Jártó Róza: Kovács József - (2012. június)

Kevés ember van az ismeretségi körömben olyan, mint Kovács József. Nem csak avval tűnik ki a többi ismerősöm közül, hogy, ahogy idősödök úgy lesz egyre helyesebb, elegánsabb, de avval is, hogy minden nap alig várva a munkaidő végét siet haza a családjához. A feleségéhez, a három fiához, a menyéhez és az imádott csillagszemű unokájához.
Sokáig legénykedett. Őt is eltalálta Ámor nyila egy párszor, de nem elégé ahhoz, hogy érezze azt, hogy most megtalálta élete párját. Bőven harminc felé járt már korban, amikor elküldte a vállalat kiszállásra, Szombathelyre, egy konferenciára. Hátralékok – Hátralék-Ok, volt a konferencia mottója. Ha nem is tartozott közvetlenül a munkájához, ez a téma, azért elfogadta a főnöke indokát, hogy ez az út bonusz, és érezze jól magát.
- Hát akkor megyek, és jól fogom érezni magam - nyújtott kezet nevetve a főnökének.
Kifejezetten készült az útra. Maga sem tudta, mi miatt fogta el az izgalom. Még a város térképét is végigböngészte. Örömmel látta, hogy a szálloda közvetlen szomszédságában van a fedett uszoda, és a szálló előtt pedig egy hatalmas park terül el tóval, és sétaúttal. Úgy időzített, hogy pont 16 órakor ott legyen, amikortól elfoglalhatta a szobáját. Lezuhanyozott, kényelmes farmert húzott magára és az új pólót vette fel ami annyira tetszett neki amikor a kirakatban meglátta. Ellenállhatatlannak érezte magát.
Elindult meghódítani Szombathelyt.
Először is úszott egy órácskát az uszodába. Nem sokan voltak. Holtidőre ért oda. A kora délutáni úszók elmentek már, a késő délutániak még nem jöttek meg. De József élvezte a vizet. Élvezte, ahogy átöleli minden testrészét. Ahogy szelte a vizet érezte az izmai mozgását, a tüdeje tágulását. A karja könnyed mozgását, ahogy legyőzi a víz erejét, és mint egy győztes hódítja meg azt újra és újra, minden kör után.
Már a hetedik hossznál tartott, amikor észrevette a nőt. Akkor szállt ki a vízből. Még nem ért a pihenőszékhez ahol a törülköző várta. A vízcseppenként folyt végig a testén. Nőiesen izmos volt, Arányos, és kislányosan bájos. József a medence szélébe kapaszkodva bámulta. A nő ránevetett, lehajolt és a lábmosó klóros vizét a markába merítve, azt az arcába lötykölte.
- Hé - nevetett József.
A nő tovább ment a padig. Mire kiszállt a vízből, a nő eltűnt. Mint akit a föld nyelt el.
Még úszott pár hosszat, aztán elment öltözni. Alig töltött egy órát az uszodába, mégis érezte, hogy ez egy jó nap. Azt is érezte, hogy még nincs vége. Még vár rá valami. Bármi, ami nagyon jó.
Kiment a parkba sétálni. Körbe akarta járni, de túl nagynak találta a kört. Most nem akarta húzni az időt, mert közelget a konferencia megnyitásának ideje. Kicsomagolásnál az öltönyt és az inget szépen eligazgatva a gyűrődést, az ágyra tette. Mellé rakta a pár fekete zoknit és a bordó alapú selyem nyakkendőt is. A lakkcipőt kicsit átfényesítette a szálloda törülközőjével és azt is a ruhák mellé helyezte. Mikor megérkezett az úszással színesített sétából ledobta magáról a farmert és a szép pólót. Egy szál gatyába állt az ágy előtt nézve a kikészített ruhákat. Eszébe jutott a nő. Az izmosan karcsú teste. A kislányosan bájos mosolya. Mosolygott, miközben felkapkodta magára a ruháit. Ellenállhatatlanul elegánsnak érezte magát. Megint a nőre gondolt és arra, hogy biztos beleszeretne ha így meglátná.
Taxival ment a Városházára, ahol a fogadás volt. Lejelentkezett a fogadóknál, ahol személyre szóló kitűzőt kapott. Egy bájos leány segített a zakójára tűzni. Akkor meglátta a nőt. Igen ő volt. Kosztümben. Ragyogott a fény a haján. Azt is látta, hogy a kitűző már a kosztümre van tűzve. Oda lépet hozzá. Bemutatkozott.
- Kovács József vagyok, a pirityi Önkormányzattól jöttem és Te - kérdezte.
- Jó ismerőst látni. Így öltönybe is helyes vagy - nevetett a nő.
- Van valahol foglalt helyed, ha nincs, maradjunk együtt, akár a szekciókra is egyformán iratkozhatunk fel. Persze ha nincs jobb programod - mosolygott József.
Az éjszakát együtt töltötték. Reggel együtt mentek reggelizni. A nő kedvesen kiöntötte a kávét és a cukrot is bele téve megkavarta. Így nyújtotta át neki. Mintha mindig is ezt tette volna. Talán ez a mozdulat volt, amikor érezte József, hogy végérvényesen szerelmes lett. A nap többi részére nem is emlékszik. Csak arra, hogy Éva ott volt vele, hogy mellette ült, hogy a pad alatt fogta a kezét, és hogy többet néztek egymásra, mint az előadóra. Három hónap múlva megvolt az esküvő. Másfél évre pedig a kisfiúk is megszületett.
Sikerült egy telket vásárolniuk közel a városhoz, igaz közel a Gödörhöz is, a cigánytelephez. A ház felépült, az udvart is rendezték az évek során. Szerettek itt lakni. Csend volt, Jó levegő, és mégis közel a város központjához. A Gödör is lassan felszámolódott. Már csak pár vityilló, háznak alig mondható valami állt a telepen. Igaz az egyik a szomszédságukba. Azt József is elismerte, hogy a házacska a körülményekhez képest rendezett volt. Évente többször meszelve, az udvaron kis virágágyas. A kert felásva és veteményezve, annak ellenére, hogy feltöltött területi kemény, agyagos volt a föld. A szomszédba, ahogy nőttek a gyerekek úgy fogta be az apjuk dolgozni őket. A lányok mostak, főztek, takarítottak. A fiúk ástak, kapáltak, házat javítottak. Szigorú volt az apa, ezt el kellett ismerni Józsefnek is. És igazán takarosak, a körülményekhez képest is. Ősszel vette meg a rotakapát. Felrotálta az egész udvart, a felső réteget elvitte az utánfutóval a komposztálóba. Új földet hozatott rá, elsimította, tömítette és fűmaggal beszórta. Megelégedve nézett végig a birodalmán. Átnézve a szomszédba látta, hogy a szomszéd a két fiúval ássa a kertet. Szótlanul, a munkára figyelve. Az apa megállt, zsebkendőt vett elő és megtörölte a homlokát. József akkor rájött, hogy nehéz, nagyon nehéz munkát végeznek a szomszédba. Nem is gondolkodva átköszönt.
- Jó napot szomszédúr. Nem kemény a föld - kérdezte.
A szomszéd felnézett. El kellett telni pár pillanatnak, míg rájött, hogy hozzá szóltak.
- Hát nem puha. Még jó, hogy az ásó nem görbül meg - szólt mosolyt erőtetve az arcára.
- Géppel, rotával, nem könnyebb lenne - folytatta József a beszélgetést.
Végül is a rotát átvitte József, a hosszabbítót a saját házába dugta be a konnektorba. A két fiú félre állt, kíváncsian nézték apjukat és a szomszédot, ahogy egymást segítve, igazgatva a gépet pár óra alatt felrotálta a kertet. A felső réteget itt is összegereblyézték. József az utánfutóval a ház elé állt, és talicskával kihordták a földet. Ekkor már tudta, hogy a szomszédot is Józsefnek hívják. Több fordulóval hordták el a komposztálóba. Visszafele, meg friss és szép feketeföldet hoztak. Míg ő és druszája odavolt, addig a két fiú elterítette a földet. Az anya, meg a két lány is kijött a házból. Friss kaláccsal kínálták a visszatérőket. Addigra Éva is hazatért látogatásból, ahova a gyerek is vele ment. Átöltöztek és ők is átmentek a szomszédba, először óvatosan szétnézni, aztán már segíteni. Ezen a pár órán többet megtudtak egymásról, mint az eltelt tizenkét év alatt. József meglepődött, hogy a család csupán a családi pótlékból, és a családfő esetenkénti napszámmal keresett pénzéből él. Pedig az apa asztalos szakmunkás. A gyerekek se rossz tanulók. A fiúknál alig van kettes osztályzat, a lányoknál is csak elvétve volt hármas az ellenőrzőbe. Nem sok időre a kerti munka után a Faiparhoz hívták be Józsefet. Munkát ajánlottak. Minimálbérrel. Persze a próbaidőt is kikötötték. A cég egy aranykezű szakembert kapott a személyével. Az asszony meg Évának segédkezett, mivel ikreket vártak és veszélyeztettet terhes lett. A szomszéd a két keresettel jól gazdálkodva szépen rendbe tettette a házát, melléképületet is építve a portára.
Közben az idő is elszállt, a gyerekek is felnőttek. A kis Jocóból József lett, mérnökúr. A szomszéd fiúk egyikéből vasutas, a másikból asztalos. A lányok meg tanultak. A nagyobbik ápolónő lett a kisebbik, elvégezve a főiskolát, közgazdász. A Kovács család, a kis ünnepséget tartott, mivel a Jocó munkát kapott a városnál. Akkor jött át a szomszéd kisebbik lánya. Frissen sült buktát hozott. A két fiatal örült egymásnak, elbeszélgettek a sorsuk alakulásáról. Örültek egymás sikerének.
Karácsony közeledtével Jocó egyre többször maradt ki. Egyre többször fordult elő, hogy nem töltötte az estét és éjszakát otthon. A szülők eleinte kérdezgették, de mert nem kaptak választ, abba hagyták a kérdezgetést. Úgy gondolták ha itt lesz az ideje a gyerek elmondja. De nem mondta. Több hónap után hazatért. Reggel elment a munkába. Este haza, evett, fürdött és bevonult a szobájába. Éva és József nem faggatta. Tudták ez már egy férfi bánata, egy férfi szomorúsága. Sokat fogyott pár hónap alatt. A szomszédék is elmaradtak. Pedig lett volna miről beszélni, hisz ha nem is mondták, azt látni lehetett, hogy a kisebbik lány hasa egyre nő. Férj meg sehol. Az áprilisi szeszélyes idő megbetegítette Jocót. Orvost kellett hívni mert a lázat nem tudta a két szülő szeretete sem levinni. Akkor csengettek. A szomszédék kisebbik lánya állt az ajtóban. Kezét a pocakjára téve érdeklődött Jocó hogyléte felől. Éva csak állt, arcán megdöbbenés tükröződött.
- Jocó az apa - kiáltott fel.
Igazából a válasz már nem is volt titok a lány szemébe nézve, tudta azt. Egy dolog járt csak az eszébe.
- Vajon mit szól ehhez, József - nézett szomorúan a lányra, Valikára.
Átölelve a lány vállát leültette a asztal mellé. Elindult a lépcsőhöz, hogy felmegy Jocó szobájába. De arra már nem került sor, mert a gyerek épp indult lefele. A két gyerek nézte egymást. Szinte egyszerre kérdezték
- Szeretsz?
- Szeretsz?
- Menjetek Jocó szobájába, van mit beszélni - küldte Éva a fiatalokat az emeletre.
Felvéve a telefont, bepötyögtette József számát. Még be se fejezte a eseményt József nevetését hallotta a vonal végén.
- Na, végre. Már azt hittem nekem kell közéjük csapni.
- Te tudtad - kérdezte elhűlve Éva.
- Te is tudtad. Csak mint nő homokba dugtad a fejed. Kisszívem, csak nem gondoltad komolyan, hogy hagyom, hogy az unokám ne az én térdemen lovagoljon először, Te! Nagymami - kacagott József a telefonba.

Írta: Jártó Róza
2135
mami - 2012. június 25. 06:55:30

Kedves Eszter!

Én is remélem, hogy létezik, az ilyen ember. Az írásaimnak sok az igazságalapja, de a kitaláció is.

Kedves Misi!

Az én írásom is benne van a "mézes bödönbe" ! Örülök, hogy tetszett.Smile

Szeretettel: Jártó Róza

499
magyareszter - 2012. június 18. 11:12:22

Kedves Róza!

Ezt a Kovács Józsefet sokszorosítani kellene!Smile Remélem, hogy létezik, nemcsak kitaláltad a személyét.
A segítség hatalmas erő tud lenni, persze ítélkezni mindig sokkal könnyebb. Érdekes dolgokat, fordulatokat produkálhat az élet. Örömmel olvastam a történetet.Smile
Sok szeretettel Eszter

2135
mami - 2012. június 08. 06:41:46

Kedves Alexáné!

Kedves Katalin!

Örömmel tölt el, hogy megoszthattam írásomat veletek.

Szeretettel: Jártó Róza

3300
kandracs roza - 2012. június 02. 11:00:15

Kedves Róza!!!gratulálok novelládhoz...remek...Alexáné

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.