Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tollforgató történetek
Együtt: Első történet: Összetart az osztály [ÚJ]
A gimi alatt az osztály mindig is összetartott. Na jó, nem mindig, mert itt is, mint minden újonnan, különböző általános iskolákból egybe kerülő gyerekek esetében, össze kellett kovácsolódnia a csapatnak. Zoli és Jona osztályában sem volt ez másképp. Induláskor volt 35 fő az osztálylétszám, és ebből összesen 7 lány volt. Igen, akkor még meglátszott az osztály összetételén, hogy ők csak a negyedik évfolyam voltak, ahol már gimnáziumi osztályt is indított az iskola az addigi szakosztá...

Együtt: Második történet: A fekete esküvő [ÚJ]
Kriszta beszállt a taxiba, és nem nézett vissza. Győző ott állt még pár percig, nézte, ahogy a kocsi balra fordul. Szíve kezdett egyre erősebben dobogni. Nem tudta, most a szomorúság okozta a lüktető érzést, vagy a szívinfarktus közelít felé. Pár perc után elindult, arra amerre a taxi, majd a kereszteződésnél balra fordult. A szeme az utat nézte, gondolatai pedig Kriszta szép arcát idézte fel. Pér lépés után, egy ismerős hangot hallott: - Győző! - majd visszajött a csend. Lépteit lassította,...

Együtt: Harmadik történet [ÚJ]
Mottó: \"Álom, álom, édes álom, álomkép, Álmodjuk, hogy egymásé leszünk majd még, Angyalok, ha ránk lenéznek, suttogják: Lám a földön is van égi boldogság.\" (Kálmán Imre: Csárdáskirálynő) Kellemes nyári este van. A nap lenyugodni készül a nyugati láthatáron. Vissza-visszakacsint a formás dombok mögül: integet még egyet-egyet sugaraival az embereknek, állatoknak, növényeknek. Elindulok sétálni. A napi hőség ...

Együtt: Negyedik történet: Szenvedély [ÚJ]
Szenvedély A folyóparton ült, és a köveket nyaldosó hullámokat bámulta. Az arcába sodorta a haját a hajnali szél. Ujjai monoton a ruhája szegélyét morzsolgatták. Megborzongott. A kövek között egy falevél himbálózott, mint egy zátonyok közé szorult apró tutaj, imbolygott fel és alá. A lány szeme a reménytelenül hánykolódó levélkére tévedt. Már csak végtelen fáradtságot érzett. A félelem szülte kínzó feszültség elengedte a vállát, és mintha kiköltözött vol...

Együtt: Ötödik történet: 50 éve... [ÚJ]
/1969.július.21-.../ Nyáreste volt. Amolyan igazi. Már sötétedett, de pólóban, farmerben kicsit égő arccal várakoztam a Moszkva téren, Budán. Ágira vártam. Ha eljön, ha tényleg eljön egy balatoni nyári kamasz szerelem nyer folytatást a városi aszfalton. 16 évesek voltunk. Most reménnyel és izgalommal telve, vártam. Ági megérkezett, izgató látványt nyújtott ,úgy ragyogott, úgy mosolygott rám mint a közeli Fény utcai piac zöldséges standján egy friss érett gyümölcs Egy ölelés és egy suta csó...

Együtt: Hatodik történet [ÚJ]
Együtt Egész életében arra várt, hogy legyen olyan társa, akivel együtt, élheti le az életét. Margit szerény, jóravaló lány volt. Szülei mintaházasságban éltek. Azt látta otthon, hogy öreg korukban is fogták egymás kezét. Jó volt hazamenni és látni, együtt milyen jól vannak. Ha valaki elment otthonról, a másik a kapuban várta, bármilyen idő volt. Akkor nyugodtak meg, ha mindenki otthon volt. Margit az egyszem lányuk, a jövőjét így képzelte el, olyan szeretetben, mint a szüleié. Ma...

Együtt: Hetedik történet: Gyémánt [ÚJ]
Nagy napra készültek az Idősek Otthonában. Az udvaron álló hatalmas hársfa alá fehér műanyag székek kerültek egymás mögé, és mellé. Az árnyat adó levelek és ágak közé Nóra nővér napelemmel világító színes lampionokat függesztett, bár gyanította, hogy Ágota néni és Bandi bácsi mire besötétedik, már az igazak álmát fogja aludni odafenn. Nyolcvan év fölött már nem bírja sokáig az ember a mulatozást. Hatvanöt év... rengeteg idő, sokaknak sajnos még életből sem adatik meg ennyi... Ők pedig közösen, EGYÜTT élté...

Együtt: Nyolcadik történet: Együtt (.... de kivel?) [ÚJ]
Nyáron az Állatkert pálmaházában sétáltam, és leültem egy padra. S talán még el is bóbiskolhattam, mert az alábbi történetet egy fikusz súgta fülembe: "Együtt élni valakivel, vagy a magunk fajtát választani egy életre? Mi lehet az az érv, mely az egyik, vagy a másik állapot mellett szól? Az ész ritkán avatkozik bele a döntésbe, a szív felelős többnyire e téren, mely kiadja a parancsot.... Kovács átlagos középkorú hivatalnoknak számított. Élt a maga kis mókuskalitkájában:...

EGYÜTT: Kilencedik történet [ÚJ]
Közel 40 éve történt, amit most elmesélek kedves olvasó. Főiskolás éveim alatt sok-sok irodalmi előadást tartottam, hiszen tagadhatatlanul az irodalom szeretete magához bilincselt. Szívesen tettem, s láttam a tekintetekben, hogy érdeklődéssel hallgatják előadásaimat. Sok-sok idézettel próbáltam mindig színesíteni a mondanivalómat. Ezeket mindig papír nélkül, felemelt fejjel mondtam. A főiskolán több csoport volt, több magyar tanárral. Éppen a Ma élő írók témakörhöz értünk. Sánta Ferencről ...

Együtt: Tizedik történet: A birskörte [ÚJ]
Szokatlanul hűvös volt aznap a hajnal. Emlékszem, minden aranyszínben úszott. A levegőben rengedező pára olyan volt, mint egy könnyű selyemkendő, amit a fel-felsóhajtó szellő a kert felett fúdogált. A szőlő tenyérnyi levelei közt lédús fürtökben csüngött a zamatos nyár és kunkorgó kacsokkal kapaszkodott a mába. Színes szirmaikat még zárva tartották a fázós virágok és a terebélyes bokrok levelein megrezzent a tegnap, ahogy elhaladtam mellettük. Mindig szerettem mama kertjében lenni. Nem volt olyan ...

Együtt: Tizenegyedik történet [ÚJ]
Mintha már nehezebb lenne a járás. A lábai szinte rogyadoztak a nap végére. Egy furcsa érzés kerítette hatalmába, lehet, hogy itt az idő? A por kissé elhomályosította a látását. Két fiatal próbálta kibillenteni egymást járás közben. Bár komótosan lépkedtek, és viszonylag rendben, az ifjonti hév azért időnként megbontotta ezt a harmóniát, megfeledkezve magáról játékos kedvében. Tessék-lássék rájuk mordult. Lemaradtak kissé, ez megnyugtatta. Majd a hátrább menetelők megrendszabályozzák őket, neki most mássa...

Együtt: Tizenkettedik történet: Együtt könnyebb [ÚJ]
Rozi könnyes szemmel nézte az árokban heverő biciklit. Olajtól koszos kezével arcán szétmaszatolta könnyeit, így már nemcsak a keze, az arca is fekete olajfoltos lett. Felhúzott térdeit szoknyájával takarta, karjaival átfonta, és egész teste rázkódott a sírástól. Előtte hevert a biciklilánc, melyet bármennyire igyekezett, nem tudott visszarakni a helyére. Aggódott, mert elég sok idő eltelt azóta, hogy a tilalom ellenére elővette a fészerből édesanyja biciklijét.  Nyáridő volt, szülei a közeli város...

EGYÜTT: Tizenharmadik történet: Mamikám [ÚJ]
"Majd Mamikámmal együtt!" Ez volt gyerekkorom kedvenc mondata. Mamika... Nagyanyám szerette, ha így nevezem, én pedig így hívtam, mert szerettem őt. Nagyanyám sok éve halott, mégis nap mint nap látom. Bekeretezett fényképe ott áll a polcomon. Ezüstfelhő hajpamatok alatt szinte ránctalan, gyöngyfényű arc, mosolygó száj. Szép... Pedig közel járt a kilencvenhez, amikor az a kép készült róla. Nagyanyám mindig gyönyörű volt. Szőke hajú, kék szemű fi...

Együtt: Tizennegyedik történet [ÚJ]
- Beszélnünk kell! - hangzott a sejtelmes válasz. Diána szíve összeszorult, a telefon majdnem kiesett a kezéből: - Miről? - halkan kérdezte. - Gyere a Gyémántba, vacsora közben elmondom, szia! - a férfi, Róbert gyorsan letette. Most szokatlanul ridegnek tűnt. - "Együtt kell maradnunk! Együtt fogunk maradni!" - mantrázott a nő, miközben idegesen játszott szőke, göndör fürtjeivel. Az étteremben is elég feszült hangula...

Együtt: Tizenötödik történet: utólagos pohárköszöntő [ÚJ]
Utólagos pohárköszöntő Drágáim! Ezt a pohárköszöntőt az esküvőtökön kellett volna elmondanom, de akkor még így összefüggően nem álltak a fejemben és szívemben össze a gondolatok. Csak száguldoztak egyik felismeréstől a másikig, mint a szélvész kavarogtak bennem. Ha esetleg mégis tisztán láttam volna, amit most leírok, akkor sem tudtam volna elmondani... tudjátok miért... Most itt az idő. Szeretném nektek megköszönni, hogy minket választottatok szüleiteknek. Hozzánk érkeztetek, megtan...

Együtt: Tizenhatodik történet [ÚJ]
Judit egészen addig nem bocsátotta meg az anyjának, hogy elvált az apjától, míg ő is hasonló helyzetbe nem került. Gyerekkorában Pesten laktak, a Terézvárosban, egy szép nagy lakásban. Az apja szüleitől örökölték, régi, patinás bútorokkal berendezve. Ha egyik-másik osztálytársa fölment hozzájuk, Judit büszkén mutogatta a nappaliban a nagy zongorát meg a szobáját is, ahol megvolt minden, amit csak egy kiskamasz lányka szeme-szája megkívánt. Az apja orvos volt, az anyja tanítónő. Judit a...

EGYÜTT:Tizenhetedik történet [ÚJ]
Gyöngyi hozta magával a tanulás szeretetét. Olyan tudásszomj volt benne, amit egy ambiciózus felnőtt is megirigyelhetett volna, így nem volt kérdés, hogy a középiskola után egyetemre megy. Fizika-matematika szakot végzett és egy a lakásukhoz közeli iskolában kapott állást. Tini korában a lelkiismeretes, kitartó és szorgalmas tanulás miatt kimaradt az életéből a randizás és a bulizás. Az iskolában az igazgatót és a kémiaszakos tanárt kivéve pedig mindenki hölgy volt. Bár szerette az osztály...