Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Tollforgató történetek
Éjszaka: Első történet [ÚJ]
- Mama, ne hagyj itt egyedül, mert félek egyedül! - Tündérbogár, mitől félsz hát? Fent vagyunk a hatodik emeleten, az ajtót pedig bezártuk! - A szörnyek mindig a szekrények alá bújnak… - jegyezte meg a kislány, félénken sandítva a szekrénysorra, és még az sem zavarta, hogy telitalpas szekrény volt, nem pedig lábakon álló. - Kincsem, azt a szekrényt nekünk csinálta az asztalos bácsi, és nem kértünk hozzá szörnyeket! – mosolygott a nagymama a kislányra. A gyermek néhány ...

Éjszaka: Második történet: A másik fél [ÚJ]
Nem féltem kint a sötétben. Nem féltem kint az udvaron, az utcán, de még falun sem nyáron, ha elballagott a csorda, s elcsendesedett a falu. Otthon kilestem nagybátyámat, aki épp hozzánk indult. A két szomszéd ház között az utcán nagy, kardlevelű íriszbokrok sötétlettek. Elbújtam alájuk a sötétben, s amikor nagybátyám elhaladt mellettem, ráugrottam a lábára, elkaptam a térdét. Szólni sem tudott, a hang benne rekedt, azt hitte, kutya kapott bele. Utána senki nem dicsért meg a bátorságo...

Éjszaka: Harmadik történet [ÚJ]
Egész nap húzom az igát, munka után hazamegyek, fárasztó nap után, kikapcsolom a mobiltelefont, nem szeretném, ha hívnának. Síri csend van az egész házban, az igazak álmát akarom aludni, de nem megy. Forgok az ágyban, az agyam nem hagy pihenni. Végig gondolom a mai napot, biztosan rendben van minden. A holnapot megtervezem gondolatban. Holdtölte van, kinézek az ablakon, hatalmas a hold. Olyan nagynak látom, mint a napot. Sugarai aranyban mártva fényesednek, rohannak a Föld felé. N...

Éjszaka: Negyedik történet [ÚJ]
Az este hangulata, ott maradt a homályban. Rézi partit adott, jó maga nem fogyasztott alkoholt, mégis az ilyen esték után nem tudott aludni. Kinyitotta az ablakot, hagy szellőzőn a szoba. Rézi régen tervezte már, hogy egyszer ébren tölti az éjszakát. Letusolt s kedvenc takarójában burkolózva, nézte a csillagokat. A Hold már kikandikált a felhőtakarója alul. Araszolva tette meg az útját s kellemessé tette a szobában a sötétséget. Rézi figyelte a játékát s hallgatta az ezerny...

Éjszaka: Ötödik történet [ÚJ]
„Az elmúlt napokban sokszor emlékeztem a régi szép időkre” – hallottam a minap egy jó barátomtól. A válasz kissé hosszú, épp mint reménybeli életünk: Akkor emlékezz például a fájdalomra! Mert az lehet jó is. Azt jelenti, kibújtál fénytelen barlangodból, és felfedezheted végre, milyen is a világ. Mert az űr legtávolabbi zugából nézve a Föld nem nagyobb egy parányi porszemnél, nem beszélve a rajta élőkről. Egyedül hagytak a lehangoló éji sötétben? Hunyd le a sz...

Éjszaka: Hatodik történet [ÚJ]
Kisfiam minden egyes délutánt kihasználta, hogy ne kelljen aludnia. Mindig lefeküdtem mellé. Hol mesét mondtam, hol verset mondtam neki, de nagyon sok idő telt míg elaludt. Egyik délután új ötlettel álltam elő. - Hunyd le a szemed! Képzeld hogy éjszaka van. Mit látsz? - Semmit. Ügyes. Képzeld el mit láthatsz éjszaka? - Sötét van. - Igen. - Mit látsz még? - Csillagokat. - Én is látok. Te hányat? - Hármat. - Én látom a hol...

Éjszaka: Hetedik történet [ÚJ]
Éjszaka van. Nem tudom, hány óra. Voltam az illemhelyen, ezért vagyok ébren. Az ágy szélén üldögélek, és írok. Az ablakban rádió szól: ontja a román népzenét. Még most is. Összesen ötön vagyunk a szobában. Mind férfiak. Hárman horkolnak. Kórusban: különböző hangnemben, más-más ritmusban. Törülközők száradnak a most nem működő fűtőtesten. Az ajtó és az ablak tárva-nyitva. A meleg miatt. A folyosón ég a villany, ahogy ez már kórházakban szokás. Odakint friss a levegő. Innen, az ágyamról látom a város...

Éjszaka: Nyolcadik történet: Vívódások [ÚJ]
A csendes magány. Elhalkul minden, szeretem ilyenkor a munkám. Hallgatom az éjszakai neszeket, ahogy nyikorognak az ágyak, köhög néhány beteg, kihallatszik szuszogásuk. Néha megszólal a nővérhívó, a szubintenzív őrző gépeinek hipnotikus pityegése megnyugtat. Némán teszem a dolgom, kigyógyszerelek, adminisztrálok, fertőtlenítek, feltöltöm a kiürült készleteket. Aztán ha minden kész, leülök a pultnál, és az asztali lámpa fényénél olvasok. Bulgakovot, vagy Márait. Az jót tesz. Bizonyos időközönként körbenéze...

Éjszaka: Kilencedik történet [ÚJ]
ÉJSZAKA Az éjszaka, egy sejtelmes, sötét, titokzatosságot sugárzó szó, és nem csak szónak olyan különleges - néha ijesztő, máskor laza takaró - hanem a valóságban is. Rengeteg élményt, meglepetést bujtat, amelyre a nappal nem tud mindig fényt deríteni. Izgató tud lenni, de egyben nyugodalmat kínál a fáradt testnek-léleknek, amik ebben az időszakban lelnek békességre, és nyerik el méltó jutalmukat: a pihenést, és regenerálódást. A napi gondokat, fárasztó munkát, kimerí...

Éjszaka: Tizedik történet [ÚJ]
Telihold. Ugatnak a szomszéd kutyák. Csak tudnám, mi zavarja őket annyira... Engem ők. Alszanak, esznek, szarnak a világra. Gondtalanok, mégis pofáznak. Én meg percenként fordulok egyet. Jobbról balra, és vissza. Hátamról hasamra. Mintha sehogy nem lenne jó. Nincs melegem. Nem is fázom. Kényelmes az ágy. Üres... És megint rá gondolok. Eljött ez a perc is. Akárhogy kerülném, vagy küzdenék ellene, megtalál. Talán eddig is ő motoszkált bennem, én meg a szerencsétlen kutyákat okolom. Kínomban é...

Éjszaka: Tizenegyedik történet: Álomból felverve [ÚJ]
A férfi örökké hajnalban kelt. A folytonosság és a koránkelés felőrölte, hiába fogadta már el régen azt, hogy \"ez egy ilyen szakma\". A gyerek is apró volt még, nem aludta át az éjszakát, hiába kedveztek neki bármivel, minimum kétóránként felébredt. Az apának így alig maradt néhány kurta órája a pihenésre, de az sem igazi alvás volt, inkább csak bóbiskolt, mint a madár az ágat markolászva. Azon az estén viszont alig múlt hét óra, és a baba teljesen kidőlt. Ki kellett azt használni. A férfi maga is...

Éjszaka: Tizenkettedik történet: A bagoly [ÚJ]
Alkonyodott. Az ég alja nyugaton megtelt piros és narancsszínű felhőkkel, de keleten már szürkeségbe burkolódzott. Ezekben a percekben, míg a közvilágítás nem borította fénybe, a városka Csipkerózsika életét élte. Az idő egy pillanatra kimerevedett, mielőtt megkezdődött az éjszaka. A madarak fészkükre igyekeztek, az éjjeliek tollaikat kitárva vadászni indultak, a széláramlatra bízva magukat, mely felemelte könnyű testüket. Az öreg bagoly a templom tornyában élt egy mélyedésben, hol valaha ...

Éjszaka: Tizenharmadik történet: Csillagok közt [ÚJ]
Az ég ónixfeketén hajlott fölé a decemberi hidegben és a csillagok luminózus folyamként csorgatták tündöklésüket az alattuk szunnyadó földre. Ha nem tépte volna éles fogával húsát a téli hideg, talán mosolygott volna a táj szépségén. Csinos tűsarkú csizmájának talpa alatt visszhangzottak roppanó léptei az elhagyatott út mellett. Rövid szoknyája alját a metsző szél illetlenül fel-felhajtotta, ő hiába húzgálta lejjebb, az nem lett hosszabb. Ahogy béleletlen kabátkája sem vált melegebbé attól, hogy összébb v...

Éjszaka: Tizennegyedik történet [ÚJ]
Szép tavaszi nap volt. Zoltán és Ica kirándulni mentek. A közeli településre látogattak a városnapja rendezvény sorozatra. Az ilyekkor szokásos sátrak fogadták őket. Volt minden, mi szem, szájnak ingere. Mindenki megtalálhatta magának a legmegfelelőbb kikapcsolódási lehetőséget, érdeklődésének megfelelően. Körül néztek, sétáltak, majd leültek egy - egy standnál kóstolgatni. Bográcsokban rotyogott az étel. Kulináris élvezetek kedvelői készíthették ízlelőbimbóikat. Sztá...

Éjszaka: Tizenötödik történet: Éjszaka volt, és hideg. [ÚJ]
A kocsmáros türelmetlenül tekingetett a nagy faliórára, még öt perc és zárhatok, - mormogta a bajsza alatt. Sanyin kívül, aki az egyik sarki asztalnál egykedvűen üldögélt, már senki sem volt a kocsmában. Télen kilenc órakor bezárt, vendég híján feleslegesen nem akart fűteni, meg az áramot pazarolni. A tsz majorból etetés végeztével bejöttek az etetők egy fröccsre, vagy forralt borra, de nem sokáig maradtak, kivéve Sanyit. Ő mindig megvárta a zárórát. Nagyfröccse mellé még legurított egy-egy fél rumot, maj...

Éjszaka: Tizenhatodik történet [ÚJ]
Az Éj Királynőjének monológja Sötét és semmi voltak: én valék, Kietlen, csendes, lény nem lakta Éj. S a világot szültem gyermekül. /Vörösmarty Mihály/ Nehéz lenne elmondanom úgy, hogy megértsétek, mit jelent az igazi sötét. Milyen az, amikor csak éjszaka van és semmi más. Át kell élnetek, mondhatnám, de hiába. Tudom, hogy ti ezt nem éltétek át és nem is fogjátok átélni, legfeljebb csak valami nagyon szelídített hasonlót. De azt se...

Éjszaka: Tizenhetedik történet: Andalúziai éjszaka [ÚJ]
Esteledik, készülődünk: Ramonnal színes szőnyegeket és takarókat terítünk a földre félkör alakban, arra nagy díszpárnákat, a középső részt szabadon hagyjuk a táncosoknak. Javier szája szegletében mosoly bujkál, egy nagy kosárból tálcákat vesz elő, amikre majd a tapast szervírozza. Magamban reménykedem, hogy készített sonkásat is - a Serrano a gyengém. Kerül elő jóféle mediterrán vörösbor is, pár palack finom Palacios Remondo La Vendimia Rioja - nem fog senki éhen, vagy szomjan maradni. Meleg szél fúj a t...