Jártó Róza: LOVE NET - Az internetes ismerkedés világa /Regény/ 9. rész

- Kedves Emma! Ha elolvastad volna a profil-lapomon levő szöveget, akkor tisztában lettél volna azokkal, amiket most a szememre vetsz. Egyébként a leveleidben írt jó néhány bekezdés, főleg a végén levők, de még a profillapodon is pontosan az ellenkezőjét írod. Vagy lehetséges, hogy félre értettem a szöveget. Egyszóval az élő Sándor már nem volt szimpatikus csak a kép. No ennek én pont az ellenkezőjét mondom rólad. Nagyon igazad van. 66 éves ember ne akarjon már ismerkedni, főleg a badoon ne. Azt hagyja meg másnak. Köszönöm soraidat. Jó olvasást és jó egészséget kívánva üdvözöllek: Sándor

Kedvesem! Mondtad, hogy a Te életedben két másik férfi volt. Nos az enyémben is két hölgy. Azok is már hatvan éves korom fölött. Egy rosszul sikerült prosztata műtét után sokáig kerestem az okát miért van ez így. Egy üzleti utam során felkerestem a 6 éves korom “kisz feleszégemet”, Katinkát, aki az előtte lévő években özvegyült meg, és a hírek szerint nagyon a mélyponton volt. Megelevenedett közöttünk a régen abba maradt játék. A férfiasságom ugyan nem nyert meg könnyebbülést, de szép és jó volt, Jelenleg is tartjuk a felelevenített régi jó kapcsolatot, névnapokon, születésnapokon, ünnepnapokon, de csak telefonon.
A másik hölggyel való kapcsolatom szintén 3-4 éve történt. Egy általam addig nem ismert korombeli hölgyet vittem haza, aki felhívott a lakásába. A férfiasságom ekkor sem nyert kielégülést. Valószínűleg, azért mert, hogy túlságos a kötödés az első nőmhöz, a nejemhez, akitől a gyerekeim vannak.
No meg aztán a gátlások is erősek, hiszen végig egész életemben a 18-24 éves leánykák között tabu volt a tiltott gyümölcs. Pedig aztán bizony voltak szépek és még szebbek is közöttük. No ilyenkor mit tud tenni egy tisztességes és egyúttal mamlasz tanár ember? Csurgatja a nyálát és/vagy, onanizál. A férfiembernél ez a gond az erős melegvíz-zuhany alatt, a szép leányokra és még szebb puncikra gondolva könnyen megoldódik. Ráadásul az én feleségem számtalanszor volt hónapokig beteg, érinthetetlen, és egyedül ez volt számomra az elfogadható megoldás.
No, visszatérve az előző bekezdéshez, a kávé utáni esetet követően, este elmentem az uszodába. Októberben voltam ott utoljára. Általában az 1000 métert le szoktam úszni, elég jó eredménnyel (50–55 perc) Most, mivel sokan voltak a zuhanyozóban kénytelen voltam az úszással kezdeni, szokatlanul jó, 45 perces eredményt értem el. Közben már záróra felé egyre kevesebben voltak. Végül úgy kilenc óra körül hazaértem az autóval.
Homályosan emlékszem arra, hogy valószínűleg elszívhattam egy cigarettát az autóban. Aztán valószínűleg lementem az alagsorba a virágaimhoz. Végül, nagy sokára, fél 10 felé felmentem és a feleségem szobájába. Leültem az ágya szélére és az elmesélések szerint állítólag a következőket mondtam:
- Mama baj van. Én nem emlékszem, hogy hol voltam és mit csináltam - szóltam.
A feleségen erre azt mondta - ezeket másnap beszélte el nekem – hogy apuska az uszodába voltál.
- Miért mentem az uszodába? - és éjfélig csak ezt a pár szót ismételgetem.
Akkor a feleségem által beadott altatóvak éjfél után elaludtam, Reggel felébredés után anyuskánk riadt szeméből sejtettem, hogy valami nem volt rendjén. Aztán elmesélte a hazajövetelem utániakat.
A gyerekkori haverommal, majd a háziorvossal is megbeszélve, másnap beballagtunk az orvosi ügyeletre. Az ügyeletről mentő vitt át az egy utcával arrébb lévő neurológiára. Agyérgörcsre gyanakodtak. Három napi kivizsgálás után semmi különöset nem találtak. A három ágyas szobában az egyik beteg, aki legalább tizenöt évvel volt fiatalabb nálam, a fél oldalára béna volt, mindkét lába amputált. Süket is volt, meg okádott egész nap.
Valószínűleg agyvérzése volt. Ekkor elhatároztam, hogy leteszem a cigarettát és változtatok az életemen. A zárójelentésembe is beírták, hogy nuku cigi, nuku alkohol, így én azóta is ehhez tartom magam. Mostanság jutottam el oda, hogy már zavar a füst és majdhogynem undort vált ki bennem a cigarettacsikk látványa. Alkoholt talán egyszer vagy kétszer ittam 1-1 pohárral.
A fenti eset után2 vagy 3 héttel egy vasárnap délelőtt a virágaimnál voltam, amikor elkezdett a szívem tájéka fájdogálni. Miután az orvosok nagyon lecsesztek, hogy csak a 2. nap mentem be az ügyeletre. A fiam kísért be. Ismét mentő a másik utcai kórházba. 2 – 3 napi kivizsgálás. Március 5-én a az egykori gimnáziumomban díszpolgári díjat kaptam. Itt futottam össze a fiam barátjával és elmeséltem neki az esetet. Mivel ő egy szívsebészeti központban dolgozik, megvizsgált és adott egy tündéri kis műszert, ami telefonon tudja az EKG-t továbbítani hozzájuk. Nagyon cuki kis műszer. Izraelben készítik és tenyérnyi nagyságú. Két hét rendszeres méréssel sikerült egy finom helyzetben elcsípni egy kis szív sajgást. Kimutatták azt amit én már 50 éve tudok, hogy egy kis tachikardiám ( ritmus zavar), enyhe szívnagyobbodás és kisfokú jobb pitvar fibráció van. Ezeken könnyen lehet vérhígítóval segíteni, most már 3 szem esti Sincomarral sikerült beállítani az adagomat.
Úgy, hogy jól vagyok, túlságosan is jól.
No ekkor döntöttem el, hogy véget vetek a böjtnek. A szexuális böjtnek. Végleg. Nézzétek, én 65 éves vagyok. Senki sem vetheti a szememre, hogy csapodár, a házassági köteléket, a házassági esküt félvállról vevő senki vagyok. Én a feleségemet, azt a kettő eset kivételével sosem csaltam meg. És abból a két eset is milyen volt. Telve lelkiismeret furdalással. Így aztán bizony a férfiasságom nem is nyert kielégülést. Ezért évekig, mit évekig, több évtizedig, összesen kétszer csaltam meg a feleségemet, a férfiúi önkielégítéseket nem számolva. Az viszont igen-igen sok volt, kényszerből, azért, hogy kibírjam. Így lett belőle több mint negyven év, és ezért kaptam egy kisebb agyérgörcsöt.

Szia Ákos!
Most olvastam el a leveleid, melyek tartalmát hellyel-közzel már ismertem, de azért köszönöm Neked, hogy ilyen őszinte vagy hozzám.
Most én is az leszek Hozzád. Egyre inkább azt érzem, hogy kellesz nekem. Veled tudok igazán beszélgetni, akármit tenni, ami jólesik, és hasznosan eltölteni az időt. Ma délután mindhárom gyermekemmel együtt voltam, 14-en az uncsikkal együtt. Jó volt velük, de valahogy érzem, hogy ők már más világ. Jól megvannak úgy a családjaikkal, mint együtt, és ez jó. Csilla mennyem elejtett egy-két szót, hogy lehet, hogy hamarosan külföldre mennek lakni, talán Londonba. Marikáék is élik az életüket. Szabolcs, mint kiskamasz. Szóval engem, mint anyát tudnak nélkülözni, és főleg, hogy az életük szépen halad.
Ekkor gondoltam, hogy de jó lenne, ha itt lennél, lennél a társam, a támaszom a mindenem. Persze erre már máskor is gondoltam.
Hidd el – és ezt nem azért mondom. mert önző vagyok – hogy minden nap elvesztegetett óra az életből. Haszontalan, ha nem vagy itt. Érzem, hogy nekünk együtt jó lesz. Jókat nevetünk, hülyülünk, utazunk, szóval olyant teszünk, amit korábban ritkán tettünk. S az még csak hab a tortán, hogy olyan emberrel., akit szeretünk, akivel jó lenni.
S ez a gondolat, ami ma bennem volt Rád ugyan így vonatkozik.
Nálad is a gyerekek élik a saját kis életüket és azon kívül, hogy tudják, hogy vagy, vajmi keveset veszel részt az életükben. Vagy nem jól látom? Aztán ott van a feleséged. Vele mit kezdesz? Hacsak azt nem, hogy ki, mikor, hogyan törölte el a lábos alját.
Szeresd magad annyira, hogy az idegeidet kíméld, és ne legyen még olyan alkalom, hogy nem tudod hogy hol vagy, mit csinálsz.
Tehát minden perc elvesztegetett idő amit nem velem és én nem (vagy) veled töltünk. A gyerekek majd belenyugszanak, hogy külön élsz. Persze ez megbeszélés tárgyát képezi.
Drága Ákos! Most csak képzelgek!
Azt akarom ebből kihozni, hogy a gyerekeink nem teszik az életünket szebbé, jobbá, boldogabbá, azt magunknak kell. A gyerekeknek az a jó, ha tudják, hogy vagyunk, de az életünk minőségébe nem szólnak bele. Hogy mit akarok én ezzel mondani? Ne legyen lelkiismeret furdalásod, ha netalán úgy döntenél, hogy elhagyod az anyjukat, mert már felnőtt emberek, és neked sem kell lelkiismeret furdalást okozni magadnak. Legfeljebb azért csak, mert az életed felcseréled.
Tudod, minden perc ami elmúlt nem jön vissza és ki tudja , mennyi van még hátra? Minek ücsörögnél egyedül abban a másik szobában? Gyere ide, legyél itt velem. Aztán kitaláljuk, hogy hogyan tovább.
Eddig törtél, dolgoztál keményen, kevéske jó jutott Neked. Talán nem véletlen, hogy találkoztunk.
A sors – a Teremtő – akar még valamit velünk, és ha nem élünk az alkalommal, nos akkor úgy kell Neked!
És Nekem!
Hát Kedves Ákincó, most magad eldöntheted, hogy mi történik az életeddel. Ha úgy érzed, hogy eddig-eddig--eddig vagy…. Tudod hol találsz. – irta Zsú.
- Zsú, Drága! Hasonlóan vagyok ezzel én is. Nagyon jó, hogy megismertük egymást, és jó volt együtt, de én szertelen agyú vagyok, mindig más és más felé fordul az érdeklődésem. Nem vagyok szélcsap, de nem szeretem az álló hajókat. A hajó azért hajó, hogy ússzon a tengereken, vagy rosszabb esetben a folyókon. Számomra már a folyó is korlát, mert csak két irányban mehet. A tenger az az igazi, ott bármerre, bármikor és bárhogyan. Megértelek és megköszönlek. Remélem időnként eszedbe jutok és olykor írsz nekem. Amint tudok és ha nem erőltetett lessz, én is írok. Erőltetni semmit sem szeretek. – írtam.
- Pedig éppen a házasság a kötöttség, amiből te nem akarsz szabadulni. De akkor mit is akarsz? Csapodárkodni? Persze, hogy azt akarod, ne tagadd, hát a válás még soha senkinek nem volt jó, nem okozott sétagaloppot, de látod, mégis oly sokan ezt az utat választották. Aztán van akinek bejött, van akinek nem. Azok most a híd alatt alszanak. Bár Te még a jég hátán is meg tudnál élni. – jött a válasz Zsútól.
- Eddig is szívesen válaszoltam Neked, amikor erőm, időm és lehetőségeim engedték. Ezután is szeretnék. Ha ez szélcsapkodásnak tűnik, én azt mondom egészségünkre. Még egyszer nem tudok senkinek sem a rabja lenni, de azt sem akarom, hogy a börtönőröm legyen az én rabom.
Drága, Kicsi Zsú! Rájöttem, hogy mi is lehet a Te bajod. Azon kívül, hogy Te is elfáradtál, mint én is minden nap, az zavar, hogy van feleségem, és , hogy több mint 40 éve házasságban élek. Az is zavarhat, amit elmondtam, hogy a házassági évfordulón történt valami és szájon csókoltam a hitvesem, ami végül, nem hitvesi csókra sikeredett, a részéről sem. Tudom, hogy csak egy csók volt és mégis ráébredtem, hogy érzelmileg nem szakadtam el teljesen a feleségemtől, és most már tudom, hogy nem is fogok soha. Azon kívül tudom, hogy nálad az ágyban sem olyannak mutatkoztam, mint ahogy számodra elvárható lett volna. Persze ehhez sok-sok tényező együttese is hozzájárult. A fáradság, a rohanás, a gumizás, az orális szex hiánya, a hozzáférés lehetősége, az alacsony és szűk ágyacska, szóval sok minden, de elsősorban az én lelki alkatom, ami egyértelműen és nyíltan bevallva nagyon bonyolult és érzékeny, mondhatnám elégé sérülékeny. Igaz, ez már az elején is nyilvánvaló volt. Nem titkoltam és ennek tudatában kezdtük el a kapcsolatunkat. Remélem Te is gondolkozol a dolgokon. Tehát nem árulok zsákbamacskát, jól esik, ha megcsókolsz, de nem adok fel mindent Te érted, és nem tudom megváltoztatni a megváltoztathatatlant. Ha így jó vagyok Neked, szívesen és boldogan megyek hozzád, de nem sűrűn és nem véglegesen. - nyögtem ki.

Még tegnap volt. A kerti szomszéd házaspár is kint volt a telken. A férfi 76 éves, 1-2 éve volt hasnyálmirigy problémája és egy stroke-ja. Fokozatosan romlik az állapota. Most már alig érteni, hogy mit mond. Beszél és félteni kell, hogy el ne kóboroljon. A felesége fiatalabb korában, amikor még jobb állapotban volt a Tamás nagyon ingerülten irányítgatta a feleségét. Azt, hogy most már alig-alig van embere, nagyon türelmesen, szinte gyengéden irányítgatja.
A fa, vagy a létra tetején állva elgondolkodtam azon, hogy:
- Istenem mi lett volna, ha februárban én is ígyjárok, akkor most engem hogyan pátyolgatna vajon az én feleségem? És ha fordítva lenne, akkor én vajon, hogy viselem el? – járt az agyam.
Igaz, hogy a több mint 40 évből az utóbbi 8-10 évben viselem is.
A következő megállapításra jutottam magamban:
Minden embernek meg van a maga sorsa és keresztje. Ha egykor megízlelte a színét, akkor most szagolja a fonákját is. Ezt a bölcselkedést én ott és akkor találtam ki és nagyon büszke vagyok rá. Hát én ehhez tartom magam. Lehet, hogy nehéz, de a teremtő eldönti, hogyan legyen tovább és tovább. A lelkiismeret és az emberi becsület-kötelesség talán fontosabb, mint az, hogy pillanatnyilag mi a jó, vagy mi lenne jó. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekek, az unokák és az a több mint négy évtized a hátunk mögött, egy elszakíthatatlan lánccal köt össze a feleségemmel. Én nem mondom, hogy nem rozsdás már az a lánc, de az életeket összekötő láncnak az a dolga, hogy megrozsdásodjon. Ez is bizonyítja, az összetartozást. Tudod, mint az aranynál, minél patinásabb annál nagyobb az értéke. Azt is tudom, hogy bárkivel lehetne új lánccal egybe akaszkodni, de azt a láncot már soha sem erősítené meg az élet rozsdával. Itt a rozsdát tekintjük akár a házasságot összetartó habarcsnak is. Ami szerelemből, a gyerekekkel való küszködésből az élményből épít várat. Akár a házasságban, akár azon kivűl a szex csak egy része az egésznek. Avval együtt kerek egy kapcsolat, de ha mégis hibádzik, azt lehet pótolni.
Bevallom, februári agyérgörcs volt az utolsó csepp a pohárban. Az, hogy nem volt elég zuhany, és nem tudtam úszás előtt onanizálni, elég volt ahhoz, hogy rosszul legyek. Egész életemben hűséges voltam a feleségemhez, mégis egyedül maradtam a férfiúi bajommal. Neki már nem kell a szex. Nekem igen. Akkor mit lehet itt tenni. Bizony, bizony keresni kell egy puncit. Úgy április elején mentem fel a badoora. Akkor még elégé zavart a dolog, ezért egy sok évvel korábbi fényképet tettem fel, 56 évet hazudtam 65 helyett és lakhelyként Kukutyinpéterfát jelöltem be.
Telve voltam szorongással, nem feledve azt, hogy mind két esetben, amikor tilosban jártam, nem sült el a fegyver. Ezért a jelentkezők közül, óvatosságból egy kis butuska, csúnyácska nőt választottam ki.
Április 30-án meg is látogatott, ami éppen vasárnapra eset. Véletlenül éppen egyedül voltam, és láss csodát, öt perc alatt elélveztem. Ez a kis butuska, csúnyácska és számomra feledhető nő nem is tudja, hogy mit tett velem. Ez a nő volt az a tündér, aki visszaadta a hitemet, visszaadta a férfiasságomat, visszaadta az életkedvemet.

Folyt köv...

Írta: Jártó Róza
2135
mami - 2012. július 22. 17:40:46

Kedves Lexirózsa!

Kedves Márti!

Megtisztelő, hogy olvassátok kisregényem, ami az 55 éven felüli korosztály társtalanságának egyik lehetséges, főleg a magány oldásáról, és annak a lehetőségéről szól a könyv, az internetes társkeresésről.

Szeretettel: Jártó Róza

3300
kandracs roza - 2012. július 20. 21:06:43

Kedves mamikám...gratulálok...Lexirózsa

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.