Pályázati novella, próza
Szabó Jolán: Kiss karácsony
Karácsony másnapján reggel hétkor arra ébred, hogy az ablakpárkányon dobol az eső. Felkel, odamegy az ablakhoz, felhúzza a redőnyt. Valóban borús az ég, valóban esik az eső, akkor pedig nem álmodta, mert ez a valóság. A földeket vastagon beborító hó kellene és legalább mínusz tíz fok, hogy elpusztuljanak kertjében a kártevők. Sajnos, ez nem kívánságműsor. Az időjárást nem tudja befolyásolni, legfeljebb alkalmazkodhat hozzá, amennyire erejéből és tehetségéből telik. Úgy érzi, késé...

Bakonyi Ervin: A Pagoda lánya
(Novella füzér) Minden ember élete regény. Ha volna bennünk affinitás, akkor állandóan csak könyvespolcokat gyártanánk a köteteknek, vagy CD lemezeket írnánk egymásnak, szerte a világba. Az emberi élet azonban olyan rövid, hogy ezeket az írásokat csak elenyésző százalékban tudnánk elolvasni. Nekem volt hozzá ambícióm és lelkesedésem ahhoz, hogy írógépem elé üljek és megosszam Önökkel életem kis töredékét. Nem tudok irodalmi nyelvezettel mondatokat ...

Bogár Gábor: Laikus kísérletek az idő futásának megfékezésére
(avagy a dialektikus futurizmus kritikája) Sok problémát megoldottam már életemben. Ó, bárcsak így lenne, és csak sokat oldottam volna meg! De valójában úgy néz ki, hogy minden problémámat megoldottam, nem maradt egy sem. És mire idáig eljutottam, kiderült, hogy semmi más nem tesz boldoggá, mint problémák megoldása. Úgyhogy jelenlegi egyetlen problémám, hogy tudniillik nincs problémám, minden eddiginél súlyosabb probléma, amit egyelőre nem tudok megoldani. Egy Nietzche idéze...

Kő-szabó Imre: A festmény
Piroska egyedül ült a szobában. Kávét ivott és kibámult az ablakon. Szegeden a Tisza távoli részét látta, ahogy a folyó elhagyja a várost. Így a fotelben ülve, csak a folyó Újszegedi, túlsó partja vonzotta tekintetet, amelyet magas fák szegélyezték. Kezdődő őszi idő volt, a nap eléggé fáradtan sütött. Péter már négy napja elment, azt mondta pár nap, lebonyolítja az üzletet és jön. A szeme a falon függő festményre tévedt. A kép egy alföldi tanyát ábrázolt, piros cserepekkel. A...

Dr.Horváth Gábor: A professzor
Úgy ismerték a városban, hogy \"a Professzor\". Az orvos, a szemetes, a borbély, az utcagyerek. Egyszóval mindenki. Hinnétek-e, hogy tanárember volt valaha? Menyasszony, lakás, szép jövő. . . Arab és francia nyelvet tanított a főiskolán, diákjai szerették. Aztán beütött a mennykő és egy csapásra mindene elveszett. Az asztal körül ülők sajnálkozva nézték Professzort, ahogy jobb napokat is látott öltözékében, kopott hegedűjével a hóna alatt a pulthoz sétált. - Egy hosszúlépést Józsik...

Dávid László: Mindig hazavárlak! 1. (Váratlan meglepetés)
Mindig hazavárlak! 1. (Váratlan meglepetés) Mottó: „Fent őrt áll a hegy. Melegre vackolja odúját a vad, a Hold köré felhők fonnak koszorút. - Oly jó itt! Sikolt bennem minden... De a város int, s hátára vesz az út.” (Botond-Bolics György: Ezer év a Vénuszon) Édi. Úgy ölel, mint még soha. Forrón és szenvedélyesen. Néha nagyon megszorít, szint...

Hodos Éva: Sivatagi történet (avagy mese a pásztorról, aki otthon maradt)
Ott álltak mind, útra készen. Fejük fölött magasan ragyogott a csillag, a hegyeken túlra mutatva, oda, merre a város házai is álltak. E csillag fényét kell követniük - mondta az angyal. Ilyen jelenésre az ember nem gondolkodik, hanem teszi azt, mit mondanak neki. Olyan állapotban voltak, mintha erjesztett kecsketejet ittak volna előző este. Ő most érezte először úgy: nem tartozik közéjük. Az Öreg odalépett hozzá, kezét vállára tette: - Maradj velük - mondta. Szájából párafelhők gőzölögtek: c...

Kondra Katalin: Vágyakozás
Az ember keresi a fényt a reggeli szürkületben, és az éj sötétjében. Keresi a meleget a fagyban, a társat a magányban. Az ember szüntelen keres valamit, amit már rég elveszített, vagy ott hagyott a múltban. -Mit vegyek neked karácsonyra- kérdezte Zsolt, egyik nap Sárától reggeli készülődés közben. Semmi különös nap volt, tél hó nélkül. A fiatal nő az ablaknál állt és a szürke tájat nézte. Az esőcseppek vigasztalanul folytak le az üvegen. Mit vegyél? - fordult meg. - A...

Magdus Melinda: Tündérmese
Az erdőben vígan trilláztak a kis madárfiókák, várták haza anyjukat, hogy éhes begyüket megtöltse ennivalóval. Sürgetően csiripeltek, régen megemésztették már tegnapi vacsorájukat. Az öreg vadász is ebédjéhez készülődött. Tüzet rakott a kunyhója mellett és felkockázta az otthonról hozott szalonnáját, a hozzá való vöröshagyma ott lapult szütyője mélyében. Mostanában egyedül szokta elkölteni az ebédjét. Régen volt már mikor kis családjával együtt ültek az asztalhoz. Évek óta magányosan járta az erdőt. Ismer...

Müller Márta: Csalódás és remény
Csalódások és remények váltakozása az egész élet, gondolta magában Judy zuhanyozás közben. Kevésbé volt elkeseredve, mint előzetesen gondolta volna önmagáról, vagy bárki, aki ismerte, gondolta volna őróla, pedig csak alig 10 nap telt el azóta, hogy szakítottak a párjával. Az ő számára váratlan volt, nagyon szerelmesnek érezte magát és szépnek azt a közel két évet, amit együtt töltöttek. S most hirtelen kiderült a számára, hogy tele volt becsapásokkal. Önbecsapás az, ha valakit becsapnak és ő nem veszi ész...

Nyiscsák Adrienn: Figyelő tekintet
Kata 13 éves volt, amikor azt vette észre, mintha valaki követné őt. Elkezdett félni. Másnap nem mert iskolába menni, de ma muszáj volt neki egyedül mennie, mivel édesapja fontos és befolyásos üzlet ember volt, aki sokat tartózkodott külföldön. Anyja pedig divattervezőként dolgozott egy világhírű cégnél. Ahogy elhagyta a házat, újra érezte a figyelő tekintetet a háta mögött. Ahogy beért az iskolába, elmesélte barátnőjének, hogy mit érez. Emma azt tanácsolta neki, hogy szóljon a szüleinek, de ő ezt nem te...

Szilasi Katalin: A nő és a férfi
A nő az álláig húzta a takarót. Fázott. Tisztaság volt, rend, de ridegség vette körül. Minden szögletes, fényes, hegyes, szinte szúrtak a bútorok, a tárgyak a szobában. Megborzongott arra a gondolatra, hogy itt kellene élnie. A férfi még aludt mellette. Idegennek tűnt most a tegnap estéhez képest. A sűrűn kiütköző sötét borosta okozta-e vagy a reggeli éles fény, ami a legkisebb anyajegyet is láthatóvá tette rajta, ki tudja? Egyre inkább erősödött benne az az érzés, hogy nincs köze ehhez az archoz, ...

Török Ábrahám: Euryale
A folyosó hosszú és sötét, egy pontra fókuszálok, az ajtóra a végén. csukva van, de tudom, érzem, nincs bezárva. És az ajtó mögött Euryale vár rám. Esős őszi nap volt. A ligetben sétálgattunk Heidivel, fekete esernyővel a kezünkben, és néztük a hulló leveleket. Csodaszép látvány volt, mintha tűzbe borult volna a föld, és a rikító narancssárga lángnyelvek halkan suttogtak a lábunk alatt. - Három napja nem aludtam, Sarah. Rettegek. - Mi történt? - rögtön felé fordultam. -...

Tóth Györgyné: A kutya sosem felejt
A kutya nemcsak hűséges jóbarát, szeretni való szőrmók, hanem kiváló memóriával rendelkező lény, nem írom le azt, hogy jószág, azt még kevésbé, hogy állat, mert egészen más, ő KUTYA! Sok évvel ezelőtt történt, mikor még a szőlőhegyen hobbi kertészkedtem, szabadidőmben kerekpárral jártam, mert imádtam az erdőt, felüdülést jelentett számomra minden perc amit ott tölthettem. Az út a varostól a Csónakázó tó mellett vezetett, ahol jól eső érzéssel sétálva toltam a karékpárt, kö...

Winczheim Tibor: A kerti medence
– Jó napot Bözsi néni! Iszonytató ez a forróság! – köszönt rá a sövény-kerítésen keresztül a szomszédasszonya. „Ez is most akar beszélgetni, amikor a hőségtől majd el-ájulok! Neki bezzeg könnyű! Ül a kellemes kerti medencéjé-ben, és bámul kifelé a fejéből. Még arra is figyelt, hogy egy napernyő árnyékot vessen a vizének egy részére, nehogy már napszúrást kapjon az a buta feje! – Úgy bizony, Mártikám! – mondta illemtudóan, hiszen neki – szomszéda...

Lázár Éva: A Hold és a Nap
A gyertya lángja parányi fénnyel világította meg az apró kis asztalt. A bedeszkázott ablak rései között egy gyenge kis szellő nyert utat. A gyertya lángja megborzongott, míg az asztalon heverő könyvből papírfoszlányok szálltak fel a levegőbe. A könyv felsóhajtott. Arany írása, drágakövekkel kirakott borítója felsóhajtott. Rég nem írtak bele. Elhagyatottan feküdt már ott évszázadok óta. A papírfoszlányok egyre többen lettek. A borítón kecsesen ülő holló károgva szállt odébb, a gyűrűt elejtette csőr...

Balázs Ildikó: Aranyfonál
Sokszor repkedem álmomban a fák csúcsa fölött, úszómozdulatokkal szelem a levegőt, nagy távolságokat hagyok magam mögött. Máskor körfolyosós társasház felső emeletén megnyílik a léc a lábam alatt, zuhanok a lécek között le a füves rétre, de sohasem érek földet. Mostanában órákat úszom nyílt vizeken meg uszodában a kihúzott kötelek közt. Ezt a tudást honnan hoztam magammal? Csak felidézem. Vajon honnan tudtam úszni akkoriban, amikor valójában még nem is tudhattam, hiszen kicsi volta...