Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Novella, próza 2017
Suba Patríciai: Emlékfoszlányok
Fáradt vagyok. A kórházi fehér hálóingem van rajtam, szinte eltűnik benne a vékony alakom. Lassan a tükör elé lépek. Nagy, egész alakos tükör. Kerete nincs, úgy feszül a falon, mint egy csupasz ajtó. Hívogat, titkokat rejt, de félek ettől. Olyan titkokat mutatna meg, amelyeket nem akarok tudni. \"Nézd a tükröt, törj össze, hogy újjá szüless!\" Mint egy mantrát mondogatom magamnak, már nem is emlékszem hol olvastam. A gondolat belém ivódott. Nézem a tükröt, a képek összemosódnak, m...

Zelenka Brigitta: Az utolsó szoba
Szekrény, asztal, szék, ágy: idegen-bútorozott szoba. A falon a képek, gyerekek, unokák, egyetlen kapcsolat a még létező múlttal, jelennel. Értékes, féltve őrzött kincsek: magántulajdon. Állandóság a falon, ahová pihenni jár a vágy. Fogságban, amióta a fáradt lábak felmondták hosszú évek szolgálatát, s nem hajlandóak tovább hordozni az öreg, elnehezült testet. Kötve, egy apró szoba korlátai közé. Az ablakban zöldelő szobanövények, a még nem teljes elhagyatottság átlátható bizonyítékai...

Simon Dávid: A szomorúságról
Verseimben semmi szomorúság nincs, én az élet szomorúságát mondom el. A szomorúságot is ünneplem, néha gyászruhában, néha fehérben. Ha el is menekültem néha, mielőtt igazán fájt volna, mindig megálltam meztelen igazságomban mások előtt. Nem kértem senkit semmire, hogy mégis elöntöttük egymást fájdalommal, az az élet műve. A bánat által lehetsz csak teljes, és ha óvod magad, belül vérzel el, mert nem éltél igazán. Végül csak a sebek maradnak, gennyes forradások a szép emlékek helyén. És mégis hiszek...

Kitti: HM Közös! Téveszme
Malvin hirtelen ébredt reggel. Valami rémség fenyegetése riasztotta tudatát ébredésre és azonnal felült az ágyon. körbenézett. Az ablak zárva, a szobában minden a helyén. A falióra ketyegő ritmusát is érzékelte már. Teljesen felébredt. Kiugrott az ágyból és a félig behúzott sötétítőfüggönyt szorosan záródóra rántotta. - Na, még csak az kéne! Hogy itt lesekedjen! Hogyisne! - sziszegte nagy indulattal és hamar öltözni kezdett.Dolgozni készülődött, bár utálta a munkáját, de elkésni nem akart. Már az...

Baráth Zoltán: Letargia
letargia: nagyfokú szomorúság, levertség, kiábrándultság, amit a személy cselekvésre képtelen állapota kísér. A lakásban sötét volt és csönd. Redőnyök lehúzva. Rita három napja szinte mozdulatlanul feküdt a bevetetlen ágyon magzatpózba összekuporodva. Nem volt ereje semmihez. Csak feküdt, időnként elbőgte magát, de azt is csak csendben, hang nélkül. Teste reszketéséből láthatta volna bárki, ha látta volna, ám rajta kívül senki sem volt ott. Sem az éhséget, sem a szomjúságot nem ér...

Auerbachné Tóth Katalin: Egyszervolt hóember
December elejét mutatott a naptár, és mintha a hófelhők ismerték volna a naptárt: a decemberrel a havazás is beköszöntött. Szombat délelőtt kezdtek el szállingózni a fehér kristálycsillagok. Először csak egy-kettő mutatóba, megtapasztalni talán, hogy örömmel várják-e már őket? Ki tudja. De valószínűleg jó híreket továbbíthattak a társaiknak, mert egyre sűrűbbé vált a havazás. A két kisfiú hamar észrevette a szállingózó hópelyheket. - Anyu, apu, havazik! Nézzétek! ...

Ágoston Tibor: Három kivánság
Magasan fenn a hegyekben volt három fenyőfa,nem voltak egyformák, de a gondolataik mind azon tűnődtek, mi lesz a sorsuk ha kivágják őket. A kisebbik megszólalt : Én szeretném ha egy kincses ládát csinálnának belőlem gyönyörű díszítésekkel és amik benne lennének azok a legnagyobb kincs lenne a világon! A második fenyő aki sokat tartott magáról mert a törzse vastagabb, erősebb volt mint a másik kettőé. - Én szeretném ha egy hatalmas hajót építenének belőlem ami vinne királyokat, királyn...

Szabó Jolán: Tesztek
A nagy előadóterem előtt mintegy félszáz mesterszakos egyetemista gyülekezik, hogy első, második vagy éppen harmadik alkalommal megírja a legfontosabb tesztet, amelyet az eddigi gyakorlat szerint kizárólag egyharmaduknak sikerül abszolválni. Állítólag a rektor úr azért nem engedi nyugdíjba menni Gyetvai Ágoston professzor urat, mert irányítása alatt a tanszéke a legeredményesebb az utóvizsga bevételt illetően. Természetesen ez pusztán megalapozatlan szóbeszéd, mert az egyetem számár...

Poós Gergely: Az üresség felmagasztalása
Ez az írás: segítség. Segítség, mert az emberek értelme lassan elborul, s az óriási hangzavarban, a hatalmas bábeli zűrzavarban, a tomboló vad őrületben, az ego mérhetetlen felmagasztalásában az emberiség élete a kannibalizmus felé rohan. Szükséges szüntelenül gondolkoznunk azon, hogy megértsük, kik vagyunk, az élet micsoda, mire használható, és mire nem, mit lehet, és mit nem lehet tenni vele. Az utolsó pillanatban vagyunk, az emberek őrületükben lassan felfalják egymást, ezért a k...

Urmánczi Margit: Ünnepre hangolva
Ünnepre hangolva Ajándékoktól roskadozó polcok,karácsonyi dalok,villogó izzók,díszek tömege,emberek áradata,fáradt vagyok,az elvárásoktól ideges.Nem normális ez az állapot,minden ez,csak nem boldog ünnepi várakozás.Tik-tak,tik-tak,az idő sürget,rohanj,csináld,minden legyen kész,minden legyen itt,minden legyen jó.Félig ájultan zuhanok ágyba és nyomban elnyel a puha homály,a gondolat félbe szakad,nincs pont a mondat végén,nincs is mondat,csak szótöredékek,gondolat-morzsák és motyogás.Csak az ...

Kitti: HM Közös! Internetes társkeresés
Hosszú téli estéimen szinte megölt a társtalanság. Gondoltam egy jó merészet és beregisztráltam egy társkereső oldalra. Mint első bálos naív kislány, úgy tekintettem a 150 levélre, ami másnap a levelezőmbe érkezett. Mosolyogva bámultam a bugyuta sorokat és elképedve néztem az arckép helyett küldött péniszfotókat. Gyorsan szelektálva, maradt három potenciális alany, akik normális bemutatkozó leveleiken kívül, kíváncsiságot ébresztettek bennem és hamarjában írtam mind a háromnak, hogy a héten esetleg...

Kitti: Totyka
Hatalmas erdő mellett húzódott meg a kis falu, ahol az udvar végén, egy kiskutya született. A gazda elcsodálkozva nézte, hogyan szopik, pici farkincáját mozgatva jobbra és balra, kicsi, párnás mancsával dögönyözve anyja duzzadó emlőit. - No, hát ezért volt olyan kövér a mamád, te kis Totyka! Egyél csak, amíg van anyádnak teje! Aztán, majd meglátjuk mi lesz velünk - beszélt neki az öreg. Totyka egy szót sem értett az egészből, vidáman bújt anyja hasa alá melegedni. Jó kövér kiskutya lett be...

Dr. Erdős Tamás: A DRUSZA
Az irodában megcsörrent a telefon. - Jó napot kívánok, doktor Kertész Tibor ügyvéd úrral szeretnék beszélni! - hallatszott a készülékből. - Üdvözlöm, én vagyok. Miben segíthetek? - válaszoltam. - Nem tudom, tetszik-e rám emlékezni, Szabó István vagyok. Az őrmester voltam, katonai ügyben védett. Emlékeztem, egy függelemsértési ügy volt. A katonai ügyészség végül nem emelt vádat, hanem fegyelmi eljárásra áttette az eljárást a parancsnokhoz. A végén az alakulat fegyelmi döntéssel ...

csomor henriett: Aranyos bácsika
Egész életemben vágytam, hogy lovagolhassak. Ha alkalmam adódott rá, nem kellett könyörögni, mindjárt lóhátra pattantam. Imádtam szabadon mozogni, a ló egyenletes ritmusos mozgását felvenni. Akkoris jó volt, ha úgy vezették a lovamat, s nem én irányíthattam. Hirtelen elszabadult a fantáziám, s azt senki sem tudja megkötni. Annak csak én tudok parancsolni, s nálam a határ a csillagos ég. Soha nem félek, s ezt most nem nagyzolásból mondom, mert az nem az én stílusom. Szeretek a pillanatnak élni - e...

Balázsi Pál Etel: Eliszkolt
A beköszöntő tél mocskos fehérrel meszelte be a tájat. A fénnyel együtt az ég is elvesztette az erejét. Egyre lejjebb süllyedt, nem bírta már tartani a teli felhőket, amik lassanként a magas épületek tetejére rogytak, és nyákos köddel meg havas esővel szórták tele a tájat. Ilyen időben mindig magányosnak érzem magam. Az az érzésem, hogy a magány az a társas lény, amely mindig megtalálja azt, akit kísérgethet. Én is néha-néha, találkozgatom vele. Hol ilyen, hol olyan gondolatokat hoz elém, melyek mé...

Szabó Jolán: Az éjszaka csendje
A dombok ölelte völgyben szunnyadó tizenkét házra ráborítja sötét fátylát az éj. A hat villanyoszlopon sárgán világító izzók mellett alig látni az egyetlen magányos utcácska keskeny szalagját. Igaz, esténként senki sem jár errefelé. Van annak már tíz éve is, amikor egy idegen autós eltévedt és véletlenül behajtott a zsákfaluba. A hazalátogató családtagok talpa is ritkán koptatja az aszfaltot. A helybéliek - többnyire idős emberek - pedig a téli estéken korán behúzódnak a fehérre...

Tóth Sarolta: Halál a legyekre
Gyermekként nagy szegénységben, nagyszüleim házában, egy nem fűthető szobában éltünk anyám, nevelőapám és húgom, aki évekkel fiatalabb volt nálam, féltestvérem. Szerettem őt, örültem, mikor -a háború után -született, mert így volt kivel játszanom, beszélgetnem. Neveltem is anyám helyett, aki dolgozni járt és mindig fáradtan jött haza, idegei a bombázások idején meggyengültek. Húgomnak kötöttem kabátkát, sapkát, kesztyűt fejtett fonalakból, mert új holmikra nem került pénz. Rászoktattam az olvasás szeretet...