Kőműves Ida: Peti egy napja

Az első hangos káromkodásra felébredt. Megérkezett apa. Felült az ágyon, gyorsan odapillantott kisöccse és húga ágyára, megnyugodva látta, hogy mélyen alszanak. Töprengett mit tegyen. Nagy csörömpölés hallatszott a konyhából, majd újabb hangos káromkodás. Kellene szólni apának, hogy ne csörömpöljön és főleg ne kiabáljon... de nem mozdult. A múltkor pofonvágta az apja. - Nehogy már te dirigálj itt, ez az én házam, itt azt csinálok, amit akarok! - Biztosan most is részeg, nem akarja látni! Hallgatózott. Most biztosan eszik. Csoda, hogy nem kereste még anyát. Elment este, Öcsit is ő fektette le. Hány óra lehet? Felkelt, megnézte. Egy óra múlt... talán anya is itthon van már. Visszafeküdt. Nem tudott elaludni, csak forgolódott. Apja újra csörömpölt a konyhában, majd a léptei közeledtek... Lélegzetvisszafojtva figyelt. Bement a szobába... még mielőtt fellélegezhetett volna újra ordítozni kezdett, káromkodott, és a léptei közeledtek. Egyenesen a szobájuk felé tartott.
- Hol van anyátok? Hol a francba csavarog ilyen késő éjszaka anyátok? - már fogta a kilincset, amikor hirtelen nyílott a bejárati ajtó... haza érkezett anya. Egymásnak estek, káromkodtak, szitkozódtak. Öcsi felsírt. Odament hozzá, vigasztalta. Szüleik bementek a másik szobába, becsukták az ajtót és tovább üvöltöztek. Peti kicsit megnyugodott, mesét mesélt Öcsinek, hátha hamarább elalszik. Megtörölte könnyes arcát, Öcsi hozzábújt, s csakhamar elaludt újra. Peti visszament a saját ágyába, csak ült, bámult ki az ablakon, befogta a fülét, hogy ne hallja a veszekedést. Az jutott eszébe, hogy reggel Öcsit neki kell óvodába vinnie, korán kell kelnie, azután felkelti Julit is és együtt mennek iskolába. Anyába nem lehet lelket verni, ha ilyen későn részegen jön haza.

Ica néni mérgesen jött be az órára. Azzal kezdte, hogy mindenki tegye ki a házi feladatát az asztalra, megy sorba és megnézi megcsinálták-e? Peti lázasan kutatott a táskájában, de sehogy sem találta a matek füzetét. Nem lehet, itt kell lennie, megcsinálta a feladatokat... Hát persze, nem pakolt be a táskájába, a matek füzet is ott maradt az asztalon, milyen gáz! Most Ica néni azt fogja hinni, hogy nem csinálta meg a leckéjét. Ki készítette az ellenőrzőjét az asztalra. - Szóval nincs házi feladat?
Nem szégyelled magad? Sírhatnak a szüleid eleget miattad! - mondta Ica néni, miközben nagyon szúrós tekintettel nézett rá. Peti állta a tekintetét, de hallgatott. - Ezt a pimasz kölyköt, még jó, hogy nem röhögsz a képembe! Tudod mit, jöjjenek be a szüleid, majd elbeszélgetek velük egy kicsit. Meg kell téged nevelni alaposan! - beírta az ellenőrzőbe is, hogy a szülei menjenek be. Már nem először. Otthon aláírják, jól leszidják közben, de soha sem jöttek még be az iskolába. Szülőértekezletre sem szoktak jönni, még soha sem voltak, pedig már hatodikos... bánja is ő... nem is érdekli. Miért csak neki nincs normális családja? Amikor elmegy Laciékhoz, a legjobb barátjához, ott olyan más a hangulat. Az anyukája főz, az apukája szokott játszani velük... társasoznak, vagy kártyáznak. Ott olyan jól érzi magát mindig! Milyen mázlista ez a Laci!
Otthon meg...? Ha nem lenne Öcsi, meg Juli... hát nem is tudja... nem tudja...de most... olyannn...
- Peti! - rázta meg a padtársa - hééé, Ica néni szólított!
- Elaludtunk, Peti fiam? - csattant fel Ica néni hangja. - Ilyen szégyentelen kölyköt! Gyere ki a táblához! - Peti pattant, fogta a krétát és írta, amit Ica néni diktált. Azután megoldotta szépen hiba nélkül. Ica néni csak ámult.
- Honnan tudod, átaludtad, amikor magyaráztam? Figyeltelek! Ilyesmit nem tud az ember csak úgy. Súgott valaki? Halljam, halljam...! - Peti hallgatott. Mit is mondhatna. Tegnap, amikor elkészült a házi feladattal, akkor megoldott még néhány példát a soron következők közül. Hát ez is köztük volt. Nem volt nehéz, egyáltalán nem nehéz, ha érti az ember. Ő mást nem ért. Amit soha senki sem magyaráz meg, pedig magától nem érti... Miért ilyenek a felnőttek, amilyenek? Ica néni is...
- Pusztulj a szemem elől! Mars ki az osztályból! - üvöltötte most is. Miért? Hiszen ő egy szót sem szólt. Ki érti a felnőtteket? Becsukta maga mögött az ajtót, s itt a folyosón legalább egy kicsit fellélegezhetett.
Aztán szünetben elment megkeresni Julit. Együtt elmentek Kati nénihez, Juli tanítónénijéhez, és elkérte Julit, hogy a hatodik óra után haza viszi, mert Öcsiért is el kell mennie az óvodába, s akkor nem tud visszajönni Juliért. - Hát a szüleitek, hol vannak? - kérdezte Kati néni kedvesen. Az első kedves szó amit ma hallott. Most mit mondjon? Hogy mondja meg az igazat? - Elutaztak! - mondta és nem tudott Kati néni szemébe nézni. - Rendes fiú vagy Peti! - simogatta meg a feje búját Kati néni, - vigyázol a testvéreidre, nagyon rendes vagy! - Rendes? Amikor a képébe hazudott!... Nincs ő ilyesmihez hozzászokva. Mit kell ilyenkor mondani? Hallgatott. - Jól van, kisfiam, ha te végeztél, gyere Juliért, és mehettek haza!
Örült, hogy elmehet. Még visszaszólt Julinak, hogy várja meg, érte jön. Akkor már csöngettek, az utolsó órája ének volt. Persze, se füzete, se könyve... szomorúan ballagott a tanterem felé.

Mikor Julival hazaértek, anyát még természetesen ágyban találták. Juli anyjához futott, megpuszilta, - Jaj, ne érj hozzám! Úgy fáj a fejem, majd szétesik! - Juli szomorúan kisomfordált a szobából, Peti meg szétnézett a konyhában van-e valami harapnivaló. Juli egész úton hazafelé nyafogott, hogy éhes, mert olyan rossz volt a kaja a suliban, hogy nem bírta megenni.
Peti, szólt anyának, hogy nincs itthon semmi ennivaló, hozna valamit, ha ad rá pénzt, mert éhesek.
- Nekem is jót tenne, ha ennék valamit! Talán múlna ez a fejfájás... Na hozd ide a táskámat! -
Peti hozta. Anya adott neki 2000 forintot. - Vegyél valamit, eszünk, azután majd felkelek és összeütök valamit vacsorára. - Peti futott a boltba. Vásárolt kenyeret, párizsit, sajtot, tejet. Számolgatta a pénzét, s végül két szem narancsot is lemért és a kosarába tette. Sietett haza. Anya még mindig ágyban volt. Egyik narancsot Julinak adta, a másikat betette az íróasztala fiókjába, és szólt Julinak, hogy az Öcsié! Megkérdezte húgát, akar-e most enni, vagy előbb hozza haza Öcsit, s majd együtt esznek. Juli az utóbbit választotta, addig megeszi a narancsot, mondta.
Peti rohant az óvodába. Anya még mindig az ágyban nyöszörgött amikor hazaértek. Kenyeret szeletelt, a párizsit is felszeletelte, meg a sajtot, öntött mindhármuknak egy csésze tejet, majd még kifutott a kertbe, szedett néhány szép piros paradicsomot, azt is felszeletelte, s leültek hárman enni. Örömmel nézte testvéreit, milyen jóízűen esznek... be kell vallani, neki is jólesett. Mire befejezték, akkor csoszogott ki anya a konyhába. - Hagytatok nekem is? - kérdezte szemrehányóan. - Igen, maradt neked is, mi megyünk leckét írni! - s terelte be testvéreit a szobájukba. Öcsinek meghámozta a narancsot, az csendben eszegette, ők pedig Julival nekiláttak a holnapi leckeírásnak.

Öcsi eljátszadozott az építőkockákkal, de egy idő után már kezdett nagyon nyugtalan lenni.
- Lemenjünk a játszótérre? - kérdezte Peti. - Menjünk, menjünk! - kiabálták kórusban testvérei.
Peti be szólt a konyhába anyának, hogy lemennek egy órára a játszótérre! - Rendben, - szólt vissza anya - mire megjöttök készen lesz a paprikás krumpli! - végre, rendbe jött! Gondolta Peti, egész normális volt a hangja. A játszótéren egészen belefeledkeztek a játékba. Peti azért figyelte az idő múlását, s mikor lejárt az egy óra, beterelte testvéreit. Akkor már az asztalon gőzölgött a finom paprikás krumpli. Kezet mostak, s együtt vacsoráztak anyával. Közben apa is befutott, jókedvűen. Ő is mindjárt asztalhoz ült, de előbb sokat sejtetően egy üveg italt tett az asztalra. Petinek rossz érzése támadt. Mondta is mindjárt, hogy még tanulnia kell, s a szobájába vonult.
Belemerült a tanulásba. Csak arra figyelt fel, hogy már sötétedik. A konyha felől egyre vidámabb kacarászás hallatszott. Peti felugrott, benézett a konyhába. Anya és apa iszogatták a pálinkát, már csak félig volt az üveg. Szó nélkül otthagyta őket, futott ki az udvarra. Kereste a testvéreit. Juli a kertből került elő, azt mondta fára mászott. - Hol van Öcsi? - Juli csak a vállát vonogatta. Gyere keressük együtt. Körbe futották az udvart, a kertet. Nem volt sehol. - Öcsi... Öcsiii... Öcsiiii! - kiabáltak felváltva. A garázsból mászott elő a nagy kiabálásra. - Itt vagyok! - szólt félénken.
- Végre, csakhogy megvagy! Uramisten, hogy nézel ki? - Öcsi talált egy doboz fáradt olajat, azzal játszott, kilocsolta, azután beleült... csupa fekete olaj volt tetőtől talpig. Már csak ez hiányzott, gondolta Peti. Terelte be testvéreit, irány fürödni, azután nyomás az ágyba. Juli ment elsőnek a fürdőszobába, Peti utána szólt, hogy siessen most, a szokásosnál jobban, és fogat is mosson. Majd bement Öcsivel a konyhába és szólt anyának, hogy meg kellene füröszteni Öcsit. Anya felhajtott egy kupica pálinkát, azután mikor meglátta Öcsit röhögni kezdett apával együtt. Peti szomorúan konstatálta, hogy ez a feladat is rá vár. Kihámozta Öcsit az olajos gúnyából, beállította a kádba. Juli akkora már végzett, csak még a fogát mosta. Peti próbálta szappannal, samponnal, de nem boldogult, a makacs olaj nem oldódott. Akkor eszébe jutott a mosogatószer. Kiosont a konyhába,
vitte a mosogatószert, no ez már jobban oldotta... sokáig sikálta Öcsit, mire valamennyire emberformája lett. Megtörölte. - Mossál fogat! Hozom a pizsidet! - Azután az ágyba ültette Öcsit, meg Julit is és megbeszélték, hogy amíg Öcsi haja meg nem szárad, addig ő mesét olvas nekik.
Ennek mindketten örültek. A mese jó hosszú volt, Öcsi már nagyon laposakat pislogott. Juli átölelte Petit, megpuszilta, - Nagyon szép volt a mese! - Öcsit is megpuszilta, s futott a maga ágyába.
Peti megnézte száraz e már Öcsi haja, rendben... megszáradt, lefektette, megpuszilta, jó éjszakát kívánt, s maga is ment fürödni. Még a zuhany alatt állt, amikor elkezdődött... káromkodások, szitkozódások... Azonnal elzárta a vizet, megtörölközött... fogmosásra nincs idő... csak mielőbb beosonni a szobába. Sikerült! Fellélegzett! Testvérei már mindketten aludtak mint a tej. Peti a fejére húzta a takarót... de sajnos így is hallott minden szót. Bár már nagyobb lennék, gondolta, elmennék dolgozni. Elköltöznék innen, elvinném Julit, meg Öcsit... Én nem akarok így élni... ha én felnövök minden másképpen lesz... Mennyit kell még arra várni, még csak 12 éves vagyok.... Lassan kibuggyantak a könnyei... a veszekedés egyre hangosabb lett... Holnap... holnap kezdődik minden elölről... Lassan álomba sírta magát!

Írta: Kőműves Ida
2678
Emperor - 2011. december 08. 16:39:34

Kedves Veronika!
Bizony nagyon szomorú, azért is írtam ezt a novellát, hogy tippeket adjak, hogy van segítség, az ilyen bajba jutott gyerekeknek, csak oda kell figyelnünk egymásra.
Lesz még két novella, ami ehhez kapcsolódik.
Köszönöm, hogy elolvastad, és kíváncsian várom a Te történetedet.
Szeretettel
Ida

2678
Emperor - 2011. december 08. 08:48:36

Kedves Judit!
Nem éppen a történet folytatása lesz, akkor feltüntettem volna, mindenesetre valamilyen formában összekapcsolódnak a történetek, ezenkívül még két történet lesz csütörtökön és a jövő hétfőn.
Valójában egy kis odafigyeléssel, sok mindenki segíthet az ilyen bajba jutott gyerekeken. Ennek két formában való kibontakozását mutatom be. Majd Ti eldöntitek, tetszik-e?
Köszönöm, hogy elolvastad, és hiszem, hogy sokan aggódunk az ilyen Petik miatt.

Ida

686
T Pandur Judit - 2011. december 07. 23:11:26

Kedves Ida!

Érdeklődéssel várom a történet folytatását, mert a történetben eddig csak csupa szomorúság, aggodalom, félelem, és kihasználtság volt Peti élete.
Igaza van Tarának nagyon sok gyereknek jut ilyen élet, kinek az ital miatt, kinek meg másért...
Szépen kibontottad a történetet, jól beleélte magát az olvasó Peti helyeztébe.

Judit

2678
Emperor - 2011. december 06. 21:14:03

Kedves Tara!
Látom jól kihozott a sodrodból a történet. A tanárnőnek még csak a második tanév eleje ez, amióta osztályfőnöke Petinek, mivelhogy hatodikos. Csütörtökön olvasd el újra a novellám... meg fogsz lepődni!
Tudom, hogy megrendítő, mert tudom, hogy van ilyen... de van segítség is, meg segítőkész emberek is... talán...
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel
Ida

1346
Tara Scott - 2011. december 06. 20:52:15

Kedves Ida!
Hátborzongató volt még olvasni is írásodat tudva, hány gyermek éli mindennapjait ilyen rettegve. Felháborított a tanárnő viselkedése is, mert ha az eltelt hat évben nem jártak a szülők szülői értekezletre, egy jó pedagógus valamire következtet ebből, és utána jár. Az ilyen ember nem való tanárnak, gyerekek közelébe sem engedném. Egy megértő, segítőkész tanár legalább az élete egyik felét könnyebbé tehetné az ilyen gyereknek. A szülők? Szülőknek sem nevezném őket.
Megrendítő írásodhoz szeretettel gratulálok: Tara

2678
Emperor - 2011. december 06. 14:19:38

Kedves Zsuzsanna!
Igazán sajnálom, hogy Neked is részed volt hasonlóban.
Fenn vannak az oldalon ezek a verseid? Ha megtudnád mondani, mikor írtad, idén, tavaly, kb. milyen hónapban jelentek meg, könnyebb lenne megtalálni, igazán kíváncsivá tettél.
Ami Petit illeti..., ha elolvasod a következő két novellámat, csütörtökön és a jövő hétfőn, talán kiderül valami...Smile Többet nem árulok el.
Köszönöm, hogy elolvastad és várom az infókat a verseidről.
Szeretettel
Ida

230
Torma Zsuzsanna - 2011. december 06. 11:36:58

Kedves Ida!

Sajnálattal olvastam ezt a szomorú történtetet. Én nagyon is át tudom érezni ennek a 12 éves gyermeknek és testvéreinek a hányattatását, amelyet italozó szüleik mellett kellett elviselniük. Az én apám alkoholista volt, szerencsére anyám nem. De apám miatt nekünk, gyereklányoknak sokkal több dolgunk volt a háznál, mint más gyerekeknek a mi korunkban. Nekünk kellett sokszor megetetni és megitatni a lovakat, amire a részeg apám már nem volt képes. A lovak okosabbak voltak nála, mert hazahozták Őt a kocsiderékban. Vissza is emlékeztem egyik versemben erre (Nótázott az én apám is). De visszaemékeztem a "Hol vagytok már gyermekévek" c. versemben is a fiatalkori éveimre.

A történeted főhőse, a 12 éves gyermek és testvérei sajnos nem egyedi példák, és előfordul, hogy ilyen esetben elveszik a szülőktől a gyermekeket. Jobbik esetben. Rosszabbik esetben addig kell ilyen körülmények között élniük, amíg nem tudnak saját magukról gondoskodni. De addigra már lelkileg és fizikailag is belebetegedhetnek.

Üdv.: Torma Zsuzsanna
Smile

2678
Emperor - 2011. december 06. 09:56:14

Kedves Viola!
Dehogy akartalak ilyen kora hajnalban elkeseríteni...
Lehet, hogy jobbra fordul Peti sorsa... majd olvasd el az elkövetkező két írásom is, csütörtökön, és a következő hétfőn. Talán minden kiderül...
Köszönöm, hogy elolvastad.
Szeretettel
Ida

277
farkas viola - 2011. december 06. 04:12:59

Kedves Ida!

Gratulálok az írásodhoz, de igen rossz hangulatom lett így, a hajnali felkelésemmel. Sajnálni valóak ezek a gyerekek, de minden gyerek, akikkel nem törődnek. Nem egyedülálló eset.

Szeretettel: ViolaWink

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.