Kedves Látogatók! Magazinunk internetes oldalát hosszabb fejlesztést követően 2020. október 3-án egy megújult oldalra költöztetjük. Az adataitok költöztetése meg fog történni, személyes profil, írások, hozzászólások az új oldalon is elérhetőek lesznek, azonban privát üzenetek, fórum beszélgetések és üzenőfali beszélgetések átköltöztetésére nincsen lehetőség! Kérjük, ha ezekben van számotokra fontos információ, mentsétek el magatoknak 2020. október 2-ig!
Továbbá kérünk mindenkit, hogy a profilban beállított e-mail címet ellenőrizze, változás esetén a profilját frissítse.!
További részletek az emailben kiküldött tájékoztatóban! Üdvözlettel: Szerkesztőség

Jéga Szabó Ibolya: Ne higgy a révésznek!

- Hová viszel?
- A pusztulásba!
- Te a halál vagy?
- Nem, én a révész, ki átsegít a megsemmisülésbe.
- Te is ember voltál és meghaltál valamikor?
- Nem, én az emberek képzeletének szülötte vagyok, és nincs se életem se halálom.
- Akkor miért látlak, miért látom, hogy evezel? Miért látom a csónakot? Meghaltam már?
- Nem haltál meg, de most haldokolsz. Ez a képzeleted utolsó játéka.
- Ha átviszel a folyón, halottá válok?
- Igen.
- Ott a holtak országa vár rám?
- Nem. Nincs holtak országa.
- A vallások szerint van. Van menny a jóknak, és van pokol a bűnösöknek.
- Csak a vallások szerint van. Az igazság az, hogy nincs semmi, csak az emberek ezt nem bírják elképzelni, és félnek a haláltól. Az élet öröm, igaz nem mindig, de akkor is imádtok élni ti emberek. Azt szeretnétek, hogy a halállal ne legyen vége az örömötöknek, sőt arra vágytok, hogy mindazt megkapjátok, ami nem volt meg az életben, de az igazság sokkal egyszerűbb.
- Igen? És mi az igazság? Most olyan békésnek és boldognak érzem magam.
- Ez természetes, mert megszabadultál a tested kínjaitól, az agyad már nem érzékeli a fájdalmat, pusztulóban van.
- Akkor miért látlak? Mert az életben ezt rögzítetted az agyadba, és mivel még részben működik, ezt adja neked ajándékba. Az utolsó képzelet játékát.
- Mi történik, ha mindennek vége?
- Egy nagy fehérséget látsz, és ezzel vége mindennek. Nem létezel, nem látsz, nem érzékelsz. Szétszóratsz!
- Mi az, hogy szétszóratsz, és mi lesz a lelkemmel?
- Visszakerülsz az anyaföldbe, ahonnan az életed nyerted. Minden sejted, átalakul és táplálja az új életet. A lelked ott marad a földön, a gyermekeid és a többi ember emlékezetében. Ha sok hasznosat tettél, akkor még sokáig él az emberek emlékezetében a léted. Van, akié több ezer évig.
- Nem ezt reméltem, azt hittem, vagy pontosabban, azt akartam hinni, hogy valamilyen formában létezek tovább a halál után. Például, mint egy testetlen lélek, aki egyszer , majd egy új testet kap, és újra kezdheti a földi életét. Most nagyon elkeseredtem.
- Ne félj, ez az érzés is elmúlik hamarosan, a többivel együtt. Azért ne gondold, hogy nem létezel tovább, csak nem úgy, ahogy emberi agyaddal elképzelni tudtad.
- Nem láthatom többé a szeretteimet? Azt hittem, hogy találkozni fogok a rég halott szüleimmel odaát.
- Már találkoztál az életedben, csak nem tudsz róla, ott élnek az unokáid testében, lelkében. A szeretteidet nem láthatod többé, hiszen a látásod is elveszted.
- Már látom a fényt! Olyan boldognak érzem magam!
- Mindjárt megszabadulsz minden földi dologtól, tőlem is.
- Nem hiszek neked révész! Az nem lehet, hogy semmivé leszek! Az nem lehet…

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2012. április 03. 21:41:48

Igen Ida, a titok örök titok marad, de ahogy olvastad, szerintem úgy van, de reménykedek. Mindannyian megtudjuk...egyszer.
Szeretettel Ibolya

2678
Emperor - 2012. április 03. 21:09:58

Kedves ibolya!

Érdekes volt ez a kis misztikus párbeszéd.
Vajon mi van a halál után? Sokan sokféleképpen gondoljuk, képzeljük, de még nem jött vissza senki, hogy elmondja nekünk.
Élvezettel olvastalak.
Szeretettel
Ida

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.