Jéga Szabó Ibolya: Hazugság…

Hatalmas erővel kivágtam az irodai folyosó ajtaját, és úgy ahogy voltam rohanni kezdtem ki a majorból, nem törődve a bámészkodó gyerekekkel. Kifulladásig futottam, lenge nyári ruhám vizesen tapadt rám, a déli nap égette a bőröm, torkom kiszáradt, hangosan zihálva lassulni kezdtem. A poros úton, melyet a traktorok tapostak hepehupásra, senki nem járt. Mellettem sűrű erdősáv húzódott, finom virágillatot ontott az áthatolhatatlan, tüskés olajfűz, szinte megmámorosodtam tőle. Még négy kilométer és a tóhoz érek, ha nem lesz senki a partján, belemerülök, egy kicsit lehűtöm, megnyugtatom magam. Már csak poroszkáltam, rettenetesen szomjaztam. Gondolataim ide-oda cikáztak az agyamban, mit mondok otthon, hogy csak úgy eljöttem, és megint nincs nyári munkám, pedig meg kellene keresnem a könyvekre és a ruhára valót. Most megint mehetek kukoricát címerezni, vagy facsemetét kapálni, ha le nem késtem róla már.
Apám találta ezt a jó kis irodai munkát a volt főnökénél, akit nagyon kedvelt, de nem ismerte igazán. Vagy legalábbis erről a nőcsábász oldaláról biztosan nem. Akit kiszemel magának, azt nem hagyja békén, ezért megy el minden írnoklány egy hónap után, ha egyáltalán kibírja addig. Ha elmondom az igazat, apám nem hiszi el, biztosan neki fog hinni. Jobb, ha valami mást mondok, valami hihetőt. Az igazság soha nem derül ki, mert az a szemét hallgatni fog.
Már láttam a hatalmas fákat a tó körül, futásnak eredtem. Kihalt volt minden a parton, a forróságtól zizegett a levegő, hatalmas halak jöttek fel a víz színéig, mintha napoznának. Katángkórók virágoztak mindenfelé, kékségükkel kiragyogtak a poros fűből. Hanyatt feküdtem, és gondolkodtam. Mikor már kellően lehűltem, úgy ruhástól belegázoltam a vízbe, és a tiszta tófeneket bámulva hangosan kortyolni kezdem a vizet.
Megtisztulva minden szennytől, kifeküdtem a partra, bámultam a tájat. Béke, nyugalom honolt, méhek dongtak körülöttem, szitakötők szálltak zizegve, a tóban néha felugrott egy-egy hal, nagy fodrot vetve vízen, biztos rabol a csuka, gondoltam. Csak feküdtem, és semmi értelmes nem jutott az eszembe. Már bágyadtan sütött a nap, mikor összeszedtem a bátorságom, és elindultam a falu felé, hazafelé.
A kerti bejárat felől mentem, nem az utcain, a húgommal akartam találkozni először, de az apám jött szembe velem az udvaron.
– Hát te hol voltál eddig? –kérdezte. – A főnököd már délelőtt elküldött, mert nem feleltél meg – mondta.
Néztem rá nagy szemekkel, nem hittem volna, hogy a hírek ilyen gyors lábakon járnak. Ám ha ő hazudott én is azt fogok.
– Fürödtem eddig. Megfeleltem, de a felesége ismerősének a lányát akarják a helyemre tenni, azért küldtek el – feleltem.
Tudtam, hogy másnapra ott lesz egy új lány, az új préda.

Írta: Jéga Szabó Ibolya
1423
Jega - 2012. július 30. 10:58:47

Kedves katalinka, Eszter és Titanil a történet negatív figurája még él megöregedett, de nagy nőcsábász hírében állt mindig. Régen egészen más volt az apa lány viszony, távolságtartónak mondanám. A nevelési elvek is mások voltak, mint ma, nem a gyermekközpontú nevelési irányzatot követték a szülők, én úgy neveztem azt, hogy rideg tartás, annak is megvoltak az előnyei, az életre neveltek bennünket. Mindezek ellenére mi is nagyon szerettük a szüleinket, és ők is minket, négy gyerek felnevelése a szigor nélkül nehezen ment volna az ötvenes években.
Köszönöm, hogy olvastatok. Szeretettel Ibolya.

1403
titanil - 2012. július 24. 19:52:48

Kedves Ibolya!
Sajnos a leírt eset nem egyedüli. Hallottam már többektől, akik hasonlóan jártak, mint történeted szereplője. Szomorú az is, hogy az apa-lány kapcsolat nem olyan, hogy őszinte lehetett volna, és elmondhatta volna, mi történt, miért nem dolgozik már az irodában.
Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel. Titanil

499
magyareszter - 2012. július 24. 19:42:23

Kedves Ibolya!

Kár, hogy nincs őszinte, meghitt, szeretetteljes kapcsolat az apa és a lánya között. Sokkal könnyebb, egyszerűbb lenne a lánynak, ha el tudná mondani az édesapjának, hogy milyen igazságtalanság érte. Sajnálom ezt a fiatalt, hogy ilyen gusztustalan emberrel találkozott a munkahelyen. Gratulálok írásodhoz!
Sok szeretettel Eszter

Hozzászólás küldése
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.