Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fiatalok prózái
dr. Temesvári Orsolya: Maszkok [ÚJ]
Napsütéses szeptemberi délután volt, Ivett kényelmes léptekkel sétált az Andrássy úton; nem akart túl hamar érkezni, de néhány percnél többet késni sem. Ottó a Műcsarnok előtt várt rá. A lány már messziről kiszúrta őt a rózsaszín rollerről, amiről a fiú már annyit mesélt neki. Sőt, egyszer meg is mutatta, amikor videócseteltek. Amíg átjutott a Dózsa György út zebráin, Ivett azon gondolkodott, hogy vajon tetszeni fog Ottónak akkor is, ha ki van sminkelve? Vajon lesz rá alkalom, hogy megmutas...

Dallos Zsófia: A fűszertartó [ÚJ]
Már tizenöt éve, hogy bezártak ide Kiborultam a kamrából, Konyhába toppantam Megpillantottam a szekrényt Csak úgy tolongtak rajta az üvegcsék Kis termetem miatt Egy székre ágaskodtam és úgy olvastam: Szomorúság ,,ki borús napokat kíván magának és sötétségbe kívánkozik, juttassa gyomrába\" -Miért bámulsz, nem vagyok jó neked, nem vagyok tökéletes sem és nincs sok pénzem se. - szólalt meg a kis lény. -Én......

Bacsa Zsófia: Szívesen... [ÚJ]
Sosem gondoltam volna, hogy egyszer ide is eljutok. A táj kihalt volt. Sehol egy lélek, aki hozzám szólhatott volna. A távolban, mintha madarakat hallanék csicseregni, de ez csak feltételezés volt. A város, ahonnan jöttem régen üresen állt. Már nem is számolom az éveket. Egy szekrényben tengődtem, amikor a támadás történt. A szüleim belöktek oda és rám zárták az ajtót. A sötétségben a hangokra emlékeztem, mik a mai napig kísértenek akarva, akaratlanul is, ha lehunyom a szemem. Érdekes, ember feletti hörgé...

Jónás Dániel József: Csillagvándor
Smith sebességmámorban úszva száguldott a fénypályán. Infravörös szemüvegén át látta maga körül a világegyetem lüktetését, szinte érezte az energiák áramlását. Elképzelni sem tudta, hogy az emberiség valaha teljesen üresnek hitte a kozmikus teret. A fiú gázt adott. A hatalmas Jupiter méltóságteljesen forgott, alig egymillió mérföldnyire a fénypályától, szinte teljesen betöltve az utazók látómezejének bal oldalát. Smith egy tiszteletteljes pillantást vetett az anyabolygóra, majd tekintetét jobbra ir...

Jónás Dániel József: Csendélet
Egy hatalmas, kies rét közepén hever ez a több ezer éves megalitikus építmény. A déli napfény ragyogón vonja be az óriási kőtömböket, a tájat nyári meleg perzseli. Lágy szellő susogja a múlt dalait a csiszolt sziklák között járva. Igazi békesség. Madarak trilláznak odafent az égen, s kicsit lejjebb, a növények fölött - és között - rovarok zizegnek. Elvétve néhány kóbor állat is akad a környéken, akik ráérősen ballagnak át a mezőn, vagy éppen óvatos léptekkel zsákmányra lesnek. Virágzik az é...

Jónás Dániel József: Éjszaka csendje
Egy fiatal srác aludt békésen az ágyában, tudatalattija az aznapi kimerültség és az egész hetes stressz álmokon keresztüli feldolgozásán fáradozott. A panel és a teljes szomszédság is csendes volt, a lépcsőházban szinte hallani lehetett, ahogy a festék egybeszáradt rétege észrevehetetlen lassúsággal, mégis kitartó folytonossággal válik el a faltól - nanométerről nanométerre. A valóság alkotórészei állandó mozgásban vannak, mindig zajlik valamilyen folyamat. Hősünk kitartóan aludt tovább, és...

Belayane Najoua: Az öreg cipész és a parafatalp
-Ezt nem hiszem el! Most nézd meg ez a nadrág se jó rám.-mondja Adairának a barátnője, miközben a falu egyetlen boltjában állnak, ahol van tükör. -Ne legyél már ilyen levert. Biztos a nadrág van elszabva.-int egyet Adaira. -Ja persze. Vagy inkább az én testem van elszabva. Olyan rövidek a lábaim, mintha Istennek el kellett volna rohannia és nem lett volna ideje befejezni, így hát ennyi jutott. A lábaim fele olyan hosszúak, mint aminek lenniük kéne.-persze ez enyhe túlzás volt- De ha már ilye...

Labancz Eszter: Velencei fogoly
Még épphogy csak megvirradni látszódott a hajnali ég peremén. Héliosz szekerének az orma kibukni készülődött a látómezőből. A hajnali dér néhol finom kezeivel jólesően megcsípte a nagy, impozáns faragott ablakkeretekbe rakott virágcsokrokat. A Földközi tenger felől sós levegő szállt befelé, ahol a város ébredezni kezdett. A dózse már ideje korán talpon volt, szürke szemeire nem vegyült álmosság. Nyugtalan léptei egyre csak sűrűsödtek, amint ablaktól ablakig vándorolt, nagyon elmélyült a gondolatai...

Szemes F. Borsika: A gyertya
Tombolt a szél. Tépte a fák lombját, söpörte a felhőket. A tájat hó borította. Szürke, sártól mocskos hó. A szél, az a könyörtelen, most ezt is szertevitte. Szétszaggatott mindent, ami az útjába került. Hóvihar tombolt a sötétben, mint egy fekete lovas, ki eltipor mindent, mert dühös. A Holdat is felhők takarták. Különös árnyékok táncoltak a szürke utakon. A szél egyre csak fújt, fújt, nem hagyta abba. Egyre vadabb lett, dübörgött, elsöpört mindent, ami az útjába került...

Szemes F. Borsika: Szabadság
Vége a sulinak. A buszon tömeg van. Mint mindig. Keresek egy szűk állóhelyet az ablak mellett, majd bedugom a fülhallgatót és kifelé bámulok az ablakon. A zenét még „véletlenül sem” hangosítom fel túlságosan. Rockzene megy. Csak ezt a műfajt szeretem igazán, mert ez az, ami kifejez. Amikor hallgatom, úgy érzem, belülről ki akar törni valami. Minden, ami rossz a világon, a konfliktusok, a ciki helyzetek, a gondok. Ilyenkor úgy érzem, szabad vagyok, semmi sem érdekel. Ami történt, vagy t...

Vivien: Azthiszem kimondom: Viszlát
Utoljára. Még egyszer utoljára megnézem azt a rólad készült képet. Még egyszer utoljára eljátszom a gondolattal milyen lenne ha kezed kezemhez érne.Ha ajkaink találkoznának.Ha itt lennél most velem. Még egyszer utoljára meg engedem magamnak hogy újra éljem azokat a meg nem történt pillanatokat, melyek hosszú időn keresztül csupán kósza gondolatok voltak, s amelyektől úgy éreztem sosem szabadulok meg. Köszönöm hogy megtanítottad nekem hogy minden a maga idejében történik, így téged sem tudtalak sok...

Gerse Eszter: Mi van a dobozban? *GONE WILD*
Egy kéz ért hozzám. Puha, selymes volt, frissen krémezett. Bizonyára ribizlis kézkrémmel. Illata beterítette az egész dobozkát ami egy fél órája vált otthonommá. Nem volt tágas, mégis otthonos, hiszen a párna amin feküdtem süppedős volt, csak úgy mint a régi otthonomban. Félve tapogat ez a kéz. Kicsit közelebb húzódok hozzá, érezni akarom a selymességét, de amint megmozdulok, elrántja magát. Nem értem. Olyan puha a szőröm, hiszen egy fél órája mostak meg finom, barackos szappannal. \"Mi ez?!\" - hallom a ...

Gerse Eszter: Virágének
Egy széles mosolyú kislány tért be szerdán a boltomba. Éppen kakukkfüvet kötözgéltem, és a kedvenc-levendulaillatú-füstölőm gőzölgött az orrom alatt. A füstszínű kandúrom épp a nyakamba próbált felmászni, amikor a kislány levert egy virágcserepet. Kis fonott kosár volt a kezében, benne egy pogácsa. Még sosem láttam errefelé, de arany fürtjei laza fonásban lógtak a vállán, a felkelő nap fénye amely átszúrta az ablakom, gyönyörködtetően táncolt hajszálain. Odamentem, gondoltam segítek neki, de mire odaértem...