Novella, próza 2019
Vinklmann Attila: A kerti pad
A pad egy magányos anyóka kertjére nézett. Nem versenyezhetett hát nemhogy a wersailles-i kastély bukszus-labirintusainak rejtett kőüléseivel, de még a legeslegkicsinyebb falusi állomás néhány - tuja okán parknak titulált - öntöttvas padjaival sem. Egyszerű, lécekből tákolt ülőalkalmatosság volt az almafa alatt, egyidős tán gazdájával, épp arra jó, amiért egykoron összeszögelték: megpihenni rajta, s figyelni közben a kertben kuszán burjánzó zöldségfélék növekedését. A trágyát sohasem látott sovány...

Vilhelem Margareta: Szilvás gombóc--2.része
Irén Marika után érdeklődött és megjegyezte, hogy kár annyira elhagynia magát. - Hízik a feleséged, Karcsi ,látod, én vigyázok magamra, rajtam nem találsz semmi fölösleges húst vagy hájat. Karcsi kissé elgondolkodott. Ami igaz, az igaz: Ahogy végignézett a sezlonon fekvő karcsú alakon, elsuhanó másodpercekre összehasonlította a felesége elhízott figurájával és el kellett ismernie, hogy Irén kívánatosabb, frissebb, üdébb, mint a felesége. . - Fogd meg a lábaimat, milyen kemény, ezt ...

Plesovszki Hajnalka: A SÁRGA MACSKA
A busz lefékezett a külvárosi megállóban, hangos csattanással kivágódott az ajtaja. Krisztina leszállt. Az ajtó becsapódott mögötte, a busz füstöt okádva elrobogott. Magával vitte az áporodott szagú embertömeget meg az egész keserves napot, a piszkálódó főnökkel, az intrikus kollégákkal, a forgalmi dugóval és a lemerült hitelkártyával együtt. Krisztina szétnézett, egyedül volt. A megálló kivilágított bódéján túl sötéten komorlott a novemberi alkonyat, az eső vigasztalanul esett. A lány hátr...

Nagy Nóra: Az új szomszéd
Csodálatos kis kertet csináltam magamnak a panelház tövébe, az ablakom alá, ami a hátsó udvar felé nézett. Mikor ideköltöztem, körülbelül harminc éve, még semmi nem volt itt. Egy sima kopár föld, se fű, se bokor, se virágok. Mivel a gyermekeim elköltöztek itthonról, a férjem pedig pár éve meghalt, muszáj volt a bevásárláson és a napi teendőkön kívül más elfoglaltságot találnom magamnak. A kertecske csinosítgatása egészen megfelelőnek tűnt. Mikor először ültettem be muskátlival, már vidámabban néztem ki az...

Koleszár Petra: A csalódás fogsága
A csalódottság megtestesült érintése ismét a diadalomra tör. Elővéve a fájdalom adta szavakat és újra mondatok ezreit engedi a harcba, hadat üzenve a remény felett álló poétának. Tettek, szavak, melyek elnyelik a remény minden lélegzetét. Hit, melyet megcsorbítottak. Lüktető szív, mely ismét szakadni kész. Megnyílik a fájdalmas könnyek medre, hogy elmoshasson minden boldog percet. Tisztára mossa szívem nyugodt birodalmát és meghódítja a legalázatosabb tekinteteket is. Megtöri szemem csillogó fátyolát és a...

Márkus Katalin: Téli vendégeim
Kora tavasszal láttam őket utoljára. Egyik nap még bőségesen jóllaktak, sőt egy kevés finomság még a földre is került. Igaz, az sem veszett kárba, a potyalesőknek jól jött. Másnap hiába vártam őket kedvenc reggelijükkel, senki sem jött, és nem jöttek sem ebédre, sem uzsonnára.  Na, jól van, - gondoltam magamban, úgy látszik véget ért a tél, bezárhatom az ingyen konyhámat. Szerencsére nem távoztak el angolosan. Egész nyáron itt voltak körülöttem. Igaz, legtöbbször csak a hangjukat hallottam. Ha ráér...

Jónásné Göncz Zsuzsánna: Fekete és fehér
Megbocsátottam? Igen. De nem érzek semmit. Vagyis érzek, de ez nem katarzis. Fájdalom, mely huzatként csapkodja bennem a szívem ajtaját, s kinyitom, ha kopogsz. Beengedlek, de semmi sem lesz olyan, mint régen. Hozzám jössz, de mégsem hozzám. Már nem ahhoz az ártatlan és szép álomhoz jársz vissza, aki voltam. Kihoztad belőlem, hogy rémálom legyek és te is az lettél. Kölcsönösen rémisztettük egymást. Ennek a hatását még most is érzem borzongó bőrö...

Horák Andrea Kankalin: Év végi anziksz - egy kalapos férfival, boszorkánnyal...
Szilveszter hajnala volt, még éjsötét, derengő fények nem kíváncsiskodtak be szobája ablakán, öt óra lehetett. Mindig a kakasokkal kelt, nem volt különösebb oka ágyban maradni. Résnyire nyitotta szemét, a hátára hengeredett, hatalmasat nyújtózott, akár egy elégedett macska, és szokás szerint máris fogócskát játszottak fejében gondolatai. Egy ideig nem mozdult, elkezdte összerakosgatni napirendjének mozaikdarabjait. Még tizenkét óra és megérkezik. Tizenkét órája van, hogy mindent előkészítsen a tökéletes f...

Adamecz László: Régi-új vallomás
Régi-új vallomás. A Humanitás Klub egy éves születésnapjára írtam köszöntésül. Aztán több mint húsz évig nem írtam semmit. Ma a 33. születésnapra folytattam a sorok írását. E vallomásommal tisztelgek a néhaiak előtt, köszöntöm a régi és jelenlévő tagságot, alapítvány vezetőit és valamennyi támogatónkat. Adamecz László Szeretnék írni nektek... Csábítanak a sorvezető vonalak, Rájuk ültetném gondolatimat Tolongó szavakat sor...

Tasev Norbert: Rekviem
Az emberek - különösen a XXI. század elején -, előszeretettel válogatták meg sírhelyeiket. Nincs is ebben semmi különös. Feltéve persze, ha az illető jómódú volt, és megvolt hozzá a kellő anyagi forrása, hogy ott aludhassa, pihenhesse ki örök fáradalmait, és nyűgéit, melyekre életében nem tudott kellőképpen figyelmet fordítani. Szálka Ottó előtt is rendkívüli megfontoltságot, és precízséget követelt meg a személyes döntés, miszerint: Rákoskeresztúrra, vagy éppen a közkedvelt és már-már exkluzív Fa...

Zelenka Brigitta: Amikor a gyermek
Ma egy olyan első adventi vasárnapra ébredtem, amihez hasonló bennem lakozik mostanában. A kissé ködös, de már ébredő reggel, mintha meg akarna szólítani, sejtelmes lopakodással egészen közeljött hozzám. A kert még mindig zöld gyepét a csillogó dértakaró adventi ünneplőbe öltöztette. A kedvenc nyírfám már lombtalanul, de akár egy őszbehajló hajkorona, ezüstös fürtökkel köszöntötte a reggelt. A balkon korlátjára cinkék és egyéb apró madarak röppentek, meg-megcsippentve a mókusnak szánt diót. Szarká...

Tasev Norbert: Sorsok, életek, receptek
Hősünk véletlenül szemétszállító volt. Véletlenül mondom, mert fiatalabb korában naiv gyerekessége folytán, mert egyik ismerőse a kenyérlopást rásózta ártatlanul kapott hét év börtönt. Felesége persze azóta már régen férjhez ment egy másik emberhez, akinek semmiféle esze, sem sütnivalója nem volt, viszont a kegyes anyatermészet jó genetikával áldotta meg, amihez - hála a konditermek aktív látogatottságának -, tekintélyes izmokat is sikeredett növesztenie. Viszont felesége kihagyta a számításból, hogy legú...

Lévai Melinda: A Silány Valóság
In Medias Res Tétovázva beléptem a lépcsőház ajtaján. Vágyakozva visszanéztem az utánam lassan becsukódó üvegbetétes ajtóra. Még visszafordulhatok. Mennyivel kellemesebb lenne inkább valami teljesen más helyre menni. Valaki elsuhant kívülről az ajtó előtt. Hallottam a trappolást és láttam a barnás kabátját az üvegen át. Más miért mehet máshová? De hisz minden csak elhatározás kérdése. Aztán pár centivel kijjebb nyitottam az ajtót. Nem, nem leszek olyan mint azok a szavahihe...

Koleszár Petra: Búcsú
Elengedted a kezemet, de a szívemet sosem fogod. Könnyes szemmel búcsút intettél és végleg utamra bocsátottál, reménnyel telve azt, hogy a szívem sosem lesz a csalók záloga, vagy a vad tornádó meghitt otthona. Lehetetlen 23 évet zaklatott mondatok sokaságába fektetve, a szív összes rezdülését felidézve kitárni és papírra vetni . Megköszönni mindazt, amit kaptam és érezhettem, sosem lesz elég idő, mert az idő angyalszárnyakon elillan lágy csillogást hagyva maga után, majd édes illat...

Ágoston Tibor: Jenő...
A kis városnak van egy tere amit főtérnek neveztek szép fákkal, bokrokkal padokkal. Ez a tér mindenki kedvence, a közepén van egy kis kör, bekerítve virágokkal amik felváltva nyílnak egyik a másik után, egészen a hideg beálltáig, mikor ott állítják fel a város karácsonyfáját, ami gyönyörűen van feldíszítve, alatta a betlehemes kis család. A körben lévő fákon vannak hangszórók amikből karácsonyi dalok hallatszanak egész nap. Az egész látvány annyira megható, még azoknak is akik nem tar...

Koncz Rózsa: Terefere a fodrásznál!
Fodrászt, varrónőt, és férjet, nem szabad lecserélni. Ha valamelyik mégis cserére szorul, azt el kell mondani, nem szabad magunkba tartani. Kikívánkozik az emberből, de hol, a fodrásznál. Itt bármit ellehet mondani, mert a fodrászom fél évszázada csinálja frizurám, a kuncsaftok velem egykorúak, szintén régi vendégek, jó ismerősök. Itt mindenki mindenkit ismer. Belépek az ajtón kellemes fogadtatás, mosoly. Így be lehet illeszkedni a csapatba. Itt őszintén minden el lehet mondani, mer...

Koleszár Petra: A megsebzett szív
Mint amin átgázolt ezer meg ezer irányát vesztett hadat üzent csataló, úgy fekszik a vértől ázott, megsebzett szív. Mintha kiáltását a lehetetlen nyelné el, és a remény kezét elengedve hátat fordít neki. Csendben, egy- két lüktetés között, sóhajtja \"Mindig hittem\", majd az ismételt lüktetéssel újabb erőt kér. Kéri az Istent, ne hagyja el, mert otthona volt egykor a hit neki, és a remény, mely hű szolgaként a diadalra vezette, most szembe fordult vele és kihúzott kardját a mellének s...