Kőműves Ida: Kis magyar krimi

Már két napja ki sem mozdulok a konyhából. Szemeim előtt piros golyók ugrándoznak. Attól tartok , ha sokáig így megy, még begolyózok...

Bő termés volt az idén meggyből. Hát persze, hogy elrakom! Válaszolok a férjem fel sem tett kérdésére. Csak nem hagyjuk kárba veszni? No, lehet, hogy itt követtem el az első hibát, mert ettől kezdve ő csak hordta, hordta a ládákat. Dolgoztam magam is szorgalmasan, készült a szörp, a befőtt, a lekvár, de került a mélyhűtőbe is bőségesen. A legnagyobb munka mégis a magok eltávolítása volt. Előkerült a kis magozó gép. Kattogott ő szorgalmasan, közben fröcskölt, mintha most egy évre előre ki akarná élvezni minden örömét, tudván, hogy azután egy évig a kutya sem törődik vele. Csupa „vér” volt már a csempe, az asztal, a járólap, és természetesen jutott bőven az arcomba is.

Csöngetnek! Gyors kézmosás, ajtónyitás. A postás visszahőköl, majd gyorsan átadja a küldeményt. Nem is köszön el, mintha menekülne... Visszafelé jövet a tükörbe pillantok. Magam is meglepődök, hát hiszen, csupa vér vagyok! Én balga, fehér kötényt kötöttem. Most inkább meg sem próbálom leírni milyen. Megfogadom: nem nyitok ajtót senkinek!
Bekapcsolom a számítógépet. Van bő tíz óra zene letöltve, a gép maga váltogatja a zeneszámokat, tehát semmi dolgom vele, majd feldobja a hangulatom ilyen unalmas munka közepette. Jól felerősítem, hogy a konyhában is élvezhető legyen.
Az Olasz capricciót már dúdolom, egészen felhangolódom. Azután Smetanával andalgok a Moldva partján. Hallgatom amint locsog, fecseg a folyó, a part menti fák lombsusogását hallgatom, ábrándozom.
Dvořak Szláv tánca! Hát ez egyszer táncra nem perdülök, de egészen felélénkülök. Gyorsabban püfölöm a magozót, fröcsög a vér szerteszét, már úgyis mindegy, fő a meggy, meg, hogy a munka megy! Már semmivel sem törődöm... Jön a férjem, az utolsó ládával. Kikergetem a konyhából, vigye el innen még szépen mondom. Jobbnak látja nem vitatkozni velem, majd holnap elviszi az alkalmazottainak, biztosan lesz aki kapva kap rajta. Ebben megegyeztünk...
Beethoven: Emperor! Mi tagadás, levesz a lábamról. Egy székre rogyok, a könnyem is csorog.
Elég már mára, fáradt vagyok, látni sem bírom a vértócsákat...

Ezt a vérmezőt még feltakarítom. Mint gyilkos, a nyomokat eltüntetem, lemosok, felmosok... már sehol egy vérfolt, sehol a tetem, a bizonyítékot eltüntettem. Kicsit megkönnyebbülök.
Már a zuhany alatt állok, amikor beszűrődik Mozart zongoraversenye. A huszonegyedik! Ez a kedvencem. Olyan léleksimogató dallam, nagyon rám fér. Minden rendben van, holnapra kipihenem magam.

Az álmom? Az már igazi horror. Sikítok hangosan... ez véresen komoly. Miért nem hagytam bekapcsolva a gépet? A zenétől talán visszatérek a valóságba, ami nem véres, hiszen fekszem az ágyban, a magozógép zakatol az agyban...
Zene nélkül nem megy. Bekapcsolom a gépet, beállítom Brahms altatódalát.
Visszafekszem. Jó éjszakát!

Írta: Kőműves Ida
2678
Emperor - 2018. augusztus 08. 19:51:51

Kedves Rita!

Igen, a meggy az megy a családban, minden formában és mennyiségben. Smile
Köszönöm, hogy itt jártál.

Szeretettel,
Ida

1955
Kzella - 2012. február 05. 16:58:09

Kedves Ida!
Rád kerestem! Nagyon jót nevettem a krimiden, ismerem a való életből én is. Jó az írásod.
Szeretettel: Gizella

2678
Emperor - 2011. szeptember 02. 13:30:07

Kedves Veronika!
Köszönöm, hogy itt is megtaláltál.
Örülök, hogy tetszett ez a kis meggyes-véres krimi.
Szeretettel üdvözöl, Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.