Novella, próza 2019
Hodos Éva: Fesd meg az emlékeim
Napok óta hullottak az égből a fehér pelyhek, mintha a természet is karácsonyra készülődne. A havazást hideg szélrohamok kísérték, teleszórva apró hópelyhekkel az emberek arcát, s bebújva a kabátok alá. Éva néhány perccel hat előtt lépett ki a ház kapuján. Csizmájával a frissen esett havat taposta, mely elnyelte léptei zaját. Megállt egy pillanatra, majd arcát felfelé tartva nagyot szippantott a hűs hajnali levegőből. Imádta a hóesést, mint ahogyan az egész karácsony előtti hangula...

Tóth Györgyné: Váróban
Szórakozni már csak az orvosokhoz járok, de nem is nagyon kell máshova menni mondjuk színház stb... mert a váró termekben nem lehet unatkozni. Háziorvosnál elég csak leülni, türelmesen várni, hogy az ajtó nekem is megnyíljon. A műsor folyamatos, a betegek cserélődnek, téma nagyjából ugyanaz. Érkezik egy láthatóan nehezen mozgó hölgybeteg Jolika, őt már régóta ismerem, tudom sok féle baja van, sokat betegeskedik, most is egy műtét után jött, vagyis hozták autóval az orvosához. Belé...

Török Ábrahám: Bogárkirály
Enoch Alderran hangos zümmögésre ébredt. Szemét lassan kinyitotta, és még mindig ágyában fekve a zaj forrását kereste. Hamar megtalálta: szobájában megzavarodott légy repkedett össze-vissza, kijáratot keresve. Néha az ablaknak csapódott, de mikor látta, ott nincs kiút, máshol kezdett keresgélni. Enoch az éjjeliszekrényén pihenő vaskos szótárért nyúlt. Oroszokkal dolgozott, és megunta, hogy egy szavukat sem érti, így a napokban elkezdte tanulni a nyelvet. Meglepően érdekesnek találta, és élvezte; es...

Tasev Norbert: Kétség és remény között
Hajnali fél ötre jár az idő. Szempillái már megint beleragadtak a csipák iszapos masszájába. Azonnal a tisztálkodási műveletek legkényesebb része következik, ami csak elképzelhető! Fürdőszobába siet, és megpróbálja kiszabadítani még jócskán éber kómában leledző, hamvas, holdvilágszerű arcát az álom, és az ébrenlét közötti tartós fogság sávjából! Előbb az arcmosással kezdi, aztán jöhet a fogmosás. Fésűjét nem igazán szokta használni, mert rendszerint hozzászokott, hogy rövid, extravagáns, tüskeszerű tincse...

Szabó Gabriella: Részlet Herczeg Etelka naplójából (1904)
Május 13. Péntek Ma nagyon fáradtan ébredtem. Apuka megigérte hogy elvisz magával sétálni a városba, hátha attól felfrissülök,de aztán üzent Pistával hogy tovább kell bent maradnia az irodában. Anyuka meg csak szervezkedik, alig látom őt. Én meg bolyongok a lakásban, kerülgetem Piroskát, akinek folynak a könnyek a szeméből. Azt mondogatja, hogy nem hiszi el, hogy ily gyorsan elrepült az idő. Remélem semmi szörnyüség nem történik ma, már csak a 13-a miatt. Május 15. Vasárnap Ú...

Siposné Marica: Függetlenként
A minap, megkérdezte tőlem valaki: balliberális vagy? Nem, nem vagyok balliberális, egyszerűen csak ember vagyok, a szó igazi értelmében. Bár sokan mondták ránk: prolik, tán azért, mert soha nem szégyelltem, sőt büszke voltam arra, annak ellenére, hogy nagy szegénységben nőttem fel, becsületes, szorgalmas ember lettem. Hogy miért nem tartozom egy párthoz sem, annak oka van. Szeretek őszinte lenni, megmondani mindenkinek, ha valami nem tetszik, pár...

Lám Etelka: Régi idők karácsonya
Behunytam a szemem és elkalandoztam. Angyalok aranyszárnyai repítettek nagyon messzire, a csodás mese birodalmába. Amikor még, mint rácsodálkozó kisleányra tárult elém a szines filmvilág. Akkor nem is értettem igazán, hogy milyen meleg és boldog fészekben hozott a gólya. Hiszen a mi családunkat is megtizedelte a háború. A férfiak meghaltak és az özvegyek az én imádott dédikém és a nagymamám is mindig evvel viccelődött, nincs férfi a háznál, de azért minden munkát elvégzünk és sejtelmesen nevettek. ...

Kondra Katalin: Ha a karácsonyfa mesélni tudna...
Ilyenkor sokaknak eszébe jut, milyenek voltak a régi, gyermekkori karácsonyok. Szenteste, amikor a kis fát a gyermekeim feldíszítették és megállapítottuk, hogy nem a méret a lényeg, mert szebb lett, mint a tavalyi plafonig érő, eszembe jutott, gyermekkoromban nekünk mindig két karácsonyfánk volt. Ez a hagyomány mindaddig kitartott, míg volt a családban kisgyermek aki elhitte, hogy a karácsonyfát az angyalok hozzák. Nem volt szokás viszont az ajándékozás, csak mi a húgommal kaptunk ...

Dr.Horváth Gábor: Adós, fizess!
Nyomasztó a mi adóságunk akkor is, ha nincs, aki sürgetőn a tenyerét nyújtaná. Rövid a rováslajstrom; tisztelet, emlékezés, főhajtás. Nem sok ugye? Mégis, ezek híján eleink fényes múltja lassan feledésbe merül, hírnevét ordas érdek könnyedén csorbítja. . . Ha csak a vérszerződés időszakáig nézünk vissza a megtett útra, akkor is láthatjuk; nagy a baj, hisz úrságunk alapítójáról, Álmos nagyfejedelemről, néhány elhanyagolható mondatnál egyebet nem jegyzett le a Hóman-Szegfű féle \"Magyar történet\"...

Adamecz László: Így történt: Az üzenetváltás
Szeretettel megosztom: Ferenc öröme ajándék nekem! Üzenet váltás: Ferenc Orcsik Kedves László! Szívből köszönöm mindazt, amit Öntől kaptam egész évben, a költeményein keresztül és a személyes üzeneteken át! Hihetetlen hatással volt, voltak rám... Többször segített olyan élethelyzetek átvészelésekor, amikor nem igazán láttam az esetleges helyes irányt...majd megjelent egy költeménye üzenetként...és ott találtam "irányt", vagy magát a "megoldást"... Ősz...

Vilhelem Margareta: A tanítókisasszony és Mari
Marinak hívták, az ő fajtájuknál nem is volt más nevük, csak a keresztnevet szokás adni. Enyedről hozta be az anyja a tanító kisasszonyékhoz. Azért éppen oda, mert az öreg nagysága nagy kert bolondja s a város végén tart házat, hogy tágas helyben ültethessen. Mari nem csak azért megy szolgálni, mint a gazdag leányok, hogy tanuljon a városon, hanem elsőben is a pénzért , mert ő haza is kellett ;segíteni az otthon maradottakat meg aztán ruhákat is akart vásárolni magának. -"A másik felét ...

Török Ábrahám: Migrén
október 11. Nagyon rosszul aludtam, egész éjjel álmatlanul forgolódtam az ágyamban. Nem tudom, mi lehet az oka, de az biztos, hogy megvan a hatása: egész nap iszonyúan fájt a fejem, lehet, hogy kiújult a migrénem. Az aszpirin ugyan segít, de mégsem kellemes így élni. Azt hiszem, holnap elmegyek orvoshoz. Persze, beteget jelentettem, és az egész napomat elfecséreltem filmezéssel és pizzával, de nem tagadom, jól esett. Néha az embernek szüksége van ilyen napokra is, hogy feltöltődjön energiával. A go...

Tasnádi Rita: Lélek
Mint ismeretlen a világban, egyszercsak megismertelek. Régóta sötétben vánszorogtam, de sorsom oda vetett ahol Te napsugárként osztod kincseid. Élők vígasza, betegek reménye, istennek angyala vagy te vidám természetű, ártatlan lélek. A legeslegelső pillanatban elraboltad szívemet, tudtam, te másmilyen vagy, szívedet teszed oda, ahova mások hibáikat, bűnüket. Ártanak, ölnek, gyilkolnak, ott, ahol te életet mentesz, és szeretsz. Így gondoltam, éreztem az első másodpercben, de csalódnom kellett. Szem...

Tasev Norbert: Egy élet vallomása
Félix még nagyon is érezte, és tudta, hogy milyen volt a hölgy mindent kifejezni képes, hamvas, őszibarack arca, amikor rossz jegyet kapott, vagy amikor a barátság megőrzése miatt ő kapott intőt, vagy megrovást a barátnői helyett! Minden egyes csicsergő beszélgetés, melyet Melinda minden lépésnél elejtett Félix gondolatban lehajolt, és felszedegette, titkon bízva abban, hogy rejtett telepatikus útvonalakon sikerül kettejüknek titokban beszélgetnie, amit egyedül csak ők hallhatnak, és ők érthetnek meg! ...

Koncz Rózsa: Szerelem?
Lejtettem a táskám, te odafutottál, felvetted, a kezed előbb odaért, mint az enyém. Felkaptad és odaadtad. Belenéztem a szemedbe, és olyan érzésem volt, mintha belenyúltam volna a háromszázhatvan erősségű áramba. A hátam, a kezem, lábam reszketett, elállt a lélegzetem. Másodpercekre megállt az idő. Mi ez, varázslat? Ilyet még soha nem éreztem. A varázslat, nekem hosszú ideig tartott. Atya Úr Isten, nem akarom, hogy elmenj, maradj még, ne legyen vége ennek a csodának. Te ráéreztél, és ...

Szabó Gabriella: Papírfecni
Nemrég költözés közben került a kezembe ez a papírfecni rajta egy email címmel. A Márai Füveskönyvbe volt beletéve, amit úgy tűnik szégyenszemre évek óta nem nyitottam ki. Miközben pakoltam tovább a könyveimet az IKEA-s dobozokba, begurott, hogy kié a kislányos kerek betűkkel felírt cím. Több mint tíz éve a Népligetnél ültem az esti Rotterdam felé tartó buszon, és az indulásra vártam. Korán kiértem, mert nem volt sok mindenkitől búcsúzzak, csak vettem egy szendvicset a pályaudvar büféjében és úgy köszönte...

Magdus Melinda: Nekrológ egy asszonyért
Nézem az emberek arcát. Némelyeké szürke, unott és fáradt. Hasonlítanak a haláltáborokba elhurcolt zsidókéhoz, akiket megsárgult fotókon láttam Auschwitzban. Pedig nem olyan drámai a sorsuk, mint nekik volt, mégis kiül arcukra az elmúlt napok, hónapok, évek keserűsége. Mintha azt éreznék, hogy útjuk nem vezet sehová, csak a kilátástalanságba. Pedig csak dolgozni igyekeznek, netán vásárolni, vagy talán orvosi vizsgálatra. Csupán a diákok ülnek. Mélyen a telefonjukat bámulják. Nem létezik számukra a külvil...