Novella, próza 2020
Szabó Jolán: Méhkirálynő [ÚJ]
Züm-züm… Napok óta fülembe cseng a méhek zümmögő kórusa, mintha talpig védőszerelésbe öltözve pöttöm gyerekként ismét nagyapának segédkeznék a mézpergetésben, csupán az arcomon lévő maszktól könnyebb a lélegzetvételem. Miért nem jön értem nagyanyám? Kimenekíthetne e nem veszélytelen tevékenység alól. Ám, ha nincs méz, nem tud nekem nagy kerek, fahéjillatú mézest sütni, közepén fél szem dióval, amit nagyon szeretek. Uzsonnára egy findzsa forró tejet is kapok hozzá. Zzzzzzzz...

Winczheim Tibor: A KÖNYVTÁR [ÚJ]
– Pálinkás szép jó reggelt Tiborkám! Merre jártál tegnap, hogy egész nap nem láttalak? – Üdvözöllek Bélám! Elvoltam a fiam diplomaosztóján. – Uram Isten! Hogy rohan az idő! Nemrég még a tóban tanítottam őt úszni, ma meg egy érett férfi lett. De mondd csak! Milyen helyen tanult? – Nekem nagyon tetszett az egyetem. Gyönyörű, nagy parkban kényelmes, minden komforttal ellátott kollégium, hatalmas, nagy előadó-termek, igazán nem érheti szó a há-zuk táját. De neke...

Ledniczky Éva: A váckertesi halálkapu [ÚJ]
A Gödöllői-dombság rutinszerűen összemosódó változatos természeti képe és egy pályaszéli egerészölyv párhuzamos röpte kísérte a 21 éves Zita utazását a Pesti síkság egy felfedezésre váró szegletébe, mikor négykerekű szerelmével az M3-as autópálya kivezető szakaszán haladt nem ismret célja felé. Szerette megpihentetni a szemét a végtelenbe futó párhuzamos felfestéseken, és a jobb lábát ennek a hátsókerekes aszfaltszaggatónak a gáz pedálján, mikor igyekezett emlékezni rá, hogy ne repüljön gyorsabban, mint a...

Hornyák Jánosné: Egy fácska bánata [ÚJ]
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy csodálatos szép erdő. Fái békességben éltek egymás mellett, mint egy nagy család. Minden nap boldogan beszélgettek, susogtak egymással. Történt egy reggel, hogy favágók lepték el a kedves fák birodalmát. Hirtelen nagy kopogás, csattogás támadt. Szívszorító érzés uralkodott. Sorra dőltek el a fák a földre. Utoljára még mindegyik mondott egy-egy biztató mondatot szomszédjának. - Ugye, még találkozunk egy \"másik\" erdőben?! Egy, csak egy fa mar...

Horák Andrea Kankalin: Szárnyak [ÚJ]
Szárnyakat ragasztasz. Olyan szárnyakat, amelyekkel úgy repülhetek, hogy biztonságban érzem magam. Gondoskodsz arról, hogy véletlenül se essek Ikarosz hibájába. Ezermester vagy. A mai világban szinte lehetetlen hasonlóhoz jutni, de nekem megadatott. Mégiscsak szerencsés vagyok? Óvatosan kibontom gyenge szárnyaim, úszom a talaj fölött. Nem vágyom túl magasra, csak bátortalanul, széttárt karokkal, csendes mosollyal hasítom a levegőeget. Hatalmas belégzés... tüdőtágító sóhaj... lent hagyok mind...

Hodos Éva: Jeromos, a medve [ÚJ]
Jeromos, a medve, barlangjában az igazak álmát aludta. Álmában egy erdei málnabokorról szedegette a piros gyümölcsöket, mikor valaki megcibálta bozontos fülét: - Ébredj! - hallotta a vékony hangot, s hogy nyomatékot adjon szavának, még egyszer megrángatta a hang gazdája a mackó fület. Igazából nem volt ez rángatás. Szelli a denevér próbálta felébreszteni barátját. Jól megfértek itt a barlangban egymás mellett. Szelli családjával a mennyezeten lakott, Jeromos lenn a földön. Az ébresztgetésre ...

Bucsi Mariann: Házassági évforduló [ÚJ]
A gyönyörűen megterített asztal mellett ültek és csendben kanalazták a fácánlevest. Pillantása az ezüst gyertyatartóra esett. Nászajándékba kapták. Benne egy szál fehér gyertya. Ahogy a férje szereti. Nézte a pislákoló lángot. Szinte megbűvölte. - Igazán finom ez a leves, kedvesem - mondta a férje. Összerezzent. Tekintetét a tányérra ejtette és halkan felelt: - Köszönöm. - És szép a teríték, meghitt a gyertya - folytatta a férje - látszik, hogy sokat fáradtál vele - Újabb adag leves...

Tasev Norbert: Kizökentett életek [ÚJ]
Egy kis idő múltán már minden idegesítette, és úgy gondolta ellene dolgozik. A zakó szabása. A hófehér, és makulátlanul patyolat tiszta inge gallérja, mely mindig is valami hanyag, lusta, és egyszersmind könnyed eleganciát sugározott. Ha elárulta, és leleplezte volna magát egy-egy romantikusabb jellegű randi alkalmával, miszerint: sem a márkás öltöny, sem pedig az összes kiegészítő, melyeket visel nem is az ővé, hanem egy jutányos, és megfizethető árakkal manipuláló kölcsönző kellékei - több, mint valószí...

Ágoston Tibor: Tolna megyében [ÚJ]
Valamikor régen Tolna megyében, ott ahol a Kapos ömlik a Dunába búcsút intve a szép, zöld mezőknek, kedves embereknek. Régen volt mikor erre jártam, visszatérve, alig ismerve a vidékre, majdnem eltévedtem a sok szépségbe. Szorgos asszonyok vágták a kendert, áztatták a Kapos folyó vizében ami zöld lett, mintha festéket oldottak volna benne. Delet harangoztak valahol egy kis templomban. A Nap már jó magasan volt, azt vettem észre már nem tudom hol vagyok, ismerős volt a környék de vala...

Bucsi Mariann: Öt dolog [ÚJ]
A teraszon fekszenek egy-egy napágyban, plédekkel jól bebugyolálva. A nap szikrázón, melegen süt, a távolban havas hegycsúcsok magasodnak. Szinte harapni lehet a friss, hideg hegyi levegőt. Leheletük hófehér párát rajzol, ahogy halkan beszélgetnek. - Bárcsak jobban harcoltam volna az álmaimért és követtem volna azokat! Mindig, mindenkinek meg akartam felelni, jót cselekedni, tenni másokért. Ami persze, szép, de... A saját álmaimat mindig háttérbe szorítottam. Tudtad? Gyerekkoromban arról álmodtam,...

Tóth Lászlóné: Romantikus találkozás [ÚJ]
Többen is voltak a kellemesen langyos gyógyvízben. Feri felemelte és ő feküdt a vízen, amely kellemesen simogatta, bizsergette testét. Eszébe jutott, hogy hányszor álmodott már róla. Arról, hogy újra találkoznak, mert hiszen szeretik egymást, és most itt vannak végre ismét együtt, kettesben. A fürdő után várja őket a szállodai szoba, az étterem, minden kényelem és véget nem érő szerelem. Átkarolta Feri nyakát, arcát arcához szorította és azt mondta: nem engedlek el többé! A...

Tóth Györgyné: Húshagyó kedd [ÚJ]
Farsang utolsó keddjén, ahogy neve is jelzi, el kellett minden hús ételtől búcsúzni, ami azt jelentette, hogy melegvérű állatnak húsa, vére, zsírja tilos volt. Nagymamámtól hallottam valamikor régen az ő fiatalkorában, böjtben, külön edényben főztek, mert amiben zsíros étel készült azt nem volt szabad használni. A böjt negyvennapig tartott, addig csak tejjel, tejföllel, saját készítésű vajjal főztek, amit maguk állítottak elő, illetve köpültek, ahogy Munkácsi Mihály festményén is látható. (Köpül...

Tasev Norbert: A szív térképe [ÚJ]
- Mit akarsz már azzal a hülyeségeddel megint, hogy az élet rövid?! - kiáltott fel a fiatal hölgy kissé lengébb hattyúfehér pongyolában, melyet csakis azért vett, hogy újra érezhesse milyen is valójában igazi nőnek lenni, mert - tetszik, nem tetszik -, az utóbbi időben úgy érezte, hogy párja hajlamos elhanyagolni, és ezért a boldogtalanság mocsárvidékébe süpped, akár egy elsüllyedt hajóroncs. A férfi felkapta fürdőköntösét, melyet úgy terített magára, mintha bűvös erejű köpönyeg, vagy legalább is ...

Permay Zsuzsa: A cseresznyefa árnyékában [ÚJ]
Kora áprilisban járt az idő. Japánban, Okinavában az emberek a Jaedake cseresznyevirágzás fesztiváljára készülődtek. Szerettem ezt az időszakot, a tavaszt, a napfényt, a meleget. Titokban vártam is az ünnepséget, mert Hiro-sanra gondoltam. Egész áldott nap. Megdobogtatta a szívemet, amióta először megláttam az osztályteremben. Fekete, rövidre nyírt haját bezselézte, testére tapadó, kék pólója alól pedig jól kivehetőek voltak izmai. A szeme kék színű volt, ami Japánban ritkaszámba ment. A ki...

Virág: Amíg a Nap az égen jár [ÚJ]
Az elmém harcol a szívemmel, és én reménytelenül állok előttük vajon melyikük győz majd... Az eszem azt mondja hagyjalak, hagyjam elmenni azt ami sosem volt az enyém és talán nem is lesz az sosem. Hagyjam hogy szó nélkül ki sétálj életem kapuján ahová igazán sosem léptél be csak épp annyira hogy érezzem a fájdalmat amit egy viszonzatlan szerelem nyújtani tud. Eresszem el a kezedet melyet sosem érinthettem meg, s engedjem szabadjára a rólad szóló gondolatokat melyek ellepték mindennapjaim. Engedjem...

Ledniczky Éva: Szenvedélyes szabadság [ÚJ]
Romantikus hajnali madárcsicsergés, takarólehúzó izgága napsugarak, és a lovaglás reményével táplált izgalom köszöntötte a városi kislányt a Dunakanyar ölelésében egy ígéretes nyárelőn. Különleges napot prófétált előre a maróti erdők közelsége, az évezredes hegylábak strázsája, és a távoli Duna-illat. Gréti, valahol a becsülettel megélt első évtizede környékén lehetőséget kapott rá, hogy kicsit hasznossá tegye magát a közeli istálló körül is, mely lehetőség hálatelt szívvel érte a napsugarakkal együtt. Él...

Hodos Éva: Kutyasors [ÚJ]
A tanya a város külső területén elhagyatottan állt. A természet ölén, egy olyan helyen, melyet ember és állat egyaránt szerethetett egykor. Mára az épületből csupán a romok maradtak. Hajdani lakói beköltöztek a városba. Csak a szél járkált a tetőn ki s be, apránként elhordva azt. Ezen a helyen látta meg a napvilágot. Anyja óvta a többi kóbor állattól, kik betévedtek a romos falak közé, csonttá soványodva, élelmet keresve. Egy kora tavaszi napon pusztító erejű vihar söpört végig a tájon, és a villám belecs...