Novella, próza 2020
Balázs Ildikó: A boldogság szeretetüzenet [ÚJ]
A boldogsághoz valamiképpen az kell, hogy az ember kihulljon a megszokott keretei közül. Kiessen akár a biztonságából is, valami nem szokványos történjen vele, valahogy más helyzetbe kerüljön, más emberek közé, más közegbe, mint ahol korábban volt. Azt tartják, a túlsó parton van mindenkinek egy nagy könyve, melyben megírták az emberi sors fordulópontjait. Ezek az útelágazások. Van, ahol nemcsak két út áll a vá...

Vilhelem Margareta: Hadakozásom a Világgal [ÚJ]
1955 egy évszám, a születésemé. Lehetett volna 1956 vagy 57 is, de kíváncsi voltam, és siettem, hadd nézhessek már szét. Aztán férjhez is mentem de nem a születésem után ,hanem jóval később, igen ám, ez valamivel odébb volt valamikor , mintha csak pár hónapja lett volna. Családnevem érdekessége az, hogy eredetileg nem így hangzott, hanem Wilhelm Margerite, vonult be az anyakönyvi hivatalok történetébe. Apám tudományos érdeklődése az egész famíliára kiható változást hozott később, innen a névváltoztatás,a...

Ágoston Tibor: Váratlan pillanat ! [ÚJ]
Szeptember vége felé már esteledett, szitált az eső, autóm ablaktörlője megakadt valamiben, gondoltam, hogy megállok mert egyre rosszebb lesz és a végén nem fogok látni. Már éppen félre akartam húzódni mikor elkezdett zuhogni az eső, na gondoltam, ez talán fog segíteni és mehetek tovább. Mindíg féltem a sötétben kiszállni egy elhagyatott helyen. Egyszercsak egy nagy huppanást éreztem. Szemeimet kimeresztettem a mocskos ablakon keresztül ami már kezdett láthatóbb lenni de nem láttam se...

Koncz Rózsa: Karantén [ÚJ]
Fáj a szemem az olvasástól, nem tudok egész nap a laptop előtt ülni. Minden híradót megnéztem, és borsóztam a valóságtól. Magam sokkoltam a hírekkel. Fájt a fejem, reszkettem, nem tudtam aludni. Már a depresszió határán voltam, amikor, elhatároztam, hogy tartalmassá, széppé teszem napjaim. Megszoktam, hogy minden este tervezem a következő napot. Végiggondoltam mit csinálok holnap. Kis órarendet készítettem. 8-kor torna, fürdőszoba 9 óra, 10 órától konyha. Mert imádok főzni, unokám ...

dr Ónody Magdolna: BÚCSÚ ILONKA NÉNITŐL [ÚJ]
Kedves munkatársunktól, Szegletesnétől – Jaj, Emilkém, hogy kerültél ide? – szakadt ki egy fájdalmas sóhajtás Ilonka néni lelkéből a mennyországban. Nem tudta, hogy kedves fia három hónapja halott. Kétszeres megváltás volt számára, hogy maga mögött tudta a földi élet minden terhét. Akitől akart, már rég elbúcsúzott, mosolyogva (amit ritkán szokott), megkönnyebbülve, hogy mindent felsorolhatott, ami szép volt az életében. A többi, ami még rá várt, cs...

Horváthné S. Mária: Pillanat [ÚJ]
Ha jó belegondolsz a pillanat nagyobb mértékegység, mint a másodperc, nem vagyok biztos a váltószámba, de talán nem is fontos. Vagyis egy pillanat elég ahhoz, hogy megéljek egy kellemes vagy egy kellemetlen történést. Érdemes lenne, jobban kihasználni, mert az életünkben ezek a pillanatok nagyon jelentősek, elmenni mellettük akkor is hiba ha utózengése néha fájdalmat is okozhat. Igen, én is őrzök egy-egy ilyen pillanatot. Amiről mesélek neked, az akkor történt amikor hozzád men...

dr Ónody Magdolna: Buszon
A 21-sel járok munkába. A végállomásról már telve ér hozzánk. Ha az első hely üres a vezető mögött, jó napom lesz! Pihenve kezdem a munkát. Van időm végiggondolni, mit kell tennem, hogy ki ne csússzon az idő a kezem közül. Bizony, ki ne csússzon, mint ez a telek is, a kedvenc telkem, amin most világoskékre festett ház áll, terméskő lábazattal. Más épített rá házat, mert rosszul gazdálkodtam. Nekem nem volt rá pénzem. Mire végig gondolom mindezt, már a Népkert mellett haladunk. Itt sét...

Auerbachné Tóth Katalin: A kosár
Az öregúr az órájára pillantott, majd megfontolt mozdulatokkal öltözni kezdett: előbb a kardigánját vette fel a teraszajtó mellé fogasnak kitett székről, majd annak háttámlájáról leakasztva a kabátját is felvette. Ezután fejébe csapta a kabát ujjából kihalászott sapkáját és most már kilépett a teraszra. Két lépést tett, és már a korlátnál állt. Megtámaszkodott, mélyen beszívta a csípős, tavasz eleji levegőt, miközben szétnézett az utcán. Nem volt észrevehető változás a korábbiakhoz képest. Korábbiak? M...

Garajszki Istvánné: A LESTRAPÁLT FELESÉG
A harmincat csak kissé meghaladó Tímea hullafáradtan ül le este kilenckor a tévé elé. Már a nyolcórás munkája után hazaérve itthon túl van a mosáson, főzésen és vasaláson. No meg az első osztályos kisfiával a tanuláson,és az ágyba parancsoláson. Leült hát, és várja haza a férjét, aki mostanában egyre sűrűbben ér későn haza. Bár most nem kellett sokat várnia a filmet nézve, mintegy húsz perc múlva jön Jenő. -Szia drágám! De ráérsz? Még tévézni is van időd! Főztél vacsorát? -Igen. Kérsz?...

Rákócziné Sasvári Mónika: Börtönben
Az otthonunkba rekedtség egyelőre még nyugalmas, békés, de olykor félelemtől terhes állapotában eszembe jutott a mostoha nagymamám, Róza mama, aki igazság szerint a vér szerinti nagymamán korai halála után minden tekintetben igazi nagymamámmá vált, akit nagyon szerettem és ő is engem, első unokáját. Eszembe jutott egy évig tartó bezártsága - a márianosztrai börtönben. Az 50-es években történt. Özvegy fiatal asszony volt, a háborúban elvesztette a férjét, ezért a szüleivel élt. Délceg, nagy ...

Vilhelem Margareta: Árvalányhaj bánata
Hová készülsz ?- kérdi ősszel a fa a fecskét,midőn az el akarja hagyni meleg fészkét. -Elmegyek oda, hol most a napsugár fényes és az ég kék, hol csillagok ragyognak a leánykák szemeiben, hol a citrom illata fűszerezi a levegőt, hol a narancs színe vetélkedik a napsugárral és hol nem hullanak le a fák levelei. Elmegyek abba a hazába, melyet az ég is megkoszorúzott, midőn a babérfát adta neki. -Hová szállsz?- kérdi a mohos háztető a gólyát,mely kiterjeszti nagy, szürke szár...

Tasev Norbert: Szemet szemért!
A téglalap alakú, márványkockás iskolai folyosón rendkívül, borzongató hideg levegő uralkodott. Mintha valakik szándékosan kinyitották volna a folyosó végén található nagyobb méretű, bukós panorámaablakot, hogy a jeges, sarkvidéki hőmérséklet kényelmesen beköltözhessen az iskola patinás, ódon falai közé. Először csak a sajgó, égető fájdalmat érezte, mely fokozatosan terjedni kezdett előbb a legördülő, sebzett könnycseppek formájában, melyek fölszántották pufók, és szánalmas arca metszetét, később ...

Ágoston Tibor: Rémálom !
Elmúlt este 10-óra a két apró gyerekek mélyen aludtak, az asszony még egy pillatást vetett rájuk leoltotta a villanyt ,csendben becsukta az ajtót. A másik szobában szerelme várt rá türelmetlenül. Judit 32-éves, férje elhagyta, állítólag más országba ment, ahonnan soha nem tért vissza. Laci a barátja 25-éves aki minden alkalmat megragad a szeretkezésre. Juditnak van egy kis reménye, hogy Laci, ahogy ő mondja nagyon szereti. Habár Juditnak nem jó tapasztalatai vannak a másik nemmel szemben....

T. Tamás Ferenc: Panelházak ölén
A panelházak ölén nincs remény. Az alsó szinteken soha nem süt be a nap. Semmi fény, semmi remény! A kisnyugdíjas a boltba megy két zsemléért. Még egy napra elég. A párja tíz éve meghalt. Ő még él, de már nem remél. Várja a megváltót, a halált. Egy fáradt anyuka viszi kisfiát a játszótérre. Koszos a tér, régen be kellett volna zárni, de még arra sincsen pénz. Kilátástalanság a kisfiú sorsa. A durván kifestett tinilány az esti randira készül. A héten alig evett valamit, hogy ...

Tasev Norbert: Csak egy kósza álom...
Reggel mikor megpillantotta az első törékeny, halvány fénysugarakat a tágas budaörsi mezőn már valóságos, nyúlós, barátságtalan tejfehér massza ülte meg a tájat. A később felkelő fátyolos napsugár is olyannak tűnt, mintha egész éjszaka sírt, vagy siratott volna valamit. Minden tagja egyszerre ólmos fáradtságról tanúskodott, ugyanakkor valósággal tökéletesen elzsibbadt, mintha a tegnapi nap folyamán mindvégig a konditeremben lett volna, és egész álló nap mázsás súlyokat emelget, mert mindenképpen s...

Ledniczky Éva: A pikkelypánczélos fordított bárka titkai
Békés, megnyugtató színkavalkád köszöntötte a hazatért alpesi utazót egy őszi hajnalon, Dobogókő egy csendes vendégszállásán, a több generációt kiszolgált fakunyhó egyik szobájában. Zita lábvégében doromboló, szériatartozék vendégkísérő, Ninja, a 7 éves fekete macska lustán nyújtózott el a tilosban, neki ugyanis ajtón kívül volt a helye, általában. Előfordult azonban, hogy a hegyen rekedt vendégek, a péntek esti filmklubbok után nem voltak elég elővigyázatosak, és így kéretlen éjjeli álomkísérővel gazdagd...

Koncz Rózsa: A virágföld
Hazamentem a héten, csalogatott az erdő, a fák, a csend és a nyugalom. Nagyon szép napos a délután, kedvem volt kimenni az erdőbe, virágföldet lapátolni. Szeretném átültetni a virágaim. Ha tehetem, erdei földet használok az átültetéshez. Nincs benne annyi adalék anyag, mint a zsákos virágföldekben. Más a föld illata, locsoláskor érzem az erdő illatát. Virágaim meghálálják a jó erdei porhanyós földet. Gyönyörűen nyílnak, nőnek, és olyan igazi zöld levelük van, mint az erdei fáknak. ...