Novella, próza 2020
dr Ónody Magdolna: A r á d i ó
Szép, barna, diófurnéros doboza volt, barátságosan zöld szeme és kellemes, meleg hangja. Még a falon keresztül is átmelenget¬te árvaságomat. Járkálni nem nagyon lehetett a szobámban, ami beköltözésemig a vendégszobákhoz szánt seprűtartó volt. Kis vas¬kályha a jobb sarokban, amibe ha esténként betüzeltem az udvar végéből hozott szénnel, olyan forróság volt éjjel, hogy aludni sem lehetett. A tetején zománcos kancsóban melegedett a víz, ha kihűlt, reggel csak a konyha gőzét lec...

Filó Margit: Beteljesedik e?
A kislány a táskáját maga mellett lóbálva bandukolt hazafelé. Szépen sütött a nap a madarak versenyt fütyörésztek a zöldellő lombok között. A ház, amiben laktak az iskolával szemben állt, így néhány perc alatt hazaért amikor vége lett a tanításnak. De most nem sietett, jól esett neki a lágy szellő simogató érzése arcán, ami vígasztalón hatott lelkére. Lehajtott fejjel sétált el a kapujuk előtt, mert még egyedül akart maradni sajgó bánatával. Mióta vége lett az órának, azóta vagy százs...

Török Ábrahám: Ketten a Pincében
Ketten voltak a pincében, az egyik a falnál állt, kezeit széttárva, hátát hűtötte a hideg kő, a másik egy felfordított ládán ült, arcát tenyerébe temetve, és gondolkozott. Lába előtt két éles kés hevert, egyik egyenes és vékony pengéjű, a másik görbe és hegyes. A falat helyenként sötétlő foltok tarkították. Valahol víz csöpögött a földre, egyedül ennek ritmikusan ismétlődő, monoton hangja törte meg a nyomasztó csendet. Végül a ládán ülő férfi megszólalt. Kezét elvette arca elől, hagyta, hogy hosszú...

Tasev Norbert: A hajótörött
Reggel felé erősen sütött a nap. Ami meglehetősen szokatlannak bizonyult - tekintettel márciusban egyébként is mostohára sikeredett az időjárás. Ezért Balogh Elemér szinte hunyorogva, akár csak egy pislogó, sunyító vakondok lépett ki az utcára. Rendkívül élesre sikeredett ez a napfény állapította meg, vagy talán csak nem kellett volna a tegnapi vacsoráról megmaradt pacalpörkölt maradványaival indítania a reggelijét? Annyi bizonyos, hogy jó félórán át furdalta a lelkiismeretét, hogy miért szédül, és émelye...

Sárközi Mária: A teher
Hallatlanul nehéznek érezte a hátizsákját, ahogy a kaptatón haladt felfelé. Nem pakolta pedig tele, csak a szokásos kirándulós dolgok voltak benne, mégis úgy tűnt, mintha egy mázsányi terhet vitt volna magával. Ahogy haladt felfelé, próbálta átgondolni, mit pakolt a táskába. Lássuk csak, van benne egy fél évszázadnyi élet... egy tragikus gyermekkor, tele lelki és testi fájdalmakkal, látleletekkel, padláson töltött éjszakákkal, soha meg nem nyugvó, mindig szeretetkereső gyermeki lélekkel. Ben...

Sáray Norbert: Rosenrot
Hans az első szeptemberi napok egyikén pillantotta meg Grétát, és ahogy azt mondani szokták, megmozdult benne valami. Helyesebb lenne talán azt mondani, hogy a nemi vágy, de ha igazán őszinték akarunk lenni, ennél azért többről volt szó. Gréta szépsége szinte rögtön beleégett Hans tudatába. Olyasfajta aránya volt ez az arcvonásoknak, amelyeket képzeletben rak össze az ember, vagy talán álmában, amikor a tudatalattija a számára legtökéletesebb szépséget alkotja meg. Azt azért nem mondhatnánk, hogy Gréta sz...

Kitti: Harkályok
Egy kedves verset olvastam a minap. \"Kopog, kopog kicsi harkály, Fát gyógyítja, hogy ha fáj...\" Erről a sorról azonnal eszembe jutott a szomszéd almafája. Nem tudom, mi fájhatott annak a fának, de két harkály jött kopácsolni a törzsén, pont a dereka közepén. A fa már termőre fordult. Virágai szemet gyönyörködtető pompával virítottak, a rovartársadalom örömére, és persze az enyémre is. A madarak rendre jöttek, úgy gondoltam, leendő lakásuk helyszíne, ami épp kialakulóban izgatja őket. A fa...

Mercédesz Maurer: Barátom, Atti
[b]Lili mindig szeretett egyedül lenni. Magának való teremtésnek számít, pedig sosem volt magányos. Atti mindig utána lohol, mint egy árnyék, kajtatja, de Lili szereti. Atti az, aki magának való. Nem szólal meg, csak ha Lili egyedül van, ha nincs egyedül, akkor viszont be nem áll a szája. Lili azzal viccelődik, hogy le se lehet lőni. Otthon mindig a kertben ücsörögnek az óriási cseresznyefa alatt. Ha érik a gyümölcs, Atti bakot tart, így Lili eléri a fa alsó ágait, leszedi a szemeket, és egy...

Ledniczky Éva: Láthatatlan elemi üzenetek
Az elemek üzenetét sodorták az apró kavicsokkal szórt homokos szigetcsúcsra a Duna hajótörte hullámai egy különleges parázs illatú Szent Iván éjjelen. A tiszta holdárnyékból sejtelmesen a Duna jellegzetes kanyarulatára letekintő visegrádi kőrengeteg vigyázó szemei őrizték hűségesen egy tűz köré szerveződött barátság kibontakozását. Azt mondják nők között nincs barátság, pedig van, de általában időszakos, csak sokak számára ez félelmetes, meg nem értett szövetség, így inkább tagadják annak a kevésnek is a ...

Horák Andrea Kankalin: Nőnapi anziksz-férfival, bacilussal, harmóniával
Keveset aludt, azt is nyugtalanul, tízpercenként verte ki szeméből az álmot a férfi mélyről jövő köhögése, aki végre békésen szuszogott. Mozdulatlanná kucorodott, nehogy felébressze minden gondot feledtető pihenéséből, jobb könyökére támaszkodva figyelte, ahogy emelkedik és süllyed mellkasa; nem érzékelte, nem is számított az idő múlása, már egész teste zsibbadt a mozdulatlanságtól, a hajnal komótosan reggelbe fordult, de úgy maradt, hihetetlenül jó volt nézni a mellette pihegőt, belevésni tudatába, hogy ...

Ágoston Tibor: A szánalom...
( igaz történet ) A pilóta kinézett az ablakon, amit látott, alig hitt szemeinek, megfagyott benne minden gondolat. Segéd pilótát kérdezte, hogy látja-e : - Jó Isten, ez lesz a végünk, menthetetlenül elpusztulunk. - A pilóta egyetértett vele. A pilóta amit látott, szürke német Messerschmitt vadászgép talán pár méterre volt a hátuk megett. 1943- Karácsony és a vadászgép közeledett az Amerikai B-17 bombázóhoz a végső diadalra. Brown megsérült B-17 nyomába S...

Zádori-Molnár Ágoston: Curriculum vitae
Kelt a Syriuson, földi számítás szerint a 2369. évben, abban is a július hónapnak 20. napján. A kivonásom - köznapi értelemben halálom - mai alkalmával végleg megszakadt a fizikai kontaktus biológiai értelemben vett vízbázisú, atomokból, nyomelemekből, fémekből felépülő testemmel. Azzal a testtel, amely 124 évre volt tervezve, bónuszként még három földi évet hagyott nitrogént-oxigént lélegeznem a Föld nevű ősi bolygón a Legfőbb Úr. Magamról röviden: (gondolataim fekete betűkben testet...

Mgr. Vaszily Zsuzsanna: Lekvárfőzés
Legkellemesebb emlékeim közé tartoztak gyermekkoromban nemsokkal a tanévkezdet utáni lekvárfőzések. Naponta, amint hazafelé jöttünk az iskolából, mikor melyik udvarról illatozott a frissen főzött szilvalekvár, nem győztük kivárni, mikor lesz már végre ez a nagy esemény nálunk is. Ma már ez ritkaságszámba megy, hiszen évről-évre modernizálódik a lekvárfőzés módja, de kislánykoromban ez igazi szertartás volt. Előtte való nap összegyűlött ismét jórészt a rokonság, a hatalmas szilvafákról mázsasz...

Winczheim Tibor: EGÉRFOGÓK
Mint ismeretes, már többször írtam az egerekről. Nem-csak azért, mert intelligens állatok (egyik-másik iskolázatlan egér sokkal okosabb, mint jó néhány, iskolát végzett, buta celeb!), hanem azért is, mert állandó harcban állok velük. Mi a kettőnk közti vitézkedés lényege? Csupán annyi, hogy ők szeretnék felzabálni az egész éléskamrámat, amit én (a kis családommal egyetemben), nagyon nem szeretnék! Ennyi. De honnan kerülnek a spájzomba ezek a lények? Termé-szetesen a velünk szemközti...

dr Ónody Magdolna: A REGGELI
A barátság hatalmas ajándék. Eci barátnőm minden év nyarán vendégül látott bennünket két napra, családostól. Az elhelyezés nem volt problémás, mindig nagy házban laktak. Szokás volt a mindennapokban, hogy vendégek, barátok jönnek-mennek a házban, beszélgetnek, vagy tovább utaznak. Már a napok is jól kezdődtek. Ha dolgozott is Eci, minket hagyott aludni, pihenni. A nagy konyhaasztalt megterítette, korán bevásárolta a friss kifliket, kenyeret, sonkát, a vajat gondosan letakarta a megfel...

Auerbachné Tóth Katalin: Türelem
Mindketten a nappaliban, a kanapén feküdtek. Egyik időnként felemelte a fejét és elnézett az étkező irányába, de mindannyiszor csak annyit látott, hogy semmi mozgás. Kinézett, aztán a Másikra. Az visszanézett rá és tudta, hogy még semmi érdekes nincs odakint. Visszafeküdtek. Ez a jelenet ismétlődött időről időre, de mindannyiszor azt tapasztalták, hogy nem érdemes még odamenni... A nap már jóval odébb járt, bár még mindig besütött az ablakon. A kanapét viszont már alig-alig érte. Megfontolá...

Tasev Norbert: Sophie választása
Sophie délután háromkor ébredt. Az utóbbi pár hónapban valahogy minden a feje tetejére állt, és ezt valahogy sohasem tudta igazán megszokni, vagy éppen kiheverni. Az alig harmincnégy négyzetméteres albérleti szobácskában - ahol önmagával együtt is legalább még négy egyetemista korú, ifjú hölgy osztozott -, alig lehetett elférni. Később a bútorok, berendezések, és eszközök is, mintha vele együtt törődtek volna bele a keserű, egyszerű igazságba: egy ideig sajnos még minden marad a régiben, és a megszokott h...