Novella, próza 2019
Rébb Terézia: Janus tér 2
Találkozásaink sohasem első találkozások. Biztosan megtörténtek régebben, évekkel vagy életekkel ezelőtt. Tizenvalahány évvel ezelőtt történt egy apróság velem. Akkoriban versenyt futottam az idővel, intéztem egyszerre egy csomó dolgot, bevásárlást, banki ügyeket. A közeli kisvárosban tettem ezt, ahol működik a fiúnevelő intézet is. A főutcán bóklásztam boltról boltra járva, hogy beszerezzem a szükséges dolgokat. Ekkor összefutottam egy csapat \"javítós\" fiúval, akik egyforma kék intézeti öltözékben sétá...

Rákócziné Sasvári Mónika: Góóól!
Amikor a férfiak fociznak, az harc, szinte vérre menő verseny. Viadal a győzelemért, mert ott csak a győzni akaróknak van helyük. A küzdelemben a gyengébb elesik, aki pedig az is marad, az előbb-utóbb elmarad. Az egyik fél persze óhatatlanul mindig veszít, de ez is csak a harci kedvet fokozza, hogy legközelebb még nagyobb erőbedobással versengjenek, és ne maradjanak alul. Izzik a tornaterem levegője és verejtékcseppek lepik el lassan a testeket, itatják át a mezeket, csöppennek le ütközéskor...

Farda József: Barátság
Öcsi a törpe egy kidőlt fatörzsön ücsörgött és kedvenc elfoglaltságának hódolt, gondolkodott. Most éppen a múltján töprengett. Eszébe jutott, hogy honnan is kapta a nevét. Kistörpe korában az istennek sem akart megnőni, ezért mindenki leöcsizte és gúnyolódások célpontjává vált. Ráadásul Gazsi a fő viccfaragó rásütötte a bélyeget, hogy Ő a mesebeli hét törpe tulajdonságait egy személyben együtt hordozza, így lett Öcsi 7 az egyben. Ha jól belegondolt ebben azért volt valami: gyakran tüsszentett, mert könnye...

Bogárné Sárközi Ilona: Örök hazugságaink
Többször morfondíroztam már azon, mi lenne, ha hallanánk egymás gondolatait. Miközben kedélyesen, tündéri mosollyal bájcseverészünk, azt hiszem kölcsönösen lehervadna arcunkról a mosoly. Sosem fogjuk megtudni! Bár, szerintem az arckifejezésből azonnal levehető az őszinteség, avagy hamisság. Na de, mióta emberi lények lakják e gyönyörű Földet, a békesség, és saját nyugalmunk érdekében inkább hazudunk! Az őszinte szó kuriózum, és nem árulják a piacon. Megmondani a frankót, kevés ember erénye, és mindig csa...

Bakonyi Ervin: Én is ember vagyok
Decemberi reggel. Állok az ablaknál. Homlokom a hideg üvegen pihen. Kihalt az utca. A szemben levő falon terpeszkedő folyondárt szél tépkedi. Lassú szemekkel eső permetez. Le kell mennem kenyérért. Kapom a kabátot, kesztyűt, elhagyom meleg lakásom. Nekem jó. Vajon másnak milyen lehet? A meredek utcán szembe jön velem egy hajléktalan. Görnyedten, fázósan. Korgó hassal, kirekesztve. Látszik a kinézetén, hogy nem ma került a járda \"mezőre\". Este volt e helye a melegedőn? Tudvalevő, hogy mindenkinek nem jut...

Auerbachné Tóth Katalin: Tinka
A munkámból kifolyólag sokat járok mindenféle tüntetésekre, demonstrációkra: újságíró vagyok. Voltam már mindenféle rendezvényen: biciklis flash-mobon, ellenzéki és ellenzék-elleni tüntetésen; tüntetésen a világbékéért, tüntetésen a könnyűdrogok engedélyezéséért, aztán a betiltásukért is... Változatosak ezek a tüntetések, de megfigyelésem szerint 3 fajta ember vesz részt az ilyen tüntetéseken. Ebből egy, aki - hozzám hasonlóan - a munkája miatt vagy csak egyszerűen érdeklődésből vesz részt rajtuk, akármi...

Bakonyi Ervin: Néma párbeszéd
Fogkezelés után séta a Pozsonyi úton. Nyomasztó decemberi nap. Kezemben feleségem 38 éve összekulcsoltan. Örömteli érzés. Elernyedt napsugarak játszadoznak a kirakatüvegeken. Kergetik a tegnapot. El-elpihennek a Zsolnai bolt ívelt tárgyain, életet lehelnek beléjük. A szomszédos szőrmésnél kacagnak a formás női sapkát, boák. Öcskös, rajtunk még a hideg sem fog fogást. Nem vagy te olyan erős legény, mint ahogy képzeled. Kevés vagy. Menj tovább. Beszélgetünk. Van miről. Nemsokára itt a karácsony. Nagy a ro...

Tasev Norbert: Háztűznéző
A gyönyörű leginkább kisestélyi ruhába öltözött hölgy csellózott; látszott, hogy gyakorol, és gyakorlás közben egész hajlékony, kecsesen rugalmas gazella-testét beleadja az intenzív, és magával ragadó - mégis spontaneitást sem nélkülöző játék egész hangulatába. Bach G-moll szonátájával kezdett, mint klasszikusnak mondható darab. Az inkább Salvador Dali-bajuszra hasonlító vonót finom eleganciával élezte meg, hogy suhanhasson a kifeszített, most leginkább felhúzott húrokon. Könnyed kedvességgel foglalta el ...

Sebestyénné Tóth Ágnes: Pocaklakó levele
Még kicsi vagyok, de meg van már mindenem. Olyan kíváncsi vagyok milyen ott kint a világ. Itt jól érzem magam anyu pocakjában. Bár mind szűkösebb a hely. Pedig nagyon szeretek mozogni. Ilyenkor anya zenét hallgat, és attól kicsit elálmosodok. Apának is néha hallom a hangját miközben anya pocakján keresztül megsimogat. Ilyenkor rúgok egy nagyot köszönés képen és jelzem, hogy remekül vagyok. Szépen gyarapodok s már nagyon szeretnék megszületni, de az ajtónak magától kell k...

G. Joó Katalin: G. Joó Katalin: A könyvbe zárt kincs
Márton apó tőlünk nem messze, az Ibolya utcában lakott. Gyakran töltöttem nála az időmet. Szerettem a könyvek illatát, az enyv szagát. Érdekes szerszámokkal ismerkedhettem meg, de ami a legfontosabb volt, apóka mindig mesélt nekem. Időnként kaptam tőle könyveket, amik telis-teli voltak szebbnél szebb képekkel. Mindig azt mondta, a könyvek kincseket rejtenek. Rohantam is velük haza, de hiába lapoztam elölről hátra, hátulról előre, egy fia kincsre sem bukkantam. Pedig jól ki is ráztam, de nem ...

Éva Kuslits: A gyermek
Komor felhők gyülekeznek az égen. A csillagok elbújnak szerényen. A fák álmosan bólogatnak. A szürkeség rátelepszik az utca szegletére. Faluszélen parasztház fénylik az esti sötétségben. Bent pattog a tűz, a lángok vidám táncot ropnak a sparhelt melegében. A régi petróleumlámpa sejtelmes árnyakat vetít a falak fehérségére. A csendet a család hangos vitája zavarja, melyet egy síró hang kísér. A fehér pólya szinte vakít, betöltve a teret. Kiáltva, van itt egy gyerek! Esik az eső az ...

Bogárné Sárközi Ilona: A Nap Hőse
Elsuhant a Nemzeti Dohánybolt előtt, majd megtorpant, és komótosan visszaballagott. Álldogált egy darabig, tétova lépéseket tett előre-hátra, bizonytalanság lett úrrá rajta. Egy férfi loholt a bejárat felé, majdnem fel is lökte. A szél egyre erősödött, félelmetesen süvített, de ő csak állt. Hirtelen dudorászni kezdett egy nagyon régi dalt, még nagymamitól hallotta: "Cigarett, cigarett, érzem füstölve szebb lesz az élet, cigarett, cigarett, aki rágyújt, az nem kér ebédet.&q...

Boér Péter Pál: Szép szavak Jóságosi 83-ról
Darvas Iván börtönanekdotája nyomán Darvas Iván, lábait a korlátra felpakolva, hátradőlt és lazított. Nézte a pinceszerűen domború plafont, rágyújtott egy cigarettára és dúdolt magában. A rabruha egyenesen serkentő hatással bírt rá, eltöltött ott talán két esztendőt is. Most, ha netán arra csámpázna egy tévelygő fegyőr, nem lenne köteles két kézzel markolt sapkával, falnak szorulva fejét lehorgasztani. Rondák ezek a lengőfolyosók, minden lépés csattog, durrog rajtuk, a cellaajtók bár...

Bardosi Attila: SEGÍTSÉG, URALKODOK!
Mint lappangó, örökké visszatérő, rákos daganat, mely szétroncsolja az épnek hitt agyakat; testünkből hiába vágjuk ki újra meg újra, mindig kinő, és ránk kúszik, mint gyom az útra. SEGÍTSÉG, URALKODOK! Diktatúra: egy örök paradoxon, az evolúció kényszere, de egyben zsákutcája is? A DEFINÍCIÓ A diktatúra egy uralkodási/politikai vezetés...