Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Archív - fiatalok prózái
Puruczki Stella: A kocsmában
Dominik és Kamilla már évek óta jó barátok voltak, még a középiskolában ismerkedtek meg de ennek is már öt éve. Gyakran eljártak moziba, színházba és kocsmákba, hogy levezessék a feszültséget a mindennapi problémáik miatt…na és persze hogy beszélgessenek egy-egy ital társaságában. Ez is egy ilyen este volt. A megszokott helyükre mentek a 9-es Pub-ba, ahol a pultos már előre tudta mit fognak kérni a fiatalok. Mikor megkapták az első italaikat a két pohár csapolt sört jelentett ...

Kántor Márk: Asztrál
Azt hiszem minden további nélkül kijelenthetem, hogy őrült vagyok. Na de nem azon az elviselhető, leányarcokat pirongató módon. Nem. Sokkal villonibb formában testesül meg bennem ez a cseppet sem kellemes állapot. Most biztosan azt gondolják: ugyan, a kijelentés alapjaiban hibás. Egy őrült ugyanis nincs tisztában őrült mivoltával! Na már most, kedves Kétkedők, itt leledzik tudatom ferdülésének egyik legfőbb eszcenciája: az a fajta elmebeteg vagyok, aki megtanulta kiolvasni az arra utaló jele...

Gwendolyn Tussaud: Merj élni!
- Hogy érzi magát Ms. Flinders? - Nos, doki, nem tudom, mennyire látszik, de legalább ugyanolyan szarul, mint tegnap és azelőtt - mutatott az arcára a lány. - Az, hogy megsérült, még nem ok arra, hogy ennyire eltűnjön a világ elől és… - Kedves Doktornő, akkor a házi feladatra egyest kap - fordult el Katie a fotelban és a karfán átvetette a lábait. Tudta, hogy illetlenség, de úgy érezte, hogy az orvos azt a minimális udvariasságot sem tette meg, hogy utána nézett annak ki ő é...

Török Viktória: Török Viktória : 1 perc
Nem emlékszem, hogyan jutottam el a megállótól az iskoláig; az út már évekkel ezelőtt berögzült a fejembe, a legtöbb dolgot reggelente megszokottan csinálom. És most is, monoton módon belököm a bejárati ajtót, kabátzsebemből előveszem a beléptetőkártyát, hogy bejussak az épületbe, odamormogok egy \"jó reggeltet\" a portásfülke felé tőlem balra, habár fogalmam sincs, hogy van-e benn valaki. Úgy érzem, mintha nem én magam irányítanám a tetteim. Aztán amikor az aulába érek, és megcsap a meleg, az emberek jel...

Szigeti Kristóf: Sztornó
Seleznyik megunta a beszédet. Megunta a dumát meg a rizsát. Ingerült lett a bekezdésektől és a mondatoktól. Írtózott a betűktől, a hacsektól, a tildétől és az umlauttól. Elhatározta, hogy összeszámolja és rendbeszedi a legszükségesebb szavakat. Tételesen feljegyzi a legfontosabbakat a világ nyelveinek mindegyikét tekintve. A többi dolog nélkül meg csak meglesz valahogy. Gondolta először, mivel azonban nem beszél idegen nyelveket, úgy döntött, hogy a magyar nyelv mélyeibe fogja beleásni magát.. Hogy...

Szabó Szidónia: Szabó Szidónia: Érzelmek
A vastag sötétítő miatt alig szűrődött be fény a hatalmas, tágas helyiségbe, holott már dél körül járt az idő egy napsütéses májusi napon. A szobában a hatalmas baldachinos ágy mellett egy fésülködő asztal állt, tele ékszerekkel, hajtűkkel, sokféle parfümmell. Az asztalnál úlő nő most épp ezeket a dolgokat rendezte el, sorba felállítva a parfümöket. Ezután kiválasztott egy gyöngysort, a hozzá illő fülbevalóval együtt. Felillesztette a nyakláncot a hosszú, fehér, kecses nyakára, majd a sűrű, barna hajzuhat...

Szabó Benjámin: Démon
Az egész egy félelemmel kezdődött. A fiatal fiúnak a legnagyobb félelme a kutya volt. Mindig is vérengző szörnyetegeknek tartotta őket, akik csak fájdalmat tudnak adni. Így is érzett akkor is mikor egy vaskerítés előtt állt. A kerítés túloldalán pedig egy hatalmas nagy éj fekete komondor volt, aki egyfolytában csak ugatta a srácot. Az ugatás közbe ki-ki villantotta a csont fehér hegyes fogait. A fiú inkább tartotta a távolságot a kerítéstől és úgy ment el. A komondor még egy darabig ugatta őt, hallotta a ...

Láng Anikó: Egy nő arcképe
Fülig érő szőke haját lakossági módon zselézte fel, nem olyan kérlelhetetlen amatőrizmussal, mint a körülötte álló punkok. Senki nem érti, hogy került ide az Ördög Fitymája koncertre, H&M-es bakancsából és hologrammos hátizsákjából elég nyilvánvaló, hogy nem ide indult. Kezei vállból lazák, úgy dobálja őket maga körül, következetesen elvétve a zene ritmusát. Ez elszórakoztatja körülbelül két szám idejére, de aztán megunja magát, és teljes erőből ordítani kezd, mintha fájna valamije. A h...

Kovács Annamária: Lufi
A házak között megült a szmog, az ég borús volt és szitált az eső. A domb tetején lévő pad elé korlátot építettek - a vason csüngő vízcseppek várták, hogy leeshessenek, de szétlapította őket egy görcsös kéz. A kéz megkapaszkodott a korlátban - az ujjvégek elfehéredtek, lefolyt róluk a víz. A nő felnézett az égre, majd le a városra és elkezdett üvölteni. Hang eleinte alig jött a torkából, de a hangszalagok erőre kaptak, és egyre inkább kiszakadt belőle. A nő megtörölte a száját, lerázta kezérő...

Király Dávid: 2019
"A lábas aljára kalóriák tömkelege szárad, halogatom még, hátha ön-tisztul. Két napon át képes voltam nézni, hogy vízért könyörög, de én elmentem mellette és lényegibb dolgoknak szenteltem a drága időt. Japánban tuti vannak robotok, amik el tudnak mosogatni az ember helyett, de miket beszélek, már lassan itt is. Kíváncsi vagyok, ha kifejlesztenének egy gépezetet, ami elvégzi a házimunkát -beleértve a szemétlevitelt, és a portörlést is, - és persze nem csillagászati áron lehetne hozzájutni, akkor ki e...

Kenesei Bori: Nem lehet
Mindent ellep a vörösen csillogó folyadék. Vér. Az én vérem. Fel akartam emelni a karomat. Nem sikerült. Fájdalom járta át a zsibbadó testemet. Felültem és a fürdő felé vettem az irányt, nagy vérfoltokat hagyva, a koszos padlón. Kerestem. Nem találtam sehol. Leültem a piszkos kád szélére és gondolkodtam. Eszembe jutott, hogy a padlóban van. Visszasétáltam az apró helyiségbe, letérdeltem a falhoz, és felnyitottam a kijáró padlólapokat. Ott volt. A különféle színes pirulák, a rég nem használt Marlboro ciga...

Gödri Zsuzsanna: Arany Atyácska népe és a fáradtság
Egyszer régen, amikor a Tetejetlen Fa is csenevész hajtás volt még, a világon mindenütt aranyhegyek és fák álltak, ezüstfolyó folyt keresztül a bronzpusztaságon, és az emberek mellett békességben éltek még az óriások és a tündérek, na akkor, akkor még éjszakánként az emberek nem aludtak. Nappal, amikor a Napkirály magasan járt az égen, kint dolgoztak földjeiken, állataik mellett, vagy halásztak, vadásztak az Aranyerdő mélyén, megint mások a kovácsműhelyben ütötték a vasat, javította a cipőket a var...

Faludi Laura: Kedves NAPLÓM!
Egész életemben a kalandot kerestem, de most mégis megnyugodtam, és átgondoltam mit szeretnék. Ott akartam lenni abban a pillanatban mellette, és azt mondani, hogy hiba volt, és most már te is érzed, amit én. Emlékek maradunk egymásnak. Akik, ha látják egymást, mindig kicsit meghalnak legbelül. 12. 10. Ha a 12-ből kivonod a 10-et, kettőt kapsz, két embert, akik akkor még nem ismerték egymást, különböztek az útjaik, mégis megpróbálták együtt. Persze nem akkor, de tévedtek, és utálják egymást ezért. ...

Cinka István: Lovag
Péter nagyon szerette a történelmet. Különösen szívesen olvasott a lovagokról, a lovagok rendjéről. Már, már lovagnak képzelte magát, mikor úszott vagy valamilyen sportban jeleskedett. Tudta, hogy az igazi lovagoknak is több területen kellett tudásukat tökéletesíteni. Az is fontos volt. Péter szerint a legjobb a sólyomvadászat lehetett. A versírást nem tartotta jó ötletnek, mert az ő nem tudta. Azt igen, hogy a lovagok segítettek, ahol lehetett. Lovagi tornákat rendeztek. Rengeteg játék lovas kat...

Bodahelyi Róbert: A márványba zárt boldogság
Őszi nap volt. Kellemes, napsütéses idő, amikor az ember szívesen kel ki az ágyból. Ez a nap is úgy indult, mint a többi. Mégis volt valami a művész szívében, ami kitörni látszott: egy érzés, egy megfoghatatlan sejtelem, ami már régen benne volt, de nem tudott felszínre jutni. Hagyta magát átadni az ihletnek, átengedte teljes testét-lelkét, mint ahogyan azt a művészek szokták alkotás közben. Érezte, ez más, mint a többi: titokzatos, egyedi, különleges és utánozhatatlan. Nem tudta, mi fog kisülni belőle, d...

Adam: A Csoda Angyala
\"A vidéki, aki a hazáról kezd beszélni, az előbb-utóbb a szülőföldre, a \"szűkebb pátriára\" lyukad ki: egy falura és leges legvégül egy udvarra, onnan a konyhán át egy kétablakos szobára, amelyben anyja nyelvét megtanulta. Vagyis öntudatlanul újraéli visszafelé egy szó történetét, ízleli az ősi pillanatot, amidőn a ház és haza egy dolgot jelentett.\" Illyés Gyula Történetünk réges-régen kezdődik, a távoli Mecsekben, ahol egy sötét és csöndes ház, l...

Juhász Tamás: A kezem nyújtom de...
\"Ez a bál itt az emlékek bálja, S egyre több táncos maszkot visel. A kezem nyújtom, de senki sem látja, S egyre távolabb táncolnak el.\" (Sztevanovity Dusán; Emlékek bálja) - Igazítok egy utolsót az ingemen, kölnit fújok magamra... Tisztára mintha randira készülnék! Hét éve nem vagyunk együtt, de a tíz éves évfordulónkat megünnepeljük. Mivan? Az első szerelem tányéron maradt morzsaként ragadt belém. Száraz, használhatatlan, de folyton eszembe jutt...