Kedves Látogatók! A napokban észlelt lassulás javítása érdekében fejlesztésekbe kezdtük. Bízunk benne, hogy rövid idő alatt sikerül befejezni és visszatér a megszokott működés. Kérjük türelmeteket az átmeneti időszakra. Köszönjük!

Fehérvári Zsófia: Amnézia - ÖTÖDIK TÖRTÉNET - 3. HELYEZETT (2012. július)

Különleges díszítésűek itt a falak,
előbb feltűnik egy X alak, belőle ágaznak többszínű egyenes vonalak
majd engedve játékos természetüknek vidáman futnak tova,hullámosan
lágyan,közrezárnak virágos réteket,zöldeket, kék eget, rajta madarak,
röpülnek és ha elfáradnak, benne fürödnek a futó fellegek párás sűrűjében.
A vonalak egy tenger hullámaiban végződnek majd szép lassan elcsitulnak,
egy hajó távolodik a parttól, emberek állnak benne és mosolyogva búcsút
intenek felém. Talán a békesség hajójának nevezném én
Ez, az az idilli kép, amire szívesen emlékeznék.
De itt maradt minden, ami fáj! Nehéz feldolgozni azt amit maguk
mögött hagytak! Szép lassan ellopóztak mellőlem, anyám, apám, testvérem
és a többiek.
Kettéválik az életem, magamban hordozom a születésemnél fogva kódolt génemet,
s azt amire néném belém nevelt mikorra felnevelt.
Érzelmeim ugyanúgy vannak
ahogyan másnak,
de kinek tulajdonítsam
anyámnak, apámnak.?
Néném mindenre megtanított,
az életben ne szoruljak másra
ruhát teregetni küldött a padlásra,
ha főzöl kedves lányom,
tanuld meg, mibe ,mennyit tegyél
de az ízeket tőle tanultam én ?
A bölcsességet magában hordozta
mind a két anyám.
Az igazival öt évet éltem
én és a testvérem
egy magányos tanyán.
Azért, hogy ne éhezzünk, sokat dolgozott.
Apám beteg volt, mint hadigondozott
nem láthatott csak egyéves koromig,
azután fáradt kezével búcsút int.
Nem bírta sokáig az anyám sem
elvitték tőlünk azt is ami nincs
olyan volt a rendszer.
Kérdem én mi a diagnózis
van –e tudatos amnézia?
Ha nincs, milyen lehet
az ambivalencia?


- Emlékezzen, kiket lát, kiről mi jut az eszébe?
Azokat látom akiket feledni akartam, mert feledni akartam minden fájó emléket.
fiatalon eltávozott szülőket, fiatal lánytestvért ki nem élt meg
szerelmet, nevelőszülőket kik szerettek addig, amíg lehetett, ölükben
tartják alig párnapig élhetett beteg gyermekemet, aki soha nem kóstolhatott
édes anyatejet, és páromat ki nem várta meg nyíló szerelmemet.

Írta: Fehérvári Zsófia
2135
mami - 2012. július 12. 17:49:25

Kedves Tollforgató!

Érdekes és egyedi megoldás ez a próza-vers-próza "felállás". Nagyon tetszett, és természetesen a történet is.

Szeretettel: Jártó Róza

499
magyareszter - 2012. július 03. 19:23:45

Kedves Tollforgató!

Nem vagyok szakértő, de az amnézia egyik fajtája egyértelműen a fájó emlékek "elfelejtése", vagy legalábbis a felejtés megpróbálása. Ahogy a Te írásodból is kiderül, hogy milyen tragikus események értek születésedtől fogva. Ugyanakkor mégsem vagy képes pont azokat feledni, akiket a szíved őriz. Különlegesen írtad meg a történetet, versben és prózában, egyszerűen, őszintén, szívbe markolóan.
Gratulálok! Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.