Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Novella, próza 2020
Tasev Norbert: Egy nap margójára
\"Ma! - motyogta magában a fiatalember. Ma legkésőbb délután, mert aztán az éjszaka kapui gyorsan, és könyörtelen bezáródnak!\" Kora hajnal volt még, mikor megmagyarázhatatlan, és egyszersmind ünnepélyes áhítat töltötte el a szívét. Sárga villamosok csilingeltek meglehetősen türelmetlenül, és agresszíven, miközben megpróbált átkelni a - látszólag -, agyonzsúfolt tömegközlekedési dugóban a város egyik feléről a másikra. Mert mennyire megváltozik egy-egy városrész, és a benne élő emberek kisebb társadalmi c...

T. Tamás Ferenc: Sírhant
Csak állok és könnyezem. Egy oly\' ismerős, ám mégis ismeretlen miatt. Nem tudom miért, de könnyezem. 1925-ben megszületett egy Dél-Nyugat magyarországi, határmenti kis faluban nagyanyám, Terike. Apjának ő már sokadik gyereke volt. Talán az utolsó. Fiút akart, hogy majd felnőve segítsen a nadrágszíjnyi parcellában, de Terike sajnos lány lett. Nagy szegénységben felcserepedett, aztán apja megállapodott egy másik szegényemberrel és gyerekeiket összeadták. 1943-ben volt a lakodalom, de a nagy ...

Rajnai Rotter Csaba: Csongor (regény részlet) 3. rész
Számomra az általános iskola felső tagozata úgy telt el, mint egy nagyszerű kaland. Hetente kétszer jártam edzésre, vasárnap templomba, a hét többi napján pedig a haverokkal jártuk a közeli fenyves erdőt, meg a szántóföldeket. Már ebben az időben észrevettem, hogy különösen vonzódom a fegyverek iránt. Talán édesapám meséi oltották belém a puska iránti szeretet. Ő valaha vadászott, amikor még főjegyzőként dolgozott, de a háború után persze nem kapott vadászengedélyt. Legjobb barátom szintén megszállott feg...

ms: Pillanatkép
ALDI. A barátommal vagyok. Tele a troli, megyünk a pénztárhoz. Két nyitott pénztár, két sor. A másik sorban, szemben, egy kora középkorú nő, jó külsejű, normál alkat. Néz. Engem. Majd a barátomat. Most veszem észre, hogy szemeznek. A nő csak felmért, hogy ki van a pasassal, aki őt bámulja. Aztán mórikálja magát, tetszik neki a pasas. Barátom kihívóan bámulja a szemüvege fölött. Ha nem lennék ott, talán utána eredne. A nő fizet, barátom még rakodik. Távozóban a nő újabb vizsgálódó pillantást vet rám, mint...

Plesovszki Hajnalka: A VASÁRNAPI FÉRFI II. SZAKÍTÁS
Szakítás... Megtörtént már máskor, mással is. Fáj? Igen, mindig fáj. És hogy mi marad utána? Kérdések, amiket nem érdemes föltenni, mégis mindig feltesszük őket, és válaszok, amik félig sem fedik a valóságot. Miért ért véget? Azt mondják, minden kezdetben ott van a vég - legföljebb nem jutunk el odáig. Hát mi eljutottunk, az elejétől a befejezésig. Mikor, hol, hogyan találkoztunk? Már nem számít, csak hogy egy idő után annak láttalak, amiknek akartalak, és amire te is vágytál...

Hornyák Jánosné: Március első vasárnapja
Március első vasárnapja, nagymamák napja. Magyarországon május első vasárnapján, Anyák napján köszöntjük az Édesanyákat, Nagymamákat. Kevesen tudják azonban, hogy a Nagymamáknak külön is van ünnepük, ez március első vasárnapja. A nagymama - unoka kapcsolat mindig különös, bensőséges. Az unoka szívében különleges helyet foglal el a nagymama. A mama, amit nem tudott talán megadni gyermekeinek, azt 100-szorosan pótolja az unokája felé. Talán ezért is van nekik az évben külön egy vasárnap, amikor rájuk emléke...

Hegedüs Mónika: A szar
Hazaérvén a munkából, ami kb. este 11 körül volt, ismét elkapott a dührohamom. Némi indulatkezelési problémával küszködöm, így 20 év pincérkedés után, ami valljuk be nem is csoda. Hosszú éveken keresztül az állandó vigyort kellett eljátszanom. Azt olvastam valahol, hogy az írás az jó terápia. Rendben, gondoltam inkább mint egy pszichiáter elvégre is nem bolond vagyok csak kib...ttul dühös! Laptop felcsap, ír mindent kíír!! Gyerünk adj ki mindent magadból!! ...

Ágoston Tibor: Római part....
Valamikor régen, az Árpádhídtól kezdve a Duna bal oldalán húzódott végig a Római part, ami sokaknak volt a legszebb nyári idő töltése. Fiatalabb koromban cserkész voltam (Vizicserkész), tevékenységünk többnyire a Dunán zajlott le. Sok hosszú túrát rendeztünk. Sajnálatunkra háború volt, amit éreztünk de próbáltuk a legjobbakat kihozni magunkból ,tanítani a fiatalabbakat a keresztény cserkész életre. MIkor a háborúnak vége lett, minden hasonló alakulat szervezet felbomlott és a szocial...

Hodos Éva: Azok a szemek...
A kocsmában a mennyezetről lógó lámpák körül füst tekereg. Emberi izzadtság- és alkohol szag terjeng. Csörömpölnek a poharak, s a hangok duruzsolását időnként félbe szakítja egy mély, zengő hang. A hanghoz egy vállas, piros arcú legény tartozik. Miska az, a helyi kovács fia. Erejével apró gyermekkora óta bírja a többiek tiszteletét, de a falu lányai sem maradnak közömbösek iránta, ha sötét szemeibe néznek. Egy kívülállónak, talán megfogalmazódhat a fejében, vajon kinek a genetikáját örökölte, hisze...

Tasev Norbert: Kultúr-bábok
Egy meglehetősen kedvetlen, borús Vasárnap délután magamra maradva csupa idegen között, hitetlenül, és önmagamba fordulva a Hadik Irodalmi szalon járata mellett ácsorogtam. Pufók, és hájas testemet meleg, pufajkaszerű kabát védte, és nagyobb méretű sál burkolta be nagy, elipiszisalakú, búsa fejemet, mintha a bacilusokat, vagy a limfociták támadása ellen kellene kiügyeskednem valamiféle ütőképesnek aligha mondható, silány, és túlzottan egyszerű védelmet. Odabent és a tágasnak mondott egykori Humani...

Szedő Tibor: EGY REMÉNYTELENÜL INDULÓ KITELJESEDŐ ÉLET
1979. október 22-én születtem Óbudán. A biológiai szüleimnek nem volt szükségük rám, ezért nevelőotthonba kerültem, és szeretet nélküli környezetben kezdődött az életem. Míg aztán egy nap Éva és Miklós eljöttek értem, és ők lettek a szüleim. Teltek a napok, hetek, hónapok. Lassan megismertem befogadó családom további tagjait is. Édesapám mérnök volt. Bölcs, józan, mindig következetes ember, akinek a családban és munkahelyén is adtak a véleményére, szavára. Édesanyám a Környezetvédelmi Minisztériumban dolg...

Ledniczky Éva: Az egyheted szürke vezér tanítása
A végelátható síkságok és a zavartalanul lovagolható rétek, mezők, szántók és földutak gyűrűjében heverészett időtlenül a Pest megyei Karvalyfalva. Ugyanúgy változtak fölötte a napszakok, és az évszakok is, mint bárhol máshol az országban, ahol patás jószágok színesítették az emberek mindennapjait. Lónyerítés köszöntötte a friss, korai, harmatszagú reggeleket, és a sötétségbe bukó vöröses árnyak forgatagában leköszönő napsugarak hasonló istenhozzáddal búcsúztatták a napot. Zita párhuzamos életét élve a vé...

Hornyák Jánosné: A kis madár
A kis madár A szegénység súlyos vonóját Szabóék piciny kunyhójára helyezte. Távol a várostól, ahol csak a madarak csicsergése hallatszik, távol a várostól, ahol csak a fák beszélgetnek - éltek ők hárman: anya, apa és a kis Jánoska. Alighogy járni kezdett a fiúcska, meghalt az apja, meghalt az anyja. Az erdő nevelte, az erdő táplálta piciny testét. Járt ő a hegy tetején, sűrű bozótos közepén. Sétált csendesen csörgedező patak partján. Ahogy cseperedett, folyton arra gondolt, tanulni szeretne. Talán ...

Filó Margit: Talán, mégis?!
A nő már nem várt semmilyen különleges vagy nagy dolgot a találkozóktól. Mivel az utóbbi próbálkozások mind kudarcba fulladtak, így szinte elveszítve a reményt készülődött egy ismeretlennel az újabb találkozóra. Nem is értette, hogy minek megy el. Annyi de annyi minden féle s fajta emberrel ült már szemben és hallgatta az előadásaikat eddigi életükről, hogy már bele fáradt abba is, hogy jó hallgatóság legyen. Mindenki a fájdalmát és bánatát sorolta, ami elég taszító volt, főleg, ha fe...

Hegedüs Mónika: Ki ver át kit?
Mosolyogva vidáman érkeztem a nappaliba. Egy idősebb nő ült az asztalnál olyan 60év körül. Fején kendővel igazi régi vágású ahogy rápillantottam egyből láttam a csibészséget a szemében. Kávéval kínált amit persze elfogadtam, leültem vele szembe az asztalhoz. -Beszéljünk aranyoskám. -Rendben, hisz azért vagyok itt. -Pénz kellene. -Mennyi? Minél több! Mennyit adhat? -Azt majd meglátjuk. Szó szót követett, majd a szoba ajtó kinyilt, de csa...

Ágoston Tibor: A dóm...
Valamikor régen barlangokban lakott az ősember, közben a világ annyira előrehaladott lett, elpusztították saját magukat az emberek. Szerencsére voltak kik megmaradtak magnak, kik új elmélettel sokkal, de sokkal előrehaladottabbak voltak. A Nevadai sivatag közepében építettek egy hatalmas dómot aminek belsejében minden elképzelhető kényelem megadatott. Kedvező klíma, napsugár, minden benn volt a dómban. Egyszerű törvényeket alkottak, a legfőbb, az életkor, ami nem léphette túl ...

Sebvestyén József: Ember mese
Hol volt, hol nem volt.. volt a világon, egy ember. Annak az embernek volt egy tarisznyája, azt megtömte maradék jósággal, reménnyel és jóakarattal. Azzal elindult megtalálni azt a gyógyírt ami nélkül csak tovább tátong benne, az a nagy üresség. Ment mendegélt az ember hetedhét határon túl, egész addig míg eljutott egy sivatagig. Ott leült a homokba, majd nézett balra, nézett jobbra. Addig ült ott, hogy a forró sivatagi szél egész megperzselte arcát, de a gyógyírt nem találta. Megsa...