Jártó Róza: LOVE NET - Az internetes ismerkedés világa /Regény/ 8. rész

Az utóbbi pár napban ez már a tízedik. Na jó, de ez az utolsó. Mindjárt huszonkét óra. No lássuk a medvét.
- Kedves Emma! Valóban nézegettem a csinos lányokat és az Ön képét: Nem zavarja?
- Nem zavar, ha tegeződünk? Igen, te is azok közé tartozol. Nagymamámnak, aki sajnos már nem él, szintén Emma volt a neve, sőt az egyetemen az első szerelmemnek is Emma volt a neve. Így számomra ez a név nagyon szimpatikus. Látom Tapolcán élsz. Szép város. Nálam 5 évvel idősebb feleség, két gyerek, öt unoka, három kert.. Ezekkel a dolgokkal azért van tenni való, így tengetem az életem. A főiskolán a biológia tanszéken tanítottam 25 évig. Most 3 éve nyugger vagyok. te is írj majd magadról, mert érdekel a te életed és környezeted.
Szép estét és szép álmokat kíván Sándor - írtam.
Ahhoz képest, hogy nem is akartam írni jól elszaladt a tollam. Reggelre itt volt a válasz:
- Kedves Sándor! Örülök, hogy szimpatikus a nevem, tudom, eléggé ritka és az én ismerőseim is csak Memikének, becéznek, a fiatalok Meminéninek hívnak. Te is hívj bátran, Meminek, de ha úgy kedvesebb, akkor Emmának. Nekem két gyerekem van. A lányom tanár, mily véletlen, biológia-kémia szakos, innen pár kilométerre lévő megyeszékhelyen, Neki két gyereke van, az unokáim. A fiam kamionsofőr, lehetetlen munkabeosztással. No ő még a Te városodban járt iskolába. Velem lakik, mert úgy látszik még nem találta meg az igazit, bár barátnője mindig van. Szeretek ebben a városban élni, sokat jelent ez a kisváros és a környéke. Sokat sétálok és ha tehetem elmegyek túrázni a természetjárókkal. Nekem sajnos nincs kertem, mert társasházban lakom. Most ennyit rólam. Köszönöm az érdeklődést és nagyon szép napot kívánok - Emma.
Egész nap dolgoztam a kertben. Palántáztam, locsoltam gazoltam, így bizony csak este kilenc után értem haza. A számítógépet, szokásom szerint bekapcsoltam. Akár karácsonykor, olyan csipogás fogadott, annyi megnyitótlan levél várt olvasásra. Persze, Memié is.
- Üdv, Sándor! Csak nekem nem válaszolsz, vagy másokkal is ilyen tartózkodó vagy? Jó éjt - Memi
- Nemrég jöttem haza a kertemből. Napnyugta előtt kell permetezni. Jól elfáradtam. Az eső után sürgősen rendet kellett tenni a 2600 négyzetméteren. Minden energiámat a kertembe fektettem, sajnos nincs más lehetőségem, ( amibe befektethetném). Majd küldök fényképeket a kertemről. Jó éjt. Jó álmokat! - Sándor.
- Te jó ég! Nem mondom, van elfoglaltságod! És bocs, de nem akartalak cikizni!
Remélem amit írtál az energia befektetésről az csak vicc. És előre köszi a képeket a kertedről. Pihend ki magad és holnap újult erővel előre! Szép álmokat neked is - Memi
Az az igazság, hogy nem igazán akarok semmit a kis Memitől. Levelezni meg pláne nem. Annyira nem vonz. Taszít? Na azt azért nem. Na megyek csicsika, hajcsika, egyedűlke, még tényleg ráfanyalodok Memicskére.

Esős napra ébredtem. Eset az eső fél délelőtt. Épp csak annyi, hogy ne kelljen locsolni a palántákat.
Másnap éjjel 10-kor csipogott rám Memicske.
- Szia Sándor! Látom a gép előtt vagy! Jó éjt - Memi.
- Most próbálom a képeket betölteni a kertemről. Remélem sikerülni fog. Ma is a kertembe voltam. Csalán leveleket szedtem, de az eső közbejött. Az energia befektetés miért is volna vicc - kérdeztem.
Szerencsémre, ma már nem jött válasz, így nyugodtan szörfözhettem a társkeresőn, majd megírtam még egy-két levelet és úgy éjfél előtt pár perccel elmentem aludni. Reggel, szokásomhoz híven fél hétkor ébredtem.
Amindenit, sátoreffektus. Rég volt, hogy a kukim sátrat vert a takaróból. Mégiscsak megtartom a Memicskét - gondoltam.
Kicammogtam a konyhába, lefőztem a kávét, komótosan megittam, aztán kitöltöttem a feleségemnek is.. Kettő cukorral jól elkevertem és bevittem a szobájába. Szokásához híven most is egy kortyra lehörpintette.
- Kedvesem! Miért dobod be olyan hírtelen. Lassan kell élvezettel, kóstolgatva a kávét inni. No persze, régen is és mással is így voltál, gyorsan, egy hajtásra - mondtam.
Azért olyan erős válaszra nem számítottam, amit kaptam. A feleségem kifejtette, hogy úgy issza a kávét ahogy akarja, nehogy már ebbe is beleszóljak. Amúgy meg ne is számítsak arra, hogy vele még ebben a büdös életben lesz etye-petye. Nem mintha az elmúlt években olyan sokszor lett volna benne részem.
- Hát ez jó pofon volt, így kora reggel. – motyogtam az orrom alá.
Olyan hatással volt ez a pár odavetett mondat, hogy napokig rágódtam rajta.

Emlékeimben felsejlett a gyerekkor, amikori s, alig hét évesen bizony már én voltam a puncikirály. Édesapám körzeti orvos volt egy kisvárosban, ahol mindenki ismert mindenki. Engem, az orvos fiát, mivel helyes legényke voltam, mindenki szeretett is. Apám ragaszkodott hozzá, hogy az iskolába minden esetben pantallóban és vasalt ingben járjak, amihez mellény, vagy zakó dukált, helyes csokornyakkendővel. Igazából én voltam az egyetlen kisfiú, aki így ki volt öltöztetve.
Már akkor különösen vonzódtam a lányokhoz. Imádtam nézni, amikor fogócskázás közben lobogott a hajuk, vagy ide-oda lengett az aprócska copfjuk. Abban az időben még nem volt divat, hogy a lányok rövid hajat hordjanak. Nadrágot egyáltalán nem viseltek és a szoknya hossza is bizony bőven a térd alatt volt. Ha sorba álltunk, mindenkinek nagyság szerint kellett beállnia. Persze én addig ügyeskedtem, hogy mindig abban a sorban álljak amelyik közelebb volt valamelyik lányosztály sorához. Mert azt mondanom sem kell, hogy az én időmben még nem voltak úgy nevezett koedukált osztályok, akkor még volt fiú és külön lány osztály. Igazából a fiúk nem vegyültek a lányokkal, annyira nem, hogy még az iskolaudvar is fel volt osztva fiú és lány oldalra.
Főbenjáró vétségnek számított, ha egy lány áttévedt a fiú oldalra, vagy egy fiú a lány oldalra. Én persze nem bírtam ki, hogy ne legyek a lányok közelében, ezért a magamhoz édesgetett leánykákkal úgy beszéltük meg, hogy pont a felező vonalhoz jönnek és én is, így beszélgettünk. Voltam én, és volt még 4-5 kislány, akik nem fogadtunk szót a vonalat illetően. De mert én az orvos fia voltam, így ránk hagyták.
Kicsit később egy lány kivételével mind megunta azt, hogy ott álldogáljon velem. Szerencsémre, azaz egy volt a legbájosabb, legédesebb az egész iskolában. Ő volt a molnár lánya, a Somogyi Katinka. Később már nem elégedtünk meg avval, hogy az iskolai szünetekben bámuljuk egymást, tanítás után is megvártam, vagy ő engem és hazáig kísértem. Még a táskáját is vittem az én tündér madaramnak.
Családunkban szokás volt, hogy minden vasárnap a herendi étkészlettel terítették meg az asztalt és még az ezüst eszcájg is előkerült. Pontban fél egykor megkongatta a háztartási alkalmazottunk, Rózsika az ebédhívót, és akkor apám és én a fivéremmel öltönyben, a nővérem és a húgom szép ruhában bevonultunk az ebédlőbe, ahol anyuskánk már az asztalfőn ülve várt ránk. Születési sorrendben vonultunk anyuskához és megcsókoltuk a kezét. Aztán a helyünkre ültünk. Imádkoztunk, majd ezt követően elfogyasztottuk az ebédet, ami valamilyen zöldségleves és paprikás krumpli volt, azért, hogy megtanuljuk megbecsülni az ételt, és hogy tudjuk, hogy sok ember ezt ebédel még vasárnap is. Ebéd után minden gyerek kapott egy szelet csokoládét.
Én ezt a szelet csokoládét minden vasárnap a zsebembe rejtettem, hogy hétfőn evvel kedveskedhessek az én Katinkámnak.
Épp, hogy csak betöltöttem a hetedik évemet, elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megkérjem az én Katinkámat arra, hogy hazafele menvén ugyan mutassa már meg a punciját. Katinka ezt meg is tette. Aztán másnap és másnap is. És ekkor látott meg a molnár Úr, hogy mit teszek én, az ő lánykájával. Katinkát haza zavarta, engem meg fülön fogott és hangos szitkozódások kíséretében az orvosi rendelőbe citált. Apám épp egy beteg vizsgálata közben volt, igaz, hogy már a receptet írta. Azt befejezve, letette a tollat a kezéből az asztalra, előbb rám nézet aztán a Somogyi úrra és szigorú hangon megkérdezte, hogy ki nekem a Katinka. Én könnyes szemmel, de annál nagyobb hősiességgel a szívemben bevallottam, hogy nekem a Katinka a szívszerelmem. Apám akkor a két kezét az asztalra téve, félig feltápászkodva, dörgő hangon harsogta, hogy ha a szívszerelmem, akkor bizony el kell venni a lányt feleségül. Erre azért a Somogyi úr sem számított.
- És most takarodj haza az anyádhoz. - bömbölt utánam apám.
Később aztán apám is hazajött. Pusmogott egy darabig az anyámmal, majd közölték, hogy vasárnap meg lesz tartva az esküvő. Azt is közölték, hogy addig még csak rá sem nézhetek Katinkára. Gyorsan kiszámoltam, az ujjaim segítségével, hogy akkor én most három teljes napig nem foghatom az én szerelmem kezét.
- Nem nagy ár ez egy esküvőért? - tettem fel a kérdést.
De bizony, választ nem kaptam rá. Ami biztos volt azaz, hogy sem az órai szünetekben, sem a tanítás után nem volt lehetőségem Katinkával beszélni, mert elém az anyuskám, Katinka elé pedig az ő anyuskája jött, minden nap és kísértek minket hazáig.
De azért csak eljött a vasárnap.
Már az is furcsa volt, nekünk, gyerekeknek, hogy négy pucolt tyúk volt a konyhaasztalom, és Rózsika, még konyhalány kisegítőt is kapott. A kamrában négy torta sorakozott. Az udvari kemencében pedig a töltött káposzta készült. Az egyik lány, akit apán felfogadott, jött a gyerekszobába, a fiúkat, vagyis minket felöltöztetni. A városban, előző nap megvásárolt új öltönybe és a vakítóan fehér ingben. Ami még furcsább volt az, hogy igazi nyakkendőt kellett kötni, a hagyományos csokornyakkendő helyett. Arról nem beszélve, hogy mindenki velem kajánkodott. Azért csak eljött a kilenc óra amikor is elindultunk a templomba. Elől anyuska a két lánnyal, mögötte apám velem és a fivéremmel.
Ahogy vonultunk végig az utcán, apám mindenkivel parolázott, aki szembe jött velünk, ha pedig az utca túloldalán ment, akkor mély meghajlással emelt kalapot. Azért csak elértünk a templomhoz. A templom ajtajában állt az én Katinkám és a családja. Az apja, az édesanyja, és a két húga. Ami furcsa volt, az, hogy Katinka, szépséges mennyasszony- ruhában volt, még a fátyol is a homlokára volt igazítva. Nem mondom nagyon szép volt. Apám kezet fogott Somogyi Úrral, Somogyi Asszonyságnak kezet csókolt, ahogy Somogyi Úr is Anyuskának, és szépen bevonultunk a templomba. Somogyi Úr fogta Katinka kezét és az első sorhoz kísérte és leültette a hölgysorra, engem meg apám fogott kézen és ültetett a férfisor első padsorában. Aztán mindketten visszamentek a helyükre és beültek a férfisor padjába. Anyuskám és Somogyi Asszonyság meg a lányok már elfoglalták a helyüket a hölgysorban.
A mise után, megtörtént az áldozás, ahol sorba vonulva a hívek letérdelve a pap előtt megkapták az ostyájukat. Mikor ezen is túl voltunk, akkor a Somogyi család jött Katinkához. Apám, anyuska és a testvéreim pedig értem. Akkor a pap odajött hozzánk és nagyon szigorú hangon megdorgált minket Katinkával. Engem azért mert megnéztem, Katinkát azért mert megmutatta a punciját. Elmondta, hogy most fogadjuk el, hogy megbocsát a család és meg kellett csókolni apám kezét és Somogyi Úrnak is a kezét és Katinkának is és meg kellett ígérni, hogy többet ilyesmit nem cselekszünk, már csak azért is, mert egy év múlva leszünk elsőáldozók, és ha utána se javulunk meg, akkor elvisz minket az ördög.
Minden esetre jól megijedtem, főleg azért, hogy mit is kezdjek én az életemmel, ha Katinkát elviszi az ördög. Persze engem is. De ha együtt teszünk rosszat, akkor egyszerre visz el az ördög mindkettőnket, és egy ördög csak egy gyereket tud elvinni. Ezért biztos kettő jönne értünk és nem biztos, hogy egy helyre kerülnénk, hisz azért én okos gyerek lévén tudtam, hogy rajtam és Katinkán kívül bizony van még jó pár rossz gyerek. Meg lehet, hogy a pokolban is úgy van mint az iskolában, hogy van fiúoldal és leányoldal. Én azt nem tudhatom, hogy nem így van. Úgy, hogy jól megijedtem és megfogadtam,hogy inkább rá se nézek Katinkára, a punciját meg pláne nem nézem meg minthogy sose lássam.
Ezt olyan komolyan vettem, mármint az ígéretet, hogy miután elvonult a család és a Somogyi család, akit vendégül láttunk a házunkhoz, hiába akartak az én Katinkám mellé ültetni, bizony nem ültem, inkább ebédelni sem akartam. Végül is apám megszánt és maga mellé ültetet és evvel ez az eset le is zárult.

- Szép reggelt Sándor! Ami az energiát illeti, rólad aztán nem gondoltam volna, hogy gondod van vele! Ilyen szimpatikus embernek miért is lenne? És ezt tényleg nem fényezésnek vagy cikizésnek szántam. Tudom, hogy mindenkinek van egy súly a hátán. Kinek könnyebb, kinek nehezebb és a cipelése már maga egy sokk. Sajnos ezt tapasztalatból mondom. Tényleg sokat dolgozol a kertedben, biztosan jól el is fáradsz, én meg itt türelmetlenkedek, ha nem válaszolsz, pedig neked sokkal több a tennivalód, mint nekem. Azért tudd, nem azért írok, mert férjet akarok fogni magamnak, hanem azért mert nagyon szimpatikus vagy a képről meg ahogy írsz. Ha csak annyit segítünk egymásnak más ember megsértése nélkül, hogy jól kibeszéljük magunkból a gondjainkat, az már egy nagyon jó dolog. Azt is előre bocsátom, hogy nem vagyok anyagias, nem is voltam soha, az értéket nem a pénz képviseli nálam. Még egyet azért tudnod kell rólam. Nem szeretem a fürdőket, mert olyan képzetem van, hogy összeszedek valami nyavalyát. Most sokat fecsegtem! Szép napot, kellemes időtöltést.
- Kedves! Drága! Memi! Bevallom Neked, hogy volt a kertben egy kis csete-paté a feleségemmel. Mégse volt gond, mert amióta levelezünk én nagyon nyugodt és kiegyensúlyozott lettem. Van kivel megosztanom a gondolataimat és van, aki remélhetőleg meg is érti a gondjaimat. Kérdezted az előző leveledben, hogy mióta badoozok? Azaz igazság, hogy alig három hete bukkantam véletlenül ide. Azóta elég sokan megtaláltak, de egyikőjük sem volt számomra szimpatikus. Köztük kettő hölgy a városomból volt, akivel egy-egy presszós személyes találkozás jött létre. Szerencsémre egyik sem háborgat a személyes találkozás óta, ami jelentheti azt, hogy ők sem a megfelelőt találták meg bennem. Most csak csipkelődésként kérdezem, csak nem azt jelenti, hogy féltékeny vagy? Mert ha igen azt is jelentheti, hogy valóban ragaszkodsz hozzám. Én sem bántam meg és rögtön sorolom is miért: Először is, megérted a gondjaimat, nem használod ki a helyzetemet és tudsz vigasztalást nyújtani. Benned nagyon jó barátot találtam és úgy érzem, öröm veled levelet váltani. Ennél több és szebb talán csak a személyes beszélgetés lehet. Remélem, hogy birtoknézésre hamarosan sor kerül Nálad. Mivel nem akarnám a köreidet zavarni Nálad. Mivel nem akarnám a köreidet zavarni túlságosan, így csak viszonoznám a diszkréciót, egyelőre, alkalmanként. Ami biztos, hogy az idő nagyon rohan, tehát mielőbb személyesen kellene találkoznunk. Még nem tudom mikor, de jár rajta az agyam. Kérlek, írd meg, hogy Neked, hogy jó és mikor. Mindkettőnknek az a jó ha úgy alakítjuk a dolgokat, hogy hosszabb távon is működjön. Szerintem is életerő növelő mármint az, hogy az ember érezze, hogy VALAKINEK még testileg is szüksége van rá az örömszerzés területén. Már a gondolattól is remegek. Én nem vagyok prűd. Sőt imádom a puncit, azt szeretném, ha ez elfogadásra, sőt viszonzásra találna.
Befejezem a soraimat, mert még a végén majd vonatra ülök. Küldjél mobilszámot, lehetséges időpontokat és a gátlásokról felejtkezzél el. Csók. Sanyi.
- Sanyi Drága! Igaz ugyan, hogy egyedül élek, de tudd, hogy nincs bennem olyan akarat,
hogy akár Neked, akár a feleségednek, akarattal kellemetlenséget okozzak. Ezt azért el akartam mondani. Tudom, hogy a Te életedbe én csak így férek bele, de a barátságod sokat jelent és jó veled levelezni. Ha úgy gondolod, találkozzunk itt a mi városunkban. Nem tudom, hogy neked jó e a hétköznap, gondolom akkor könnyebben tudsz utazni, mint hétvégén és akkor meglátod, hogy valójában milyen vagyok, hallod a hangom is és látod nem csak a mosolyomat, hanem esetleg mást is. Sajnos még nem ismerlek annyira, hogy tudjam, mit eszel meg és mit nem, az itallal ugyanígy, mert ha jössz, természetesen az én vendégem leszel. Az meg egy külön mise, hogy ízlik e amit főzök, de majd kiderül. Ha valamikor el tudsz szakadni a kertedtől, akkor írd meg neked mikor lenne jobb találkozni, meg hát az étkezési szokásaidról is kérek egy kis beszámolót. És igazat adok Neked abban, hogy jó az embernek arra várni, hogy valakinek egy kicsit is fontos.
Sok szeretettel: Memi
- Drága Kicsi Memi! A meghívást köszönve, mielőbbi megoldást találva, várom a mobilszámodat, címedet, és a számodra megfelelő időpontokat. Az étkezést illetően, mindenevő vagyok. Főleg a zöldségféléket és a jó magyaros ételeket szeretem.
A szépséget illetően, van egy bölcs mondás, amit én találtam ki és így szól: “a jóság és a szeretett széppé tud varázsolni” mondta Sándor. Na nehogy meglepődj, amikor élőben látni fogsz, vagyis, hogy én sem vagyok egy Adonisz (a feltett kép, egy igen előnyös, 2-3 évvel ezelőtt készült kép) küldök egy igazit, ami engem ábrázol, egész Sándor mivoltomban.
Minden jót kivánva (KIVÁNVA) ölel Sanyi.
Végre ki tudtam szakadni egy kicsit a kertből, ezért úgy döntöttem, hogy vonatra ülök és elutazok az én Memikémhez. Meglepetésnek szántam az érkezésemet. De arra semmi esetre sem számítottam ami engem fogadott. A megadott cím alatt egy háromszintes társasházat találtam, amely frissen volt felújítva. Gondozott környezet, még a lépcsőházban is virág futott végig a lépcsőkorláton is, nem csak a falakon. A lépcsőház falát a virágon túl bekeretezett kézimunkák díszítették. Kellemes volt a lépcsőn felkaptatni a második emeletre. Ott becsöngettem. Memi nyitott ajtót. Érdeklődve kérdezte, hogy kit keresek én meg mint aki haza ért, csörtettem volna be a lakásba, de Memi elállta az utat. Jó hangosan megkérdezte, hogy kit keresek, mire a szomszéd lakásból is kijöttek a lakók. Bemutatkoztam, hogy én vagyok az, Sándor. Memi alig akarta elhinni, amit látott. Nem tudom mi volt, de az arcáról ítélve igencsak elszörnyedt a látványomtól. Mindenesetre becsukta a bejárati ajtót és lekísért a földszintre. Ott közölte, hogy csak nem képzelem, hogy engem beenged a lakásába. Szépen kidobott. Nem értettem. Minden esetre hazautaztam. Ott várt Memi e-mailje.
- Kedves Sándor! Ha most cikizős akarnék lenni, azt írnám, aki foglalt, az ne keressen társat. Vagy írja le, hogy szexre vágyom és más semmi! Bármilyen szimpatikus is valaki van egy határ. Amúgy meg jó volt levelezgetni veled, de azt hiszem te nagyon türelmetlen vagy. Anélkül akarsz sokat egyszerre, hogy előtte felmérnéd a lehetőségeket! A pakliban az is benne van, hogy a személyes találkozások nem mindig olyanok, amilyennek szeretnénk. Ha neked lennék, azért kicserélném azt az előnyös fényképet a badoon a mostanira, mert a kép nem a mostani állapotról szól! Azért örülök, hogy megismertelek, amennyire lehetett, mert van, hogy valakit egy életen át nem lehet kiismerni. További szép napot és jó egészséget kíván: Emma.
- Kedves Emma! Ha elolvastad volna a profil lapomon levő szöveget akkor tisztában
lettél volna azokkal, amiket most a szememre vetsz.

Folyt köv...

Írta: Jártó Róza
2135
mami - 2012. július 22. 17:41:54

Kedves Lexi!

Köszönöm!

Szeretettel: Róza

3300
kandracs roza - 2012. július 19. 17:55:56

Kedves Barátnőm...gratulálok...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.