Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Archív - fiatalok prózái
Forrai N. Eszter: Nem kell sajt
Már régóta el szerettem volna mondani, hogy is volt pontosan, nem szabadkozni akarok vagy ilyesmi, elvégre történt, ahogy történt, de mindenesetre azóta sokat ostoroztam magam miatta, és hiába szajkózták körülöttem unásig, hogy mindez már a múlté, nem számít, el kell engednem, végül nem tudtam egyhamar elengedni, görcsösen ragaszkodtam hozzá, úgy éreztem, hogy nekem mindössze ennyi maradt, a fel-feltörő emlékek, amelyek rendre a legváratlanabb pillanatban sújtottak le rám, például múltkor a sajtos pultnál...

Fábián Szabina Brigitta: Rémálom
Gyermeki lábnyom át a gázlón, halk szipogás a túl partján. Mit sem erő könyörgés. Meg kell keresnem! Meg ölöm! Most megteszem! Végig nézem ahogy kétségbeesett szemével a szemembe néz, az arca elsápad, majd egy mozdulattal meg vágom a nyakát. Csak gyengéden húzom rajta végig borotva éles tőrömet. Nehogy túl gyorsan karjaiba borulhasson a dög szagú halálnak. Egy kicsit még nézni fogom...csak azért, tudjam biztosan belevész a lélek. Még akkor ott hagyom mikor még tudatánál van! Hiszen ...

Horváth Kinga: Madárnak lenni
Lehet, előző életemben madár voltam. Szeretem hallgatni éneküket, érzékenyebb leszek tőle. Mikor kihajoltam az ablakon, könnybe lábadt a szemem, Mert érezni kezdtem a nyár aromáit. A szabadság illatát. Legszívesebben ráfeküdnék a tavaszi szélre, És elvitt volna nagyon messzire. Ki a zsákutcákból. Csak belegondolni, milyen lehet a fellegek körében. Hogy megnyílt előttem a végtelen. Be akarom zengeni az utamat, kiengedni a boldogságom. ...

dr. Temesvári Orsolya: Maszkok
Napsütéses szeptemberi délután volt, Ivett kényelmes léptekkel sétált az Andrássy úton; nem akart túl hamar érkezni, de néhány percnél többet késni sem. Ottó a Műcsarnok előtt várt rá. A lány már messziről kiszúrta őt a rózsaszín rollerről, amiről a fiú már annyit mesélt neki. Sőt, egyszer meg is mutatta, amikor videócseteltek. Amíg átjutott a Dózsa György út zebráin, Ivett azon gondolkodott, hogy vajon tetszeni fog Ottónak akkor is, ha ki van sminkelve? Vajon lesz rá alkalom, hogy megmutas...

Dallos Zsófia: A fűszertartó
Már tizenöt éve, hogy bezártak ide Kiborultam a kamrából, Konyhába toppantam Megpillantottam a szekrényt Csak úgy tolongtak rajta az üvegcsék Kis termetem miatt Egy székre ágaskodtam és úgy olvastam: Szomorúság ,,ki borús napokat kíván magának és sötétségbe kívánkozik, juttassa gyomrába\" -Miért bámulsz, nem vagyok jó neked, nem vagyok tökéletes sem és nincs sok pénzem se. - szólalt meg a kis lény. -Én......

Bacsa Zsófia: Szívesen...
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutok. A táj kihalt volt. Sehol egy lélek, aki hozzám szólhatott volna. A távolban, mintha madarakat hallanék csicseregni, de ez csak feltételezés volt. A város, ahonnan jöttem régen üresen állt. Már nem is számolom az éveket. Egy szekrényben tengődtem, amikor a támadás történt. A szüleim belöktek oda és rám zárták az ajtót. A sötétségben a hangokra emlékeztem, mik a mai napig kísértenek akarva, akaratlanul is, ha lehunyom a szemem. Érdekes, ember feletti hörgé...

Jónás Dániel József: Csillagvándor
Smith sebességmámorban úszva száguldott a fénypályán. Infravörös szemüvegén át látta maga körül a világegyetem lüktetését, szinte érezte az energiák áramlását. Elképzelni sem tudta, hogy az emberiség valaha teljesen üresnek hitte a kozmikus teret. A fiú gázt adott. A hatalmas Jupiter méltóságteljesen forgott, alig egymillió mérföldnyire a fénypályától, szinte teljesen betöltve az utazók látómezejének bal oldalát. Smith egy tiszteletteljes pillantást vetett az anyabolygóra, majd tekintetét jobbra ir...

Jónás Dániel József: Csendélet
Egy hatalmas, kies rét közepén hever ez a több ezer éves megalitikus építmény. A déli napfény ragyogón vonja be az óriási kőtömböket, a tájat nyári meleg perzseli. Lágy szellő susogja a múlt dalait a csiszolt sziklák között járva. Igazi békesség. Madarak trilláznak odafent az égen, s kicsit lejjebb, a növények fölött - és között - rovarok zizegnek. Elvétve néhány kóbor állat is akad a környéken, akik ráérősen ballagnak át a mezőn, vagy éppen óvatos léptekkel zsákmányra lesnek. Virágzik az é...

Jónás Dániel József: Éjszaka csendje
Egy fiatal srác aludt békésen az ágyában, tudatalattija az aznapi kimerültség és az egész hetes stressz álmokon keresztüli feldolgozásán fáradozott. A panel és a teljes szomszédság is csendes volt, a lépcsőházban szinte hallani lehetett, ahogy a festék egybeszáradt rétege észrevehetetlen lassúsággal, mégis kitartó folytonossággal válik el a faltól - nanométerről nanométerre. A valóság alkotórészei állandó mozgásban vannak, mindig zajlik valamilyen folyamat. Hősünk kitartóan aludt tovább, és...

Belayane Najoua: Az öreg cipész és a parafatalp
-Ezt nem hiszem el! Most nézd meg ez a nadrág se jó rám.-mondja Adairának a barátnője, miközben a falu egyetlen boltjában állnak, ahol van tükör. -Ne legyél már ilyen levert. Biztos a nadrág van elszabva.-int egyet Adaira. -Ja persze. Vagy inkább az én testem van elszabva. Olyan rövidek a lábaim, mintha Istennek el kellett volna rohannia és nem lett volna ideje befejezni, így hát ennyi jutott. A lábaim fele olyan hosszúak, mint aminek lenniük kéne.-persze ez enyhe túlzás volt- De ha már ilye...

Labancz Eszter: Velencei fogoly
Még épphogy csak megvirradni látszódott a hajnali ég peremén. Héliosz szekerének az orma kibukni készülődött a látómezőből. A hajnali dér néhol finom kezeivel jólesően megcsípte a nagy, impozáns faragott ablakkeretekbe rakott virágcsokrokat. A Földközi tenger felől sós levegő szállt befelé, ahol a város ébredezni kezdett. A dózse már ideje korán talpon volt, szürke szemeire nem vegyült álmosság. Nyugtalan léptei egyre csak sűrűsödtek, amint ablaktól ablakig vándorolt, nagyon elmélyült a gondolatai...

Szemes F. Borsika: A gyertya
Tombolt a szél. Tépte a fák lombját, söpörte a felhőket. A tájat hó borította. Szürke, sártól mocskos hó. A szél, az a könyörtelen, most ezt is szertevitte. Szétszaggatott mindent, ami az útjába került. Hóvihar tombolt a sötétben, mint egy fekete lovas, ki eltipor mindent, mert dühös. A Holdat is felhők takarták. Különös árnyékok táncoltak a szürke utakon. A szél egyre csak fújt, fújt, nem hagyta abba. Egyre vadabb lett, dübörgött, elsöpört mindent, ami az útjába került...

Szemes F. Borsika: Szabadság
Vége a sulinak. A buszon tömeg van. Mint mindig. Keresek egy szűk állóhelyet az ablak mellett, majd bedugom a fülhallgatót és kifelé bámulok az ablakon. A zenét még „véletlenül sem” hangosítom fel túlságosan. Rockzene megy. Csak ezt a műfajt szeretem igazán, mert ez az, ami kifejez. Amikor hallgatom, úgy érzem, belülről ki akar törni valami. Minden, ami rossz a világon, a konfliktusok, a ciki helyzetek, a gondok. Ilyenkor úgy érzem, szabad vagyok, semmi sem érdekel. Ami történt, vagy t...

Vivien: Azthiszem kimondom: Viszlát
Utoljára. Még egyszer utoljára megnézem azt a rólad készült képet. Még egyszer utoljára eljátszom a gondolattal milyen lenne ha kezed kezemhez érne.Ha ajkaink találkoznának.Ha itt lennél most velem. Még egyszer utoljára meg engedem magamnak hogy újra éljem azokat a meg nem történt pillanatokat, melyek hosszú időn keresztül csupán kósza gondolatok voltak, s amelyektől úgy éreztem sosem szabadulok meg. Köszönöm hogy megtanítottad nekem hogy minden a maga idejében történik, így téged sem tudtalak sok...

Gerse Eszter: Mi van a dobozban? *GONE WILD*
Egy kéz ért hozzám. Puha, selymes volt, frissen krémezett. Bizonyára ribizlis kézkrémmel. Illata beterítette az egész dobozkát ami egy fél órája vált otthonommá. Nem volt tágas, mégis otthonos, hiszen a párna amin feküdtem süppedős volt, csak úgy mint a régi otthonomban. Félve tapogat ez a kéz. Kicsit közelebb húzódok hozzá, érezni akarom a selymességét, de amint megmozdulok, elrántja magát. Nem értem. Olyan puha a szőröm, hiszen egy fél órája mostak meg finom, barackos szappannal. \"Mi ez?!\" - hallom a ...

Gerse Eszter: Virágének
Egy széles mosolyú kislány tért be szerdán a boltomba. Éppen kakukkfüvet kötözgéltem, és a kedvenc-levendulaillatú-füstölőm gőzölgött az orrom alatt. A füstszínű kandúrom épp a nyakamba próbált felmászni, amikor a kislány levert egy virágcserepet. Kis fonott kosár volt a kezében, benne egy pogácsa. Még sosem láttam errefelé, de arany fürtjei laza fonásban lógtak a vállán, a felkelő nap fénye amely átszúrta az ablakom, gyönyörködtetően táncolt hajszálain. Odamentem, gondoltam segítek neki, de mire odaértem...

Ster Ilona: Burgonyába rejtet érzések
A téli álomból fáradtan nyújtózkodó napsütésben kezdtek meg a tavaszi ültetést. Sorban járták át a melegnek éppen nem mondható talajt. Majd egy több madár csőrét hordó nehéz léptű madár tette a krumpli csemetét a földbe. Ki jól érezte magát hamar barátokra tett szert. Ahogyan melegedet az idő ő annál hevesebben kapaszkodott végtagjaival a földbe. Csaknem sokára langyos nedvet kapót a levele. A nap egyre jobban elfeledkezve magáról simogatta a tájt. Néha lágy szelő próbálta csitítani a nap vágyát ringatta...