyáltalán, ha bárki is annyira értékeli, hogy időt szán rá, elolvasni, már az is öröm, de Te ráadásul átérezted olvasás, amit én írás közben. Ez a csodálatos író-olvasó találkozó. 🙂 Ha valaki ír, más szemmel, talán kritikusabban olvas, legalábbis én, ezalatt a néhány év alatt, mióta próbálok történeteket megfogalmazni, ezt megfigyeltem magamon. Bármikor szívesen látlak olvasásra és nagyon köszönöm, ha segítesz meglátni a hibáimat. Sok szeretettel Eszter

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Bogár Gábor, 2015.01.23.
… annyit szeretnék még hozzátenni, kedves Eszter, előbbi hozzászólásomhoz, hogy mesterien elegyítetted az elbeszélésben a valóságfelettit, (a természetfelettit) a valóságossal. Ez bűvölt el annyira, hogy ne hasogassam azt a néhány stilisztikai szőrszálat, amit egyébként még lehetne itt hasogatni. Meg az, hogy velem együtt – mint látom -, milyen sok embernek szereztél ezzel az írásoddal élményt. (Mindezt csak azért tettem hozzá, hogy majd lásd, amikor eltűnnek ezek a pikírt megjegyzéseim, akkor tudhatod, hogy tökéletessé váltál, mint író – az én szerénytelen szememben.

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Bogár Gábor, 2015.01.23.
Kedves Eszter! Nagyszerű ez a novellád, erről a magamfajta kákán is csomót kereső stiliszta is csak szuperlatívuszokban tud nyilatkozni. Tömör, és célratörő vonalvezetésű – egyetlen felesleges szó vagy mondat nélkül. A téma kidolgozása feszes, végig fenntartod az olvasó érdeklődését. Nagyon jól szórakoztam. Arról nem is beszélve, hogy derűlátásra, bizakodásra sarkallja az embert, és visszaadja az egyszerű emberek egyszerű életének természetes szépségét. Köszönöm.

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.01.17.
Kedves Gábor! Nagyon szépen köszönöm, hogy elolvastad írásomat, a gratulációt is. Véleményeddel megtisztelsz. A Seneca idézetet örömmel fogadtam, mert hiszen pontosan illik az én történetemhez és persze tanulságos. 🙂 Nehéz persze kiválasztani, hogy kinek mondhatjuk el, ami nyomaszt bennünket, kinek nem, s azon túl mi a különbség az őszinteség és a kitárulkozás között, mégis mi az, amit mindenképpen meg kell tartanunk magunknak? Sok szeretettel Eszter

Hála íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.01.17.
Kedves Etel! Köszönöm, hogy elolvastad írásomat és hozzá is szóltál, megtisztel a gratuláció. Örülök, hogy tetszik a történet és rávilágítottál a lényegre, a telhetetlenséggel kapcsolatban, s valóban, milyen lehet az anyuka, ha az iszákos apuka látogatja a gyereket? Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Bogár Gábor, 2015.01.17.
Kedves Eszter! Nagyon tetszett az írásod, és gratulálok az első helyezéshez. Eredeti ötlet, autentikus kidolgozás, tömör, lényegre törő. Ha nem haragszol meg érte, a hozzászólásom végére azért becsempésznék egy Seneca idézetet. További sok sikert kívánva üdvözöl: Gábor „Vannak, akik úton-útfélen elfecsegik, amit csak barátokra szabad bízni, és minden fület teletömnek azzal, ami nyomasztja őket… mások minden titkot lelkükbe zárnak. Egyiket sem szabad tenni. Hiszen egyformán hiba mindenkiben bízni és senkiben sem. ( 3. )

Hála íráshoz hozzászólt: Balázsi Pál Etel, 2015.01.17.
Kedves Eszter! Tetszik, ahogyan a kontrasztos világot bemutatod. Minél több van – annál több kell, másnak a kevés is sokat jelent. Elgondolkodtam Zsolti helyzetén is. Van iszákos apuka (ő jön a gyerekhez,) – és az anyuka? Gratulálok történetedhez! Szeretettel, Etel

Hála íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.01.11.
Kedves Róza "Mami"! Köszönöm, hogy elolvastad, ezt a tanulságosnak szánt kis történetet. Valóban mindenki megkapja, ami "jár" neki, reméljük, legalábbis, ha itt az életben nem, akkor valahol egyszer majd elszámoltatják. Ha a házas/élettársunkat túlzottan szeretjük, egészen biztosak lehetünk abban, hogy nem lesz benne köszönet. A másik pedig a gyerek, aki nem lesz hálás azért, hogy erőnkön felül megadtunk neki mindent. S most mindjárt hozzáteszem, hogy természetesen nagyon nagy hiba "hálát" várni, elvárni, kicsikarni, főleg azzal az elgondolással nevelni a gyereket, hogy egyszer majd "hálás" lesz. Csak remélhetjük, hogy abból a szeretetből, gondoskodásból, amit tőlünk élete során kapott, egyszer, ha már idősek leszünk, esetleg, valamennyit visszakaphatunk. Láttam néhányszor az életben olyan esetet, hogy a minden földi jóval elhalmozott gyerek önző, gátlástalan, "hálátlan" felnőtté vált, ugyanakkor az a gyerek, aki nélkülözte a szülői szeretetet, gondoskodást, egy jó szóért, egy szeretet morzsáért is rajongással csüngött a szülein. Még egyszer köszönöm beleérző hozzászólásodat! Sok szeretettel Eszter

Hála íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2015.01.11.
Kedves Titanil! Köszönöm, hogy olvastál és véleményedet is megírtad, amivel teljesen egyetértek. Egyrészt erről szól ez a novella, az igazságtalan életről, ahol például az önfeláldozó nő csak "ad", de nem kap semmit "cserébe". Bizony el lehet rontani, de nagyon ezzel az életünket, csak mikor az ember szeret valakit, akkor nagyon nehéz meghúzni azt a határvonalat, amin belül kellene maradni. Másrészt a gyerekkel kapcsolatban sem tud mértéket tartani, pedig nem tesz jót ezzel sem magának, sem a gyereknek, a későbbiekre nézve. Még egyszer köszönöm, hogy itt jártál! Sok szeretettel Eszter

Hála íráshoz hozzászólt: Jártó Róza, 2015.01.11.
Kedves Eszter! Jó pár perce fejeztem be az olvasást, de még mindig a hatása alatt vagyok…. Igen, ilyen az élet. Mindenki megkapja ami "jár" neki, és mindenki hiszi is, hogy ez "jár" neki. Szeretettel: Jártó Róza

Hála íráshoz hozzászólt: Sz. Sipos Magdolna, 2015.01.03.
Kedves Eszter! Nagyon elgondolkodtatott tanulságos történeted. A legtöbb esetben az önfeláldozó nő nem kap hálát, és azt a szeretetet, ami megérdemelné. Valójában ők ilyen önzetlennek születtek, és talán ezzel rontják el sokan az életüket. Sajnos a kisfiú örökölte apja önző természetét, és még az is hozzá segít, hogy az anya egyedül neveli, mindent megadna neki. Gratulálok írásodhoz! Sok szeretettel: Magdi 🙂

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.12.28.
Drága Zsófikám! Köszönöm, hogy olvastál, itt jártál nálam és hozzászólást is írtál nekem! (f) Látod, mindig lehetséges egy új "ötlet", ami emelné a "szolgáltatás" színvonalát. Nagyon jónak találom az "ötletláda" "ötletét", úgyhogy bevezetjük a panaszirodában. 🙂 Aztán, hogy bárkinek is a gondját megoldja-e a panaszkodás, vagy éppen az ötletláda, az már más kérdés, mindenesetre azt hiszem sok embernek valóban az is jól esne, ha valaki néha együttérzéssel, odafigyelve meghallgatná. Köszönöm gratulációdat! Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2014.12.27.
Drága Eszter ! Ehhez én már alig tudok valamit hozzátenni, hisz minden kimerítődött. Van ilyen s van olyan hsz, teljesen kivesézett , ahogy szokták mondani. A lényeg, hogy nem gondoltál esetleg kiegészítő szolgáltatásként " ötletládára " is, a gondok megoldására 🙂 Gratulálok tetszik amiről írtál. Szeretettel , Zsófi

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.12.16.
Drága Vali-mami! Ne haragudj, hogy ilyen soká válaszolok, néha van nálam egy kis "filmszakadás". Nyugdíjas vagyok, de nem az igazi, eljárok dolgozni nyugdíj mellett, remélem még bírom egy ideig. Nagyon szépen köszönöm figyelmedet és értékes hozzászólásodat, igazán megörvendeztettél. Bármikor örömmel látlak, gyere, meghallgatlak, "ingyen", odafigyelve. Remélem, hogy ölelésre is lesz alkalom, talán egyszer HM találkozón személyesen is megismerhetjük egymást.(f) Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Vali-mami, 2014.12.14.
Drága Eszter ! Az egyik szemem sír…. a másik meg mosolyog. Hogy miért ? A történet tartalma, a ma szomorú valósága könnyeket kíván. Az érdektelen,felszínes,törtető emberi viszonyok miatt. A mosolyom a tündéri(kicsit szarkasztikus)" ötletnek" szól…. amit sajnos kikényszerítenek a felszínes mindennapok. Ide jutottunk. Nagyon jól látod. Még fizetnénk is,csak figyeljen ránk valaki. "Fehér holló" ma a türelmes hallgatóság. Az udvarias kérdésre meg sem várjuk a választ. Nézem- nézem a tarifákat. A megcsalás a legolcsóbb….mégis kifizetődő….ennyi hát a tipikus panaszos ? Eszterkém! Miután Te már engem türelemmel meghallgattál….én vásárolni megyek Hozzád és egy baráti ölelésre. Szeretettel:Vali m.

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.12.14.
Kedves Etel! Köszönöm, hogy olvastad írásomat és hozzá is szóltál. Mégpedig azt gondoltad, amit én is, mikor írtam, hogy ez egy olyan "vállalkozás", ahol mások kárából lehet meggazdagodni, anélkül, hogy a vállalkozó megkárosítaná őket. Nagyon furfangos. 😉 Talán a segítséggel is élek, amit felajánlottál, s köszönöm a gratulációt. Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Balázsi Pál Etel, 2014.12.13.
Kedves Eszter! Minden kárban haszon is van. Jó az ötlet, elgondolkoztam – miért is ne valósítsd meg. te is tudnál ötleteket adni, vigasztalni és ha valami eetleg nem jön be itt vagyunk mi;) segíthetünk. Gratulálok! Szeretettel, Etel

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.12.09.
Kedves Róza "Mami"! Való igaz, sokszor vadidegennek, esetleg családi, személyes problémákat is elmondanak, annyira ki vannak éhezve az emberek arra, hogy valaki meghallgassa őket. Köszönöm, hogy olvastad írásomat, örülök, ha tetszett!!! Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Jártó Róza, 2014.12.07.
Kedves Eszter! Nagyon jó ötlet. Való igaz az ember sokszor semmi másra nem vágyik, csak arra, hogy meghallgassák… Örömmel olvastalak! Szeretettel: Jártó Róza

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.12.06.
Kedves Éva! Örülök, hogy Te is úgy gondolod, ennek a panaszirodának a megvalósítása nem is olyan elérhetetlen dolog, ráadásul sikerrel kecsegtet. 🙂 Na, igen, rátapintottál a lényegre, "türelem, megértés, okos hallgatás… stb." valami ilyesmi hiányzik az életünkből. Annyira, hogy nem is volt nehéz kifigurázni, kinevetni saját hibánkat. Köszönöm, hogy olvastál, nagyon örülök, hogy tetszett az írás. Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.12.06.
Drága Viola! Amint megnyitom a panaszirodát, azonnal értesítelek. Természetesen kapsz kedvezményt, régi barátságunkra való tekintettel, s megkülönböztetett figyelemmel hallgatom meg problémáidat. Azért bombát ne hozzál magaddal! 🙂 Inkább írd meg, hétfőn elolvasom, mi történt Veled, várom versedet! Megtisztelsz a gratulációval, köszönöm!!! Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.12.06.
Kedves Titanil! Természetesen ez az egész írás fantázia szüleménye, bár a témája régóta "magas labda", csak el kellett kapni. Lehet, hogy ezután a kis pénzű emberek inkább a panaszkodásra költenének, lecsippentve még a kevés kis konyhapénzből is? Sosem lehet tudni!:) Örülök, hogy itt jártál, olvastál és írtál nekem, köszönöm a gratulációt! Sok szeretettel Eszter

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Sztancsik Éva, 2014.12.06.
Szerintem még sikeres is lennél, ráadásul kevés "tőkével" megvalósítható, be sem kellene fektetni nagy pénzeket. Mindössze saját kútfőből meríteni türelmet, megértést, okos hallgatást…stb. Remek írás, jól szórakoztam, bár cseppet sem mulattató maga a kialakult (általunk kialakított) helyzet. Üdv. Éva

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Farkas Viola, 2014.12.06.
Eszter Drága! Kitűnő ötlet! Az elején még nem tudtam: sírjak vagy nevessek? Igaz valóság! Hogy beszélhetnék jóról, amikor csak rosszat tapasztalok? Vagy pont dicsekedni kellene, hogy meghallgassanak? Olyan 3 hónapon vagyok túl, hogy már robbantáson gondolkoztam. Ma megírtam versben, hétfőn felteszi Józsi. Lehet, hogy fizetni kellene érte? Addig ne vállalkozz! Kérlek! Szeretettel gratulálok: Viola (f)(l)(f)

Sikeres vállalkozás íráshoz hozzászólt: Sz. Sipos Magdolna, 2014.12.04.
Kedves Eszter! Sokszor előfordul, hogy a nappal ért hatások alatt éjjel abszurd dolgokkal álmodunk. A kisboltok eladói és a piaci árusok a megmondhatói, hogy milyen sokféle panasszal találkoznak, mire véget ér a munkaidejük. Milyen igaz, hogy nem figyelünk egymásra, nem hallgatjuk meg a másikat! Nagyon jó ötlet a panasziroda létrehozása, bizonyára sikeres lenne, a jövedelmezőségével kapcsolatban van némi fenntartásom. Sok a szegény ember, és vajon ki tudná fizetni a díjakat? Gratulálok ötletes, humorral fűszerezett írásodhoz!(f):)(f) Sok szeretettel: Magdi

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.11.14.
Kedves Titanil, Etel és Tibor! Köszönöm, hogy olvastátok írásomat és nagyon köszönöm, hogy hozzá is szóltatok a történethez. Megtiszteltetés és őszinte öröm, hogy tetszett az írás. Sok szeretettel Eszter

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.11.14.
Kedves, Drága Zsófikám! Ezt én sem tudom kihagyni. 🙂 Köszönöm kedvességedet, ez még az októberi Tollforgató történet volt, úgyhogy már nem titok a titok, hogy melyik történetet ki írta. Örülök, ha tetszett a történet, köszönöm szívhez szóló szavaidat, gratulációdat. Sok szeretettel Eszter

Ne higgy a szemednek! íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.11.14.
Drága Zsófikám! Nagyon örülök, hogy itt jártál és írtál. A szerénység nem jellemző általában az emberekre, szeretnek többet mutatni annál, mint ami van. Ezt még akkor sem tartom helyesnek, ha alapvetően azzal a szemlélettel értek egyet, hogy inkább irigyeljenek, mint sajnáljanak. Sokan szeretnének hirtelen, természetesen a legkevesebb munkával meggazdagodni, ami pedig sajnos általános állapot, hogy el vannak adósodva a bankok felé az emberek. Azt hiszem Zsó bármennyire is játssza a kemény üzletasszonyt, igazából ugyanolyan érzékeny, szeretetre vágyó nő, mint bárki más. Biztosan szerelmes ebbe a piszok Rolandba.:) Az okos nők általában buták a magánéletükben, legalábbis én ezt figyeltem meg életem során. Lesz következő novellám, megvallom Neked, most éppen két-három is félkész állapotban van. Fantasztikus a ráérző képességed, s nagyon örülök, hogy megemlítetted, mert láttam már néhány esetet, mikor a szerepek igencsak felcserélődtek, s csak azt kérdeztem magamtól, hogy hová lettek a nők és hová lettek a férfiak??? Köszönöm, hogy olvastál, hogy írtál, hogy ennyire mélyen beleéreztél és nagyon szépen köszönöm, a gratulációt. Sok szeretettel Eszter (f)

Ne higgy a szemednek! íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2014.11.14.
Kedves Eszter ! Ízig-vérig mai történetet nyújtottál elénk. Hej, de sokan élnek és hisznek a jólét ilyenfajta percről- percre való meggazdagodásban. De most engem a Zsó életszemlélete döbbentett meg. A ragaszkodása a kicsapongó barátjához. Elgondolkodtató ! Miért teszi? Talán ez lesz a következő témája novelládnak? Szívesen elolvasnám , ha megírnád. Szeretettel ölellek szívből gratulálok, puszi, Zsófi.

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2014.11.14.
Utólag tudtam elolvasni , ezért nem tudom szólíthatlak-e neveden, de azt, hogy kedves és drága …. ! – nem tudom kihagyni. Remek írásodhoz szeretettel gratulálok, Zsófi.

Ne higgy a szemednek! íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.11.13.
Kedves Titanil! Köszönöm a dicséretet, a figyelmet, hogy elolvastad az írásomat. A mai világban rengeteg téma akad, sajnos zömében nem vidámak. Az irigykedés egy örök emberi tulajdonság, ahogy említed, sokszor gondoljuk, hogy valakinek milyen jól megy, pedig csak olyasmivel kérkedik, vág fel, "villog", ami nem az ő érdeme, vagy nem az ő tulajdona. Még egyszer köszönöm, hogy itt jártál, hogy írtál nekem, a gratulációnak szívből örülök! (l) Sok szeretettel Eszter

Ne higgy a szemednek! íráshoz hozzászólt: Sz. Sipos Magdolna, 2014.11.04.
Kedves Eszter! Szeretem olvasni szépen megírt, a való életből merített történeteidet. Ez az írásod is nagyon tanulságos, mert nemcsak a naiv lány jött rá, hogy csak bábu volt egy kirakatban. Hiszen sokan vagyunk, akik úgy látjuk, gondoljuk, milyen jól megy ennek vagy annak az élete, és ha tudnánk a valóságot, meglepődnénk. Gratulálok! 🙂 Sok szeretettel: Magdi

Vigyázó szemek íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.10.07.
Kedves Judit! Először is köszönöm, hogy elolvastad a történetet. Ami pedig a Veletek történt esetet illeti, azt teljes mértékig valóságosnak tartom. Igen, Angyalok vannak, időnként kénytelenek leszállni hozzánk, hogy segítsenek. A szkeptikusok mindig csak akkor inognak meg hitetlenségükben, mikor velük is megesik egy megmagyarázhatatlan dolog. Gondolom Te, ahogy én is, eleve nyitott vagy/vagyok a megmagyarázhatatlan jelenségek létezését elfogadni, sőt esetleg a sokféle magyarázat egyikében hinni is. Miért ne? Hiszen senki nem tudhatja, hogy mi az igazság, miért ne lehetne a többféle elmélet közül az egyik igaz? Szomszédom kutyájának egyébként olyan halványzöld szeme van, de nekem volt egyszer zöld szemű ónémet juhász kutyám. Nevettünk is rajta, hogy a nagyanyja talán egy rókával lépett félre. Persze itt, a Vigyázó szemekben ez lényegtelen, a történetnek van valóság alapja. Számomra, életem során, mégis a legmeggyőzőbb az Édesanyám trilógiája című írásomban megfogalmazott három rövid történet volt, amiknek legfőbb értéke, hogy mindhárom valóban megtörtént. Ha érdekel, megtalálod 2012. 08. hóban lett feltéve ide az oldalra. Az első, a Titokzatos látogató pontosan egy Angyal lehetett, ahogy Titeket is egy Angyal kalauzolt a kilátástalan helyzetben, hogy hazajussatok. Örülök, hogy tetszett a történet és nem tartottad képzelgésnek. Sok szeretettel Eszter

Vigyázó szemek íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2014.10.06.
Egy irodalmi pályázat díjátadóján voltunk a férjemmel egyik télen egy kisvárosban. Mire véget ért az esemény, besötétedett, és elég késő lett. Indultunk volna haza, de nem tudtuk, hogy merre kell menni, mert nincs az autónkban GPS, és nem néztük meg előzőleg a térképet, hogyan kell hazajutni. /Nem otthonról mentünk oda, hanem egy másik városból. Az odavezető utat megnéztük, de a hazavezető úttal nem gondoltunk./ Autóztunk a rosszul kivilágított, havas mellékutcákon, de nem találtuk a városból kivezető utat, és egy lélek sem járt az utcákon. Már éppen jól összevesztünk, hogy kinek is kellett volna megnézni merre kell mennünk, és nem tudtuk, hogy hol is járunk /kifelé megyünk a városból, vagy befelé/, jelzőtáblát nem láttunk semerre, amikor az autó mellett a járdán feltűnt egy fiatal nő. Ez elég különös volt, mert előzőleg nem láttuk őt magunk előtt, és kijönni sem láttuk egyik házból sem. Megálltunk, és megkérdeztük, hogy merre kell kimenni a városból ahhoz, hogy a hazafelé vezető útra érjünk. Azt válaszolta, hogy nagyon komplikált lenne elmagyaráznia, de ha elvisszük a buszmegállóig, akkor ő szívesen megmutatja. Nagyon megörültünk, és ő beszállt az autónkba, és az iránymutatásával eljutottunk egy főútra, ami kivezetett a városból. Vártuk, hogy majd itt ki fog szállni, és útbaigazít minket a további útvonalat illetően, de ő nem mondta, hogy tegyük ki, csak jött velünk. Már kiértünk a városból, a sötét és néptelen országúton autóztunk már vagy egy fél órája amikor megszólalt, hogy a következő útelágazásnál majd jobbra kell fordulnunk egy másik útra, met az vezet a mi városunkba, és ő ott fog kiszállni. Elértük a helyet, a férjem megállt, a fiatal nő elköszönt, és kiszállt. Igen ám, de ott a világon semmi nem volt, se buszmegálló, se település, se egy ház, semmi. Csak a néptelen országút. Mondtam a férjemnek, hogy ez nem lesz így jó, ne hagyjuk itt éjjel ezen a néptelen úton, ahol még autóval sem találkoztunk, vegyük fel, és vigyük oda ahová menni akar. A férjem visszatolatott, meggyújtotta az országúti fényszórót, bevilágította az utat mindkét irányban, de nem láttuk őt sem az úton, sem az út mellett sehol. Kiszálltunk, kiabáltunk, hogy jöjjön vissza az útelágazáshoz /Csak pát perc telt el, gyalog nem juthatott messze./ elvisszük ahová menni szeretne, de senki nem válaszolt. Síri csönd vett körül minket. Olyan hihetetlenül tűnt el, a fiatal nő, mint ahogyan felbukkant. Tanácstalanul toporogtunk egy kicsit, aztán elindultunk az általa megmutatott úton, és szerencsésen hazaértünk. Egész úton azon tanakodtunk, hogy hová tűnhetett ott a világ végén egy perc alatt. Végül megegyeztünk a férjemmel, hogy ez egy angyal lehetett, mert nincs rá semmilyen logikus magyarázat, hogy honnan jött, és hová lett, aki útbaigazított minket. Én simán elhiszem, hogy a rég elpusztult kutyát látta az autó előtt Dusán, velem is megestek már furcsa dolgok, nem csak ez az egy, amit itt leírtam, és aminek a férjem is tanúja volt. Pedig ő aztán nem hisz misztikus dolgokban. Judit

Vigyázó szemek íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2014.10.06.
Kedves Eszter! Láttam már sok barna szemű kutyát, borostyán sárga szemű kutyát is, és néhány szürke szemű és kék szemű kutyát, de zöld szemű kutyát még soha nem láttam. Arra gondoltam, hogy talán azért volt zöld a kutya szeme, mert szellem kutya volt. De aztán elolvastam újra, és Dusán a szeméről ismerte fel a rég meghalt kutyáját. Egyébként vannak az ember életében teljesen megmagyarázhatatlan dolgok. Tegnap éjjel leírtam egyet ide, ami velem esett meg, találkozásomat egy angyallal, de az a furcsa dolog történt, hogy hiába küldtem el a hozzászólásomat a történettel, nem ment át. Útközben elveszett, pedig itt, ezen az oldalon nem volt mostanában ilyen hiba… Különös! Ezért most egy új hozzászólásban írom meg, hogy legalább ez elmenjen. 🙂 Judit

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Balázsi Pál Etel, 2014.10.05.
Jó kívánságot teljesített a szellem. Sok háznál szükség lenne rá. tetszett írásod! Szeretettel: Etel

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Tibor Winczheim, 2014.10.04.
Nagyon kedves történet, őszinte gratulációm kedves Tollforgató! Tibor

Szellem a palackban – Második történet íráshoz hozzászólt: Sz. Sipos Magdolna, 2014.10.03.
Kedves Tollforgató! A szellem szó misztikus gondolatot kelt az emberben. Történetedben a misztikum és a valóság nagyon szépen, arányosan van megfogalmazva. Nagyon tetszik, és kívánom, hogy a "szellem a palackban" üveg eljusson olyan helyekre, ahol gyereket szeretnének. Remek írás! 🙂 Sok szeretettel: Magdi

Elszakadás 3/1 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.09.03.
Kedves Judit! Nagyon örülök, hogy tetszik a történetben szereplő család bemutatása. Sajnos abszolút nincs kézügyességem, úgyhogy festeni maximum szavakkal tudok, vagy legalábbis próbálok. 🙂 Most én visszafelé jöttem, először a végénél olvastam el hozzászólásodat, mert a kíváncsiság türelmetlenné tett. Köszönöm, hogy elolvastad, nagy öröm, hogy tetszett. 🙂 Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/2 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.09.03.
Kedves Judit! Személyes tapasztalataim nincsenek, mert sohasem éltem vidéken, de hallottam azokról a dolgokról, amiket hozzászólásodban írtál és az igazságtalanságból született ez az írás. A nőknek mindig többet kell tenniük, több velük szemben az elvárás, ezekről a dolgokról szerintem mindig fontos írni, mert sajnos nincs alapvetően változás ezen a téren. Muszáj volt egy elkényeztetett, önző fiút és egy jólelkű, mély érzésű lányt életre keltenem, nagyon örülök, ha ez valamelyest sikerült. KÖSZÖNÖM, hogy olvastad írásomat! Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.09.03.
Kedves Judit! Nagyon örülök, hogy tetszett a történet, talán nagyokat ugrottam az időben, talán lehetne részletesebben, de talán így is elfogadható. Az külön öröm, hogy még ilyen álmosan is végigolvastad és persze az is, hogy amit a kemencére tett laptoppal akartam mondani, az érthető. Gyerekkoromban egy recsegő-ropogó rádiónk volt, már serdülő lány voltam, mikor a fekete-fehér televízió a szobánkba került. Fantasztikus, hogy mennyit változott a világ, s főleg mennyit fejlődött a technika. KÖSZÖNÖM az olvasást és a pozitív véleményt. Sok szeretettel Eszter (f)

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2014.08.23.
Kedves Eszter! Eredetileg csak az első részt akartam elolvasni, mert már nagyon késő van, de nem tudtam elszakadni a történettől, hiába elszakadás a címe! 🙂 Már kicsit nehezen látok ki a szememen, de végig kellett olvasnom, annyira felkeltetted az érdeklődésemet az első két résszel. Szépen zártad le a történetet! Minden szál elvarrva, nem marad az olvasóban hiányérzet. A vége is nagyon jól sikerült, a laptoppal és a kemencével. Amikor elolvastam sokáig elméláztam magamban az idők változásán, bizony még én is ettem kemencében, otthon sütött kenyeret, és most laptopon írom Neked a hozzászólásomat. 🙂 Judit

Elszakadás 3/2 íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2014.08.23.
Kedves Eszter! Nagyon jól bonyolítottad tovább a történet fonalát! Bizony sok családban előfordult, hogy a szülők taníttatták a gyereket, hogy többre vigye, mint ők, de ezzel el is távolodtak egymástól. A lány gyereket nem becsülték sokra, amikor megszületett, azt mondták nem gyerek született, csak egy lány. Végül mégis tőle vártak segítséget mindenben, pont úgy, ahogyan leírtad az első részben. Érdekfeszítő történet, megyek olvasni a befejező részt! Judit

Elszakadás 3/1 íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2014.08.23.
Kedves Eszter! Nagyon jók a karakterek, és érdekesen, aprólékosan fested meg a család képét, pont úgy, ahogyan én szeretem. 🙂 Megyek olvasni a második részt! Judit

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.08.09.
Kedves Viola! Nagyon örülök én is Neked! Köszönöm, hogy olvastad írásomat, a gratulációt, örülök, hogy tetszett! Sok szeretettel Eszter (l)

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Farkas Viola, 2014.08.07.
Kedves Eszter! Örülök, hogy itt vagy, de régen láttalak! Tetszett az írásod, a Gizi néni különösen, örömmel olvastam. Szeretettel gratulálok és minden jót kívánok: Viola (f):](f)

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.08.07.
Kedves Mab Tee! Köszönöm, hogy időt szakítottál és elolvastad történetemet, gondolataimat. Azt hiszem sok-sok "Gizi néni" hiányzik a hivatalokból, irodákból, szolgáltatásokat végző cégektől a mai világban. Sok szeretettel Eszter

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.08.07.
Kedves "Mami"! Nagyon örülök én is Neked és annak, hogy elolvastad írásomat. Köszönöm a gratulációt, igazán nagyon jól esik, hogy tetszett a történet, közel áll hozzád is ez a téma, s emlékeket idézett benned. A személyes találkozás óta is és mindig szeretettel gondolok Rád! Eszter

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Mab Tee, 2014.08.05.
Kedves Eszter! Kedves kis történet, Gizi néni karakterét jól eltaláltad. Én is ültem már könyvelés felett, és mit nem adtam volna, ha Gizi néni segített volna nekem megoldani a feladatot. Üdv: Mab Tee

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Jártó Róza, 2014.08.05.
Drága Eszter! Örülök Neked és persze az írásodnak is. Nagyon jó a kezdett evvel a merengéssel, a mi lenne ha… kérdéssel. Igen, a könyvelő már csak ilyen. Ő tudja, hogy a 2×2 sosem lehet 5 még akkor sem ha felmosóvödröt tologat az ember. Ezen mosolyogtam egy jót, mert az egyik polgármesterem jutott eszembe aki avval tartotta az első eligazítást a pénzügyi osztály dolgozóinak, hogy ő nem szól bele az osztály munkájában mert nem ért a pénzügyi hókusz-pókuszokhoz. Akkor a többi osztály dolgozói irigykedve néztek ránk, nem értve mi miért lettünk annyira kétségbe esve. Az előző munkahelyemről egy nagy gyár számviteléről hoztam magammal azt a mondást, hogy egy dolog a terméket legyártani, egy másik dolog azt eladni és az igazi "dolog" az érte kapott pénzt beosztani. De mi tudtuk ez mivel jár. Bizony-bizony a számok nem hazudnak. Nagy örömmel olvastam írásod. Egy nagy gratuláció Gizi nénidhez! Szeretettel: Jártó Róza /mami/

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.08.05.
Kedves Titanil! Nagyon köszönöm kedvességedet, figyelmedet, megtisztelsz! Nekünk, akik már az idősebb generációhoz tartozunk, van összehasonlítási alapunk a régi munkahelyi szokások, történések és a mostani, számunkra érthetetlen, furcsa esetekkel kapcsolatban. Igazad van, sajnos mindenhova tapasztalt munkaerőt keresnek, de hol tanulja meg a szakmát egy fiatal, s főleg kitől? Pláne, ha nem is érdekli. Az idősebb, de tudással, szakmai tapasztalattal, elkötelezettséggel rendelkező embert sok helyen "leírják", már nem kell. S valóban, a nyugdíj sem elég a megélhetésre. Örülök, hogy ki lehetett szűrni a történetből a lényeges dolgokat. Még egyszer köszönöm, hogy olvastál! Sok szeretettel Eszter(l)

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.08.05.
Kedves Zsolt! Tökéletes írás nem létezik. Mindig van, akár egy szó, ami jobban odaillik, kifejezőbb, érthetőbb, szemléletesebb és így tovább. Örülök, hogy jónak értékelted írásomat, még akkor is, ha helyenként nem tetszett. Mindenkinek mást és mást mond el egy történet, másképp reagál rá, más gondolatokat, emlékeket idéz fel benne, vagy más véleményt alkot az olvasottakról. Röviden és tömören egy írás megítélése mindig szubjektív dolog. Köszönöm, hogy itt jártál és időt szakítottál elolvasni írásomat. Sok szeretettel Eszter

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.08.05.
Kedves Judit! Nagyon köszönöm, hogy elolvastad az írásomat, külön öröm, hogy tetszett a tartalma. Igen, még privátban is jóleső eszmecseréket folytattunk a mai világ "érdekességeiről". Manapság szinte kizárólag személyes kapcsolat révén lehet elhelyezkedni, ez a tapasztalatom, sajnos semmi köze az illető tehetségéhez, tudásához, rátermettségéhez, szorgalmához, de nem folytatom, mert az már politika lenne. Azt hiszem, hogy sokan gondolkozunk el a problémákon és időnként meg is fogalmazzuk őket, ahogy Te is, például pont az Undorító féreg című írásodban. Jól esik "találkozni" régi kedves ismerősökkel. (f)

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Sz. Sipos Magdolna, 2014.08.04.
Kedves Eszter! Nagyon örülök, hogy ismét olvashatom tanulságos, az életből merített, szép keretbe foglalt történeted. Írásodban az ragadta meg legfőképpen a figyelmem, hogy a fiatal dolgozónak nincs, aki megmutassa, ha valamit nem ért. A munkahelyek gyakorlott munkavállalót keresnek. Az idős nyugdíjba megy, nem tudja átadni szakmai tapasztalatát az utódjának. Milyen sok helyen jól jönne egy "Gizi néni", aki mint láthatatlan tündér helyrehozza a hibákat.:) Környezetemben is tapasztalom, hogy a nyugdíjas kénytelen dolgozni, mert segíteni kell a fiatalokat, vagy pedig eltartani. Gratulálok! 🙂 Sok szeretettel: Magdi

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Antal Zsolt, 2014.08.04.
Kedves Eszter! Én azért nem mondanám, hogy Gizi nénitől zsong minden sor. Történeted jó, bár a sorok közt néhol eltévedtem, ami persze lehet az én hibám is. Egy-két helyen soknak tartom a magyarázkodást, de ez csak az én véleményem. Gratulálok! 🙂 Üdv: Zsolt

Gizi néni íráshoz hozzászólt: T. Pandur Judit, 2014.08.04.
Kedves Eszter! Mindig nagyon szerettem az írásaidat, és most örömmel láttam, hogy feltettél egyet. Nem kellett most sem csalódnom. Nagyon jó alkotás, szépen kibontva a történet, és a tanulság sem marad el. Hát bizony bolond világban élünk mi itt. Aki ért egy munkához, az nem kell a munkáltatóknak. Azt szoktam mondani, hogy "Mintha csak lámpással keresnék ki azokat az embereket egy állásra, akik kicsit sem konyítanak az elvégezendő feladatokhoz." Az alkotásod szinte rímel, az egyik régebbi elbeszélésemre, az "Undorító féreg"-re, most eszembe juttattad, hogy miről leveleztünk annak idején alatta, a hozzászólásokban. http://holnapmagazin.hu/proza.php?proza_id=8250&c_start=20 Judit

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2014.08.03.
Drága Zsófikám! Ölellek én is, remélhetőleg lesz még ilyen lehetőség élőben, nemcsak virtuálisan! Nagy örömet szereztél nekem szíves, lelkes fogadtatásoddal és írásom pozitív értékelésével. "A számok nem hazudnak", ez az én egyik kedvenc mondásom is, nagyon szerettem a szakmát, másképp nem is lehet könyvelni, teljes embert igényel, sok-sok időt, türelmet és bizony alázatot. Köszönöm biztató, kedves soraidat és a gratulációt! Sok szeretettel Eszter (l)

Gizi néni íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2014.08.03.
Ölellek Édes Eszterkém ! Nagyon csodálatosat írtál ! Egyenesen fenomenális ahogyan a drága Gizi nénit ábrázoltad. Az egész novelládat végig olvasva Gizi néni sehol nem szólal meg, nem beszél senkivel és mégis életre kel , zsong tőle minden sor. Tökéletes felépítés. Sugárzik belőle minden emberi erény. Legfőképpen a tudás alázata. Nem kérkedik a tudásával, nem nagyravágyó. A próbatételt a saját tudása iránt sikerült bebizonyítania. Igen, más valóban nem számít, csak az , hogy Gizi néni valóban szerette a szakmáját és elsősorban az embereket. Képes volt önmagát legyőzni, az őt ért sérelmeket félretenni, és elmélkedni, vágyakozni a szebb jövő után. Aki a számok világában töltötte el élete javát, annak globális látása van a munka menetére. Még megtoldanám azzal , hogy Te a betűk, szavak világába kalauzoltál el és remekül szórakoztam, jó volt olvasni. Én szoktam mondani : a számok nem hazudnak abban semmi hiba nincs, csak az emberek tévednek. Szeretettel olvastalak és várom a következő írásodat! Gratulálok szép novelládhoz. Szeretettel, Zsófi(l)

Vigyázó szemek íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.27.
Kedves Mami! Köszönöm, hogy elolvastad a történetet és írtál is nekem. Sok szeretettel Eszter

Vigyázó szemek íráshoz hozzászólt: Jártó Róza, 2013.02.26.
Kedves Eszter! Szép a történeted. Örülök, hogy megírtad. Örülök, hogy elolvastam. Szeretettel: Jártó Róza

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.22.
Kedves Veronika! Köszönöm, hogy időt szakítottál a három részes írás elolvasására. Nagy öröm, amit írtál, hogy az életből vett a történet, mert a fejemben született a történet, csak gondoltam, hogy előfordulhatott hasonló. A gratulációt is köszönöm szépen. Sok szeretettel Eszter

Vigyázó szemek íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.14.
Kedves Jégmadár! Köszönöm kedves figyelmedet, a dicséret megtisztel, én köszönöm, hogy olvastad. Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.14.
Kedves Zsuzsa! Nagyon köszönöm, hogy időt szakítottál és visszakanyarodtál a történet elejére, hogy teljes legyen a történet. Mikor elkezdtem írni, nem gondoltam, hogy ilyen hosszú lesz, de még így is nagyon nagy időket ugrottam át, talán egyszer nekiülök és egy-egy részt kidolgozok részletesebben, de lehet, hogy így marad, ez még majd kiderül. Örülök, hogy tetszett a történet, köszönöm a gratulációt. Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.14.
Kedves Zsófi! Nagyon érdekes, amit írtál, felveti az írói fantázia és az író szabad keze egy történet alakításában kérdését. Régebbi írásaim között volt egy-két olyan, amit baráti körben olvastak, elismerően nyilatkoztak róla, viszont reklamáltak, hogy miért szomorú a vége? Konkrétan az Örökség című novellánál egyik barátnőm méltatlankodott, hogy miért nem megy vissza a lány a régi barátjához, s élnek boldogan, míg meg nem halnak. Erre én azt válaszoltam, hogy az élet nem a boldogságról szól. Legalábbis sokszor sajnos nem. Ugyanakkor valóban, az írásnak az egyik szépsége, érdekessége, hogy úgy alakíthatjuk szereplőink sorsát, ahogyan csak a fantáziánk engedi. Az más kérdés, hogy az emberek általában örömteli eseményekről olvasnak szívesebben és a boldog befejezéseket kedvelik. Azért én inkább maradok a realitások talaján, próbálok élethű történeteket kitalálni, amikben öröm is, bánat is megfér egymás mellett, ettől színes, változatos, reményteli, ahogyan az életünkben tapasztaljuk. Köszönöm értékes gondolataidat és nagyon örülök, ha átérezhető volt az apa fájdalma. Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Torma Zsuzsanna, 2013.02.14.
Mint már írtam, visszamentem a történet elejére, első és második részéhez is, hogy összeálljon a teljes történet előttem is! Nagyra értékelem családregényedet (vagy kisregényedet), mert ha ebből egy film készülhetne, bizony két-három generáció életét is felölelhetné. Szeretettel: Zsuzsa 🙂

Elszakadás 3/1 íráshoz hozzászólt: Torma Zsuzsanna, 2013.02.14.
Kedves Eszter! Töredelmesen és őszintén bevallom, keveset vagyok fent ezen az irodalmi honlapon is mostanában, mert igen sok olvasnivalóm van, és már a 3. részt is elolvastam. Most megyek a 2. részhez, hogy minden összeálljon előttem, nagyon tetszik a történet! Gratulálok a szép családregényedhez! Szeretettel: Zsuzsa 🙂

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Torma Zsuzsanna, 2013.02.14.
Kedves Eszter! Nagyon szép és igen megható történetedhez őszintén gratulálok! Nagyra értékelem a családregényeket és a családi életről szóló novellákat! Örömmel olvastalak: Zsuzsa 🙂

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2013.02.14.
Kedves Eszter ! Talán kiegészíteném a hozzászólásomat annyival, hogy az emberi sorsok " Tárháza " sokszor kegyetlenebb, mint amit az írásainkkal megszépítve közreadunk. Mert ha mindent úgy irnánk meg ahogyan a valóságban történt, bizony néha az ember szíve szakadna meg fájdalmában. Most éppen azzal támasztom alá e kis elmefuttatásom amit az édesapa érezhetett akkor amikor a kukába dobta a finom hazait. Szerintem ettől nagyobb drámai képet, még nem tudtam elképzelni. Ezt átéreztem és majdnem elsírtam magam, pedig csak ennyit írtál ; "a kukába dobta", és a képzelet azonnal működni kezdett. Istenem, hát a gyermekeit felnevelte, és az képes volt megtagadni! ? Ezért szeretem olvasni az írásaidat, mert, hagyod ,mint ebben az esetben is az olvasó képzeletét működni. Szeretettel ,Zsófi

Vigyázó szemek íráshoz hozzászólt: Deák Mária, 2013.02.13.
Nagyon szép és igaz történetnek hat. Köszönöm, hogy olvashattam.:)

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.10.
Kedves Zsófi! Az emberi sorsok, életek sokfélesége kimeríthetetlen témát adhat az írásnak. A falusi család tagjainak is az élete, sorsa, ami a fejemben született, de lehetségesnek tartom, hogy létezett hasonló a valóságban. Mikor a legelső kis írásom megszületett, a "Mese a régi öregekről", történt egy rendkívüli eset. Orfűn töltöttünk azon a nyáron (2008-ban) egy hosszú hétvégét. Volt ott egy kemencés udvar elnevezésű hely, az udvaron, a szabadban többfajta kemence volt kitéve, de ami számomra még érdekesebb és hihetetlen volt, egy tornácos kis ház be volt rendezve korabeli falusi használati eszközökkel, bútorokkal. A falon pedig egy nagy bekeretezett képben ott voltak az én "öregeim" egy házaspár. A barna szemű asszony, haja hátrafésülve, az ember, katonaruhában, égszínkék szemét a régi barna színű képen is egyértelműen lehetett látni. Egyszerűen földbegyökerezett a lábam, csak kiabáltam unokám után, hogy jöjjön oda gyorsan, itt vannak az "öregek". Nekem ez egy életre szóló élmény volt, hihetetlen!!! Nagyon szépen köszönöm elismerésedet, kedvességedet, figyelmedet, végtelenül jól esik. Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.10.
Kedves Etel! Nagyon szépen köszönöm figyelmedet és a gratulációt. Azt hiszem sokszor nem a nagy történések, a rendkívüli esetek a legérdekesebbek, hanem a mindennapi életünkből merített, egyszerű, hétköznapokon megéltek. Legalábbis előfordulhat, hogy közel érezzük magunkhoz, valahonnan mintha ismerős lenne.:) Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Csató Gáborné, 2013.02.10.
Kedves Mami! Nagyon jól esik kedvességed, s hogy ennyi időt szakítottál elolvasni a hosszú írást, s örülök, hogy nem csalódtál. Megtisztel véleményed, köszönöm! Sok szeretettel Eszter

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Fehérvári Zsófia, 2013.02.10.
Kedves Eszter ! A történetedben mély emberi sorsokat mutattál be. Megrendítő emberi sorsokat, amik a valóságból születnek. Az írásaidat alig várom, és mindig nagy szeretettel olvasom. Gratulálok, Zsófi

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Balázsi Pál Etel, 2013.02.10.
Kedves Eszter! Írásod megfogott, mert a küzdelmes mindennapokról szól. Szépen vezeted le a történéseket. Gratulálok! Szeretettel, Etel

Elszakadás 3/3 íráshoz hozzászólt: Jártó Róza, 2013.02.09.
Kedves Eszter! Elárulom neked, hogy még akkor elolvastam az írásod (először) amikor Józsi feltette. Nagyon tetszett. Épp ezért mentem vissza az előzményekhez. És nem csalódtam. Azt kaptam amire számítottam. Érdekes volt ez a szépen felépített írásod. Öröm volt olvasni. Szeretettel: Jártó Róza